Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-01-20 / 4. szám
1895. január 20. TOLNAVÁRMEGYE. 3. melyet avatatlanok és arra nem hivatottak akartak kivenni kezéből, hogy bizonytalan, veszélyes utakra, esetleg veszedelmes meredélyre sodorják az ország szekerét. A szabadelvű párt azonban hivatásának érzetében vállvetve és erős akarattal ismét a régi, kipróbált útra terelte vissza, a melyen a fokozatos előrehaladás és fejlődés feltételei biztositvák s melyet a 25 évi sikeres működés sanctionált, s mely egyedül alkalmas arra, hogy az államfentartó nagy eszme megvalósítását a messze jövőben is biztosítsa számukra. A párt önérzetes, öntudatos magaviseletének köszönhetjük azt, hogy a válság szerencsés fordulóra jutott. A szabadelvű párt élvei sértetlenül továbbra is megmaradtak épségükben és hivatvák arra, hogy a további működés alatt az eddig napirendre került üdvös- törvényjavaslatokat diadalra juttassák. Dacára a mindenféle kétes értékű próbálgatásoknak, a párt elvei érintetlenül érvényesültek és a koronának is be kellett látnia azt, hogy csak egyedül e párt elvei alapján lehet az adott viszonyok között az ország érdekeinek megfelelő, üdvös politikát űzni, mert az ország intelligens, elfogulatlan közvéleménye egyedül e pártot tartja arra képesnek, hogy a 67-iki alap sértetlen fentartása mellett a békés munkálkodás és fejlődés garanciái biztosítva legyenek. A szabadelvű párt herosai az önuralom s hazaszeretet nemes példáját mutatva — s a viszonyok kényszerének engedve — elhagyták vezórhelyöket, hogy szintoly kipróbált hazafiasságu, bár szerényebb tehetségű, lelkes tagjainak engedjék át a kormányzás nehéz munkáját. Ez a feladat a mai viszonyok közölt különösen nem mondható könnyűnek, midőn a sokféle ollpnzék törekvései ismét hajótörést szenvedtek, és a csalódás keserű- érzetévelAfeUett belátniok, hogy az ő idejük még a bizonytalansági ködében lesz elburkolva nagyon sokáig; mert a korona bizalma egyedül az eddigi alapakon álló szabadelvű pártban összpontosul, s csak az ő elveik segélyével tartja üdvösnek az ország kormányzását. Ez a hit újra meg fogja erősíteni a szabadelvű pártot; a nélkülözhetetlenség és a hivatásnak érzete fog újabb erőt kölcsönözni küzdelmeikben, hogy a nemzeti fejlődés és erősbödés munkáját minél sikeresebben megvalósíthassák. Az uj ministerium tagjai a régiek nyomában fognak haladni a szabadelvű párt hathatós támogatása mellett és igy nincs okunk aggódni azon, hogy a szabadelűü eszmék megvalósításán valami csorba essék I Bizalommal és megnyugvással tekintünk a jövőbe, mely újra és újra igazolni fogja azt, hogy az ország intelligens és higgadtan gondolkodó többsége szilárdan fog sorakozni a szabadelvű zászló alá, melynek védelme alatt a közel múltban a nagyszerű reformokat sikerült diadalra juttatnunk!Ezek a nagy küzdelembe került sikerek erősítsenek bennünket az uj küzdelmekre, melyeket a még hátralevő törvények megvalósításáért meg kell vívnunk — nemzetünk jövőjének érdekében 1 S a szabadelvű párt elég erős arra, hogy az eléje gördített akadályokat legyőzze, mert a jó ügybe vetett, lelkesült hite erősíti az uj küzdelemben is 1 Vele van a nemzet közvéleménye, melyet az ellenzéki hiú törekvések félre vezetni nem fognak ezentúl sem, mint nem voltak képesek megtéveszteni a legnagyobb erőlködések mellett sem — a lefolyt izgalmas és diadalmas napokban. 1 Spectator. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalás. 1895. évi január hó 22-én. Rigocki József ellen súlyos testi sértés miatt. Szabó Péter, Apáti János, Hia György, Marosi Ferenc és Müller József ellen lopás miatt. Osenterics Béla, Csenterics János és Csente- rics Jánosné ellen okirat hamisítás miatt. Ifj. Bévárdi János, Sipos Balázs és Monus János ellen lopás miatt. 1895. évi január hó 24-én. Winter Ferenc, Wehmann József, BIemensits József, Jantner József ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt Hetesi Péter ellen lopás miatt. Link János ellen sikkasztás miatt. Forster János ellen csalás miatt. Ifj. Bolyás János ellen okirathamisitás miatt. Történelmi hangverseny Szegzárdon. '"X^Móg élénken, és pedig igen kellemesen emlékezünk "^57(^r~Tjyulá, ^ magyar zeneegyesület alelnöke s a magyar zeneiskola igazgató tanárának városunkban rendezett múlt évi zenetörténelmi hangversenyére. Élénk emlékünkben van még Kuliffay Izabella főhercegnői tanárnő s a magyar zeneiskola tanára remek zongorajátéka, a milyent — akkori általános állítás szerint — Szegzárd még nem hallott. Fülünkbe cseng még most is Várady Sándor, a m. kir. opera elsőrendű baritonistájának mélabús hatalmas hangja, a mint a tárogató szelíd, szivhez szóló hangjai mellett a török háború, a nagy francia háborúk s főleg az insurrectió idejéből származott harci, mulató, búsuló stb. dalokat mutatta fásban, hogy ne reábeszéléssel, kunyorálás- I sál, capacitálással történjenek az intézkedések ; hanem legyenek azok szoros meghagyások, erélyes parancsolatok, a melyek azonban egyúttal segítenek is, a szellemi s anyagi jólétet is előmozdítják. Bánffy egész lényegét visszatükrözik azon szavak, melyeket egy ízben hozzám intézett, midőn elmondtam, hogy az ő falujában nem sokára hivatalos dolgom lesz. Ezt felelte: „Örvendeni fogok látogatásának, mert, kérem, hozzám szállani illik, szokás, muszáj 1“ Ez Magyarország kormányelnöke! — Hogy azzá lett, ezért nem neki, hanem az országnak kell szerencsét kívánni I Kormánya tartós, életrevaló, sikeres, komoly és eredményes lesz! ___________ _________ Rill József. A szabadelvű párt. Hosszú nehez válságból bontakozott ki az ország. Rémhírek, Cassandra-jóslatok zavarták az aggódó hazafiakat, kik már-már elcsüggedve kezdtek tekinteni a bizonytalan jövőbe, melyet a politikai láthatáron összetornyosult sötét fellegek veszélyesnek látszottak föltüntetni. De — Istennek hála — végre kiderült felettünk; a válság minden rázkódtatás nélkül elmúlt, s nyomába a csöndes derű következett, mely békés, nyugalmas napokat igér a zavaros és bonyolult politikai situációk után. A politikai bonyodalom — melynek kusza szálait Becsben szőtték — minden nagyobb baj és veszedelem nélkül szerencsésen kiegyenlittetett; sokkal jobban sikerült a megoldás, mint azt a válság elején tanácstalanul és a jövőbe vetett kétes bizodalommal hinni mertük volna! S ezt a szerencsés kimenetelt a szabadelvű párt hazafiságának, összetartásának és elvéihez való tántoríthatatlan ragaszkodásának köszönhetjük. Ezek á nehéz napok újra bizonyságot tettek arról, hogy a párt vezérférfiai olyan kipróbált, esz-, mákért, elvekért lelkesülő hazafiak, kikben van elég tehetség, akaraterő és lelkesedés arra, hogy az or-' szág kormányának a helyzet és viszonyok követelte vezetésében maguknak vezórszerepet vindikálhatnak és nélkülük manapság békés, consolidált állapotok nem képzelhetők. A szabadelvű párt hegemóniája a válság nehéz napjaiban — dacára a sok oldalról jött kísértésnek — a legkisebb csorbát sem szenvedte, hanem ujult erővel és munkára kész karokkal ragadta meg ismét az ország kormányzásának gyeplőjét, TÁRCZA. Ne hidd, csapongó nem vagyok. Ne hidd, csapongó nem vagyok, Mely úgy mutat, csaló a látszat: A sok közt egy nőt keresek, Oh kell, hogy egyszer rátaláljak! Egy nőt, ki tiszta, jó, nemes, Mint álmaimban öt lefestem .... Ki tudja, rátalálok-e ? Elindulok, hogy megkeressem. Beám mosolyg itt-ott egy arc Hívón, szelíden, biztatóan. Felé megyek: ez ó, ez öl S csak későn látom, hogy csalódtam, S kergetve fényes álmomat, Megállók másnál újra, újra; S hahogy csalódtam bennük is, Tovább indulok elborulva .... Vetődöm ahhoz, ehhez is, Én uttalan, szegény bolyongó .... Csak azt az egy nőt keresem! Oh hidd el, nem vagyok csapongó 1 BUDAY LÁSZLÓ. Jó barátnők. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája — Alice és Leonie, ez a harapni való két kis asszouyka — hiszen fölösleges volna őket önöknek bemutatni, önök bizonyára ismerik, — együtt csevegtek Leonie boudoirjának halvány kék gobelin kerevetén. Van-e valami kedvesebb, mint két ily menyecske, mikor feltárják egymásnak szivecs- kóik titkait, mikor elkezdenek az ő férjeikről any- nyi csodás dolgot mesélni és mikor ők beszélgetnek a maguk őszinte érzelmeivel a nőkről, vagy a férfiakról. Leonie ingerlő pongyolában ült. Nyers selyem volt, mely oda simult formás idomaihoz, melyek igy még ezerszer ingerlőbbek voltak. — Koromfekete haja kuszáltan borult le ruhájára, a kai’csu derékig érve és amint fesztelen pózba hátra dőlt, papucsaiból igézőén kandikáltak elő fekete selyem harisnyáiba burkolt piciny lábai. S Alice ? 0 maga a chik, az ízlés. Márvány homloka körül minden hajszála rendben áll. Az a szürke őszi felöltőcske ránc nélkül domborodik kebelén és ruhája minden drapériája csupa Ízlés. Alakja karcsú és darázsdereka ép olyan ölelésre csábitó, mint a hogy rózsás ajkai csókra termettek s ez a két fiatal menyecske órahosszakig közölte egymással az ő fiatal szivük rejtett titkait . . . azaz, hogy van minden nő szivében egy rejtett zugocska,'amit nem árul el legmeghittebb barátnőjének sem és van mindenkor asszonyi szívben olyan titok is, amit nem tár fel sem anyja, sem férje előtt. Önök mosolyognak, szép szemű hölgyeim, avagy talán a kétely mosolya volna ez ... Oh tudom, hogy ezt önök mindannyian tudják, de nem szeretik, hogy én is tudom. De ha nem hiszik, ám hallgassák e két kis asszony csevegését. — Mondhatom, kedves Alice — raondá Leonie nyájas játszisággal — hogy csak mióta férjnél vagyok, csak azóta ismerem az élet boldogságát. — Bizony kedvesem — viszonzá Alice elégedett raosolylyal — nekem is férjem minden boldogságom. — És mégis te Alice. — Nos 1 — Vannak férjek, akik megcsalják nejeiket! — Ezek rossz emberek édes Leonám! — De hát ón istenem, az ón férjem engem szeret. — Oh az enyém is! — Hát miért csalnának meg bennünket? — Bezzeg nincs okuk 1 — Haza vonzza őket a rejtelmes otthon, — ugy-e Alice ? — Meg az ölelő karok! — S a csókokat kináló ajkak! — Hát nem boldogak ? — Oh igen ? — De tudod édes Leonám, azok a férjek is szeretik a változatosságot.
