Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-06-16 / 25. szám

POLITIKA. Coluchovszky Agenor.

A hely, melyet a név viselője a politikai láthatáron elfoglal, oly magasan van, hogy minden, ami abból kiáramlik, monárchiánk legtávolabbi. vidékére elhat, s ott észlelhető. Illő tehát, hogy a delegációk ülésezése közben mi is foglalkozzunk azon személyiséggel, aki most először van hivatva megállapítani az Osztrák-Magyar monarchia viszonyát az európai államokhoz s pontosan megjelölni azon utat, melyen államunk hajója sziklák és zátonyok között ezentúl haladni fog.

Hát igaz, hogy eddigelé csakis egyes szavakkal rendelkezünk, melyek támpontot nyújtanak a jelölt egyéniség és politikájának megitélésére; de ha meggondoljuk, hogy a politikában a szavak any- nyi sulylyal birnak, mint tettek, sőt néha szándékosan elhallgatott, tehát külsőleg nem is észlelhető gondolatok is politikai rendszert tartalmaznak : akkor képesek vagyunk abból, a mi a delegációhoz intézett királyi beszédben és a miniszter által a magyar külügyi albizottság előtt kifejtett exposóban foglaltatik és bölcsen elhallgattatott, képet alkotni külügyi hivatalunk jövendő munkálkodásáról.

Mondjuk ki kereken: mi azt a nuance-ot, mely az emlitett beszédeket az e fajta eddigi beszédektől megkülönbözteti, abban találjuk, hogy monarchiánk viszonya ama államokhoz, melyek nem tartoznak a hármas szövetséghez, most bensőbbnek és barátságosabbnak jeleztetik, mint a hármas szövetség alakulásakor bármikor. Már az a körülmény, hogy a királyi beszédben a hármas szövetségről említés sem tétetik, fontos jelenség arra nézve, ! hogy most már nem helyeznek túlságos nagy súlyt a szövetségesek és nem szövetségesek közötti különbségre és annak hangsúlyozása, hogy az összes európai hatalmakkal szemben sikerdusan ápolt barátságos viszonyaink lényegesen hozzájárultak a megnyugtatás érzetének emeléséhez, világosan és érthetően azt jelenti, hogy politikánknak ezentúl törekvése lesz az emlitett különbségei kevésbbé ki- domborítani, mint a hogy mostanáig történt.- Ép oly szembetűnő, hogy a mig Tisza Kálmán, mint a külügyi albizottság elnöke ama kívánságának adott kifejezést, hogy a hármas szövetség fennálljon s mind bensőbbé legyen, s óhajtotta, hogy jó viszonyunk a többi hatalmasokkal ápoltassék, Golu- chovszhy ur ezen utóbbi viszonyt legjobbnak és legbarátságosabbnak mondja, a hármas szövetség fejlesztéséről mit sem szól, ellenkezőleg hangsúlyozza, hogy ez ama jó viszonyt egyenesen feltételezi.

Nagy jelentőségű szavak és jelentőségteljes nuance, melyre vonatkozólag mi szerény helyzetünkből azon kívánságnak adunk kifejezést, hogy mentül érezhetőbb és markánsabb legyen, mert meggyőződésünk, hogy a hármas szövetség monarchiánkra nézve nem bír azon sulylyal és fon*- tossággal, mint szövetségeseinkre, kiknek mindegyike valamelyik szomszédjával békésen meg nem oldható oly coufliktusba jött, mely kényszeri- tette monarckiánkra támaszkodni s vele fegyverbarátságot kötni, holott monarchiánk egyetlen-egy szomszédjával sem — még Oroszországgal sem —• jutott oly differenciákba, hogy múlhatatlanul kényszerítve volna más állam fegyverbarátságára szert tenni.

Minél lassabban és csendesebben kibontakozunk szövetségeseink karjaiból, hogy szabadon és feszélytelenül megszerezhessük az összes európai államok barátságát és jóakaratát: annál jobb reánk nézve.

Tökéletesen igaz, a mit a miniszter az expo- séban mond, hogy a barátságos viszony, mint azt - ma mindenütt fenntartjuk; egyenesen a kötelesség parancsaként jelentkezik és mert meg vagyunk győződve, hogy azon fontos nyilatkozatok dacára, melyek folyó hó ll-én a francia kamarákban illetékes helyről elhangzottak, ezen barátságos viszony fenntartása és fejlesztése hatalmunkban van, tradícióinknak és aspirációinknak megfelel, a minisztert örömmel üdvözöljük, óhajtva, hogy az általa kije lölt uj irányban haladva, ura maradjon Ígéreteinek.

' Zob.

2.

_________________

TO

LNAVARMEGYE.

Boda Vilmos beszámoló beszéde.

Az elmúlt vasárnapon tartotta Szegzárdon Boda Vilmos, kerületünk képviselője beszámoló beszédét. A városház udvara egészen megtelt hallgatósággal és az intelligencia is ezúttal nagyobb számban volt képviselve, mint az előbbi években. — Boádnak nyugodt, tárgyilagos és tapintatos beszéde igen jó hatást gyakorolt. Nagyon helyesen tette, hogy az egyházpolitikai kérdésekkel ez alkalommal és ezen a helyen bővebben nem foglalkozott, mert amint azt a beszámoló alkalmával is tapasztaltuk, a néppárti bujtogatók által a néppárt részére megnyert szegzárdi polgárság egy részét semmiféle beszéddel felvilágosítani vagy kapacitálni úgy sem lehetne és a jelenlevő néppártiak előtt csak kellemetlen jeleneteket idézett volna elő ennek a kérdésnek bővebb fejtegetésével.

A beszéd alatt hallottunk egyes közbekiáltásokat, azok azonban távolról sem vonatkoztak arra, amire a kárörvendő * Magyarország* azokat magyarázni szeretné, hogy t. i. a képviselő ur hidegséget és elidegenedést tapasztalt Szegzárdon azért, mert Ugronékat elhagyta és a Justh-^krthoz csatlakozott, hanem — és ez a klerikális Magyarországinak ép olyan örömet okoz — az egyes közbeszólások csakis a néppárttól, mely tagadhatatlanul Szegzárdon is kezd tért foglalni, származtak.

Igen szívesen fogadták Bodát Agárdon is.

Mi távol állunk a függetlenségi pártnak mindegyik árnyalatától. De midőn azt látjuk, hogy a mi kerületünk képviselője választói egy részénél azért találkozik bizalmatlansággal, mert hu és következetes maradt programmjához, mert a kormány szabadelvű javaslatait megszavazta és ha azt fogjuk látni, hogy ebben a kerületben a hóppárt annyira terjeszkedik, hogy a mostani pozíció megtartása is kétséges, a szabadelvüpártnak pedig kilátásai egy- általánnem lesznek, ezen előrelátható esetben — már most jelezzük, minden tartózkodás nélkül fog a szab adelvüpárt Boda mellett és a néppárt ellen állást foglalni. Ezen eljárása a szabadelvű pártnak a legszigorúbb pártfelfogás mellett sem eshetik kifogás alá, mert a midőn a múltak tapasztalatai és a tényleges helyzet szerint semmi kilátás sincs a saját, zászlónkat győzelemre vinni, akkor igen helyes és indokolt, hogy a kettő közül annak elbuktatá- sára kell törekednünk, a melyiket úgy a mi szempontunkból, mint országos és állami érdekből is károsabbnak, sőt veszélyesnek tartunk. Erre különben még lesz alkalmunk bőven visszatérni; az alanti sorokban közöljük munkatársunk gyorsírói feljegyzései alapján a beszámoló beszédet :

Tisztelt választóki

Édes hazánk, Magyarország ezer éves múltjának bajai közepette tán sohasem volt létében, fennállásában a kedvezőtlen viszonyok által annyira fenyegetve, mint most, mikor a megbénított és végre visszanyert szabad fejlődésének kellene, hogy örüljön, mikor a sok küzdelem után végre békében, jólétben kellene fürdenie. Hogy a dolgok idáig fejlődtek, hogy a Kauaánnak nevezett magyar alföld vidékén lakó gazdag magyar nép a beállott éhin? ség folytán segélyért kénytelen könyörögni, hogy a hazában oltalmat és kenyeret nyert oláh s tót nép a magyar nemzet ellen összeesküvést szervez, s Szent István birodalmát széttépni óhajtaná, hogy a vallásfelekezetek egy másközt gyűlöl etet szítanak, egymással szembeállnak, annak első sorban az a szerencsétlen kormányzat az oka, mely a magyar nemzet gazdasági fejlődése elé áthághatlan akadályokat gördített. Ennek az okai azonban már a múltban megtalálhatók, mert ez Tisza Kálmán 15 évi kormányzatának a szomorú következménye, mely még folyton termi rossz gyümölcsét.

A dolog még nagyobbmérvü megrongálására szolgál, hogy maga a lakosság apró töredékekre szakadt, folyton uj ineg uj pártok kereteit rakja le, és igy akaratlanul bár, de mégis maga idézi elő a harcot.

Először csak 2 polit. párt állott egymással szemben. Egyik volt a balpárt, mely mindennek ellene volt, a mit a kormány akart; a másik ajobb3 vagyis a kormánypárt. Ma azonban már 4 pártunk van, melyek mindegyike annyira megy ígéreteiben, hogy azokat beváltani lehetetlen.

De nehogy önöket, t. választók, a különféle jelszavak megtévesszék, elmondom őszintén, hogy mit akarnak ezek a pártok.

. A legnagyobb az országban, vagyis a legtöbb képviselőt küldött az országgyűlésre a szabadelvű- párt, vagyis a kormánypárt. Ez a párt alakította

meg a 67-iki közjogi alapon álló kiegyezést, ennek változhatlan fentartásához ma is szívósan ragaszkodik, minden, a mi jó vagy rossz ez országban történt, ennek a számlájára Írandó, mert 28 óv óta áll az ügyek ólén s kormányozza az országot.

Legközelebb áll hozzá az Ápponyi Albert vezetése alatt álló úgynevezett „nemzeti párt“, mely szintén elfogadja a 67-es közjogi alapot, de olyan értelemben, a mint azt Deák Ferenc megalkotta; nevezetesen kívánja, hogy a király Budán magyar udvartartást vigyen (ezt különben minden elleuzéki párt kívánja) továbbá,, hogy a magyar ifjúságnak a hadseregbe való belépésénél ne szolgáljon akadályul, ha a német nyelvet nem bírja, szóval, kívánja a katonai akadémiát. ( A 3-ik párt a csak nemrég keletkezett u. n. „néppárt«, melynek egyetlen képviselője az országgyűlésen Zelenyák János. Ez a párt néppártnak nevezi ugyan magát, de nem tagadható, hogy nagy urak csinálmánya. Ez a kormánypárttal a legtöbb dologra nézve azonos, de mégis különbözik tőle ab-1 ban,°bogy a nemrég meghozott egyházpolitikai javaslatokat és törvényeket, ha nem is egészen megszüntetni, de jó részben megváltoztatni óhajtaná.

A 4-ik párt végre a függetlenségi és 48-as párt, mely Kossuth Lajos, nemrég elhunyt nagy hazánkfia elveit vallja. Ez a párt a 48 iki törvényeknek egész terjedelmében való helyreállítását kívánja.

No most már tisztelt választók, ismerik a különféle pártokat, és önökön áll, hogy jövőben melyikhez csatlakozzanak, (felkiáltások: éljen a néppárt! abzug!) de én hazafiui' érzésem egész melegével ajánlom, hogy maradjanak hívek ahhoz a zászlóhoz, melyet eddig oly híven, oly kitartással szolgáltak. (Felkiálltásók: nem kell, s na nem lesz néppárt, inkább a kormányra szavazunk.)

Nem vagyok ón elfogult saját pártom iránt sem, a melyhez tartozni szerencsém van, ezt a pártot is emberek alkották és vezetik, de annyit nyugodt lélekkel és felemelt fővel elmondhatok, hogy az ország anyagi és szellemi érdekeinek kivívásában mindig ez a párt volt az első, megbízhatóságához szó nem fór, most is a magyar nemzet jövő biztosítékát képező, lángoló, igazi hazaszeretetben ez a párt a legelső az országban. Sokszor kigunyolva, sokszor megvetve, nemritkán egyesek és pártok üldözésének kitéve, rendületlenül áll egy frisen hantolt sir körül, mely a nemrég elhunyt Kossuth Lajos, a mi elveink megalakitójának földi maradványait takarja. Sajnos, ennek a pártnak a működését is megbénítja a visszavonás átka.

Csak nemrégiben is a 48-as párt egyes tagjainak személyes becsvágya folytán 2 részre szakadt. De azért egyik sem tagadta meg magát, mindegyik rósz megtartotta a nevét: a függetlenségi s 48-as párt nevet, csakhogy külön teremben és külön elnök alatt gyüléseznek.

En azon részhez csatlakoztam, melynek Justh Gyula állt az élére és melyhez Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia is tartozik, ki hozzánk csatlakozott azon kijelentéssel, hogy az ő meggyőződése és néhai atyja hagyománya inkább hozzánk vezetik. (Éljenzés.) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy önök ezen lépésemet helyeslik (Éljen) mert nem kedvelem azt a határozatlanságot, melyet a 48-as párt másik része tanúsít, ón irtózom attól, hanem igenis szeretem a határozott, férfias, nyíltan kimondott véleményt; ón tehát egy percig sem haboztam a párt e részéhez csatlakozni, mert lelkemben meg voltak és vagyok győződve, hogy ennek a pártnak a törekvéseit idővel teljes siker fogja koronázni.

S most engedjék meg, hogy az önök ; közti mai megjelenésem alkalmával az országos ügyek mai állapotáról pár szóban beszámoljak.

Tudatom önökkel, hogy az egyházpolitikai törvényjavaslatok 3 legfontosabbika, az áll. anyakönyvek, a polgári házasság és a zsidók recepciója a főrendiház által el van fogadva s a király által szentesítve; most már esak azok végrehajtása van hátra.

Nem akarok annak fejtegetésébe bocsátkozni, volt-e ezekben a javaslatokban jo vagy rossz, de mert már törvénnyé váltak, a törvények pedig mindenkire egyaránt kötelezők, tehát kötelességünk azokba belenyugodni.

A mi a házasságot illeti, annak kötelező polg. formáját a törvény megszabja ugyan, de megengedi, hogy az, ha a világi hatóság előtt megköttetett, az egyházban, az isten felkent szolgája által megerősittessék, s meg vagyok győződve, hogy a vallás, mely minden ember keblébe már gyermekkorától fogva beleoltatik, isteni eredetű, és azért igen helyesen cselekszi mindenki, ha a világi áldás után az egyházit is kikéri, ón meg különösen felkérem önöket, hogy sohase mulasszák el a templomba menetelt, hogy kötendő frigyöket, mely az ember egész életére határoz, Isten színe előtt a pap által is megáldassák. (Élénk éljenzés)

Áttérek az országgyűlés egy másik bevégzett munkájára. Nevezetesen letárgyalta az országgyűlés az állami költségvetést, mely a kiadásokban emelkedést tüntet ugyan fel, mert a mostani kiadások 467 millióra rúgnak, mig azok összege a megelőző évben csak 465 millió volt. De ez a többlet is fedezetet talál az állam bevételeiben, mert múlt év végén nem kevesebb mint 30 millió többletünk maradt az állampénztárban.

1895. junius 16.