Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-08-04 / 32. szám
melyek e hely elfogadására bátorítottak és azon elveket is megérintsem, amelyeknek szolgálatával e helyet a tek. bizottság megelégedésére betölteni igyekezendem s szent kötelességemül tartandom. Nagy elődök örökét átvenni, tek. Bizottság — tudom — még ily felajánlás mellett is — felelősségteljes nehéz lépés, kivált midőn a hivatottság mérlegelése közben körültekintve azt látjuk, hogy mig egy felől vármegyénk szigorúan szabadelvű s már a 48-iki vívmányok elókészitésében is fontos szerepet vitt tevékeny szellemének oly hivatott és kimagasló képviselői, mint a milyenek Bezeródj, Stankovánszky, Csapó, Bartal, Yizsolyi valának már csak emlékeikben és a mi kegyeletünkben élnek. Mig másfelől azt kell tapasztalnunk, hogy az ezen dicsöült nagyok nyomába lépett ólő utódokat épen a mi közéletünk javára gyümölcsözött fényes tehetségeikért a haza egészének közvetlen szolgálatára elszólitották körünkből: akkor valóban nagymérvű szerénytelenség volna nem látnom, avagy kicsinyelnem azt a homályosra árnyékolt űrt, mit közvetlen elődömnek már ténynyé vált s az ő magas röptű s kiváló tehetségű volt főmunkatársának ma bejelentett távozása is keltenek. Valóban tek. törvényhatósági Bizottság, közvetlen elődömnek, ki oly mesterien értette közéletünk minden rugóit, s a közéleti tényezők minden érdekszálait egy gyeplőszalaggá fonva erős kézben és biztosan nemcsak tartani, de irányítani is, valamint az ő méltó főmunkatársának távozását szinte megdöbbentő árnyként látom fólibe borulni azon nagyszámú feladatoknak, melyek épen e helyről igénylik megoldásukat. De azért ennek dacára mégis megmerem tenni e felelősségteljes lépést, mert a távozók nyomán kelt árnynyal maradtak itt — nagy és számos alkotásaikban f— útmutatók is, melyek tájékoztatnak, sőt a tájékozódással járó időtelést az irány helyességével és biztosságával kiegyenlíteni is Ígérik. De bátorított e lépésnek megtételére, az a szeretetteljes bizalom is, mely a vezetők távoztá- val küzdtóren maradt harcedzett sereg: az általam minden egyes tagjában tisztelt s egészében a kor igényeinek megfelelő színvonalán állónak ismert tisztviselői kar részéről oly buzditón látszott csekélységem felé irányittatni. így s abban a felfogásban, hogy a közbizalom által kijelelt helyet elfoglalni s azon a tehetségünktől kitelő összes erőink teljes kifejtését a bizalomhoz illŐD megkísérlem nem csak, hogy nem szerénytelenség, hanem polgári kötelesség is s azon biztos érzéssel, hogy munkakedvémet sohasem fogja befolyásolhatni a hely, a hova a bizottság által állíttatom, hanem mindenkor is kizárólag csak is a bizalom s ennek mértéke, amelylyel oda állíttatom; úgy felelősségem egész súlyának tudatában foglalom el. közéletünk harcvonalának e kiemelkedett helyét, melyen a tekintetes törvényhatóság soha eléggé ki nem érdemelhető bizalmának tartamáig akaratuk és utasításaiknak mindenkor tántorithat- lanul hű, szigorú és pártatlan végrehajtója leendek. De e végrehajtói szerepben a kezembe letett drága éremnek csak egyik oldalát látom e helyeni hivatásomnak, másik époly fontos sőt sok tekintetből nehezebben kezelhető, mert kényesebb feléül azon informationális ténykedést tekintem, a mely a tekintetes törvényhatósági bizottság közvetlen elhatározása alá tartozó ügyek miden egyikének előterjesztésénél jelentkezik kötelességemül. Hivatásom ezen feléuek betöltésénél lelkiismeretes főgondom leend arra, hogy a t. bizottság itélőszéke elé az elbírálandó ügyek személyiek és dologiak egyiránt mindenkor és kivétel nélkül a szigorú tárgyi valóság kendőzetlen mezében állíttat-, sanak s hogy az igazságnak tiszta fehér palástja semmi féle a közjóval ellentétben álló partiális érdek vagy bármily irányú illetéktelen befolyás által el ne homályositassék, viszont oda irányuland törekvésem, hogy önkormányzati fontos jogaink gyakorlásánál a legellentétesebb jogos érdekeknek is teljesen szabadon érvényesülő elbírálásából szüres- senek le e tanácsnak minden határozatai, hogy azok a tekintetes törvényhatósági bizottság való akarata és szellemének hű kinyomatakónt jelentkezvén az 1895. augusztus 4. őket megillető feltétlen érvényesülésre és tiszteletre e falakon kívül is a társadalom minden rétegében számot tarthassanak. így vélem és tervezem ón nemzeti közkincsünként s alkotmányos szabadságunk kipróbált védbástyájaként féltékenyen őrzött vármegyei önkormányzatunkat továbbra is megőrizhetni ; igy vélem én annak nehezebb időket is látott s kiállott s annyi féleképen tatarozni terveit ősi falairól a felkent király és szent alkotmányunk iránti törhetlen hűségnek úgy a palotát és guny- hót testvóresitó törvénytiszteletnek szabadelvű zászlóit továbbra is hazánk javára lobogtathatni. Ily célzatú igaz szándékkal megkezdendő működésemhez kérem én a tek. törvényhatóság nagybecsű bizalmát és támogatását úgy a magam, mint munkatársaim, a tisztikar számára. Az alispán eme beköszöntő beszéde a legjobb benyomást szülte az egész közgyűlésen, melynek tagjai igazi lelkesedéssel tüntettek a közbizalommal övezett alispán mellett. Önérzettel elmondott szavai köztetszést arattak a bizottság tagjai között kivétel nélkül, tartozzanak azok bármely politikai pártálláshoz. A legszebb reményekkel néz mindenki ezentúl is megyénk közigazgatásának eddig is kifogástalan menete elé, mert meggyőződhettek arról, hogy az alispáni széket valóban arra termett, kiváló tehetséggel megáldott és hivatásának magaslatán álló férfiú foglalja el, ki megyéuk köz- igazgatásának jó hírnevét nemcsak fentartani, hanem fejleszteni, növeszteni van hivatva. A raeg-megujüló éljenzaj megszűnte után a főispán bejelentette, hogy a tárgysorozatba fölvett főjegyző választás ezúttal nem mehet végbe, mert a belügyminisztertől időközben beérkezett leirat szerint az állami anyakönyvi felügyelővé kinevezett főjegyző csak augusztus végén menthető fel állásától. Az erre vonatkozó miniszteri leirat felolvastatott és a főjegyző részére szükséges szabadság- időt is megadták. Az alispán választás által megüresedett völgy- ségi járási főszolgabírói állásra az egyedül jelentkező Nagy István, eddigi szolgabiró közfelkiáltással, az ottani szolgabirói állásra pedig Halász Géza, eddigi tevékeny és érdemes tb. szolgabiró választatott meg szintén közfelkiáltással és lelkes éljenzések között. A központi járásban rendszeresített második szolgabirói állásra pályázó nem jelentkezett s igy ezen állás betöltése az őszi rendes közgyűlésre ha- lasztatott. Az állandó választmány tagjává Nunkovits Ferenc lemondása folytán dr. Schvetz Antal bonyhádi tekintélyes ügyvéd választatott meg. Az elnöklő főispán utóbb még tiszteletbeli főjegyzővé Simontsits Elemér I. aljegyzőt, tiszteletbeli főszolgabíróvá pedig br. Rudnyánszky Istvánt nevezte ki, amit a közgyűlés kitörő lelkesedéssel fogadott. Ezek után megkezdték a tárgysorozat több pontjainak letárgyalását, melyek mindegyike az állandó választmány javaslata alapján, minden fel- s ólalás nélkül, simán folyt le, úgy hogy fél- 12 órakor a közgyűlés már végét érte. Tisztelgések. A közgyűlés befejezte után a megyei tisztikar Simontsits Elemér tb. főjegyző vezetése inellett tisztelgett az uj alispánnál. Simontsits Elemér rövid, de valóban talpraesett és magvas beszédben üdvözölte tiszttársai nevében az üj főnököt, kit igazi szeretettel, tisztelettel és ragaszkodással öveznek a megyei tisztviselők kivétel nélkül. Simontsits hatásos szavaira Döry Pál hosszasabban és a tisztikarban a legkellemesebb benyomást keltő beszéddel válaszolt, mely még jobban biztosította részére azt az önzetlen, igaz ragaszkodást és tiszteletet, melylyel eddig is viselteitek irányában ; mert meggyőződtek szavaiból arról, hogy igazságos, méltányos és jóakaró főnöküket tisztelhetik az uj alispánban, kinek általánosan ismert kiváló tulajdonai, humánus, finom modora és áldott jó szive biztosítékot nyújtanak arra, hogy a tisztviselőknek jogos és méltányos óhajait mindenkor megérdemelt figyelemben fogja részesíteni. . TOLNA VÁRMEGYE. A tisztviselők után a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének küldöttsége tisztelgett az uj alispánnál, kihez Kerbolt István egyleti elnök intézett igazán sikerült és jó benyomást keltő beszédet, melyre Döry Pál kimerítően reflektált és a jegyzői kar fontosságára utalva, igaz jóindulatáról és támogatásáról biztosította a tisztelgőket, a tisztelgés befejezése után a küldöttség minden tagjával kezet fogott és néhány barátságos szót intézett hozzájuk, kiknek eltávozta után a megyei gyógyszerész testület tisztelgett az alispánnál, kit Szondy István rövid, meleg szavakkal üdvözölt a gyógyszerészek, mint a közegészségügy fontos faktorai nevében. Az alispán igen szívesen és örömmel fogadta a tisztelgőket, kiket biztosított, hogy jogos érdekeik nála mindenkor hű támogatásra találnak. Szerdán délben fogadta az alispán a vármegyei kezelő személyzetet, kiknek nevében Rill József, vármegyei kiadó intézett szépen átgondolt, sikerült beszéd' t az alispánhoz, ki jóindulatáról biztosította a tisztelgőket. A főispáni lakoma. Egy órakor a főispáni lakosztály nagytermében majdnem százan vettek részt a pompás lakomában, melyen a főispán kezdette meg a felköszöntök sorát és a távozó Madarász Elemérre emelte poharát, utána Döry Dénes, a vármegye uj alispánjára, Döry Pálra mondott sikerült felköszöntőt; Fördós Vilmos tiszti ügyész a vármegyei tiszti kar nevében szintén az uj alispánt éltette. Utána Döry Pál felelt a felköszöntókre és nagy tetszést arató beszédben köszönte meg az előlegezett bizalmat, melynek mint mondá, akkor fog teljes mérvben megfelelhetni, ha a tiszti kar is egész erejével és őszinte bizalommal támogatni fogja működésében. Madarász Elemér a főispánra mondott tetszéssel fogagott tósztot, utána pedig Simontsits szólalt fel és rokonszenvet keltő és általános tetszést arató beszédben emelte poharát Madarász Elemérre. Simontsitsnak úgy a tisztikar vezetése alkalmával, mint e lakomán elmondott rövid, de kerekded és tartalmas beszédei igen jó benyomást keltettek mindenkiben és igazolják azokat a várakozásokat, melyeket e kiváló tehetségű, fiatnl erő irányában méltán táplálnak irányadó körökben. 7otth Ödön igen sikerült toasztban éltette a távozó Madarász Elemért és a megérkező Döry Pált, Pécsy József a Perczel- és Döry-családokra, Bemrieder Józsefhez, Jeszenszky Andorhoz intézve szavait szintén Madarász Elemérre, dr. Schvetz Antal a bonyhádiak nevében üdvözölte Döry Pált; a főispán aztán mint házigazda éltette a megyén kívül álló vendégeit, kiknek nevében Farkas Róbert, földmive- lésügyi miniszteri titkár köszönte meg a szives vendéglátást; Madarász Elemér Perczel Dezsőre és Döry Déuesre moudo t sikerült felköszöntőt, Döry Pál pedig Madarász Elemér családját éltette; Kerbolt István a megyei jegyzők nevében mondott to- asztot, Perczel Lajos Totth Ödönre, mint legnagyobb csillagászra ürítette poharát humoros toaszt kíséretében; a főispán az újonnan megválasztott bonyhádi főbíróra és szolgabiróra, valamint Simontsits Elemérre emelte poharát, Madarász Elemér Bemrieder Józsefre, Döry Dénes pedig Simontsits Bélára mondottak lelkesedést keltő felköszönfőket. A kitünően készített lakoma emelkedett hangulatban és igazi jó kedvben eltartott félöt óráig, melynek befejezte után a szomszédos teremben még jó ideig elbeszélgettek*a vendégek. Hit óra felé pedig a főispán is eltávozott Szegzárdról Dorogra, Döry Pál alispán pedig Bonyhádra. VÁRMEGYE.- Döry Pál, alispán, múlt szerdán reggel vette át Madarász Elemér helyettes . alispántól az alispáni hivatalt, valamint a pénztár átvétele is ugyan ekkor ment végbe. — Döry Pál, alispán búcsúztatása Bonyhádon ma megy végbe mely alkalomból délben társas ebéd lesz; este pedig fáklásmenetet rendeznek a búcsúzó volt főszolgabíró tiszteletére, kihez nemcsak Bony- hád, de az egész járás osztatlan szeretettel __________________________________5.
