Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-10-20 / 43. szám
V. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. 43.'szám. Szegzárd, 1895. október 20. Kéziratok visu a nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: I Egész évre . . 6 frt — kr. I Fél évre . . . 3 » — » | Negyed évre . . I » 50 » Egy szám .....................12» I E lőfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kiről elfogad Erammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A budget-vita előtt. Néhány nap múlva folytatja a képviselőház negyedik ülésszakának tárgyalásait, s mindjárt e tárgyalások megindításakor a budget-vitát kezdi meg. Bánffy Dezső báró kabinetjének nem első próbatétele lesz ez a budget-vita, de bizonyára nem is a legkisebbik. Egy-egy költségvetési-tárgyalás — kiváltképpen a mi sajátos viszonyaink között — módot és alkalmat ad arra, hogy az összes pénzügyi, gazdasági, honvédelmi, kultuszügyi, judika- turai, közigazgatási, sőt még a közjogi kérdések is napirendre kerüljenek s kiindulópontját, avagy alapját képezzék hosszas, sokfelé ágazó és nagvterjedelmü vitáknak. Kétségtelen, hogy a most kezdődó bud- get-tárgyalás nem lesz csendesebb és kíméletesebb, mint az eddigiek, s igy el vagyunk készülve arra, hogy az összes kormányzati ágakra kiterjedő vitákat fogunk hallani, melyek behatóan foglalkoznak a magyar állam elsőrendű közjogi kérdéseivel épp úgy, mint valamelyik állami ménes csikósbojtárának előléptetési sérelmével. De viszont az is kétségtelen, hogy maga a költségvetés, mint az egész tárgyalás alapja, igen nagy mértékben megköny- nyiti a kormány helyzetét, már eleve is hatásos cáfolatot képezvén mindazokra a kifogásokra és gravaminákra, melyek az ország pénzügyi állapotának kedvezőtlenségét, TÁRCZA. TT j zászló. — A zágrábi botránykor. — Dobd el, dobd el régi zászlód, Szegény magyar népem, Meggyalázzák büntetlenül, Utón és útfélen. S uj zászlódnak három helyett Csak egy színe légyen: Égő vörös, mint a harag, Piros, mint a szégyen . . . BODNÁR ISTVÁN. Szélcsönd. Nagy tengerón járok, Nyomasztó szélcsendben, Vésztjósló sirályok Köpködnek fölöttem. Sötét fellegárnyak, Járnak fönn az égben, Villámok cikkáznak Távol messzeségben. financiáink hanyatlását és a pénzügyi kormányzat hibáit emlegetik. Lukács László költségvetése nem csak az országban, hanem annak határain túl is mindenütt, ahol figyelemmel kisérik a magyar államélet eseményeit, a legkedvezőbb megítélésben részesült s a legteljesebb mértékben megszilárdította azoknak véleményét, akik törhetetlenül bíztak a magyarországi viszonyok fejlődésének folytonosságában és állandóságában. A budget-nek ez a kiválósága és a nyomában támadt kedvező hatás bizonyára rövidebbé teszi majd a költségvetési vitának azt a részét, mely a pénzügyi és a többi gazdasági kérdésekkel foglalkozik. S ezt éppenséggel nem tartjuk örvendetes körülménynek, bár egyébként nagyonis kívánkozunk az iránt, hogy a hosszú és terjengős budgetvita tömörebbé és tartalmassabbá váljék. A költségvetési tárgyalásokban teljes öt éven át közigazgatási és egyházpolitikai kérdések voltak dominálok s miután a nagy egyházpolitikai Campagne be van fejezve, a legnagyobb mértékben kívánatos volna, hogy azok a nagy fontosságú gazdasági kérdések, melyek ez idő alatt háttérbe szorultak, most jobban előrenyomuljanak és érdemök szerint figyelemben részesüljenek. E helyen utalni akarunk erre a viszonyra és őszintén, komolyan ajánlanék a parlamentnek, hogy a gazdasági kérdésekkel többet foglalkozzék. A jövő század a közgazA tikkasztó légben Viharnak van magva, , S nem törhet ki mégsem Zúgó zivatarja. Ó nyomorult élet Boldogtalan átka! Lassan érni véget, Viharokra várva ... — YESZELEI KÁROLY. Fővárosi levél. — A „TOLNAVÍRMEGYE“ eredeti tárcája. — Budapest, október vége. Önök ott lenn a szép Dunántúl persze nem is tudják, mi az, Budapesten egy három emeletes ház lakójának lenni. Ugy-e nem? No hát én elmondom. Az olyan apróbb kellemetességekről, hogy naponta négyszer végig kell futnom a k ét-háromszáz lépcsőn, a mitől hideg télen is kiver az izzadtság ; aztán, hogy módomban van a ki nem vi ágitott lépcsőkön estónkint gyönyörű szaltó raor tálókban gyakorolni magamat s szerencséről beszélhetek, ha egy-egy ily istenkisértő utón a könyökömet csak kékre ütöm, s Dem ficamitom ki, akár ne is beszéljünk: ez épen olyan kiegészítő dóság korszaka lesz, s ha Magyarország ép életerővel akarja megkezedeni a második ezredévet, úgy biztosítani kell azokat az alapokat, melyekre államéletét és nemzeti jólétét építi. Miután nemzeti szabadságunkat kivívtuk és biztosítottuk az egyéni szabadságot is úgy a cselekvés, mint a gondolkodás terén, — most gazdasági létünk konszolidációja legfontosabb teendőnk. Mindazokban az államokban, melyek a civilizációban előrehaladottak, az államgazdaság kérdései foglalkoztatják és uralják máris a politika irányait. Angliában a munkáskérdés, Franciaországban a vámpolitika, Nómetorszáaban a mezőgazdáság és az ipar, az amerikai Egyesült-Államokban pedig az éremviszonyok és ezeknek vonatkozásai eminens problémái a nemzet életének és kormányzati ügyvitelének. Magyarországon a valutarendezés nyitotta meg azt a tágas teret, melyen a gazdasági kérdések egész sorozata vár megoldásra. A politikai előrelátás parancsolja, hogy ezeket a kérdéseket mi magunk hozzuk előtérbe, még mielőtt azok maguk tolják magukat elé- bünk, elsöpörve mindazt, ami előttük áll. Imminens fontosságú ez a dolog, sokkal fontosabb, mint a milyennek látszik. A jövő századba konszolidált gazdasági viszonyokkal kell átmennünk 1 Pedig milyen közel van már ez a jövő század. B. 1. s. része a lakásnak, mint a bedugult vízvezetéki csap, vagy a hiányos kiszolgálás. Ez is, az is be van már számítva a lakbérbe. Hanem sokkal inkább említésre méltó az a figyelem, a melyikben lakótársaim részesítenek. Csupa merő kedvesség, szolidság mindegyik ! De kezdjük az elején. Haza érek este kilenckor s meri nincs gyertyám, lefekszem s aludni akarok. Még ébren elgondolom mindazt a sok álmot, amikkel legszívesebben foglalkozom éjjel, nappal: azt a fizikai tanári állomást valami csöndes vidéki városban, a hol tanulmányaimmal egész kedvemre bíbelődhetem, s adandó alkalommal munkatársul valami csinos feleséget szerződtethetek. Tovább is fűzném ábrándjaimat, de csattan az ajtó a szomszéd szobában. A házunk uj, tulajdonosa egy fösvény kereskedő, természetes hát, hogy a falai papirvastagságuak és egy ajtócsatta- nás fölveri az egész emeletet álmából. A ki a szomszéd szobába jött, az egy fiatat újságíró valami szépirodalmi zuglapnál és annak rendes tárcaírója. A lap vasárnaponkint jelenik meg. Ma már péntek este van. dolgozni kell tehát. De az ő nyugtalan vére nem engedi, hogy egy helyben megírja azt, amivel két nap múlva a „Korányfény“ olvasóit boldogítani fogja. Ellenkezőleg! A 1 szomszéd szobák lakóinak tudniok kell, hogy Tó-
