Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 52. szám
1894. december 2S. TOLNA VÁRMEGYE. 3. niszler ur programmbeszódóben azt be is ismerte, a kormány vagy állam által eddig tett intézkedések nem kielégítők. Es miután már ezen beismerés megtörtént, a mi a tényleges állapotnak és igazságnak meg is felel, én, mint a függetlenségi párt prog- rammkészitő bizottságának egyik jelentéktelen tagja, éppen az ott nyert impressiók alapján a következőket ajánlom a t. földmivelésügyi miniszter ur szives figyelmébe. (Halljuk! Halljuk 1) CKivánnánk és óhajtanánk, hogy utasítaná a kormány a felügyelete és rendelkezése alatt álló állami telepeket, hogy azok amerikai vad- és nemesített alanyokat nagy mennyiségben állítsanak elő és azokat önköltségi áron bocsássák a szőlőtelepesek rendelkezésére; .létesítsen a kormány egy az állam által anyagilag is támogatotTés nagyobb borvidékeken fiókokkal is rendelkező hitelintézetet, mely részben a betelepítendő szőlőterületekre adandó kölcsönökkel is foglalkozzék. (Élénk helyeslés a baléi szélsőbaloldalon.) Én nagyban és egészben hozzájárulok ahhoz, amit Polónyi Géza t. képviselőtársam a felállítandó agrárbankra vonatközólag tegnap elmondott, csakhogy óhajtanám, hogy az agrárbank tevékenységét ez irányban is kiterjessze. (Helyeslés a szólső- baloldalon.) Jön a legnagyobb baj, t. i. az olasz borok behozatala. (Halljuk ! Halljuk!) A mi nézetünk és meggyőződésünk az, hogy az olasz kereskedelmi szerződés minél rövidebb idő alatt felbontandó, amint csak a körülmények megengedik. Addig is pedig, mig ezen káros és a bortermelést gyökereiben megtámadó szerződés megszűnnék, nagyon kérem a t. fóldmivelési miniszter urat, kegyeskedjék odahatni, hogy a határforgalom cége alatt beözönlő rossz és egészségtelen olasz borok innét kitiltassanak, mert a kereskedelmi szerződés értelmében a behozatal csak a határforgalomra van szorítva és minthogy ezen kereskedelmi szerződés ezen intézkedésével nagymérvű visszaélés történik, nagyon indokolt volna, hpgy a szerződéshatározmányainak érvényt szerezzen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt van azután még egy kiemelendő igen fontos körülmény és ez az, hogy köztudomásúlag Franciaországban nagy mozgalom indult meg, a mely az olasz boroknak mégadott kedvezményt a francia borokra is ki óhajtja terjeszteni. No ez kellene még t. Ház! Ha ez bekövetkezik, akkor Magyarországon évtizedeken keresztül szőlő többet nem lesz. Azért azt a körülményt is bátor vagyok a mélyen tisztelt földmivelési miniszter ur szives figyelmébe ajánlani, mert nekünk az a meggyőződésünk, hogy a francia boroknak a behozatali vámja semmi körülmények közt sem szállítható le ennek az országnak a jól felfogott érdekében. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) Ezeket kívántam elmondani. Különben a költségvetést, pártállásomnál fogva, nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A Wekerle kormány sorsa. A lealkonyodó évnek utolsó napjai egybefolynak a Wekerle kormány utolsó napjaival. De nem tűnik el a sötétségbe, miként a leáldozó nap, hanem a távozót fényözön és glória kiséri. — Tragikai végzet rejlik abban, hogy olyan férfiak, a kikkel nemzetök nagy többsége együtt érez, a kik népszerűségük és sikereik zenithjén állanak, a kivívott dicsőség delelő napján, visszavonulni kényszerüljenek. Tragikai, részvétet keltő, szomorú ez a bukás, de van benne, a mi megnyugtató és fölemelő. Megnyugtató, hogy a kiket a hatalom elejt — azoknak nyomán egy másik hatalomnak, a magyar népnek szeretete és áldása fakad. Van tehát dicsőséges bukás is! A bukottak a szabadság, a nemzeti eszme és a demokrácia vértanúi! Nem az egyéneket, hanem azt fájlaljuk, hogy a midőn Magyarországon akadt egy teljes mértékben szabadelvű, demokrata és nemzeti kormány, annak meg kell buknia — Bécs miatt. Mi nem Wekerlét, nem Szilágyit sajnáljuk, nem őket siratjuk, hisz magasztos eszmék szolgálatában tanúsított nemes működésüket a történelem az elismerés babérkoszorújával fogja megörökíteni, hanem a mi bennünk hazafias aggodalmakat kelt, az a személyi kérdésnél sokkal fontosabb és ez az, hogy ennek a kormánynak bukása nem-e jelenti egyúttal' a nemzeti és demokrata politikai irányzatnak eltűnését is, nem-e azt jelenti, hogy Bécs nem akarja tűrni Magyar- ország nemzeti előrehaladását és kérdés, váljon a Wekerle után jövő kormányférfiak- ban lesz-e elég erő és kitartás Bécscsel, ha keilend, szembeszállni. Elmélkedjünk szent karácsony ünnepén eme kérdések fölött. A selyemtenyésztés ügye. Egy testes kis könyvet kaptunk, melyben Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott mintegy 60 lapon számol be az országos selyemtenyésztésügyi felügyelőség fenállásáról és 15 évi működéséről. — A mikor ezt a jelentést elolvassuk és tudomást nyerünk arról a szinte páratlannak mondható tevékenységről, melyet a felügyelőség rövid néhány év alatt kifejtett, — tulajdonképen hazai selyemtenyésztésünk történetével ismerkedünk meg. — Nemzetgazdasági életünkben a selyemtenyésztés még néhány év előtt nagyon csekély jelentőségű helyet foglalt el, inkább dilettantis- musnak tekintették, semmint a nemzeti vagyonosodás egyik forrásának. A kormányok a selyemtenyésztés iránt, mondhatnék, olyan jóakaró nembánomsággal viseltettek; nem bánták, ha fejlődik, de maguktól nagyon keveset tettek érdekében. Elolvasván a 15 év történetét, bámulat fog el bennünket, mivé fejlődött selyemtenyésztésünk ily, mondhatni, rövid idő alatt. — A laikus csak el-el tűnődhetik, mikor lát épületet épület mellé emelkedni, hall a selyemtenyésztés és a selyemipar fejlődéséről, de aligha jut neki eszébe ennek közgazdasági jelentőségén elmélkedni. A magyar selyem meghódította az európai világpiacokat és úgy lehet Lyon, Marseille, Milano többet tud a mi gyárunkról, mint jó magunk. A Lyonban ez évben tartott nemzetközi kiállítás juryje a mi selymünknek ítélte oda a legnagyobb díjat, a mely alkalommal a „Le Moniteur“ a selyemipar egyik legelső szaklapja magasztaló szavakban emlékezik meg a szegzárdi felügyelőség által kiállított selyemről. Nemzeti dicsőségünknek és önbizalmunknak nem csekély emelőjéül szolgálhat ez a siker, melyet mi, ag- ricultur állam, az ipar terén a művelt, iparában kifejlett külfölddel szemben nyerhetünk. Mikor mindezt fölemlítjük és örülünk rajta, nem hallgathatunk Bezerédj Pálról. Minden, a mit e téren elértünk, egyedül az ó érdeme. Tudja mindenki, a kormánytól kezdve a legutolsóig, hogy selyemtenyésztésünknek páratlan rohamos fölvirágzása egyedül neki köszönhető. A selyemtenyésztés ügye az ő dédelgetett kedvence, a melyért saját érdekeit mellőzve, úgyszólván lépésről-lépésre küzdve, szerez neki tért és népszerűséget Magyarországon. Álljanak itt a jelentésből Bezerédj nagy- érdekű zárszavai: Hangsúlyoztam, hogy miként bonyolíthatjuk ki selyemtenyésztésünket mostani nehéz helyzetéből, melynek komolysága egyrészt abban rejlik, hogy ez iparág megteremtésében már sokkal előbbre haladtunk, semhogy azzal — kerekszámban százezer szegény család érdekeinek érzékeny csorbítása nélkül — felhagynunk szabad volna, másrészt abban, hogy szederfa-állományunk, még távolról sem elégséges arra, hogy selyemtenyósztósünk oly fokra fejlődhessék, hogy a kormány támogatása nélkül úgy szólván a maga lábán megállhasson. A bajból való kibontakozásnak csak egyetlen módja van, az tudniilik, — hogy szederfa-állomáuyunkat minél gyorsahban és minél nagyobb mértékben emeljük. Ha é legbensőbb meggyőződésem érvényesülés és selyemtenyósztósünk fejlődésének emez elen- I gedhetetlen kelléke megteremtetik, akkor eltekintve minden utópiától a tapasztalat legreálisabb alapjára helyezkedve, valódi nagyszabású jövő áll ez iparág civilizáció kényszer zubbonyát. A párok egymásra találuak, férfi a nőhöz és a nő a férfihez, a szemükkel kérdenek s a kezük szorításával felelnek. Ez az igazi, természetes társalgás, ehhez nem kell szellem s ennek örök a thómája. A fölszabadult állat kéjes örömmel kóvályog végig a szobában s ez az oka annak, hogy nincs társaság és nincs társalgás, mely egyszer unalmas formaságok után ne változnék mulatsággá, — ne kerekednék táncra. Különösen a nők — azok akarnak mindig és mindenkor táncolni. — Általában vették észre, a nők mennyivel jobban szeretik a mulatságot, a színházat, a hangversenyt, a korcsolyát és a táncot, mint a férfiak ? A legjobb anya, a legszeretőbb hitves és a legodaadóbb szerelmes sem tud ezekről lemondani, mégha tudja is, hogy boldogtalanná teszi vele azt a férfit, a kivel szeretik egymást. S ennek megint a civilizáció az oka. A civilizáció. a mely csupa hazugság és kizárja a nőt az élő életből. A nőt magános életre kárhoztattuk s a közéletet a magunk számára különítettük el. A nő nem szerepel a parlamentben s nem jár a klubba. A nőnek csak engednie szabad, nem követelni, csak meghódolnia, nem hódítani. A nő nem ismerked- hetik meg mással, mint a kit bemutatnak neki és nem találkozhatik mással, mint a ki fölkeresi őt. A nőnek szemérmetesnek kell lennie, pirulónak és eszményinek, nyakig begombolózottnak és visszauta- sitónak. Mindent a férfi féltékenység talált ki, a mely legjobb szeretné a maga asszonyát elzárni a világ elől. S a nők súlyosan érzik ezt a rabságukat s élnek minden alkalommal, a mivel kiszabadulhatnak belőle. A nyilvánosság előtt nem szerepelhetnek, de ott vannak a nyilvános mulatságok : ott láttatják magukat. Férfi után nem járhatnak, de ott a báL: itt mindenkit bemutatnak nekik. A szemérem s a női méltóság eltiltja őket a hódítástól, de a bálteremben minden szabad. Ide meztelen vállal jönnek és fedetlen kebellel, gömbölyű karral és ragyogó díszben, itt kábítanak, őrjítenek és hódítanak. És itt, a jégen és parquet- ten állanak boszut azért az elnyomásért, amely eltiltja őket még a pillantástól is, megvonja tőlük még a kézszoritást is. Itt a jégen s a parquetten odavetik magukat egy idegen férfi karjába, engedik a szemét a szemükbe égni, a karját a derekuk köré simulni engedik, — hogy a lehelete vallomás legyen s a suttogása követelés. És ók válaszolnak ringó csípővel, égő szemmel, lebágyadó karral és lihegő Kebellel. Minden mozdulatuk azt mondja, itt vagyok, rab vagyok, de a tied vagyok, nem csak a tied, mindanyitoké, mint a hogy te nemcsak engem akarsz, hanem mindannyiunkat. Nézd, hiszen neked adom magam, a karodba borultam s a vál- ladra támaszkodom, hogy vigyél édes önfeledtsóg- ben végig ezen a termen, ezen a sima tükrön — s ha rajtam állana, vihetnél a világ végéig, mindég ily önfeledten, mindég szerelmesen. Vigyél, vigyél, dobj egyik karodból a másikba s a magadéból a máséba: ó milyen jó szabadnak lenni, s milyen édes a szemérmetlenség 1 — S ez magyarázza meg, hogy szemérmes lények, akiknek máskor egy pillantását nem látni, mint rajongnak a táncért és gyönge teremtések, a kiknek a lépcsőtől a kocsiig is hosszú az ut, mint tombolnak végig egy éjszakán egy pár ezer kilométert .... Mindezekből még mindig nem tűnik ki, mért olyan gyűlöletes nékem a tánc. Nyilván való, hogy a tánc állati igazságszolgáltatás a civilizáció hazugsága ellen, tehát szép és helyes dolog. Sőt a tánc nivellál és igazságot tesz; akik az elméjük s az értelmük erejével az életben külön helyre jutottak s a javaiból nagyobb részt kaptak, megszégyenülve és legyőzve állanak a táncteremben, a hol minden diadalt és sikert elkap előlük akármelyik gyenge elméjű ur, a ki azonban szép legény és jó táncos. És engem egyre az a kin gyötör, hogy volna valaki, akit ón szeretek, s aki engem szeret s én evvel a valakivel bálba mennék vagy korcsolyázni. Es látnám, hogy aki az élet hazugságában olyan közel áll hozzám, itt a tánc igazságában mint távolodnék el tőlem, szórakozott szemmel, hogy nem nézve rám, s kipirult arccal, libegő kebellel, mint simulna oda máshoz, akárkihez, aki ugyan nagyon gyenge elméjű ur, de nagyon szép legény és nagyon jó táncos ....
