Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-09-29 / 40. szám

1895. szeptember 29.

Kossuth e beszédre hosszabban felelt, hangoztatva a pártegységre és az állami függetlenségre vonatkozó, tőle már igen gyakran hallottakat.

A banketten felköszöntót mondottak: B o d a, Kossuth, Papp E., Hentaller, Schwetz, E á t k a y stb. Érdekesnek tartjuk közölni T i 1 d i (Tigyi) nevű felső-utcai polgárnak beszédjét, saját fogalmazásában, mely ekként hangzott:

„Igeji tisztelt Urajim!

Engedjék meg nekem, egyszerű polgár, vagy földrnives embernek, hogy az elhangzott fényes szavak, szép beszédek után, a melyeket hallottunk, én is had mondhasak valamit olyant, a milyen az én egyzserü eszmémtől és Gondolkozásomtól kitel- lik l--------Nem szégyenlem magamat egyszerűségemért; és azért, hogy olyan szép és okos Beszédet mondani nem tudok, mint aki sok iskolákat kitanult; hát hiszen az eredőnek sem egyforma az fája, — ki magasabb, ki alatsonyabb — ki hasznosabb, ki haszontalanabb, — némelyik még a tűzre sem jó, épen azért is csak tűzre se való.

De legkiváltképpen különbözők az erdők ma- daraji. A mint tudjuk, van ott olyan madár, a kinek fényes a tolla, parádés a gúnyája, de a dala értéktelen és rikátsoló. Yan aztán olyan is, akinek a tola nem fényes, a Gúnyája nem parádés, hanem egyszerű és kopott hamu színű, mint a fülemüléje, de aztán a dala ráteszi, mert a meg pompás.

Épen úgy — igen tisztet Urajim 1 — ne nézzék az ón egyszerűségemet, hogy hát én csak szegény, polgár földrnives ember vagyok, s olyan ékesen beszélni nem tudok, mint aki kollógiomba járt, — hiszen régi közmondás, hogy a verébtől nem lehet olyan fütyöt és dalt remóleni, mint a fülemülétől.

Hanem csak azt nézék tisztelt urajim, hogy én a szivemből beszélek, mint a szerelmes fülemüle ; és azt mondom, amit érzek 1 De már most Urajim, ha van valakinek joga és oka felköszönteni Kosuth Lajos fiát s ez a jog leginkább a földrnives osztájé; mert Kosuth Lajos volt a mi egyptonbol kivezető mozesunk. 0 verte le kezeinkről láb aj ink - ról a rabsszolgaság erős vaslántzát, — 0 szabadi- tot fel benűnkett a jobbágyság meguntt járma alól, egyszóval neki köszönhetjük, hogy ma már nem vagyunk zsarnok iga alat nyögő jobbágyok parasztok hanem vagyunk egy szabad hazának szabad jogokai Biró szabad polgáraji.

Beláthatják, tehát tisztelt urajim hogy mikor én most poharat emelek és a jó istenek minden áldását kívánom annak az embernek a fijára, vagyis Kossuth Ferentzre — : hát erre méltó okom és jogom van úgyis mint igaz magyar embernek ; Úgyis mint prótenstáns kereszténynek; mert a magam szőrű és bőrű polgár emberek éppen úgy tudják szeretni és betsülni a náloknál többet tanult és próbált és tapasztalt vezéreiket mint magok az urak akik őket jobbismerik.

Most már A jóisten sokájig éltese a mi nagyon drága vendégünket, a mi örömünk és büszkeségünk tárgyát; a ki Bennünket is megtisztelt Betses látogatásával Kossuth Ferentzet. — Éljeu sokáig.

Kossuth Ferenc hétfőn a reggeli vonattal viszszautazott Budapestre, mert az nap délután pártgyülósen kellett rósztvennie.

*

tanyáról távoztak. A báró a Váei-körut felőli kapun, Magda a vadász utcán. Azt hittem, a fiú ki fog gyógyulni, elutazik és feled. Nem. Elment az Operába a „Porticii néma“ előadására, behatolt Magda illetve a báró páholyába. Magda meglátta arcán a felindulást, rosszat sejtett s ürügyet találva, bevitte a folyosóról nyíló kis szalónba. Itt kitört a vihar. A fiú kétségbeesésében őriiletes szavakat vágott arcába s azzal elrohant. Magdának nem is kellett színlelni a rosszullétet, midőn férje karján távozott az operából. Össze volt törve. Oly szépen felépített terve romba dőlt. Meglátta a báró arcán, hogy el van árulva. Hetényi azonban gyakorlati gondolko- zásu ember lóvén, észrevette ugyan, hogy tud mindent, de nem mutatta, hogy bántaná a dolog. 56 éves korban nehezen talál az ember oly kívánatos asszonyt, mint Magda.

Bózóthynó tehát ez oldalról biztosítva volt. Most már csak Bélát kellett vissza szerezni. Elment a lakására, de most véletlenül Mártha nyitott ajtót s nem bocsátotta be. Szegény asszony ép úgy gyűlölte most már öcscse megrontóját, mint a mily örömmel hallotta öcscse szives fogadtatását általa. Magda irt Bélának s megírta, hogy nem bocsátották hozzá. Minek fessem azt a lelki állapotot, melyben e levél a költőt találta? Élőhalottként bolyongott a házban, szerelme küzdött a meggyülemlett megvetéssel, melyet ez asszony iránt érzett. Végre határozott. Eltökélt arccal lépett be Magdához. Az

TOLNAVÁR]

üiwe

FYE.

9.

A függetlensigi párt gyűlésére vonatkozólag szükségesnek tartjuk fölemlíteni azt, hogy a gyűlés lefolyása általában céltévesztettnek és némileg érthetetlennek látszott; vagy legalább úgy tűnt fel az egész gyűlés, hogy nem a ketté szakadt párt egyesülésére volt irányozva az egész tüntetés, hanem inkább Kossuth jelenlétének súlyával igyekeztek a pártba lelkésedést és az összetartásra való buzdítást fölkelteni.

A tolnamegyei függetlenségi párt tudvalevőleg ugyanitt Szegzárdon már szervezkedett, a mikor elnökké Boda Vilmost, alelnökké báró Jeszenszky Lászlót, jegyzőkké pedig: Oszoly Károlyt, Borzsák Endrét és Steiner Lajost választották.

A mostani szervezkedő gyűlésen pedig a nélkül, hogy az elnök lemondását bejelentették volna, s erről a publikum legcsekélyebb tájékozást nyert volna: dr. Schwetz Antal indítványára megválasztották elnöknek Boda Vilmost; az az i8gj. évi szervezkedő ülésen megválasztott Oszoly, Borzsák és Steiner jegyzők szintén le nem mondtak és igy mostani elejtésök teljesen indokolatlan volt; mert az ő fölemlitésük nélkül egyszerűen uj jegyzőket választottak Rátkay László és dr. Schwetz Antal személyében.

Az egész eljárás tehát teljes homályban hagyta a közönséget, mert semmiféle előzményről nem volt tudomása.

Magán utón ugyan azt halljuk, hogy Boda Vilmos lemondott az elnökségről a gyűlést megelőző napokban, mert Szluha István az egyik al- elnök, ki az Ugrott frakcióhoz tartozik, kifogást emelt az ellen, hogy Boda Vilmos, mint képviselő, és az egyik pártárnyalat által érdekelt fél, legyen a megyei függetlenségi pártnak elnöke, mely pártban mindkét árnyalatból vannak tagok ; s egyúttal a gyűlésre szóló felhívás alól is töröltette a nevét, mert az ülésen részt nem akart venni, s annak céljaival ellenkező nézetet vallott.

E miatt erős támadást is intézett a „Magyar- országiban Boda Vilmos és a gyűlés terve ellen. S mit tapasztaltunk a mostani szervezkedő ülésen? Azt hogy Szluha Istvánt, ki le sem jött a gyűlésre és nevét a gyűlési meghívókról utólag külön töröltette és a pártgyűlés megtartása ellen a leghatározottabban foglalt állást úgy D.-Földvárott, mint a központban, a reverzálisos Ugrón-párti képviselőt, ki a gyűléssel eleve minden közösséget megtagadott, megválasztották alel- nöknek ! Csakugyan érthetetlen, mystikus jelenségek, amiknek magyarázatát ezen a szervezkedő ülésen elfelejtették megadni a párt ügyei iránt érdeklődő közönségnek.

Aztán elhatározták ezen a gyűlésen, hogy 72 tagú központi igazgató választmányt alakítanak ; ezt

asszony keblére borult, átkos szépségének, kívánatos testének minden csábját elővette, hogy elká- bitsa, bódulatba ejtse s igy láncolja magához. Béla azonban megingathatlan elhatározással jött ide. Nem akart osztozkodni.

Kérte az asszonyt, hogy legyen egyedül az övé, szökjön meg vele. Az asszony látva, hogy nem tudja eláltatni gyanúját, vallott. Bevallotta azt is, hogy nem tudja nélkülözni a társadalmi állást, a fényt és pompát; nem megy vele. A fiút szertelen, őrült düh szállta meg. Meglátva egy állványon a báró arcképét, odadőrzsölte az asszony ajkához és magánkívül kiáltá:

— A szeretőd, ez a szeretődi Majd ledobván a képet, dirib-darabra taposta. Azzal elrohant.

... És most ott fekszik haldokolva átlőtt mellel Bajza-utcai kis szobájában. Mellette szegény jó nővére Mártha szorgoskodik, a szomszédszobában pedig elhanyagolt, elfeledett menyasszonya siratja rombadőlt boldogságát. Magda pedig mosolyogva hajtat végig az Andrássy-uton férje, a jó Pál és Hetényi báró társaságában . . .

— Asszonyom! Nem érez ön lelkifurdalást a szegény fiú veszte felett? Imádkozzék felgyógyulásáért, talán megmenthető lesz, ha nem is az irodalom, de legalább az élet és — Erzsiké számára.

Heczler Gyula.

elfogadták, de, hogy kik e titkos választmánynak tagjai, arról megint senkinek sincs tudomása, avagy egy ujabbi közgyűlésen fogják megválasztani őket,?

Ezekből láthatjuk tehát, hogy az egész ülés az érthetetlenség színét viseli magán. Azt nem lehet tisztán tudni, hogy miért szervezkedtek újra, midőn a régi elnök és alelnök maradt meg ezen a gyűlésen is.

A tolnamegyei függetlenségi pártban pedig egyesülésre sem volt szükség, mert a közönség tudomása szerint eddig még szét nein váltak t

Nézetünk szerint tehát az egész »szervezkedő* ülés céltalati vagy elhibázott volt, s be nem vallott, de tisztán látható intenciója csak az lehetett, hogy Kossuth Ferencnek alkalom adassák az ünne- peltetésre s netalán hasznát vegyék az ő lejövete- lének azok, kik saját maguk alatt a talajt inogni érezték.

Az egész tüntetés és mozgalom valódi indoka az lehetett, hogy az esetleges néppárti erőlködéseket meghiúsítsák és a függetlenségi érzelmű népet visszatereljék a régi elveihez s megerősítsék a függetlenségi párt hitében. Ezt a be nem vallott célt hirdetői azonban féltékenyen kerülték, s egy szóval sem iparkodtak fölvilágosítani a népet arról, hogy mi a célja a néppártnak, s minő indokok vezérlik a nép félrevezetésére igyekvő ultramontán apostolokat. Ilyen kuliszák mögötti működéssel céltévesztett az egész törekvésök, mert a hamis jelszavakkal megtévesztett nép ismét csak teljes tájékozatlanságban és sötétségben marad arra nézve, hogy hát voltaképpen mi is az a néppárt, mik annak a céljai és összeegyeztethetők-e azok elvei a független érzelmű honpolgárok elveivel I Erre az egybegyűltek sokkal kiváncsiabbak voltak, mint a nemzeti bankról szóló ismert függetlenségi szólamokra és mint arra, amit Hentaller mondott, hogy 67-ben a gyávák és kishitüek (értsd alatta: Deák Ferenc, Andrássy Gyula stb.) csinálták meg az egyezséget Ausztriával.

A függetlenségi pártnak múlt vasárnap lefolyt »szervezkedő ülései tehát nem találta fején a szöget és az eddigi zavaros helyzetet nem tisztázta, sőt csak még jobban összezavarta az eddig is eléggé összegabalyított függetlenségi pártot és az egész nem volt más, mint egy kis látványosság a népnek.

Bosszul volt kieszelve, rosszul volt rendezve és végrehajtva az egész tüntetés, amely nem volt egyéb, mint egy kis látványosság és nem volt egyéb eredménye, mint az, hogy a szegzárdiak egy része is szinről-szinre láthatta Kossuth Ferencet, kiről nem hisszük, hogy hasonló, nem jól sikerült, szervezkedéssel egyesítse valaha a függetlenségi párt egymásra törő két pártámyalatát.

VÁRMEGYE.

— A törvényhatósági bizottság őszi rendes közgyűlése október hó 15-én fog megtartatni.

— A közigazgatási bizottság október havi ülése jövö hó 5-én fog megtartatni.

— A megyei községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő igazgató választmány szeptember

25-én ülést tartott a kisteremben. Az ülésen részt- vettek Döry Pál alispán elnöklete alatt: Erdős Gábor, dr. K rámol ip Emil, Kühn el Ferenc, Krisztinkovich János, dr. Moldoványi István, Orffy Lajos választmányi tagok, Módly László főpénztárnok és Lőrinczy József tb. főszámvevő. mint választmányi jegyző.

Az ülés tárgyai közül kiemeljük, hogy Szek- rényessy Gézáné sz. Dudás Irénnek, elhalt anyja után temetési költség fejében 25 frtot utalványoztak. Gungl Józsi f körjegyzőnek 40 frt többlet kirovás törlése iránti kérelmének helyt adtak.

A közsógjegyzői nyugdíjalap 1894. évi számadására vonatkozó törvényhatósági bizottsági jóváhagyás tudomásul vétetett.

Több halasztási és részletfizetési kérelem le- tárgyalása után Sághy János apari körjegyzőt a tiszti főorvos bizonyítványával igazolt munkaképtelensége miatt 18 évi szolgálati idő után évi 412 írttal nyugdíjazták.