Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-07-07 / 28. szám
2. TOLNAVARMEGYE. 1895. július 7. Perczel Dezső belügyminisz- f tér és választói. * Azon viszony, mely Magyarországon és valószínűleg más parlamentáris államrendszernél is a kép'v|selö és választó között uralkodik, sokszor a legfurcsább helyzeteket teremti. Azt még értjak. ha egyes választó kerületek minden egyes lakója minden ügyes bajos dolgában a képviselőjét keresi föl, ki olykor-olykor még dajkát is kénytelen a fővárosban a nagyérdemű választó nagyságos feleségének babája részére keresni. A képviselő ur, hacsak más hivatala nincs, rendesen elég idő fölött rendelkezik és szívesen áll a választó rendelkezésére. A választó polgár azonban nem ismer különbséget képviselő és képviselő között, és biz igazán zaklatja dolgaival a kerület képviselőjét, ba az mindjárt minisz- , tér is, kinek az ország gondjainak elviselése mellett gyakran nehezére esik, hogy még a választók gondjait is magára vegye. Perczel Dezső belügyminiszter is azok közé az emberek közé tartozik, kihez rokonszenves, leereszkedő, nyájas modora miatt a legnagyobb bizalommal fordulnak választói pártkülönbség nélkül. Ök úgy képzelik, hogy marad annak a miniszterség- mellett még elég ideje választói részére. Azt persze nem tudják Ők felfogni, hogy nincs ma Magyarországon olyan ember, kinek annyi dolga volna, mint Perczel Dezsőnek, ki, hacsak átnézni is akarja azt a sok folyamodványt, mely állások elnyerése végett hozzá beérkezett, késő éjszakáig kell dolgoznia, mert nappal elfoglalják idejét a belügyminisztérium rendes ügymenete és a tisztelt protektorok, kik pártfogoltjuk részére akarják megnyerni a miniszter kegyét. És ezt a kilincsjárást sem szabad kicsinyelni. Ha végre a nap fáradalmai és izgalmai után nyugalomra tér a miniszter, megérdemli, hogy oly nyugodtan élvezhesse az éjszakai nyugalmat, mint bárki, aki nappal dolgozik és alvásból merit erőt, hogy megújult erővel folytathassa a másnapi munkát. A miniszter sokáig nem alhatik, mert más rendes körülmények között is reggeli nyolckor keresik föl azok, kik magánügyben akarnak vele beszélni Később erre nem maradna ideje és a minisztériumban magánfelet csak audiencia napján fogadhat. A választók azonban, amily követelők 'képviselőjükkel szemben, olyan kíméletlenek is. ?erezel Dezsőt meg éppenséggel természetesen egész olna és Baranya ismeri, sok embernek van baja így bizony sokan zaklatják. Ami azonban a nap történt, az más rendes szervezettel ellátott embert kihozott volna a sodrából, és Perczel Dezső mosolygott és megtette, amire kérték. A grábód tanítóról van szó. Grábóc tolnamegyei község. A tanítónak az a malőrje történt, hogy hályog borult a szemére. Elhatározta, hogy elmegy Budapestre a klinikára, hogy megoperáltassa magát. Gyakran megesik, hogy annyi a klinikán a jelentkező, hogy 2—3 hétig kell a jelentkezőnek várnia, mig reá sor kerül. A grábóci tanítót azon rossz tanácscsal látták el otthon, mondja, hogy mitsem lát, noha a hályog nem fosztotta meg teljesen látóképességétől. A tanító jelentkezett a klinikán, de ott azon választ nyerte — jöjjön 3 hét múlva, majd addigra előjegyzésbe veszik. Kellemetlen dolog ez szegény embernek még akkor is, hajói lát, hát mégha valaki nem is gyönyörködhetik a szép budapesti palotákban. Mitévő legyen, gondolta magában a tanító és kísérője. Éjjel szállásukon jó gondolatuk támadt. Hát azért tolnamegyeiek ők, hogy ilyent eltűrjenek ? Itt van a miniszter. Majd azt fölkeresik. Az ' csak majd besegíti őket a klinikára. Heggel háromnegyed 6 órakor csengetnek a miniszter lakásának kapuján. A szobaleány már ébren volt, kiszaladt. Kit keresnek ilyen korán I — kérdezte. — A minister úrral kell beszélnünk. — De az alszik, most nem fogadhat. — Nagyon sürgős mondani valónk van, nem várhatunk egy percet sem — felelték a grábóciak oly hangon, mely még a szobalánynak is imponált. Elvette a jelentkezők ^kártyáját, és — kegyetlenül fölkelté a minisztert. És a miniszter nem horkolta le a szobalányt. Fölkelt, magára vei te hálóköntösét és, mosolyogva üdvözölte a grábóciakat, rögtön íróasztalához ült, és névjégyén a klinika vezetőségének figyelmébe ajánlta pártfogoltjait, kik jónapot kívánva, elballagtak a klinikába, melynek kapui most már megnyíltak a tanító előtt. Itt gyűlt volna csak még meg a tanító baja, ha nem védi a miniszteri ajánló jegy. Abbeli hazugságáért, hogy senamit sem lát, nem is akarták megoperálni, mondva, hogy teljesen vak embert nem lehet megoperálni. De őt úgy tanították ki, mondja, hogy semmit sem lát, akkor jobban goudját viselik I A minap Bonyhádon járt a miniszter. Ismerőseivé! kastélyának közelében megállt, mikor pompás tolnamegyei sváb alak áll meg néhány lépésnyire a minisztertől és kezével intve, oda szól a miniszternek: * A P. N. vasárnapi számából. „Pszt, pszt, gnädiger Herr. Kummens abiserl her, (jöjjön csak tensur kicsit ide), mintha nagy titkot akarna a miniszterrel közölni, nagyot hunyorít a szemével. — A társaság égyik tagjának még sem tetszett ezen bizalmas mogszólitás, és reárivall a svábra: , A kegyelmes ur 10 órakor otthon lesz.“ A miniszter azonban nem úgy gondolkozott. Elvált a csoporttól, odamegy a némethez, ki arra kérte meg a — tekintetes urat, eszközölné ki, hogy az ő Seppije 2 hónappal később vonuljon be a katonasághoz, mint a behívója szól. És a minister mosolyog, kezet szőrit a némettel, és megígéri, utána fog a dolognak járni. — Ilyen ember Magyarország belügyminisztere. Li. li. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság folyó hó 13-án tartja meg julius havi ülését, amikor a félévi jelentések is előterjesztetnek. — Vármegyénk számvevőségének ügyviteli módját és rendszerét, melyet Máthis Kálmán főszáravevő honosított meg megyénknél s mely nagyon célszerűnek bizonyult, Simontsits Béla főispán Szatmárvármegyében is életbe akarja léptetni, s e célból intézkedett, hogy a szükséges minták és útbaigazítások oda megküldessenek. — A bátai nagy leszámolási ügy, melynek vizsgálata majd két évig tartott, a belügyminisztérium által végérvényesen elintéztetett, a menynyiben a vármegyének ezen ügyben, m. 1894. év október hó 16-án és folytatva tartott bizottsági közgyűlésében 462. sz. a. hozott monstre határozata, úgy az elmarasztalások, mint a felmentések tekintetében minden tételére nézve helyben hagyatott, csupán a késedelmi kamat, továbbá a leszámolási és vizsgalati költségeket illetőleg kívánt a belügyminiszteriura újabb tárgyalást, illetőleg újabb határozatot. E szerint ennek a régóta húzódó — 17 évre kiterjedő leszámolási ügynek valahára vége van. A dolog érdekességénél fogva megemlítjük, hogy a leszámolási eljárás egyhuzamban három évig tartott s egész leszámolási hivatal — 4—5 egyén — végezte a monstre munkát. A vármegye részéről a felülvizsgálatot Mathis Kálmán főszámvevő vezette, ki maga is két éven keresztül megfeszített munkássággal dolgozott a nehéz és bonyolult ügy rendbehozásán. — A pincehelyi kisdedovoda ügyében a vallás- és közoktatási miniszter a vármegye köz- igázgatási bizottságának azon határozatát, mely szerint Pincehelyen egy kisdedóvoda és egy állandó gyermek-menedékház állítandó fel, feloldotta; de csak azon esetre, ha a róm. kath. hitközség kisdedóvodáját még a folyó évben felállítja, illetőleg ha a helységbeli óvodaköteles gyermekek befogadására létesítendő rom. kath. kisdedóvoda elegendő lesz; ellenkező esetben a község köteles lesz, a községi kisdedóvodát felállítani. Itt egyúttal felemlítjük, hogy Hangyály Mihály ottani plébános a róm. kath. óvoda céljaira a sajátjából megvette az ottani uradalmi korcsmát 3200 írtért, de a bérlő vonakodik átengedni a helyiséget s igy az ügy most pör alatt áll. Buqsu lakoma. Simontsits Béla, volt alispánunk végleges eltávozása alkalmából a szegzárdi kaszinó saját helyiségében múlt vasárnap bucsulakomát rendezett. A kellemes nyári helyiségben fölállított asztalok mellett mintegy százan foglaltak helyet, a helybeli és vidéki tisztikar tagjai és a kaszinó tagjai közül sokan, kik városunk intelligens elemeinek minden osztályát képviselték. — A 87* órakor érkező Simontsitsot lelkes éljenekkel fogadták a megjelentek és csakhamar kezdetét vette a jól kiállított lakoma Garay zenekarának hangjai mellett. A pecsenye fölhordása alkalmával F&rdős Vilmos tiszti ügyész, a kaszinó elnöke emelkedett föl és a kaszinó nevében meleg hangon mondott beszédben vett búcsút Simontsitstól, mint a szegzárdi társasélet egyik nagyérdemű alakjától; utána Döry Pál, bonyhádi főbíró a megyei tisztikar nevében igazi bensőségtől és lelkesedéstől áthatott beszédben emelte poharát a távozó alispánra, kinek távozása amily fájdalmat okoz őt becsülő és tisztelő tisztviselőinek, époly örömmel és büszkeséggel vesznek részt föispánnná történt kineveztetésépek diadalából. A szépen előadott s magasabb színvonalon mozgó toasztot követte Simontsits Béla beszéde, - melyet ö, mint raondá, e megyéből távoztakor mintegy hattyúdalának tekint. Magas szárnyalásu, melegségtől áthatott és a tőle megszokott szónoki hévvel előadott beszédében a szegzárdi intelligens közönségre, a kaszinóra es volt tiszttársaira emelte poharát, kiket szavai szerint ésszel szeretett, 6 kiktől nehéz szívvel válik meg. A nagy hatást keltő beszédet riadó éljenzéssel fogadták a jelenvoltak s az éljenzaj lecsillapulta után Hirling Ádám, városunk főjegyzője a község nevében szép, kerekded beszédben búcsúzott az ünnepelt főispántól. Utána Bemrieder József, a tolnamegyei szabadelvű párt elnöke, a párt nevében vett búcsút Simontsitstól, kit egész pályáján a szabadelvű eszmék és elvek lelkes és kitartó harcosának és hívének ismertek. Utána 7otth Ödön ügyvéd meleg szavakkal vett búcsút a saját nevében Simonsitstól, kinek sokoldalú érdemeit és kiváló tulajdonságait a nála szokásos ékesszólással méltatta rövid szavakkal is. Abaffy Gyula ügyvéd szintén a saját nevében szólalt fel és éltette Simontsitsot. Moldoványi István a bonyhádiak nevében, sikerült toasztban fejtette ki a veszteséget, mely Simontsits távoztával nemcsak őket, de Szegzárdot és az egész megyét is sújtja; működését fához hasonlította. mely Bonyhádon csak virágzott, de gyümölcseit Szegzárd élvezte nagyobb mértékben. Moldoványi toasztja is általános tetszéssel és éljenzéssel találkozott, s utána Biróy Béla törvényszéki biró, — röviden, — de lelkes szavakkal és közlelkesedéssel követve éltette Simontsits nagyérdemű nejét, kiben Szegzárd társadalma és humanitárius intézményei leglelkesebb támogatóját és elévülhetetlen érdemeket szerzett, szeretettel, közbecsülés- sel övezett alakját siratják. Simontsits ézután még- egyszer felszólalt és reflektálván Bemrieder József szavaira, általános tetszés között emelte poharát ebben a kiválóan függetlenségi kerületben a kormány- párti és ellenzéki szabadelvű erők összetartására, hogy a szabadelvű eszmék az esetleges támadásokkal szemben is diadallal valósulhassanak meg ezentúl is. A lelkes éljenzés lecsillapulta után lotth Ödön, Simontsits Elemérre, az ünnepelt nagyreményű és kiváló tehetségű fiára emelte poharát, végül pedig dr. Pápé Dénes mondott sikerült, humorral fűszerezett toasztot- Bezerédj Pálra, kinek országraszóló érdemeit lelkes szavakkal méltatta. A zajos éljennel kisért beszéd után vége szakadta toasztoknak és éjfél felé a jelenvoltak lelkes éljenzései között távozott el az ünnepelt főispán a kaszinói helyiségből. — Simontsits Béla végleges eltávozása Szegzárdról múlt kedderf délben ment végbe. A megyei tisztikar minden tagja lekisérte a vasúthoz, hogy utolsó Isteo-hozzádot mondjanak a távozó volt alispánnak, kinek kiváló tulajdonai most a válás idejében még jobban domborodnak ki tisztviselői előtt. A pályaudvarban levő tisztviselőkön kívül városunk intelligenciája köréből is többen megjelentek végbucsut mondani a távozónak és lelkes óljennel kísérték a vonat megindultát, mely tova vitte őt, ki férfi korának legszebb ! 8 óvót Tolnavármegye közügyeinek szentelte. Vele ment a megyei küldöttség tagjainak nagy részei kik Budapesten fognak találkozni s onnan együtt indulnak Nagy-Károlyba. A megyei jegyzői egylet' is küldöttséggel kiséri el uj otthonába az egykori szeretett alispánt; a küldöttség tagjai: Erdos Gábor elnök, Purth Adolf I. jegyző, Kossnthi Kovács Gyula, Sághy János, Klimes Antal és Lippich Zoltán. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi bir. törvényszéknél végtárgyalás. 1895. évi julius hó 9-én. v Geringer Henrik ellen lopás miatt. Vörös István ellen súlyos testi sértés miatt. Geringer Henrik ellen vagyonrongálás miatt. Kranitz János, Kranitz Mihályné és Balog Jánosné ellen zsarolás miatt.. 1895. évi julius hó ll-én. Heckmann Emil, Tóth András, Csősz Ferenc és Pók János ellen súlyos testi sértés miatt. Biervarth Imre ellen rágalmazás miatt. Mészáros István ellen hatóság elleni erőszak miatt.
