Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-04-21 / 17. szám

17. szám V. évfolyam. Szegzárd, 1895. április 21. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 > Egy szám. . . . .12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOR1TBL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét Illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Hajléktalan pénzügyigazgatóság. (yo.) Mint már lapunk múlt számában is közöltük, a szegzárdi pénzügyigazgatóság hivatali helyiségeit magában foglaló bérház szobatetőzetein több helyen olyan veszélyes­nek mutatkozó repedéseket észleltek, a mi miatt a helyiség sürgős kiüríttetése vált szükségessé ; mert a szakértői vélemény csak alapos átalakítások és javítások után tartotta megengedhetőnek, hogy az a bérház továbbra is hivatali helyiségül használtat- hassék. A pénzügyminiszter a pénzügy igazgató fölterjesztésére rögtön elrendelte, hogy a pénzügy igazgatóság a veszélyes épületből azonnal költözködjék ki, s ha az egész hi­vatal elhelyezésére alkalmas lakás nem ta­láltatnék ; akkor a pénzügy igazgatóság hi­vatalai szükség szerint több külön házban helyeztessenek el. S a szegzárdi lakásmizeriák következ­tében csakugyan ez az utóbbi állapot fog bekövetkezni, mert jelenleg városunkban nincs olyan terjedelmű bérház. a hová az egész pénzügyigazgatóságot be lehetne szál­lásolni, s igy kénytelenek lesznek a hiva­tali helyiségeket szétszórva külön-külön ház­ban elhelyezni. A pénzügyigazgatóság eddigi helyiségei is oly szükek és a nagy forgalomnak any­nyira meg nem felelők és célszerűtlenek voltak, hogy nemcsak a nagy és fontos munkában görnyedő derék pénzügyi tiszt­viselők szorongtak egymás mellett hóring módjára, de a hivatallal érintkező közönség is csak ügygyel-bajjal és a hivatalnokokat munkájukban folyton zavarva, vergődhetett végig a parányi hivatali szobákon. Ez a tűrhetetlen állapot is már nagyon kellemetlenné vált úgy a hivatalnokokra, mint a közönségre nézve ; most pedig be fog következni az a még rosszabb helyzet, hogy a közönségnek, a kit balsorsa valami pénzügyi dologban a pénzügyigazgalósággal érintkezni kénytelenit, — egyik háztól a másikhoz kell futnia, mig ügyes-bajos dol­gát dűlőre viheti. Temérdek haszontalanul elfecsérelt idő vész ezzel kárba és a pénz­ügyi administrate kívánatos gyors mene­tét is megakasztja. Megérzi ennek a nyo­morúságos állapotnak terhét úgy maga a pénzügyigazgatósfig, mint /a publikum ; és nagyon óhajtandó volna, hogy mihátaarább a célnak megfelelő kényelmes és a hivatal fontosságát is méltán megillető helyiség­ről gondoskodjanak a pénzügyigazgatóság részére. Városunkban ez idótt nincs olyan ter­jedelmű bérház, amelyben a pénzügyigaz­gatóság a legszerényebb igényeknek meg­felelőig is elhelyezhető lenne; mert ha a régi helyiséget renoválják is, az megint csak olyan szűk és célszerűtlen beosztású ma­rad, mint eddig volt. Az pedig csakugyan nem kívánatos a közönségre, a hivatalno­kokra pedig tűrhetetlen állapotot teremt, hogy továbbra is fenmaradjanak azok a szoronkodásra és oldalba döfésekre igen alkalmas szűk helyiségek, melyekben már évek óta jobb sorsra érdemes türelemmel és .önmegadással robotolnak a pénzügy szor­galmas munkásai. A pénzügyi hivatalnokok olyan nehéz, fontos és a gondolkozást na­gyon is igénybe vevő munkát végeznek, hogy ennnk elvégzésére csöndes, nyugodt helyiségre van szükségük ; — nem pedig olyanra, mint a mostaniak, ahol négy öt hivatalnok huzza össze magát, s ahol azon­kívül mindig ugyanannyi fél alkalmatlan­kodik és háborgatja egyszerre mind az öt hivatalnokot munkájában. Ezen a calamitáson nem segít más gyökeresen, mitha a kormány maga építtet a pénzügyigazgatóság részére alkalmas épü­letet ; olyant, mely a hivatal szükségletének teljesen megfelelő és beosztása olyan, hogy úgy a hivatalnokok, mint a közönség igé­nyeit teljesen kielégíti. Mert az csak mél­tányos és szerény kívánság, hogy az állam munkában görnyedő hivatalnokainak is meg­adják azt a szükséges kényelmet, mely ne­héz szellemi munkájuk elvégzésére okvetle­TÁRCZA. Románcz. Szegény fiú, ott áll az utca sarkán, Csak nézi öt, csak nézi hosszasan, Még a köszöntő szó is elhalt ajkán. Oly elfogódott, oly bátortalan ... Könyörülj rajta, szürke árnyu felleg, Oh kedves ég, csak hullasd könnyeid! Nem is tudod tán: minden cseppnyi csepped Két ábrándos szivet hogy megsegít! . . Együtt bolyongnak kivül a ligetben, Szemük ragyog, az arcuk tűzben ég . . Merengve várni, súgni, búgni csendben, Mi boldogság az, Istenem, mi szép! Könyörülj rajtunk, nap szelíd sugara, Óh kedves ég, fojtsd vissza könnyeid! Felhő ne vonja ösvényük homályba, Eső föl ne riaszsza lépteik! ... S szerelmük medre egyre-egyre mélyed, A régi félénkség ma nincs sehol; Ámor fülükbe sugdos annyi szépet, S az első csókban ajkuk összeforr . . . Napfény, ragyoghatsz, várhatsz, szürke felleg, S tégy úgy, ahogy csak tetszik, kedves ég: Első csókot ezernyi uj követhet . . . Nincs szükség rátok. Ámor közbelép. BUDAY LÁSZLÓ. Egy rossz novella. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Rossz lesz ez a novella tagadhatatlanul. Á bonyodalma esetlen, a meseszövése kezdetleges. Ne mondhassa senki, hogy előre nem figyelmeztettem rá. Hanem azért mégis csak elmesélem. Iuotay Margitról szól az ének, a mi utcánk legszebb lányáról. Szőke volt; azt hiszem, nem is tudnék a novelláimnak más hősnőt választani, csu­pán csak szőkét. Reggeltájban a tükör előtt állott, a haját ren­dezte, mikor a nyitott ablakon egy rózsa bokréta repül be. Nem is kapott utána, nem is nézte meg, ki dobhatta be. Tudja ő azt már régen. Mit törőd­jék vele. Bánja is ő, ha az az ember úgy bolondul utána. Csak pazarolja a rózsáit. Annyi haszna még­is van, hogy kiteheti az ablakba, hadd mérgelőd­jenek a többi lányok, a kiknek nincs rózsás lo­vagjuk. Igen, Erudy Dezső nagyon okosan teszi, hogy a rózsafáit mindennap meglopja Margit kedvéért;- hanem aztán ennyi elég is volna. Minek jár egyre utána? Az édeskés, szenti­mentális beszédjeivel miuek üldözi folyton? Eh., mintha lehetne szeretni egy ilyen gyámoltalan, ol- vadozó férfit. Hányszor megmondta neki, hogy nem remél­het, hányszor megmondta, bogy hagyja békében. Nem teszi? Hát jól van. Közönyös, hideg marad iránta ezután is; úgyse kerül nagy megerőltetésébe. Utó végre az se baj, ha az udvarában egy emberrel több van; némiképen hasznos is. Jó lesz legalább tartaléknak, ha a többi el talál széledni. Elszéledni ? Azt ugyan nem teszik meg. Mar­git benézett még egyszer tükrébe, és meggyőződés­sel, mosolygó önbizalommal vetette utána: — Nem, azt nem teszik meg. Az az udvar I Az ő büszkesége, kiváltsága, a miért úgy irigyli a többi lány mind, amiért le­nézheti az iskolai ismerősöket egytől-egyig. Nézzük csak. Széles e városban nincs egyet- len-egy lány, a kinek ennyien és ilyen emberek tennék a szépet. A Molnár Eszti törvényszéki elnöknek a leá­nya, mégis be kell érnie avval a pelyhes ajkú kau- ciótlan kis hadnagygyal. A Saághy Jolán szép, szép,-de azért nem tudta följebb vinni egy udvar­lónál, az is ki tudja, meddig marad még diplomát- lan ügyvéd-bojtár. Lám, az apa csak egyszerű ügyvéd, az iro­dája se megy valami fényesen ; és, és Margitnak nem elég az öt ujja, hogy a lovagjait végig szá­molja. S milyen emberek 1 Az aljárásbiró, aztán Bercsényi Jani, az a fiatal professor, aki után any- nyi lány sóhajtozik, meg ez, meg az, meg a rózsa bokrétás Dezső, meg főleg a szép Samarjay Valér, a kit — ezt már mindenki sejti — Margit eted helyen kandidált.

Next

/
Thumbnails
Contents