Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-04-28 / 18. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 3. 1895. április 28. remt. — Üdvözlöm a változhatlan bizalom és lelkesedés hangján, melyet érzünk azon főnök iránt, kit igazságérzete s utolérhetlen munkakedve is elsőnek tesznek. Mi, a kik szerencsések vagyunk nagyságos Alispán ur alatt szolgálni, s közvetlen közelből látjuk és ismerjük azon önfeláldozó mun­kásságot, melyet Nagyságod vármegyénk szolgálatá­ban évek óta teljesít, — mi tudjuk legjobban ér­tékelni a fényes eredményeket, melyek Nagyságod kormányzatának a távol jövőben is tanúi lesznek. Természetes tehát, hogy örömmel használjuk fel e mai napot, hogy Nagyságod előtt megjelenhessünk, s nem a régi szokásnak kívánunk hódolni, hanem azon tántorithatlan bizalom és ragaszkodásnak adunk kifejezést, mély e tiszti karnak minden tagját Nagy­ságodhoz fűzi. Kérjük, fogadja szívesen érzelmeink s ragaszkodásunk ezen kifejezését, s azon óhajtá­sunk kijelentését, hogy az isten Nagyságodat; s kedves családját sokáig éltesse. Éljen 1“ — A be­széd általános hatást és lelkesült éljen,eket idézett elő a tisztelgők közt, mire az alispán kezdetben némi elfogódással küzdve, de utóbb teljesen bele- melegedve a nála már ismeretes szónoki hévvel és lelkesedést keltő hatással köszönte meg tiözt- társai igaz vonzalmából fakadó megemlékezését. Az összetartás érzetére reflektált és annak hatalmas erejét fejtegette; majd a szónok szavaiban is em­lített példaadó munkásságára és igazságérzetére vonatkozólag az érdem legnagyobb részét a munkás tisztikarra hárította és a megelégedés szavaival adózott nekik, kiket az ő nagy munkájában kifogástalan buzgalmu munkatár­sainak ismer. Meleg szavakkal köszönte meg aztán a szívélyes ovációt és kérte továbbra is tisztviselői­nek benső ragaszkodását. Az alispán szónoki len­dülettel előadott beszédjét kitörő lelkes éljenzéssel kisérte az egész tisztikar, melynek minden egyes tagjával barátságos szót váltott az ünnepelt, s rö­vid vendéglátás után ujult lelkes éljenzések között távoztak a szeretett és minden tisztviselője által va­lódi ragaszkodással övezett alispántól, kinek üdvöz­léséhez a nagyközönség részéről is e lapok hasáb­jain a legnagyobb örömmel hozzájárulunk és kí­vánjuk, hogy még hosszú időkig használhasson ha­zájának és a közügynek fényes tehetségével, nagy munkaszeretetével és kiváló jellembeli tulajdonsá­gaival. — A névnapot megelőző estén a szegzárdi dalárda szerenáddal .tisztelte meg az ünnepeltet, mely alkalommal néhány igen szépen betanult dal­lal lepték meg az alispánt. A dalárda eme szép megemlékezése igen jó benyomást keltett széles körben,'ahol az alispán érdemeit elfogulatlanul és kellőleg tudják méltányolni. Másnap egész délelőtt igen sokan tisztelegtek az ünnepeltnél nemcsak személyesen, de levólileg és sürgöny utján is, úgy helyből, mint vidékről. Délben az alispán Tolnára rándult, honnan azonban már délután ismét , visz- szaórkezett Szegzárdra, hova a délután iolyamán főispán ur ő excellentiája is megérkezett. — A központi második szolgabirói állás rendszeresítésére vonatkozó múlt havi közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóváhagyta. Ezen ál­lás-900 frt fizetés, 150 frt lakbér és 150 frt uti- átaláDynyal lesz javadalmazva és folyó évi Julius 1-étől kezdve lesz folyóvá téve. — A központi választmány az országgyűlési képviselő választók 1896. évre érvényes névjegyzé­kének kiigazításával megbízandó küldöttségek meg­alakítása végett az 1874. évi XXXIII. t. ez. 40. §-a értelmében a folyó évi május hó i-én délelőtt io órakor Szegzárdon a vármegye székházában ülés fog tartatni, Simontsits Béla alispán, mint a központi választmány elnökének összehívására. — Tolnavármegye történetét újabban meg­rendelték: Perczel Dezső belügyminiszter, Széche­nyi Sándor gróf, főispán, Busbach Péter, orsz. gy. képviselő, Szévald Oszkár, vármegyei aljegyző, a gyönki kaszinóegylet, Döry Vilmos, Döry József, Pesthy Elek, Kiss Adolf, Mözs község, Razgha La­jos, Knór Nándor, Leopold Lajos, Orbán Márton, Szegzárdi takarékpénztár, Orffy Lajos, Schnejder- bauer József, Török Béla, Tóth Károly, Dr. Hai- dekker Béla, Dr. Kraraolin Emil, Müller János, Hayt Gábor, Pór Antal esztergomi kanonok, Dr Pauler Gyula, orsz. főlevéltárnok, a bonyhádi taka­rékpénztár, Heiner Zsigmond, bpesti lakos, Leu- netzer Lajos, kurdi jegyző, Papp Gyula, őzv. Mar­tin Ferencnó, Perczel József, Simontsits Elemér, Kurz Vilmos, Szévald Móric, br. Salamon Mihály, Szency Győző, bajai fögymn. igazgató, Nunkovich Ferenc főszolgabíró. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalás. 1895. évi április hó 30-án. Stärk Dáviané ellen lopás miatt. Buffing Antal ellen okirathamisitás miatt. Prandtner Ferenc és Prandtner Ferencnó ellen sikkasztás miatt. Sánta György, Sánta Györgynó, Jogadós Jó­zsef, Szabó Katalin, Sánta Józsefné és Markus La­jos ellen lopás miatt. 1895. évi május hó 2-án. Nyirati László és Nyiraty Imre ellen hatóság e.leni erőszak miatt. Madács József, Lacza István, Klem Adám és Klem Ádámnó ellen rablás miatt. Vlasits János, Beleczky Márton Kersok Juli, Kis András Ferenc, Kirschner Sámuel és Müller Gábor ellen lopás miatt. — Gyere haza feleségem ................ üglisa Sz ávo, dunaszekcsői lakos rosszul ólt a feleségével, a miért ez őt egy szép napon a faképnól hagyta és hazament atyjához, Petkovits Petkó Antalhoz Báttaszékro. üglisa eleinte élte a legény világát; de utóbb mégis beleunt s kezdte az asszonyt ha­zacsalogatni. ígért neki aranyhegyeket; de az asz- szony állhatatos maradt, mert nem bízott az urában. Végre ez is türelmét vesztve, felesége fivérétől egy forgopisztolyt kért kölcsön s ezzel még egyszer oda ment felesége ablakára és hívogatta; de az asszony elutasította. Erre üglisa az ablakon keresz­tül kétszer a feleségére lőtt, de szerencsére nem találta. A lövések zajára a nő apja kirohant, mire üglisa egy kezeügyóbe eső fejszét ragadott s apó­sát megsebesítette, de nem életveszélyesen. A szeg­zárdi kir. törvényszék üglisa Szávót száudókos em­berölés kísérlete és 6ulyos testi sértés vétsége miatt egy évi börtönre, 10 frt pénzbüntetésre, 3 évi hi­vatalvesztés s polg. jogai gyakorlásának felfüggesz­tésere ítélte. Úgy a vádlott, mint az ügyész fel­lebbezett. — Becsületsértés. Spitzer Ede paksi keres­kedősegéd egy jó csomó utalvánnyal kevéssel a hivatal zárása előtt ment a postára. Márk Géza postatiszt figyelmeztette az idő előrehaladottságára s arra, hogy máskor ennyi utalványnyal ne jöjjön ilyen későn, mire Spitzer azt felelte, hogy ő akkor jön, amikor neki tetszik s hogy neki ebben senki sem parancsol. Erre a postatiszt azzal boszulta meg magát, hogy nem vette fel az utalványokat. Spitzer ezért szemtelennek mondo!ta a postatisztet, a mi­ért ez becsületsértés címén panaszt emelt a sértés­ért. A szegzárdi kir. törvszék Spitzert nyilvános becsületsértés miatt 3 napi fogházra és 20 forint pénzbüntetésre Ítélte. — A boszu. Klein András kovács és Kunst Gáspár a bognár mesterséget folytatta Alsó-Pólen. De bár a mesterségük nagyon összetartozik, ők nem igen jó szemmel nézték egymást. Bármely kiesi ok tehát elég jó volt arra, hogy egymásnak megmutassák, hogy milyen markos legények ők; szóval összeverekedtek, s Klein kikapott. Ennek volt azonban egy 20 éves fia, Pál, ki meghallván, hogy apját a bognár jól elverte, megüzente neki, hogy csináljon végrendeletet, mert ütött az utolsp órája. Muth János bognárlegény erre' nagy haho­tára fakadt, mire Klein Pál annyira dühbe jött, hogy kést rántott és Muthba döfte. Midőn ez a vért látta és azt hitte, hogy halálosan meg van sebesitve, eszavavakkal: „Hát akkor velem halsz!“ forgópisztolylyal meglőtte. — De egyik sem halt bele. Néhány hónapig betpgeskedtek, aztán felgyó­gyultak s egymást beperelték. A szegzárdi kir. törvényszék Muth Jánost szándékos emberölés kí­sérletének vétsége miatt 4, Klein Pált hasonló ok­ból 1 havi fogházra s 10 frt pénzbüntetésre Ítélte. Mindketten felébbaztek, szintúgy az ügyész is. — A szerető hitvestársak. Farkas János bölcskei lakos nemrég részegen jött haza s min­denáron aludni akart. Felesége restelte a dolgot s folyton szólt neki, hol szépen, hol mérgesen. Végre az ember azon mámorosán felkelt s egy lőcsöt fogva elő, úgy ütött a felesége kezére, hogy az összetört s a szegény asszony hónapokig nyomta az ágyat. Mire azonban felgyógyult, kibékültek és továbbra is együtt maradtak. Az asszony nem is kívánta, hogy megbüntessék, igy az összes enyhítő körülményeket figyelembe véve, a szegzárdi kir. törvszék 1 havi fogházra ítélte. Érdekes, hogy a felesége maga kérte, hogy nyugodjék bele az íté­letbe, mert hiszen ezt a kis büntetést csak meg­érdemelte. A férj tehát a felesége kedvéért bele­nyugodott. Az ügyész sem felebbezett. Az ítélet tehát jogerős. — Egy kis friss SZŐIIŐ. Keserű József, Hor­váth József s Mészáros István v szedresi legények a legutóbbi szüret tájékán kocsin Paks felé mentek, a az utón egy szöllő mellett megállván, leszálltak s kezdték szedni a szol löt. Ezt messziről meglátta a csősz, oda futott s meg akarta őket zálogolni. De ezek a csőszt jól elverték és ott hogyták. Ezért a csősz panaszt emelt ellenük, s a szegzárdi kir. törvényszék Keserű Józsefet 1 havi s Horváth Jó­zsefet 2 heti fogház büntetésre' ítélte. Mészáros, a 3-ik társ, előállítható nem volt, mert épen akkor otthon haldoklóit. Felhívás az országban létező összes kereskedelmi társu­latokhoz. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás V. (kereskedelem-, pénz- és hitelügyi) csoportjában külön osztály van tervezve a kereskedelem érdekeit szolgáló intézmények számára. Ide tartoznak az ösz- szes kereskedelmi társulatok és egyletek, a melyek bármily úton, ha csak társas összejövetelek és fel­olvasások által is, a kereskedelem érdekeinek szem­mel tartását és előmozdítását tűzték ki feladatokul. A csoport programmja szerint e társulatok egy-egy dolgozatban ismertetni fogják történetöket, keletkezésük és működésük viszonyait s esetleg raj­zokban és fényképekben bemutatják helyiségeik külső alakját és berendezését. A szóban levő társulatok közül azok, á me­lyekről a csoport intéző bizottságának tudomása volt, közvetlenül már föl lettek szólítva a kiállítá­son való résztvételre. Meglehet azonban, sőt való­színű, hogy több kereskedelmi érdeket szolgáló tár­sulat, minthogy címüket a bizottság nem ismerte, nem kapott felszólítást. Ez utón hívjuk fel tehát az íletöket, hogy a föntebbiek szerint a kiállításban részt venni és ebbeli határozatukról a kiállítás igazgatóságát folyó évi május hó végéig értesíteni szíveskedjenek. Megjegyzendő, hogy ebből semmiféle költség sem az igénybe veendő helyért, sem az installatióért és felügyeletért nem fogja őket terhelni. Egyben fölhívjuk a társulatok közül azokat, a melyeknek birtokában a régebbi szabadalmas ke­reskedői társulatok hagyatéka (szabadalmi levelek, számadási- és jegyzőkönyvek, kereskedői céhládák, pecsétek stb.) vannak, hogy ezeket is a csoport ki­állítása számára az említett határnapig bejelenteni szíveskedjenek. Budapesten, 1895. ápril hó 16 án. Fáik Miksa s. k. Lukács Antal s. k. az 1896-iki ezredéves országos kiállítás kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoportjának elnökei. Hirek. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor, fő­ispán e hó 23-án városunkba érkezett és csütörtök kön a szegzárdi hegyi erdőben vadászott, mely al­kalommal egy hatalmas őzbakot terített le. A köz­bejött rossz idő azonban a vadászat további folyta­tását megzavarta. — Dr. Dulánszky Nándor, pécsi püspök, áp­rilis 29-én Arcóból Budapestre szándékozik utazni, hogy itt orvosaival konzu táljon. A fővárosból az­után hazajön, még pedig újabb megállapodás sze­rint nem Pécsre, hanem előbb Nádasdra. — Boda Vilmos, országgyűlési képviselőt a függetlenségi és 48-as párt folyó hó 24-én. tartott értekezletén az intéző bizottság tagjává választotta,

Next

/
Thumbnails
Contents