Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-09-29 / 40. szám
40. szám. V. évfolyam. Szegzárd, 1895. szeptember 29. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. i Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 > 50 » Egy szám. . . . .- 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! Október bó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. Azont. előfizetőinket, kiknek előfizetése múlt bó végén lejárt, felkérjük, bogy az előfizetéseket mielőbb megujitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél | ... 3 „ - „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . — „ 50 „ A „TOLEAYÁRIE&TE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala, Uj irr a küszöbén. Holnapután lépnek életbe hazánkban a polgári anyakönyvekról, a házasságjogról és a gyermekek vallásáról szóló törvények. A szabadelvű küzdelmek ezen életerős újszülötteit őszinte örömmel és lelkesedéssel kell üdvözölnünk ma, midőn visszatekintünk két év nehéz küzdelmére, melyek közben gyakran kételyek szállták meg a szabad- elvüség -legjobbjait is ezeknek a törvényeknek sorsa fölött. De az igaz ügybe vetett erős hittel és kitartó lelkesedéssel hareolt a szabadelvű eszmék minden hive azért, hogy a magyar nemzeti állam javára szolgáló, s a szabad eszmék diadalát magukban foglaló törvényeket, nagy küzdelmek árán is, az apostoli király szentesítése elé juttathassák, s eme jóra való törekvésnek és lankadatlan buzgalomnak manap már megvan az üdvös eredménye ; mert két huszonnégy óra múlva Magyarország egész területén érvényre emelkednek az államhatalom megerősítésére szolgáló törvények, melyek a legutolsó oláh faluban is szemlélhetóvé és érezhetővé teszik a nép előtt azt, hogy a magyar nemzeti állam tagjainak kell magukat tekinteniük, születésüktől kezdve halálukig. Meg fogják érteni a legfélreesóbb faluban is azt, hogy a magyar állam hatalma intézkedik polgárai legfontosabb ügyeiben, a születések, házasságok, halálesetek funkcióinál is, valamint gyermekeik vallásának rendezésénél is az állam gondoskodását hathatósan érezni fogják. Minden rendezett jogállamban szükséges az államhatalomnak érvényesülnie az emberek minden viszonyaiban, mert másként az a furcsa helyzet állna elő, mint eddigelé a nemzetiségi vidékeken, hogy csak az adófizetés kellemetlen érzése alkalmával vettek tudomást az állam hatalmáról, de egyébként legvitálisabb életviszonyaik közepette, folyton a felekezetek, gyakran nem hazafias, hatalmát és közbelépését kellett tapasztalniok. A szabadelvű eszmék diadalát hirdető uj törvények életbeléptetése után a nemzetiségi és felekezeti izgatások nagyrészt ólöket fogják veszíteni, s nem lesz többé annyi terük és alkalmuk a különben békés lakosságot ok nélkül felbizgatni az államhatalom ellen, mely alkotmányos, szabad államban mindenkor a polgárok jogainak megvédésére alkotja törvényes intézményeit. Az uj törvény végrehajtásának sikere főleg az anyakönyvvezetők kezébe van letéve. Megyénkben a jegyzők viselik az anya- könyvvezetők tisztét, s igy nekik kell az uj törvények célját, előnyős oldalát megértetni a néppel, melynek eddig is tanácsadói voltak. Megyénk jegyzői kara intelligens, megbízható elemekből áll, a mit eléggé bizonyít az, hogy az állami anyakönyvvezetós nagy fontosságú feladata az egész megye területén reájok bízatott. Kevés vármegye van az országban olyan, melyben kivétel nélkül a jegyzőkre lehetett volna bízni ennek az uj intézménynek a végrehajtását. Nálunk azonban a jegyzői kar eddigelé mindenkor iparkodott nehéz hivatásának magaslatára emelkedni és legjobb akarattal és ambícióval igyekezett megfelelni annak a várakozásnak, melyet tőlük, mint a község vezetőitől és tanácsadóitól a közigazgatás nagy fontosságú érdeke megkövetelt. Az uj törvényeknek a néppel leendő megkedveltetése és az azokban rejlő üdvös intézkedések megmagyarázása legnagyobbrészt tőlük függ; szükséges tehát, hogy TÁRCZA. —mm*»— VÁGY. A vágy fog el, hogy újra lássalak, Mogorva hegy, rőt-barna szírt falak I Hogy újra lássam keskeny útjaid, S az entlana kéklő szirmait. S mely egykor annyi gúnnyal illetett, Hadd lássam újra büszke fenyvesed; Hadd lásson ő is: élek, vig vagyok, Szemem örömtől s nem könytől ragyog. Emelt fővel hadd mondjam meg neki: A régi bú lelkem nem égeti, S már nem borongok múlt emlékeken: Mert úgy akartam, mind elfeledem. Csapong a lelkem arra, erre is, Fiatal vérem élvről élvre visz; Megvontad egyszer tőlem vigaszod, Most én nevetlek: rád se szorulok. Te hozzád vittem egykor bánatom: Ma csönded, vig nótával zavarom; Itt sírtam él lefájóbb könnyemet: Most legnagyobbat itten nevetek. Hátralékos előfizetőinket egész . .. Csak meg ne lássa aztán az aroomon, Hogy mily hazug beszédem, mosolyom ; S hogy a hol annyi emlék integet, Alig tudom legyőzni könnyemet! BUDAY LÁSZLÓ. Levél egy szép asszonyhoz.’ Nagyságos Asszonyom! Kegyed bizonyára emlékszik még arra a romlatlan szivü, ábrándos fiúra, a „Délibábok“ szerzőjére, akit ón mutattam be Önnek egy szerdai estélyén, Mily naiv, mily gyermekes öröm ragyogott a 25 éves fiú arcán, midőn a ránézve elérhetetlennek hitt idegen fényes világ, az ön termei és társasága megnyílt előtte s befogadta őt. Mily mohón mily őszinte örömmel szívta magába a tömjént, a mint Önök művére halmoztak. Duzzadva az életerőtől, telve reménnyel és vágyai lépett be az uj világba. Elkápráztatva a fénytől, megrészegedve a bájos ajkok mosolyától, készpénznek véve a dicséretet, mii reá szórtak, naiv hitében boldog halandónak, a sors kegyencónek vallotta magát, még — alig pár hónappal ezelőtt. És most ? Ott fekszik haldokolva, átlőtt mellel Bajza-utcai kis szobájában a halállal vívódva azon az ágyon, melyen először birta madonna arcú courtisánját. Mellette szegény, jó nővére Mártha szorgoskodik, a szomszédszobában pedig elhanyagult, elfeledett mennyasszonya Erzsiké zokogva siratja rombadölt boldogságát. És e szerető szive gyásza, boldogtalansága mondein ' asszony szeszélye miatt. És ez az asszony, aki talán szerette is egy kicsit a szegény Gáthyt, nyugodt arccal dől hátra selyem párnáju landauerjá- ban, s mosolyogva hallgatja férje, a miniszteri titkár s szeretője a vén roue Hetéuyi báró fecsegését, alig gondolva rá, hogy e szegény fiú — miután egész üde fiatalságát, költői lelkének minden hevét, tehetségét neki áldozta — általa ölve meg, vívódik a halállal. Hogy nem cseng ez asszony fülébe, hogy: Gyilkos! gyilkos! De, ne tagadja asszonyom, nekünk is részünk lesz halálában. Nekem, a ki kiragadtam őt bájos körének nyugodt boldogságából s megtétettem vele az első lépést, az önök síkos parquettjón, s önnek, a ki az irodalom ez uj csillagát termei fényének emelésére használta föl, nem sejtve, hogy ez által — eltekintve a bekövetkezhető testi haláltól — a tehetséget, a lelket ölte meg benne. A véletlen, ez ősz kerítő, az asztalnál Bozó- thynó mellé juttatta. Zavarral arcán, szótlanul ült székén mindaddig, mig ön oda nem szólt nekem : „Ugyan, monsieur Jules, mutassa be Gáthy urat a szomszédnőjéuek.“ Megtörtént. Magda érdeklődve * Bourges. Hazugságok. tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos Összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
