Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-06-30 / 27. szám
4. TOLNA VÁRMEGYE. 1895. junius 30. Az az igazi nagy ember szerinte, ki szemébe mondja a nemzetnek az 6 hibáit. Széchenyi nem hizelgett, hanem cselekedett; Széchenyi jóslata beteljesedett, fokozatosan bekövetkezett. Ezután áttért a cultura, a szabadság és a nemzeti szellem apostrofálására. A culturát vezető kormány bármilyen hatalmas is, nem tehet egymagában semmit, ha maga a társa* dalom nem támogatja. — Örömmel tapasztalja a mai nemzeti ünnepen, hogy e város a bonyhádi gimnáziumot annyira felkarolja. Örömmel látja, hogy a polgárság megmozdul. Bonyhád és vidékének intelligenciájáért emeli poharát. Nádasy Kálmán kir. tanácsos, a cultura ügyét bőkezűen támogató vármegyei köröket, Madarász Elemér főjegyzővel az élén éltette. Döry Pál főszolgabíró eszmékben gazdag fel köszöntőjében megemlékezett arról az időről, a midőn a protestánsok ügye a mi alkotmányos küzdelmeinkkel azonos volt, azok az eszmék: a szabadság és a műveltség, melyekért annak idején küzdöttek, a mai kornak is mozgató elemei. Élteti a nemzeti culturát szolgáló bonyhádi algimnázium fen tartóságát, köztük Bauer főesperest és Nádasy kir. tanácsost. Bauer főesperes zúgó éljenzések közepette éltette Bonyhád város nagynevű képviselőjét, ki az intézetnek mindig jóakarója, hatalmas pártfogója, jótevője volt: Perczel Dezső belügyminisztert. Ugyancsak a leglelkesebb tüntetések között szavalta el Sántha Károly Perczelhez intézett következő gyönyörű költeményét: „Nem volt, hanem lesz!“ B profóta-íge Szivünkbe szállt s a „lesz“ jelenre vált. Van Magyarország! A kar kifeszítve, Megyünk s elérjük már az Ideált. Folyódon, ezredév, mi vezetett? Szép csillagunk, a hazaszeretet. Hazánk egén ti hűek, ti nagyok, A lelhetek mint csillag, úgy ragyog. Magyar, légy büszke fényes csillagidral Büszkék vagyunk rád, Tolnánk csillaga. Nézvén reád, úgy állunk, mint a szikla. Szét morzsolunk téged, viszály foga. Fut a sötétség, bagoly elbuvik, Pacsirta szól itt és nem a kuvik. Világosság árad szét és nyomán Karöltve jár a hit és tudomány. A ki a hitnek és a tudománynak E csarnokára hinti sugarát, — Kinek eszméi a magasba’ járnak, S mégis van gondja, iskolánk, reád, — Ki híven szítja oltárunk tüzét, S a vesztatüz mindnagyobb lánggal ég, — A ki itt örvend s ünnepel velünk: Légy áldott, áldott, áldott — Perczelünk! Dr. Müller János ügyvéd a volt tanítványok háláját tolmácsolta az intézet iránt, Moldoványi István pedig a múlt, jelen és jövő feladatait szellemesen fejtegetve, éltette a buzgó hazafias tanári kart. Marhauser tanár éltette a bonyhádi intelliVí 3 órakor hajóra szállva este 7-kor már a swine- mündei fürdőpark árnyas lombjai al tt sétáltunk. Heringsdorf a keleti tenger gyöngye, a tengeri fürdők egyik legelegansabbika. — Sassnitz is előkolő fürdő, de inig ennek természeti szépségei szereznek nagy hirt, addig Heringsdorfot emberi Ízlés és művészet tették emlegetetté. Az összes női neveket homlokzatukon viselő szürke villák hosszú sorban következnek egymásután Ahlbecktől a Kurhausig s folytatódnak fel a Kulm-féle gyönyörű kilátási pontig. Mindegyik egy remekmű, oszlopos terraceik kíváncsian tekintgetnek ki a kedves parkok mesterséges kilátóin le a sétányra s tovább az alvó tengerre, hol a fehér vitorlás csónakok egész raja pajkosan szökdelve kerülgeti egymást. Legszebb része az Ahlbecktől a Kurhausig terjedő s innét egy árnyas ut vezet fel a Kulm- kilátóig, tovább a sűrű erdő fenyői alá, majd visz- szakerülve körülfutja a vasút melletti szép bükköst s a villasor mögötti faluba nyílik. Nehéz szívvel intünk búcsút e kedves helynek, de ellenállhatatlanul vonz a jövő napok titka genciát. Madarász Elemér vm. főjegyző reflectálva Nádasy szavaira, kiemelte, hogy a szabadság a cultu- rában bírván legfőbb biztosítékát, Tolnavárraegyé- nek szabadság és culturaszerető közönsége csak kötelességét teljesítette, a midőn a bonyhádi gimnáziumot támogatásában részesítette. A cultura, folytató, egy egyszerű, de nekünk igen becses templomának felszentelési ünnepén vettünk mi ma részt. Élteti a derék Marhauser tanárt. — Dr. Rosenthal rabbi tosztjában, megemlékezett arról, hogy a protestánsok voltak azok, a kik nemcsak a hitéletbe. hanem az iskolai életbe is először vitték be a magyar szellemet. De a bonyhádi algimnázium nemcsak a magyar szellemet terjesztette mindenkor az ifjúság között, hanem az emberszere- tetet is. Az volt az elve, amit a próféta szavai mondanak: Mindnyájan egy szülőnek vagyunk közös gyermekei. Az apa neve: Isten, az anya neve: haza. Arra tauitották az ifjúságot, hogy ezt az apát közösen szeressék, ezt az anyát közösen tiszteljék. Élteti Gyalog Istvánt a kitűnő igazgatót. Fördös Vilmos a tiszti ügyészi hagyományok szerint éltette Bonyhád hölgyeit, Nádasy pedig általános zajos helyeslés közben indítványozta, hogy Simont- sits főispánhoz üdvözlő távirat menesztessék. Majd Perczel Dezső belügyminiszter állott fel ismét helyéről, és gyönyörű, nagyszabású beszédével felvillanyozta a társaságot. Megemlékezett az ünnep jelentőségéről, a 25 óv előtti időről, a midőn Sár- Szent-Lőrincről helyezték át Bonyhádra a gimnáziumot, valamint a közel múlt küzdelmeiről, amidőn Szegzárd és Bonyhád állottak egymással szemben. E küzdelem szép és nemes volt. Örül a midőn látja, hogy az érdekek kölcsönös kiegyenlítődést nyertek, hogy nem maradt fenn semmi keserűség, a mit bizonyít az, hogy a gimnáziumától megfosztott Sár-Szent-Lőrinc elküldte a mai ünnepre az ő nagyérdemű lelkészét Sántha Károlyt és hogy a szegzárdiak is ily nagy számban jelentek meg itt. Megemlékezett azon férfiakról, a kik a bonyhádi gimnázium felállítása körül annyi érdemet szereztek és ma fájdalom, nem lehetnek körünkben: néhai Perczel Pál főszolgabíróról, Borhely akkori szeniorról és Viliinger Mártonról. Végül az államtitkár szavaira való hivatkozással kijelentette, hogy a bonyhádi társadalom a cultura támogatásában mindenkor elöl fog járni. Utána Sántha Károly a következő rimes és humoros, nagy tetszést aratott felköszöntőt mondotta Marhauserre: Férfiról zeugek. Nem a nagy világnak, E kis világnak szól szerény dalom; Hű ápolóját kertben gyönge ágnak: Az igaz érdemet magasztalom. Az ibolya, elrejtve a bokorban, S a kis harmatcsepp tetszik énnekem — A férfiú szivével összeforrtan, Nyílj meg szivem, szám, zendülj énekem! Lőrinc földjéről most huszonöt, éve Ide plántálták ezt a kertet át, S mindjárt akadt főkertész, ennek élve, • Ennek szentelve éjét s nappalát. Az Isten jó kedvében adta nékünk Ezt a fókertészt, ezt a mindenest, Mert bárhova tekintünk s hova lépünk, Ő egy személyben minden volt vegyest. Koldustarisznyát a vállára vetvén, Nyitogatá a házak ajtaját, S nem volt oly fösvény, a kit úgy szőrmentén Meg nem kopasztott a kopasz barát. Szinte borsódzott a hátunk előre, Ha neszét vettük, hogy jön az öreg; Nem járhattunk bankettre, menyegzőre, S gyűlésre, hol nem pumpolt volna még. A piacot meg mind megvette volna, Nem tűrhetett éhes diákot ő; Döntötte is az eledelt a konyha, Hogy szinte puffadt a sok Múzsa-fő. S most, hogy a kamrát és a bugyellárist Jól megtömködte, morzsolván kezét, Veszi a tollat és a kalamárist, - S számítja a kamatok ezerét. Te magad is kincs ezerekkel fölérő. És minden kincsnél drágább kincs nekünk; Te gazgag tőke. nem holt, hanem élő, Kivel mi büszkén dicsekedhetünk; Ez iskolának ihlett ajkú papja, S igazgatója annyi éven, át, Bölcs nevelő, az ifjúságnak atyja, Ki érti, érzi szent hivatalát: Áldjon meg Isten mindakót kezével, Ki Istenednek és hazádnak élsz; Elismerésünk mirtuszlevelóvel Ölelve koszorúz meg annyi kéz. Ezüst után ha jó az aranyünnep, Boldog legyen a kertész és a kert, Azt a napot is velünk együtt üld meg — Éltessük a derék Marhausert! Majd Moldoványi éltette a délelőtti ünnep szónokait: Beke tanárt, Sántha Károlyt a költőt és Lráiber Jánóst a volt tanítványok szónokát. D'óry Pál Fór- dős Vilmost és Totth Ödönt élteti, lotth Ödön kívánja, hogy a gimnázium századok múlva is szövétneke maradjon a műveltségnek, és nemzeti szellemnek. Majd ismét Zsilinszky államtitkár emelt szót. - Vannak nevek a magyar nemzet történetében, úgymond, melyek egész programmot jelentenek. Vannak vármegyék, a melyek egyes családok neveihez vannak kötve. Tolnavármegyének is vannak ilyen nevei, és Bonyhád van abban az irigylésre méltó helyzetben, hogy a bonyhádi Perczel család ide való. Perczel Dezső a mai kornak egyik kiváló férfia, igazi ál- lamférfiu, ki nem lesi a közvélemény szavát, hanem meggyőződéseiért mindenkor nyiltan síkra száll. Az lehet, hogy egy államférfiu letűnik a cselekvés szinhelyóről, de Perczel Dezső nagyratörő szellemének alkotásai termékenyítő hatással lesznek igen sokáig. Ha letűnik, úgymond, kell, hogy legyenek utódok, a kik az eszméinket tovább megvalósítani segítik. Perczel családjára és a család védangyalára ; a miniszter nejére emelte poharát. Moldoványi éltette dr. Láng Frigyest. Riegel Antal bánya-igazgató nagy hatást keltett következő szavaival: „Engedjék még uraira, a mai cultur-ünnepóly alkalmából, hogy a mi kegyelmes Dezsőnk látható jelmondatának áldásos következményeire emeljem poharamat, mely igy hangzik : „suaviter in modo, foriiter in re Riegel után Marhauser tanár éltette dr. Leopold Kornélt, lapunk szerkesztőjét. —Fél öt körüljárt az idő, midőn a sikerült bankett és a tosztok árja véget ért. A bonyhádi gimnáziumnak méltóan megtartott negyed százados ünnepe alkalmából mi a magunk részéről is őszintén kívánjuk, hogy,azt a cul- turális és nemzeti missiót, melyet eddig oly szépen betöltött, a jövőben is, folyton izmosodva és erős- bödve, zavartalanul gyakorolja. — Vivat crescat, fioreat! VÁRMEGYE. — Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága nyári rendes közgyűlésének határnapja, melyen az alispánválasztás is meg fog történni — még nincs végleg megállapítva; azonban valószínűleg julius 20-án vagy 25-én fog megtartatni. — A „Tolnavármegye története“ ciraü művet újabban megrendelték: Simontsits Béla főispán, Kovács Sebestyén Endre Ney Béla miniszteri osztálytanácsos, Kapossy György kántor-tanitó. TÖRVÉNYKEZÉS. — Emberölés. Sz. Vajda József gerjeni legény múlt évi október 10-én este Genye Andrással elment közös barátjuk, Baksa Istvánhoz, a kivel együtt el akartak menni mulatni. Mig Baksa öltözködött, Vajda előhúzott egy forgópiszíolyt, melyet az nap vett, és mutogatta Genyónek. S mig idg-oda forgatta, a pisztoly elsült, és a golyó Genye András füle mögé, a fejébe fúródott, úgy, hogy Genye ott nyomban meghalt. A szegzárdi királyi törvényszék a folyó hó 25-én tartott végtárgyaláson S z. • V a j d a Józsefet a btk. 268. §-ába ütköző emberölés vétségében bűnösnek mondta ki s ezért hivatkozott § alapján 6 havi fogházra ítélte, ezentúl tartozik kártérítés címén a meggyilkolt anyjának 48 frtot fizetni és a bűnügyi költségeket megtéríteni. Vajda az ítéletben megnyugodott, s minthogy az ügyész seru jelentett be felebbezést, az ítélet jogerős. — Elitéit betörők. Gerst Ádám, Lili József, Haas János, Mittler József és 7.részi János paksi legények 1895. január 18-án éjjel betörtek Frank Mór ottani kereskedő boltjába és abból mindenfélét elloptak. De elcsípték őket. A szegzárdi kir. törvényszék egyenként 6—6 havi börtönre, 3 —3 évi hivatalvesztésre s a bűnügyi költségek megtérítésére Ítéltjüket. Ezentúl tartoznak Franknak az összes kárát megtéríteni. De úgy a legények, mint a kir. ügyész felebbezést jelentettek be.
