Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 6. szám
2; • : • ■ ■ telező polgári házasság mellett még soha nem nyilatkozott. És mit tett Wekerle ? Mikor a korona és a parlament többségének bizalmából elfoglalta a miniszter- elnöki széket, nyíltan, leplezetlenül, minden félreértés vagy félremagyarázás kizárásával előterjesztette programmját és ezen programúihoz az utolsó betűig hü maradt, szavát férfiasán beváltotta, bámulatot igénylő vas munkássággal alig rövid 12 hónap alatt összes ígéreteinek ura lett. Ki ezek után a nyílt, egyenes politikus, Apponyi-e vagy Wekerle ? Ki taktikáz, Wekerle, ki habozás nélkül felvetette a szabadelvű pártban a pártkérdést, kilépésre késztetve mindazokat, kik nem föltétien hívei a javaslatoknak és a reverzálisos képviselőket a mandátum letevésére hívta fel avagy Apponyi, ki az ő settenkedő beszédeivel ma oda jutott, hogy az ultramontánok tábora és némely szabadelvű párthive — Horváth Lajos, Horváth Gyula, Veszter Imre — egyaránt bizalommal tekintenek feléje. Nem méltó ez a játék, melyet Appo- j nyi űz, sem magához, sem az országhoz. Apponyit barátai „a nemzet vezére“ elnevezéssel szokták megtisztelni és a nemzet várja, várja az ö állásfoglalását. Habozása, hamleti töprengései, téíova magatartása el lesznek felejtve, ha a rejtelmesen burkolt, ködös politikából végre az igazi szabadéIvüségnek fénylő napja fog kibontakozni. Perczel Dezső Bonyhádon. Perczel Dezső szerdán, január 31-én, reggel érkezett Bonyhádra, a hol lelkes fogadtatásban és tüntetésekben részesítették a kerület választói, minden pártkülönbség nélkül. Eeggeli fél 7-kor érkezett meg a vonat, a hol a város és környék intelligenciája nagy számban jelent meg üdvözlésére. Moldovdnyi István dr. a szabadelvű párt ottani elnöke meleg szavakkal üdvözölte a kerület szeretett képviselőjét, mire Perczel meghatva mondott köszönetét, hangsúlyozván, hogy az eddigi ovációk, melyekben Budapesten részesült, kellemesen hatottak reá, de legjobban esik az a meleg fogadtatás, melyben őt választói, kik A svihákok természetrajza sok speciest mutat fel, mert minden vidéken másmilyen. Legjellemzőbb fegyverük: — a nyelv! Az ő egész mivoltjuk erre a darab 'izomra van felépítve és nagyzolás, szószátyárság, ártatlan füllentések s még ártatlanabb becsapások, ezek az ő harcnemei. Rendesen érdekes alakok. A férfiak azt mondják : áldott egy fiú; a hölgyek azt mondják: mulatságos egy ember! Ruházata elárulja. Kopott vadászkalap a fején, pedig a nyulat csak a pecsenyéje után ismeri; gamasli a lábán, lovaglóostor a kezében, pedig csak ringlspielen lovagolt és szürke végig gomboló gazdakabát, pedig nincs egy talpalatnyi gazdasága. A legkitűnőbb művészettel űzi a sétálás mesterségét. Minden ur kenyeres jó pajtása, ezekkel karonfogva sétál. Minden duhajkodásnak, murinak vagy mulatságnak ő a hőse, legtöbbet tud inniy legszebben dalolja a nótákat s tizenhárompróbás ügyességgel tud „mulatni“. Mert jeles mesterség ez ; tudni elmerengeni, belemerülni s neki búsulni a hegedű szavára, tudni a cigányt csókolni, a pincért ölelni, a fiaskókat, asztalhoz vágni, tudni mindezt megnyerőén, kedvesen és vlánnal, nem olyan alábecsülendő mesterség ez. A kvaterkánál szóval tartani a kompániát, a délelőtti stamperlinél elanekdotálni, nem is olyan egyszerű dolog ez, s ez a svihák mestersége. tolnavármegye. 1894. február 4.’ ismerték és félre nem értették, részesítették. A beszédek után hosszú kocsisor kisérte Perczelt lakására, ki ezután nagyobb társaságban börzsönyi birtokára rándult, a hol vadászaton vett részt. A vadászatról este felé tért vissza. Mihelyt esteledni kezdett, nagy tömegekben hullámzott az utcákon a közönség, mondhatni az egész lakosság párt, állás és felekezeti különbség nélkül kivonult, hogy az impozáns fáklyás menetben résztvegyen. A fáklyát vivő polgárok a templom előtti téren sorakoztak, kikhez a tűzoltóság petroleum fáklyákkal, mig mások lámpionokkal csatlakoztak. Hosszú sorban indult meg a menet, elől a Müller József vezetése alatt álló zenekarral. A fáklyások két hosszú sorban mentek, utánuk zászlósok következtek és végezetül a temérdek, több ezerre rugó közönség, Perczel Dezsőt éltetve, értek a Perczel-házhoz. A merre csak a menet végig ment, a házak ablakai ki voltak világítva. Riadó éljenzés hangzott fel, mikor Perczel megjelent az ablaknál és sok ezer torok lelkesen kiáltotta: éljen Perczel Dezső I Erre előlépett Gyalog István gimnáziumi igazgató, a ki a következő, zajos éljenzésektől félbeszakított, szép beszédet intézte Perczelhez : Méltóságos alelnök ur, tisztelt képviselőnk 1 Nincs az embernek magasztosabb hivatása, mint ha azt az állást, melyre polgártársai bizalma kiválasztotta, úgy tölti be, hogy kezét nyugodtan teheti keblére. Nincs nagyobbszerü küzdelme, mint az, melyet önmagának föláldozásával is polgártársai és édes hazánk jólétének, boldogságának harcában teljesít. De az igazságra vágyó kebelnek sincs szebb, emberhez méltóbb kötelessége, mint az, hogy őszintén rója le a tisztelet és elismerés adóját azon egyén előtt, ki a közélet terén magát arra érdemessé tette. íme méltóságos uram, itt áll Bonyhád város polgársága, itt a völgységi járás választó közönségének képviselete, vallás, párt és társadalmi állásra való tekintet nélkül. Elhozta szivének legdrágább adóját, őszinte tiszteletének, elismerésének és bizalmának nyilvánítását. Lelkesedéssel jelent meg e helyen, hiszen hogyne lelkesednék, mikor méltóságod tiszta jellemétől kölcsönözte azt a lángot, mely magasabbra csapkod keblünkben, mint e lobogó fáklyák világa. Húsz évet meghaladó közpálya áll méltóságod mögött. És ezen működése alatt szilárdan állott meg oldalán az a paizs, melyet a spártai anya e szavakkal adott harcba készülő fiának: „Ezzel vagy ezen.“ Tiszta jelleme, szeplőtlen becsülete és mély kötelességórzete volt a paizs, mely mig egyrészt megnyerte a többség bizalmát, másrészt kivívta az ellenfél tiszteletét. Tiszta jelleme, szeplőtlen becsülete és mély kötelességérzete volt az, mely 15 éven át a járási, később megyei közigazgatás' élére állította, majd 7 év előtt az ország törvényhozó testületébe, legújabban p^dig annak alelnöki méltóságába emelte. Nehéz a közpálya emberének föladata, rögös, tövises az ut, melyen haladnia kell. Mérgezett nyi- lak röpültek méltóságod felé is, de azok tompán hullottak le tisztán hordott paizsáról és móltósá- god fényesen igazolta Róma nagy költőjének azt a mondását, hogy „az igaz embert igazságáíiak érzetében nem rendítheti meg semmiféle ellenséges hatalom támadása.“ Es ha a költő elmondhatta magáról: „Exegi monumentum aere perennius“ — a völgységi járás választó polgársága nevében bátran nyilváníthatom én is, hogy móltóságpd emléket emelt szivünkben, ércnél tartósabbat, mert nyílt, egyenes föllépése által nemcsak növelte, öregbítette régi ragaszkodásunkat es őszinte bizalmunkat, hanem megmutatta azt is, hogy a jellem és becsület dolgában alkuvásnak helye nincs. Nem is azt a csorbát köszörülni jöttünk ide, melyet becsületén ejteni szándékoltak, sőt a meghurcoltatásnak első pillanatától kezdve meg voltunk győződve arról, hogy ama mérges nyilak Perczel Dezsőt becsületében meg nem sebezhetik. Jól tudtuk mi azt, hogy méltóságod győzelmesen kerül ki a harcból, melyben, hogy ama históriai szavakkal éljek, ha el is vesztett volna mindent, de a becsületet nem. Azért uraim le a kalappal ő méltósága előtt es őszinte szívből kérjük a Mindenhatót, hogy adjon neki erőt továbbra is e rögös pálya küzdelmeiben, melyre tiszta jelleme, szeplőtlen becsülete és képessége által hivatva van, és melyen megoldhatja azt a föl- adatot, melyet várnak tőle a választó polgárok, a megye és a magyar haza. Az Isten éltesse 1“ A messze elható, lelkes hangon elmondott beszédnek majd minden mondata után közbeharsogott a sokaság, de különösen tüntetésszerüvó vált az éljenzés akkor, mikor a szónok a Perczel Dezső által elszenvedett méltatlan támadásokról emlékezvén meg Perczel férfias magatartását, tiszta becsületét és megalkuvást nem ismerő jellemét illette dicsérő szavakkal. A jó hatást keltő beszéd végén a zenekar tust fújt. Gyalognak beszédet rendkívüli lelkesedéssel fogadták, utána Engel Sándor nagykereskedő a németajkú választók nevében mondott hatásos be-j szédet, a melyben kifejezést adott ama tántoríthatatlan bizalomnak, a melylyel a választók Perczel iránt viseltetnek, hangsúlyozván, hogy az ellene intézett nejntelen támadás egy percre sem talált náluk hitelre. Utána Perczel szólott: Kedves barátaim és tisztelt uraim ! Két éve és három napja annak, hogy a választás alkalmával mint tiszta, fehér lapot vettem ■ C I ' Örökös jókedv, szüntelen pajkos hangulat, ki nem apadó ihatnámság, meg örökös hajlam egy kis kirúgásra, ez az ő kedélyállapota. Gond, bánat vagy kenyér, ez nincs benne a jó svihák szótárában, mert búsborongó kedély csak a cigány hallgatója mellett való. •* S svihák itt s svihák ott 1 egy falusi Figaró! Jártas minden házhoz, tud minden pletykát, segéd minden párbajnál s rendező minden mulatságon. A sviháknak két alapfeltétele van : vagy hót- szilvafás nemes legyen, akkor zsentrjgyerek, vagy legyen egy nagybátyja, aki protekció számba megy. A zsentrysvihákot megismered arról, hogy még a kutyája nyakravalóján is ötágú korona díszük, édes apja ősi birtokairól és birtoka ősi apáiról szól. Félvér; kékvérüsködik, de kapaszkodik a népszerűség létráján s polgári revirekben vadászik egy jó — parthira! Többnyire ideiglenes tiszteletbeli segód- szolgabiró helyettes; elmondja, hogy a szigorlaton mily pechje volt, hogy üldözte a cenzor, magában meg átkozza Tisza Kálmánt, a miért hogy megalkotta a kvalifikacionalis törvéuyt, mert különben már szolgabiró volna. A protekciós svihák mindennap a hivatalos lapot silabizálja s napról-napra váltig állítja, hogy holnap jön a kinevezés. Nagybátyja az ő vagyona. Ebből él, ebből mulat, ezzel akar gazdag feleségre | szert tenni. * I A jó svihák sohasem szorul meg pénz dol-l gában. Nincs az a Wekerle, a ki olyan konverzió- I kát tudna megcselekedni s nincs az & Szapáry, a I ki oly ügyes volna az államadósság-csinálásban. A hónap utolsó 29 napján nincs pénze, min- I den hó első napja végítélet neki, mert ekkor állít I be a szabó, suszter meg mosóné kontóval, pedig 1 jó, ha a zsémbes háziasszonynak egy havi lakbért: I tud fizetni, — a félév előtti hónapra. Koszt, de I még a borravaló is aüfschreibenre megy. Nagy ur I ő, de még nagyobb lesz, ki merné őt perelui. Az valami különös, veleszületett tehetség, az I az adósságcsinálás mestersége. Bizalmat kelteni v] önmaga iránt s elodázni tudni a fizetés napját, ez I a svihák főtudománya. Hanem azért cigányozni,: | azt muszáj, ha a Stimmung kívánja, pedig a mu- I zsikaszó drága. A jó svihák brúdert iszik a pri- I mással, ’ puszizkodik a kis bőgőssel, akkor azután 1 nem jön tányérozni. A kaszinóban folyton üti a I csendest. Úszik, úszik, mint egy szabadúszó; ját- .l szik, veszt, mint egy bankár, adós is marad, ha- I nem azért rejtély marad mindenki előtt: honnan I telik mindez ? Hiszen azért svihák, hogy csak ő tudja ezt. I *
