Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-08-25 / 35. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

1895. augusztus 25.

2.

Adja Isten, hogy a nevezetes expedi- tióval szerzett újabb tapasztalatait a tudomány javára eddigi sikereihez képest értékesíthesse megyénk, városunk hírnevének emelésére.

Szegzárd intelligens közönsége a lisztelet és rokonszenv egész melegével üdvözli az őshazából visszatért tudóst, ki a mi szerény körünkben bizonyára megtalálja azt a zajtalan, békés és csöndes otthont, mely tudományos működésének folytatásához szükséges ; a város lakosságának tisztelete és becsülése pedig legyen részére némi erkölcsi elégtétel és jutalom az ó önzetlen, lelkes fáradozásáért, melyet tudományos munkálkodásával a közügy és kultúra érdekében kifejt, s amelyet az ország fővárosának tudós körei képesek kellőleg és érde- mök szerint méltányolni.

Isten hozta viszsza hosszú útjáról mindnyájunk örömére és megnyugvására. — Wosinskyt, kiben nemcsak a kiváló tudóst, hanem Szegzárdnak művelt lelkű és emelkedett gondolkozásu lelki pásztorát is üdvözöljük, a ki papi hivatását is a Sa- massák példájára — nemzeti szellemben és a humanizmus szolgálatában — embertársai között békét és szeretetet, nem pedig viszályt és egyenetlenséget terjesztvén — j példásan, előkelő hivatásához méltóan, a hazafiság és ernberszeretet törvényei szerint tölti be.

— A képviselő-választások. A kormány beavatott köreiben azt rebesgetik, hogy a jövő évre tervezett képviselő választásokat el fogják egy évre, a rendes időre halasztani. — Az elhalasztást azzal indokolják, hogy a nemzet ezer éves fennállásának fényes ünnepélyével nem fér össze a képviselőválasztás, melynek elmaradhatatlan sötét foltjai jelentékenyen zavarhatnák a milleniumi ünnepségek szép összhangját. A klerikálisok azt hiresztelik, hogy a kormány fél a választások eredményétől s a választás elhalasztásával csak életét akarja meghosszabbítani. Ezt talán maguk sem hiszik, csak ingerkednek, kötődnek vele, mert hiszen ismerve a liberális szellem nagy erejét, úgy erkölcsileg, mint

hatalmilag, szó se lehet a liberális kormány vereségéről. A mitől a kormány félhet, az csupán ama körülményben rejlik, hogy a klerikálisok által fölizgatott elemek oly botrányokat idézhetnének elő, melyek szégyent hozhatnának az országra s erre éppenséggel nincs szüksége a magyar nemzetnek, különösen a mikor ezer éves fönnállását ünnepeli.

Tolnavármegye anyakönyvvezetői.

1 belügyminiszter kinevezte a tolnamegyei anyakönyvvezetóket is. Anyakönyvvezetőink valamennyien föl vannak ruházva a házassági ügyekben való anyakönyvvezetes, illetőleg a házasság- kötés körül való közreműködés jogával is. A kinevezéseket a hivatalos lap következőleg közölte:

Megjegyzés: A kinevezett anyakönyvvezetők neve után zárjelben feltüntetett kerület azon szomszéd anyakönyvi kerület neve, melyre nézve ezen kinevezett anyakönyvvezető az ottani anyakönyvvezető saját személyére, házastársára, gyermekeire, vagy szüleire vonatkozó anyakönyvi teendők végzésével van megbízva. Ott, ahol az anyakönyvvezetőnek helyettese nincsen, vagy ha van is, de házasságkötéssel nincsen megbízva, azon szomszéd anyakönyvi kerület, amelynek anyakönyvvezetője az előbbi anyakönyvvezető saját személyére, házastársára, gyermekeire, vagy szülőire vonatkozó anyakönyv- vezetói teendők végzésével van megbízva, zárjelben és Sít betűkkel van megjelölve. Az anyakönyvvezető helyettesek jelzésére a h. betűt használjuk.

A kinevezett anyakönyvvezetők a következők:

I. az agárdi kerületbe : W i k k e r t Károly közs. jzó, (Harc) (Harc); 2. az alsónánaiba: K a- czenbach István közs. jző, (Várdomb, Szálka), (Várdomb) ; 3. az alsónyókibe : Z s i g m o n d László h. jző (Bátaszék)', 4. a hátaiba: Purth Adolf jző, h. Sörös Gyula aljző; 5. a báttaszó- kibe: Angyalffy Imre jző, h. Osatáry Aladár I. aljző, (Alsó-Nyék); 6. a decsibe : Erdős Gabor jző, h. Müller György aljző; 7. a harciba: Simon István jző, (Agárd), (Agárd); 8. a mö zsibe : P á p a y István jző (Tolna); 9. az őcsónyibe: Duzs Dániel jző, h. Huszár Pál aljző; 10. a pilisibe: Herczegh József jző (VárSmb);

II. a szegzárdiba : dr. H i r 1 i n g Ádám főjző, h. Mehrwert SándorI. aljző, 12. a várdombiba: Szentesy József jző, (Alsó-Nána, Pilis), (Alsó- Nána)\ 13. a tolnaiba: Parti József jző, h. T h u r y Béla I. aljző, (Mözs); 14. az apáthiba í Helfenbein Dániel jző (Mórágy), (Mórágy); 15. a dőripatlaniba: Gróf József jző, (Zomba)

(Zomba) ; 16. a majosiba: S c h a d t Gyula jző (Nagy-Mányok), (Bonyhád)\ 17. a mórágyiba: S c h 1 e i n i n g Lajos jző (Apáti), (Apáti) ; 18. a váraljaiba: Horvath Ernő jző, h. Sebestyén Imre nyug. jzó, (Máza); -19. a zombaiba: L tinó v a János jző, (Döri-Patlan, Kokasd), (Dóri- Patlan): 20. az apariba: S á g h i János körjző (Izmény), (Izmény) ;

21. a bonyhádiba Kühn el Ferenc jzó, h. Lehmann János II. jző (Majos, Cikó); 22. a cikóiba Gebauer József körjző (Bonyhád); 23. az izraényibe ß u m f e 1 d Imre körjző (Apar), (Afar);

24. a kisdorogiba E i c h a r d t István körjző ( Tevel);

25. a kisvejkeibe K o v á c h Gyula körjző (Tevel) ;

26. a kakasdiba Horváth György körjző (Zomba) ;

27. a mázaiba Lipich Zoltán h. körjző (Váralja)',

28. a nagymányokiba Lovászy Gábor körjző {Majos); 29. a szálkáiba Hoff Henrik körjző {Alsó- Nána) ; a tevelibe B 1 e s z József jző, h. Schmid t Antal nyug. jző (K.-Dorogh, K.-Vejke és Mucsi);

31. a bikácsiba Lemle Béla jző (Györköny, Németkór) {Györköny); 32. a bölcskeibe Kurz Béla jző, h. Marosi Béla II. jző (Madoesa, Du- naföldvár; 33. a dunaföldváriba N i e f e r g á 1 Nándor II. jző (Bölcske); 34. a dunaszentgyörgyibe Szigeíhy József jző {Fadd)\ 35. a faddiba Krisztinkovich János jző h. Németh Kálmán II. jző (Duna-Szt-György, Gerjen); 36. a gerjenibe Varga Mihály jző (Fadd); 37. a Gindly-Családiba V á r k o n y i Iván jző (Kölesd) (Kötesd); 38. a györkönyibe Szabó Pál jző (Bi- káes, Nagy-Dorogh) (Bikács); 39. a kajdacsiba Sorok Dezső jző (Nagy-Dorogh); 40. a duna- kömlődibe V o 1 f Ferenc jző (Paks) ;

41. a madocsaiba D e c s y Béla jző (Bölcske) ; 42. a nagydoroghiba B ó k u s József jző, (Kajdacs), (Györköny); 43. a paksiba P o p o v i t s Gyula jző, h. Takács Gyula II. jző, (Duna-Kömlőd):

44. a németkéribe G u n g 1 József jző {Bikács);

45. a diósberónyibe Nagy József jző (Szakadát);

46. a felsőnánaiba H ö 1 c z e 1 Antal jző (Kéty);

47. a gyönkibe Klein Endre jző, h. H e s z Lajos aljző; 48. a kisszékelyibe Győré István jző (Nagy-Székely, {Nagy-Székely); 49. a kistorraásiba Grünwald János jző (Varsád), (Kölesd)', 50. a kölesdibe Laky Gusztáv jző, (Gindly-Osalád, Kis-Tormás, Medina), (Gindly-Család);

51. a médinaiba Hahnai Tivadar jző, {Kötesd)', 52. a miszlaiba Euppert Henrik jző, (Udvari) {Hidegkút)-, 53. a nagyszékelyibe; Lúd- v i g József jző, (Kis-Székely), {Kis-Székely); 54. a nómediibe Oravszky László jző, {Simontomya);

— Nos, és sikerült?

— Hm, de még hogy 1 csak várd a végét. — Alig hogy leszálltam a vonatról és a szállodában kissé renbeszedtem magamat — 24 órai időm volt — a legszebb hóditó mosolylyal ajkaimon rögtön indultam a remélt „kalandora. Mert hogy valami lesz, arról biztos voltam. Ismerem magamat és az én jó barátomat, a véletlent.

Természetesen, a főutcán sétáltam, midőn egy szép nagy ház kapujából formás kis szobacicust látok kijönni, ki gyönyörű kis 3—4 éves leánykát vezetett.

— Ejnye, be szép kis lány vezeti ezt a babát! — mondok úgy felhangon. (Tudod, Éva anyánk óta a nők sohasem voltak ellenségei a bóknak.)

Mire a lány rám néz nagy sötétkék szemeivel s nagy meglepetésemre azt mondja: Jobb lesz, inkább tessék sietni a nacscságához, a ki már türelmetlen s majd nem köszöni meg, hogy ilyen sokáig várakoztatja.

— A nagysága vár engem ? (No fickó, mondok magamban, már itt is van a kaland.)

— Hát persze, hogy várja! Hisz csak nem feledte el, hogy tegnap este a bálban meghívta. De hát siessen már.

— Sietek lelkem, de engedjen meg még egy kérdést. Tudja, este, lámpavilágnál nem lehet olyan egészen jól kivenni, hogy egy asszony igazán szép-e, fiatal-e?(gondoltam, most megtudom, érdemes lesz-e?)

De a leány szemeim közé nevetetts mondja: No ez jó! a város legszebb asszonyáról azt kérdezni, hogy szóp-e, fiatal-e? Ha ezt a naescsága megtudná ! Uram, ön nem érdemli meg a szerencséjét.

— Nono kis boszorkány, — mondok félig tréfásan, félig boszusan, hisz ez csak tréfa volt. Már megyek, röpülök.

Aztán még jóakaratulag figyelmeztetett: Vigyázzon, hogy a nacscságos úrral baj ne legyen, mert szörnyen féltékeny.

— Sebaj!

— Barátom 1 a város legszebb asszonya 1 epedve vár! Tudom, hogy nem engem, de az nekem mindegy, csak egyszer beszélhessek vele, kiütöm a nyeregből a riválisomat, ha hót ördöge van is.

Az emeleten fenn teremni, az első ajtón benyitni perc műve volt.

— Egy vén, bozontos szakállu ur ugrott elém és nyers hangon kérdi: Mit akar?

Jaj, a féltékeny férj, gondoltam; itt baj lehet. Hirtelen tehát azt mondtam neki, hogy egy budapesti ház megbízottja vagyok és női ruhadolgokban utazom (a mi kissé igaz is volt, nem is.) Lehetne tán szerencsém ő nagyságánál tiszteletemet tehetni ?

— Feleségem ruháit magam szoktam megrendelni, nincs szükségünk semmire, alászolgája.

Mit tehettem ? Láttam, hogy a féltékeny férj nem véletlenül van most itthon, ez készen várja a vendéget, még pedig nem nyájas mosolylyal. Tehát azt gondoltam, az okosabb enged, s indultam kifelé, rendkívül restelve, hogy szépemet még csak egy pillanatra sem láthattam.

— Nos, és ez az a rettenetes dolog, a miért az imént oly kedves nyájassággal köszöntöttél be hozzám ?

— Ejh, dehogy 1 Csak most jön a java.

Midőn a lépcső végére értem, melyen oly szép reményekkel siettem föl az imént, a kapun egy hozzám föltűnően hasonló fiatalembert láttam befordulni.

Ahá, itt az ellenlábasom ! erről meg is feledkeztem. Felbocsássam? ne bocsássam? eh, kár szegényért; nekem is rosszul esett a fogadtatás.

— Uram, — szólítom meg — volt-e már oroszlánketrecben ?

0 rám bámulva kérdi: Mi tetszik ?

— Tudom, hogy a szép asszonyhoz siet, de helyette a dühös férjet fogja találni.

— Jaj! 1

— Bizony jaj! jobb lesz ezt a látogatást boldogabb időre halasztani.

Egy percig gondolkodott, aztán rezignációval visszafordulva mormogja: menjünk!

A jó társaságban nőtt fiatalság könnyedségével megismerkedtünk és csakhamar megbarátkoztunk egymással, különösen, minthogy egy branche- beliek voltunk.

Aztán megismertetett a helyi viszonyokkal. Itt az a szokás, hogy ha egy fiatal ember jön a városba, azt minden asszony meg akarja hódítani, esetleg a másiktól elhódítani. Ő csak pár napja van itt egy rokonánál látogatóban s tegnap este, jóformán az ő tiszteletére rendeztek batyubált, a melyen többek közt a város legszebb asszonya ma délutánra meghívta uzsonnára, a miből ő a legmerészebb következtetéseket vonta le s a mi most, legalább egy időre, dugába dőlt.

Vigasztaltam, de természetesen el nem árultam neki, hogy nekem mi részem jutott az egészből.