Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-08-25 / 35. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

3

55. & pálfaiba L e s ty á n Dezső jző, (Simontomya);

56. a simontornyáiba Bereck István jző, h. Vár- konyi Imre jző, (Némedi, Pálfa); 57. a szakadásba Albrechtovics Imre jző, (Diós-Be- rény); 58. a szárazdiba M a r e z a Gyula jző, (Hidegkút), {Hidegkút)', 59. asárszentlőrineibe Győré Pál jző, (Uzd-Borjád), (Uzd-Borjád); 60. az ud- variiba Boring Frigyes jző, (Miszid);

61. az uzdborjádiba Pesthy József jző (Sár-Szt-Lőrinc) (Sár-Szt-Lőrinc); 62. a hidegkútiba Sultheisz Henrik jző (Miszla Szárazd), (Szárazd); 63. a hőgyészibe Klimes Antal jző, h. Fiedler Gyula aljző; 64. akalaznóiba Schmir- mund János ág. ev. tanító (Varsád); 65. a kó- tyibe 'Glöckner Béla jző, (Murga), (Felső-Nána);

66. a mucsiiba Ványek Béla körjző (level);

67. a raurgaiba K i f e r t h István jegyző (Kéty);

68. a varsádiba Linde Gyula jző (Kalaznó) (Kis- Tormás); 69. a döbröközibe Nemes Ignác (Kurd); 70. az értényibe P o t y o n d y Ferenc jző (Szántó), (Szántó);

71. a felsőiregibe Bach Jenő jző (N.-Szo- koly) (Nagy-Szokoly); 72. a gyulajovánciba Kis Pál jző (Kurd); 73. a kányáiba Németh Gyula jző (Tengőd, Bedegh), (Tengőd); 74. a kocsolaiba L e n t h y Mihály jző (Szakcs), (Szakos); 75. a kónyiiba Reiner Béla jző (Paári), (Paári); 76. a kurdiba Leimetzer Lajos jző (Döbrököz, Gyu- lajovánca) (Szakály); 77. a nagyszokolyiba Arany Károly aljző (Felső-Iregh), (Felső-Iregh) ; 78. az ódombováriba Á b r a h á m Lajos jző, h. Szeme- n y e y Mihály aljző ; 79. az ozoraiba 0 h o 1 n o k y Lajos jegyző, hely. H ó n i s c h Vince aljegyző (Pincehely); a paáriiba S z i 1 y Alajos jző (Kónyi), (Kónyi);

81. a pincehelyibe Z s i g m o n d Gyula jző (Ozora); 82. a regölyibe K e r b o 11 István jző (Szakály), (Szakály); 83. a szakályiba 0 s u k 1 y Ignác jző (Kurd, Regöly) (Regöly); 84. a szakcsiba Horváth László jző (Kocsola, Nak), (Kocsola);

85. a szántóiba Szabó Mihály jző (Értény), (Értény);

86. atamásiiba H esz Pál jző, h. Schere Gyula aljző;

87. a tengődibe Bekő Elek jző (Kánya), (Kánya);

88. a tótkesziibe Fekete József jző (Felső-Nyék), (Felső-Nyék); 89. a bedegibe Németh Ferenc jző (Kánya); 90. a felsőnyékibe Molnár István jző (Tót-Keszi), (Tót-Keszi); 91. a nakiba Piszter Alajos jző (Szakcs).

1895. angnsztns 25.

Együtt maradtunk és este is együtt vacsorál- tunk. De az én uj barátom tán a nagy elbizakodottságban, vagy talán csak azért, mert nem birta a bort, úgy leszopta magát, hogy végre azt sem tudta, fiu-e, vagy leány. Felvittem tehát a szobámba és lefektettem; aztán lementem még egyszer, hogy a vacsora ügyét rendbehozzam.

A mint a már üres ebédlőbe érek, egy kis hu hozzám lép és egy cédulát ad a kezembe, e szavakkal: A pincér azt mondta, hogy itt találom.

A cédulán irónnal ez volt Írva:

„Hallottam, hogy bánt önnel a férjem ma délután. Bár a szavakat nem értettem, de férjem hanghordozása mindent megmagyarázott. Holnap délelőtt 11 órakor várom. Beszélnem kell önnel.“

A kell kétszer volt aláhúzva.

És semmi aláírás. De kellett is nekem aláírás. Tudtam, kitől jő. Nem nekem volt ugyan szánva, de ha már a sors másodszor is igy a kezemre játszik, csak nem utasítom vissza. S ha barátom esetleg kérdőre von, hát egy kis kardvágással vagy egy pisztolylövéssel elintézzük, punktum.

Gavallórtempó. «

Már hajnalban kiszöktem, mert — addig legalább — nem szerettem volna vele találkozni.

Végre ütött a várva-várt tizenegy óra s ón óvatosan felsiettem a lépcsőn.

A tegnapi szobaleány mint ismerőst fogadott s miután neki néhány banális bókot mondtam, melyekért azonban nem ^neheztelt meg, bevezetett a szalonba és bejelentett asszonyánál.

No most 1 vagy — vagy !

Egy perc múlva nyílt az ajtó és a küszöbön megjelent a ház úrnője.

— A „Budapesti Hirlap“-nak. A »Budapesti Hírlap* — úgy látszik — szintén rálépett a hamis vádaskodás terére, arai eddigelé főleg a néppárti lapoknál vált rendszerré. Legújabban külöuösen abban leli kedvét a kedves B. H., hogy tolnamegyei ügyekkel foglalkozva, alaptalan és rosszakaratú koholmányokkal igyekszik Perezel Dezső belügyminiszter nevét meghurcolni. Eine fáradhallan igyekezete a B. H-nak azonban esetről-esetre nevetséges kudarccal végződik. Múlt héten foglalkoztunk a szentágotui bérletre vonatkozó légből kapott vádjával, most pedig a következő B. H.-féle szerael- vénynyel szolgálhatunk olvasóinknak. Augusztus 18. számában *A legújabb tolnai eset.* cim alatt a következőket irja: „Abban a varmegyében, amelynek alispáni székéből Perezel miniszter kikerült s a belügyminiszteri székbe jutott, már is több olyan dolog történt, a melyeknek Perezel miniszter politikai egyéniségéhez való vonatkozása közmegütközést keltő. Nem szólunk most bővebben az uj főrendek kinevezéséről, sem a Simontsits főispánná kinevezésének tényéről s a tolnai alispáni széknek betöltéséről sem; most egy egészen uj tolnamegyei esetről adunk értesítést.“ A megénekelt legújabb tolnamegyei eset pedig a következő : Szörényi Sándor mucsfai evangélikus lelkészt az egyházmegyei törvényszék hivatalvesztésre Ítélte, miután arra papi állásához nem illő, kózbotránykozást keltő magatartásával és részegeskedésrével bőven rászolgált. Ez a rövid tényállás. — Ámde a B. H. nak elég az, hogy Szerényi véletlenül Perczel Dezsőnek választója és ellenzéki ember és ezért Szerényi elmozdítását politikai jelleggel biró esemónynyó fújja fel és érte Perczel Dezsőt teszi felelőssé, kinek természetesen belügyminiszterkedése alatt nincs is más dolga, mint a mucsfai evang. lelkész ügyeibe avatkozni. A B. H. az egész ügyet a bonyhádi képviselőválasztással hozza összefüggésbe és szerinte Szerényinek, mert ellenzéki pártállásu, ezért keservesen kelle lakolnia. — Eme okoskodása közben nagyon sántít a logikája is, mert elmondja a többi között azt is, hogy Szerényi engedve az erőszaknak, leszavazott Perczelre. Ez tehát kormánypárti szempontból legfeljebb jutalomra tarthatna igényt, de nem, mint a B. H. állítja, büntetésre. Az egész dolognak azonban a politikához mákszemnyi köze sincsen. Az egyházi hatóság fegyelmi törvényszéke Bauer Adolf főesperes és Nádassy Kálmán felügyelő iker elnöksége alatt tartott ülésén — előadó volt Fórdős Vilmos tiszti ügyész — beható tárgyalás alá vevőn Sze- rényinek viselt dolgait, a melyek a* papi állás méltóságával homlokegyenest ellenkeznek, ezért a zsinati törvényszék alapján hivatalviselésre képtelennnek mondották ki és hivatalától elmozdították. A B. H. szerint meg nem okolt ítéletnek indokolását jövő számunkban szószerint közöljük, de annyi bizonyos és kétségtelen, hogy az egész fegvelmi ügynek és Ítéletnek s.politikához egyáltalán és Perczel Dezső miniszterhez különösen semmi köze nincsen és hogy a B. H.-nak eme állítása nem egyéb, mint —- rosszakaratú ráfogás. Maga Schweiz Antal dr., a ki Szerényinek védője volt és ellenzéki

vezérfórfiu a bonyhádi, kerületben — és az egész ügyet töviről-hegyire legjobban ismeri kijelentette előttünk, hogy sem a vizsgálat, sem a tárgyalás alatt semmit nem tapasztalt, a mi ez ügyben a legtávolabbról is politikai vonatkozással birt volna, avagy amiből Perczel bármiféle beavatkozását föltételezhetné. A Szerényi elitéltetéseért tehát ép olyan kevéssé felelős Perczel Dezső, mint az alispán választásért, amelyért a B. H. szintén Perczelt okozza. Mit tehet arról Perczel, hogy Tolnában kit választanak meg alispánnak, hogy a 440 törvényhatósági bizottsági tag egyhangúlag sorakozott Dóry Pál mellett és még csak ellenjelöltet sem állított. Igaz, a „B. H.“-tól nem kértünk rá engedélyt. — A kormánypártra csak örvendetes és hízelgő lehel, amikor látja, hogy komoly ellenzéki lapok is már ilyen fegyverekre szorulnak, a mikor a minisztereket támadni akarják. Minő fenegyerekeskedés I

VÁRMEGYE.

— A második allevéltárnoki állásra az újabban kiirt pályázat folytán négyen folyamodtak, u. m. V é g e s s Ferenc Szegzárdról, B 1 e s z József te- veli jegyző, Molnár Mihály szentesi járásbiró- sági írnok és Molnár Imre szolnoki megyei írnok.

TÖRVÉNYKEZÉS.

A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalás.

1895. évi augusztus hó 29-én.

Szabó László és Kiss György ellen emberölés miatt.

Szili Márton, Martinkovics Sándor, Martin- kovics József, Takács Mókus József. Reichen bach Dávid, Reichenbach Dávidné és Mráz Fereucné ellen lopás miatt.

— Ember vadászat. Szilágyi Vendel, pásztorlegénynek elfogyott a pénze, pedig vasárnapra nagy mulatság volt készülőben és arra pénz kellett, de minden áron. Kiválasztott tehát magának egy csendes házat a faluban, a hol sejtette, hogy senki sincs otthon, ott betört, s a ládában talált pénzt magához véve, kifelé indult. De épen, midőn a kerten átmászott, érkezett haza a meglopott házi gazda, ki a tolvajt meglátva, anélkül, hogy tudta volna, mije hiányzik, frllármázta az egész falut, és legalább is százan rohantak üldözésére. Az üldözött egy közeli erdőbe vette magát, azon hiszemben, hogy igy megmenekül. De hiába volt minden igyekezete. A sok üldöző elnyomta és miután rajta a a port jól elverték, a pénzt tőle elszedték, végre még átadták az igazságszolgáltatás kezeibe. A szegzárdi kir. törvényszék Szilágyi Vendelt ezért lopás címén egy évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre itelte.

Mindketten meglepetten néztük egymást egy pár másodpercig, én a bámulat némaságával, ő meg a csalódás kifejezésével gyönyörű arcán.

Barátom, ezt a szépséget, ezt a bájt, ezt a kellemet leírni — egyszerűen lehetetlen.

De mely szép asszony nem veszi észre azt a hatást, melyet szépségével a férfira gyakorol ? 0 is észrevette, s bár első pillanatban szigorral tekintett rám, a mi szintén nem állt neki rosz- szul, a tekintet szigora csakhamar mérséklődött, ón pedig, tudod, a, gyors cselekvés embere lóvén, annyi időt sem hagytam neki, hogy rózsás ajkait kérdésre nyithassa,. azonnal hozzáfogtam az ostromhoz: Asszonyom, bocsássa meg vakmerőségemet. Tudora, hogy nem engem várt, de egy szerencsés véletlen kezembe játszotta drága sorait, melyek barátomhoz voltak intézve, de melyeket ő nem olvasott és ón, kinek egyetlen vágya, egyetlen életcélja az, hogy nagyságodat egyszer, csak egyetlen-egyszer szinről;szinre láthassam, hogy hódolatomat lábai előtt kifejezhessem (itt persze térdreborultam), felhasználtam az alkalmat és eljöttem, hogy

.............

— De mit akar kérem ? — vágott közbe félig pajkos, félig kiváncsi hangon; hisz nem is ismerem.

Qh barátom, ez a hang! az angyalok karának zenéjéről sokat írtak, bár senkisem hallotta, de mi lehet annak a gyönyörűsége ehhez képest ?

— Hogy ón mit akarok, nagyságos asszonyom ? Önt bámulni, önnek isteni szépségében gyönyörködni, önnel egy levegőt szívni s attól megittasodni. Hogy mit akarok asszonyom? semmit, csak . .' .

— De keljen fel az istenért, még valaki meglephetne bennünket.

— Nem kelek fel, asszonyom, raig angyali szive meg nem bocsátja vakmerőségemet s mig en- gesztelődése jeléül meg nem engedi, hogy . . .

E pillanatban halk, csoszogó léptek nesze hallatszott a folyosón.

— Jaj, a férjem ! s mint a megrebbentett galamb künn termett az ajtón.

Ez az átkozott tehát megint utamba állt, mikor már minden olyan szépen indult. Mert láttam, hogy hölgyein magában összehasonlításokat tett köztem és csendes természetű barátom közt s hogy ez az összehasonlítás nem hátrányomra ütött ki. S most ez a cerberus mindent elront.

Csak alig maradt annyi időm, 'hogy a térdeimről felállhassak, már nyílt az ajtó s előttem állt a tegnapi Bramarbas.

— Hát mégis csak betolakodott ez a szem télén vigéc?

A szemtelent, uram, feleltem, magamat hirf

télén összedve, visszaadom a vigéccel együtt. En dr. Besuyői Kálmán vagyok, dr. Nagy Ferenc budapesti ügyvéd segédje és . . .

Ahán, a feleségem számlái ügyében jött foglalni, mi?

Tyüh az áldóját, cikkázott keresztül hirtelen agyamon, hisz ez nagyszerűen összevág, akár egy novellában. Idejövetelem tulajdonképeni céljáról egészen megfeledkezve, csak kalandomnak élek s midőn kelepcébe jutok, ép az húz ki belőle, kinek legmélyebben kellene abba belemártania.

Fel is használtam az alkalmat s ráhagytam, hogy úgy van.

Beszélt már a feleségemmel?

I . Igen-