Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-07-07 / 28. szám
V. évfolyam. 28. szám. Szegzárd, 1895. július 7. TOLNAVÁRMEGYE __ _________, POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A E lőfizetési ár: ■ Egész évre . . 6 frt — kr. Megjelenik minden vasárnap. ■NegyeTévre ! . t > si * j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. I Egy szám..................12 » Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Gazdasági s egyéb szövetkezetek. Egy idő óta a szövetkezetek minden fajtája gomba módra burjánzik hazai földünkön ; városok és falvak egyaránt élvezik ezen kétes értékű intézmények által nyújtott problematikus jótéteményeket. A mióta pedig a III-ik országos gazdakongresszus számos indítványainak majdnem mindegyikébe besoroztatta a szövetkezetek eszméjét, s nemcsak a községi, megyei s országos szövetkezetek életbeléptetését sürgette óvszerül a mezőgazdaság kis és nagy bajai ellen, hanem általában mindennemű veszedelem ellen a szövetkezetektől vár orvoslást, oly annyira, hogy ha az előadó urak bölcsesége szerint folyna a világ sora, szövetkezeti alapon azonnal járadék intézet keletkeznék, mely a földbirtokosok összes adósságait elpusztítaná, azután mértékletes- ségi és önmegtartóztatási egyletek ördögi szenvedélyeink kiirtására, utána élelmi cikkeket értékesítő szövetkezetek a gonosz szatócsok kiirtására, biztosítási szövetkezetek, a vetőmag beszerzésére alakult szövetkezetek, úgyszintén olyanok, melyek kizárólag a komlóterraeléssel foglalkoznának; egyszóval, mióta e mezőgazdáknak bölcsesége va- lahára kieszelte, hogy mi az, a mi a gazdaság bacillusait a legbiztosabban kiirtani fogja, azóta az elmék háborognak, és a szövetkezetek alakítása a forróság dacára nagy méreteket ölt; a publicistika felhasználja a szünidőt, melyet a savanyu ugorka korszakának köszön, hogy hívőket szerezzen a nagy eszméknek és a nép boldogítói kisvárosokban buzdítják a jámbor lelkeket, hogy járadék szövetkezeteket alakítsanak, szövetkezeti alapon boltot nyissanak, mészárszéket felállítsanak, mely utóbb említett nagy vállalkozás megyénknek egy duna- menti városában is az ottani emberiség boldogitására javaslatba hozatott és talán életbe is léptették. Mindenki ismeri a szövetkezetek történetét, rövid s máris végére járó életének phasisait. Életre virradva néhány ábrándos szobatudós fejében, — mohón felkapva azok által, kiknek mesterségük a nyomor fel- használásával viszályt teremteni; — természeténél fogva alkalmas lévén a könny ühivö- ket kápráztatni; — a szövetkezetek ezrenként keletkeztek Németországban és Angliában, a hol általános néphiedelemmó lett, hogy a társadalmi bajok immár meg fognak szűnni s az ígért és várva-várt Messiás közeledik. Felülről is — nem áldás minden, mi felülről jön — ravasz célzattal előmozdították a vezetők buzgóságát és a tömeg hiszékenységét, mert érezték,- hogy a társulás ezen neme Ígéreteivel s ámitgatásaival, mikkel a termelési ágak közötti ellentéteket elpalástolja, villámhárítóként felhasználható azon célból, hogy az elégületlenek közül azok, kik nem tudják az emberi dolgok végokait nyomozni, veszedelmes törekvéseiket abban hagyják : szóval azt hitték, hogy a szociál demokráciát fogják ellensúlyozni, mintegy feloldani, ha ezen korcsalakot, mely sem hús, sem hal, — képződni és fejlődni engedik. Azt is tudja mindenki, hogy mivé lettek ezen szövetkezetek őshazájukban, mily hamar következett be a kiábrándulás, miután a várva-várt eredmények elmaradtak, s hogy mily gyorsan történt a yisszafejlő- dés és párolgóit el a lelkesedés. A szövetkezetek szülőföldjükön hitelüket vesztették, s ezen nincs is mit csodálkozni. Az újkori gazdaság nagy sikereinek oka abban rejlik, hogy feltalálták annak módját, mikép kelljen kis tökéket nagy tőketömegekként összesíteni, úgy, hogy a tőkekészletek tulajdonosai majdnem teljesen figyelmen kívül maradjanak. A nagy tőkékben rejlő teremtő erő néhány kevés egyénnek találékonyságával és képességével .egyesítve csodákat művelt. Ezzel szemben a szövetkezetek nem a tökére, hanem az egyéniségekre nehezedő alkotások, melyektől azon elvnek ellenére, hogy semmiből semmi sem lesz, azt várják, hogy az embereknek, mint társtagoknak szellemi ereje tőkét teremtsen és értéket produkáljon. A részvény hatalom, mert ereje önmagában rejlik; az egyének produkáló ereje ellenben kétséges. A részvények összesége határozott mennyiséget képez meghatározott tartalommal; s ez gazdasági erő, az egyéneknek csoportosulása ellenben csak tömeget alkot, melynek hatalmát és erejét emberek alkotják, produkáló képessége tehát feltételes és kétséges. A részvénynek egyetlenegy célzata van, t i. osztalékot teremteni; a szövetkezeti betét hivatva van mindennemű gazdasági, társadalmi, erkölcsi, sőt vallásfelekezeti igényeknek szolgálni és ezek mellett még kell, hogy előmozdítson oly érdekeket is, melyek a napfénytől irtóznak, s ezért csak titokban ápoltatnak. A részvényes vagyoni felelőssége felette csekély, s rizikója körül van határolva, a szövetkezeti tag felelőssége majdnem mindenütt határtalan és Schulze nézete szerint feltétlenül kell, hogy a szövetkezet a teljes vagyoni felelősség elvére alapittassók. A részvénytársaság gazdasági célok elérésére van hivatva, holott a szövetkezet szo- cialistikus képződmény, azon célzattal, hogy társadalmi bajokat elhárítson, vagyis társadalmi reformot léptessen életbe. Tehát nyilvánvaló, hogy nagyok a szövetkezetek fogyatkozásai, s igaza van Düringnek, kit pedig senki sem fog a mai társadalmi rend barátjának tekinteni, ha a társaságok ezen fajtáját gyerekjátéknak minősíti, s a vele tett kísérleteket reaktionárisoknak mondja. Mindennek dacára bizonyos osztályok nálunk is szívesen nyúlnak az elkopott eszközökhöz, s mindig akadnak naiv hívők, kik a kísérletezéshez szükségen pénzeket előlegezik. Mi ennek az oka? Az ok az, hogy a szövetkezési egyletek zászlaja alatt dugárut akarnak becsempészni, melyet különben zár alá vennének. Mert lehetséges ezekből bizonyos egyéneket kizárni, társadalmi osztályok s felekezetek ellen gazdasági jelszavak alatt hajszát rendezni, mert segitségükkel könnyű népszerűségre szert tenni, úgy hogy a vagyoni és szellemi törpeségcknek hizelgünk, e mellett persze port is hintvén szemeikbe. Temérdek példa mutatja, hogy ezek a gazdasági szövetkezetek rövid fennállás után csakhamar anyagi és erkölcsi bomlásnak indultak. Miért ne alakítsunk szövetkezeti mészárszéket, midőn a vagyoni betét semmi, és az egyén képzeleti munkaköre mégis terjedelmes. S minthogy nálunk minden a politikával függ össze; el nem hallgathatjuk, hogy a társulás szövetkezeti formája alkalmat nyújt politikai pártok, p. o. a néppárt részére a talajt elkészíteni. Miért ne felejtkezzünk tehát meg a józan gazdasági elvekről, ha a szövetkezetek révén mindezen szép dolgokét oly kőny- nyen elő lehet mozdítani! Igaz, hogy az ábránd rövid életű és a megbánás hosszan tart, node ez német példabeszéd, — azért ne is törődjünk hát vele. Zob. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
