Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-08-04 / 32. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

lásával fejezték be mondókáikat. S Döry Pálnak volt elég türelme, tapintata és kellő önuralma ahhoz, hogy bárki bárminő dologban fordult hozzá, meghallgatta jóindulattal a panaszt, s legjobb lélekkel igyekezett tanácsot, útbaigazítást adni mindenkinek, ki bizalmával tőle várta bajai orvoslását. Önérzettel viheti el magával azt a jóleső tudatot, hogy sem mint magánember, sem mint a járás első tisztviselője soha senkitől sem tagadta meg a jó szolgálatot és ügyeiknek lelkiismeretes felkarolását.

Hivatalos működésének fő rugóját mindenkor a közjó érdekeinek érvényre juttatása képezte; személy válogatást nem tapasztalhatott nála senki, akár- mely pártárnyalathoz tartozott legyen; egyenlő mértekkel mórt úgy az intelligens elemnek, mint az egyszerű polgárságnak, s az ellenszenv kellemetlen érzésével nem távozott tőle senki, ki vele bármily ügyben órinkezett. A dicshymnuszokat nem kereste, sőt szerényen, csöndesen kitért az ünnepeltetés elől; a közjó előmozdításán fáradhatatlanul munkálkodott, anuélkül, hogy érdemeit a nyilvánosság terén kiemeltetni iparkodott volna. A jólvógzett becsületes munkálkodás nemes Öntudatával megelégedett, a rosszakarat fullánkjait pedig nem a boszu, hanem az érdem elismeréséből folyó önzetlen működés által tette érzéketlenné.

A hatósága alá rendelt hivatalos közegeket személyválogatás nélkül munkatársaiul tekintette, kiknek jogos és méltányos érdekeit minden körülmények között szem előtt tartotta.

Ha szabálytalanságot vagy mulasztást észlelt, azt nem a kérlelhetlen és rideg szigorral torolta meg, hanem jóakarattal és tapintattal igyekezett az észlelt hibákat megjavítani, a mulasztásokat pedig jóvátenni. Az erély és szigor fitogtatásával sohasem ütött zajt a maga dicsőségére, hanem a . ibát humánus bánásmóddal és a tapintat jóleső alkalmazásával igyekezett megreperálni azzal, ki a megtorlásra alkalmat szolgáltatott; ha azonban gonosz indulatot, hanyagságot észlelt vagy türpis causával találkozott: nem ismert kíméletet és helyesen alkalmazott erélylyel. érvényesítette és éreztette a kezébe adott hatalmat, raelylyel azonban mindig csak a javítást, az elkövetett hibának belyrepótlását igyekezett elérni.

Hatósági működésében az igazságosságot tekintette vezérfonalul, és sokszor bizony még a törvény rideg betűjének ellenében is érvényesítette jó indulatát, ha a törvény helyesen felfogott és jól alkalmazott szelleme azt megengedte s a méltányosság azt humánus indokokból igényelte.

Főszo'gabirói működésének egyik kimagasló és a jövőre is áldásosán kiható eredményét képezi a vizrendőri ügyek sikerest és szerencsés megoldása. Ezeknek szigorú, de öntudatos és tervszerű érvényre emelésével a járásabeli rétbirtokosok részére köz- gazdasági tekintetben igen nagy hasznot volt képes biztosítani, mert az árokszabályozási és lecsapolási munkálatok keresztülforszirozása által nagy területeket tett termőképessó; olyan területeket, mdyek az előtt majdnem hasznavehetetlenek, alig számba vehető gazdasági előnyt biztosítottak tulajdonosaiknak. Ezeknek a birtokosoknak földjeit a tavaszi vizek majd minden esztendőben teljesen elborították; a D ö r y Pál által okszerüleg és alig észrevehető

1896. augusztus 4.

rájuk. A kinek puskája nem volt, az lándzsákkal dobált reájuk. Mikor a szótmarcangoltakban már nem volt élet, — ruháikat letépték s ott hagyták őket.

Marosujvárott 90 embert vertek agyon. Előbb a pópa mindegyiket megimádkoztatta, — aztán agyon ütötték, s beledobták a Marosba.

G i r h á n egy előkelő nemes urhölgyet — Szentpálynót megbecstelenitettek, azután a kútba dobták.

N.-E n y e d e t tökéletesen elpusztították. Alig maradt meg nehány épület. A lakosság azon része pedig, a mely fel nem koneoltatott, 22 foknyi hidegben mezitláb, ruha nélkül menekült. Az ev. ref. kollégium megbecsülhetetlen értékű könyvtárát, éremgyüjtemónyót, múzeumát megsemmisítették. A p á t h y Klárát, özv. H o d o s n é t egy 80 éves öreg asszonyt, ágyastul az udvarra vittek, s ágyában elevenen elégették.

Rhódey gróf udvarbirájának mindkét lábát levágták, s levágott lábaival verték agyon.

Abrudbánya és Zalatna között par óra alatt 2000 védtelen férfi és nő veretett agyon, vagy koneoltatott föl.

.... De nem folytatom tovább. — Legyen elég eme iszonyatosságokból, a melyekből csak ennyi is öíóggó tájékozhatja az ifjabb nemzedéket román testvéreink nemzeti hajlamairól. Ok — illetve lelketlen vezetőik — elég merészek a megtörtént véres kegyetlenségeket majd eltagadni, majd szépíteni, sőt mi több, még olyanokat is vágnak a türelmes magyar nemzet szeme tóizó, a melyek az

költséggel létesített szabályozások folytán pedig termőképes területekké váltak, a miből származó nagy gazdasági előny 6gyedül az ó körültekintő és tapintatos rendelkezéseinek köszönhető.

E téren elért sikereiért és érdemeiért a völgység járás lakossága a hála és elismerés gyakori nyilvánulásaival tisztelte meg az ő jólétükért fáradozó főszolgabírót, kinek ez a ténykedése is elég bizonyítékul szolgál arra, hogy a közjó érdekében mindenkor önzetlenül és fáradhatatlanul munkálkodott.

A felekezeti ügyek tapintatos és a sokfelé huzó érdekek megnyugtató elintézésére abban a sok felekezetű járásban különös figyelmet és körültekintő gondot fordított; s ennek lehet tulajdonítani, hogy a nemrég lefolyt egyházpolitikai küzdelmek alkalmával a mesterségesen elkeserített katholikus lelkészek is nagyrészben a kímélet és türelem utján maradtak vele szemben, ki exponált állásában kénytelen volt, mint erősen liberális szellemű ember, a szabadelvüség zászlajának diadalra juttatásában a küzdők közé sorakozni. S azt hisszük, hogy Anderlei és Weiszot kivéve, kik régibb keletű okokból igyekeztek a közkedveltségü főszolgabíróban Achlles-sarkot keresni, nem is találkozott egy sem, ki Döry Pál érdemeit hátsó gondolat nélkül és föltétlenül elismerni vonakodnék. ‘

A járásabeli tanítók szintén mindig igaz és jóakaró támaszukat találhatták föl benne, ki a népnevelés magasztos ügye iránt melegen érdeklődött és volt érzéke ahhoz, hogy az ő kulturális jelentőségüket teljes mérvben méltányolja. A tanítói nyugdíj megállapításához szükséges javadalmi adatok összeírása és hatósági megállapítása alkalmával tanúsított jóindulatáért és önzetlen fáradozásaiért a völgységi járás tanítói kara mindenkor őszinte hálával adózik neki, és szeretettel övezik őt, ki anyagi érdekeik előmozdítása ügyében is megtett mindent, amit hatáskörében elérnie sikerült.

Eme sokoldalú és sikeres tevékenysége illetékes helyen is többbször elismerésre és méltánylásra talált, mert különböző kormányok alatt több ízben részesült miniszteri elismerésben ; hogy többet ne említsünk : a közegészségügy sikeres szolgálatáért, a 7 ezer forinttal elemeit „Postkistli“ megtalálásáért, a katonaügyek eredraónydus vezetéséért és a mezőrendőri törvényjavaslat előkészítése alkalmából a fővárosban tartott anpuetteni működéséért, amidőn szakszerű tanácsaival és felszólalásaival a legtekintélyesebb szakemberek osztatlan elismerését is sikerült kivívnia.

Halvány és rögtönzött képe ez az ő nyolc évi főszolgabírói működésének, mely zajtalan és csöndes, de eredményekben gazdag munkálkodásban folyt le. s melynek sikereit legnagyobb mérvben élvezték és méltányolni tudják a bonyhádiak és a völgységi járásbeliek, kik épen ma intéznek meleg búcsúszavakat hozzá, kit a megye közbizalma fölemelt a legelső helyre, ahonnan még nagyobb alkalma és még több tere fog nyílni arra, hogy a közjó érdedben továbbra.is eredményesen működhessék s a megye hálájára, tiszteletére és szeretetére még nagyobb mérvben érdemessé tegye magát.

elbizakodott őrültség legszélsőbb határáig mennek, így A x e n t e Sévern a kedvelt néptribun, vagy prefect, vagy tudja Isten mi, — az 1848—49-iki oláh lázadás egyik szabadalmazott rablóvezére, legközelebb megjelent nyilatkozatában a következőket mondja:

„Az 1848—49-ben történtek ismétlődhetnek más alakban és egyéb körülmények között a jövőben, és jöhet idő, mint 49-ben is, mikor nem fognak átkozni és gyalázni mint most, hanem kalapjukkal kezükben fognak a mi barátságunk és segélyünk után járni. (Ez Ausztriának szól)

Aztán igy folytatja: „Elpusztulhat az egész román nép, és a büszke magyar népnek faja; — a hpgyiek azonban, a kik a hegyek csúcsán megfognak maradni, mint egykoron Nóe a bárkában, még is énekelni fogják :

Jankú Vidráról elindul

Hogy igazságot csináljon nekünk,

Uborka zöld levele,

Isten tartsd meg Axenté-ét Jelec hegyen keresztül,

Keresztül megy Janku hada,

Maros folyó hosszában Áll Szevér hadosztálya.

Irta pedig mindezeket, — a nagyhangú fenyegetéseket J. Axente Severn, Brassóban 1895. év ápril hó 9-én, — 47 évvel az oláh kegyetlenségek után, a midőn Zalatna, Abrudbánya, Nagy- Enyed környékén* még számosán tesznek tanúbizonyságot ő ellene az Isten és emberek előtt. — Bizony, bizony Traján harcedzett légionáriusai, és

Tolnavármegye nyári rendes közgyűlése.

(1895. julius 30.)

Alispán választás.

A múlt kedden tartott nyári rendes közgyűlés nagy érdeklődés mellett folyt le; az összes járásokból a bizottsági tagok nagy része megjelent a gyűlésen, mert a megyei élet egy ritka és legfontosabb momentuma zajlódott le a közgyűlésen, midőn Simontsits Béla örökét kellett átadni az uj alispánnak, kiben a megye osztatlan közbizalma összpontosult.

Már jóval 10 óra előtt megtelt a közgyűlési terem, sőt az érdeklődők a karzatot is megtöltötték.

10 óra után pár perccel lelkes éljenzések között lépett a tarembe a főispán, ki szívélyes szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, a közgyűlést megnyitotta s bejelentette, hogy Madarász Elemért, a megye nagyérdemű főjegyzőjét a belügyminiszter a fővárosban anyakönyvi kér. felügyelővé nevezte ki ^minthogy azonban állásától csak augusztus végén mentetik fel, s igy nem lesz alkalma az őszi közgyűlésen a törvényhatóság előtt elbúcsúznia, most óhajt a közgyűlésen búcsút venni a törvényhatóságtól.

Erre felállott Madarász Elemér és megható szavakban vett búcsút a törvényhatóságtól, melyet híven, becsülettel szolgált, s melynek hálájára valóban érdemessé telte magát. Beszéde magvas, de azért retorikai szépségekben gazdag rövid búcsúzó volt.

Beszéde a következőképpen szólott:

Nagyméltóságu Főispán ur I

Tekintetes törvényhatósági Bizottság 1

Méltóztassanak megengedni, hogy midőn a kitüntetést, melyben engem ő excellenciája a főispán ur részesíteni kegyes volt, mélyen megköszönöm, egyszersmind — tekintettel arra, hogy minden valószínűség szerint nem lesz már alkalmam főjegyzői minőségben a törvényhatóság újabb közgyűlésén részt vehetni — búcsút vehessek a tekintetes törvényhatósági bizottságtól.

Hogy mit tartottam annak a megbízatásnak becséről, melyet kineveztetésem következtében rövid időn mély köszönettel a tek. törvényhatóság rendelkezésére vissza keilend bocsátanom, — nem akarok phrásisokat mondani, de kezemet szivemre téve elmondhatom, hogy mint köztisztviselőnek az az egy érzés, azaz egy ambitió töltötte be egész lényemet, hogy arra méltóvá legyek.

Dacia hókeblii leányai nem sejtették, hogy ölelkezésükből ilyen korcs ivadék álljon elő.

.... Mert az embertan szerint a törvénytelen gyermekek rendesen geniálisak, nemes szivüek, lovagias lelkületüek szoktak lenni.

No de hát „nulla regula sine excaptione.“

*

* *

Axentie Severn fennebb említett nyilatkozata a „Gazette 7ransylvanieu-ben jelent meg: két célja van. Az első az, hogy magát és Jankut — a havsi királyt — kimentse a bandita vezérség alól s bebizonyítsa, hogy Jankut 1849. a császári közegek nem fogták el, de sőt nyilvánosan és magán űlon is meghívták az Erdélyben körutat tevő császár előtti tisztelgésre ; a nyilatkozat másik czélját pedig eléggé megmagyarázzák a fentebb idézett sorok.

Emlékezzünk meg e helyen sorral Janku Áb- raháraról a havasaok királyáról s kinek szomorú vége intő példul szolgálhat az erdélyi román izgatok nak.

Az egykorú írók s a még máig is élő több 1848—49-iki szereplők tanúsága szerint Janku nem volt olyan vad, vérengző, kegyetlen, mint fajrokonai. O egy ábránd után indult s ebbe bele is őrült A szabadságharc leveretése után sem a nemzeti birtokokat, sem a kincstári erdőket nem osztották fel Janku népe között; holott ő éppen azért fogott fegyvert, hogy népét kiemelje a szegénység, elha- gyatottság terhes állap tából. — Kért, követelt, za- jongott, nem elégedett meg azzal hogy rendjelet-, kincset, pénzt kapjon, mint a többi véres kezű tribün, hanem határozottan követelte, hogy adják