Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-16 / 51. szám

1894. december 16.

TOLNA VÁRMEGYE.

3

ispánt a közgyűlésre való megjelenésre. A megjelent főispánt, ki ugyanabban a fényes meggyszinü diszmagyarban jelent meg, mint 10 óv előtt a beiktatásnál, lelkesült éljenzéssel fogadták.

A főispánhoz a vármegye közönsége nevében Döry Dénes kir. tanácsos intézte a következő beszédet :

Nagyságos Elnöklő Alispán Ur!

Mélyen tisztelt törvényhatósági Bizottság!

Egy rövid körültekintés gyűlési termünkben, az öröm és lelkesedés e nyilvánulása a 10 év előtt e teremben végbement közgyűlést juttatja emlékünkbe; amidőn szeretve tisztelt főispánunk, Gróf Széchenyi Sándor ur 0 méltóságának főispáni székében történt hivatalos beiktatását ünnepeltük. — Azon különbséggel mégis, hogy mig akkor a jövőbe vetett remény és bizalom szülte a lelkesülést, ma, 10 évvel utóbb, a már megtestesült remény való ténynyó vált bizalom annak indító okai.

Igen, a mai díszes közgyűlés szolgál nekünk alkalmul arra, hogy szeretve tisztelt főispánunk irányában ma betöltött 10 éves működéséért örömünket nyilvánítva, hálás elismerésünk adóját le- róvjuk.

Tíz év a nemzetek életében aránylag vajmi rövid idő, de a főispáni méltóság ez oly sok oldalú és oly sok irányú, e mellett bizalmi állás tekintetében bizony hosszú és nem oly gyakorinak mutatkozik. Hisz ezredéves fennállásunk óta, a 11-ik századtól 1848-ig törvényhatóságunkban szerepelt összesen 70 főispán közül alig 18 ült 10 évig és ennél hosszabb ideig a főispáni székben, — az újabb alkotmányos élet beállta után pedig ez az első eset, hogy szerencsések vagyunk egy és ugyanazon ^egyén kezében látni megyénk kormányzását.

Ezen örvendetes esemény alkalmából azért szabadjon nekem, ki az újabb alkotmányos életnek folytonosan részese, közvetlen tanúja valók, úgy saját magam, mint meggyőződésem és hitem szerint az összes bizottsági tagok nevében szót emelve, — nem ugyan fényes szavakkal és ékes szónoklattal, mert az csekélységemnek megadva hídcs, — de — benső meggyőződésből eredő őszinte hangon, örömünk kifejezése mellett üdvözölni szeretett főispánunkát és jegyzőkönyvünkbe iktatva, leróni hálás elismerésünket 10 éves eddigi működéséért.

Mert mi, kiknek rnegyoj; közügyéi ükbe befolyni alkalmunk, sőt kötelességünk volt, örömmel tanultuk megismerni és nyíltan tanúsíthatjuk, szeretett főispánunknak, saját egyéni meggyőződésen alapuló és hazánk fejlődésével karöltve járó igaz szabadelvüségét, — törhetlen jellemszilárdságát és igazság szeretetót — meggyőződéséhez és megállapodásához való szívós ragaszkodását és — amit talán első sorban kellett volna felemlítenem, — soha semminemű személyes, vagy bármely más mellékkörülmény által nem befolyásolva, — mindig és mindenkoron tisztán a közügyek érdekeinek szoros szem előtt tartása, tanúsíthatjuk továbbá kellő erély sőt szükség esetén teljes szigorral gyakorolt ellenőrzését, úgy, hogy bátran állíthatjuk, miszerint állami közigazgatásunk rohamos fejlődése, s a megoldandó teendők óriási szaporodása mellett s annak dacára is, vármegyénknek a közigazgatási kormányzat terén a múltban kiérdemelt régi jó hírneve továbbra is csorbítatlanul fentartva és megőrizve lön

Teljes készséggel ismerve el mindez irányban érdemeit, kedves alkalmul szolgál e mai közgyűlés nekünk arra is, hogy mélyen érzett köszönetünket nyilvánítsuk szeretve tisztelt főispánunk 0 méltóságának azért is, hogy állása folyton szaporodó teendői mellett is, és magas főúri és csak kezelés szempontjából is nem csekély gondot igénylő kiterjedt dús anyagi viszonyai dacára, — törvényhatóságunk közügyeinek intézésével fáradni méltóz- tatik. — S midőn mindezekért a múltra nézve köszönetünket ismételten nyilvánítanánk, szabadjon a jövő tekintetében a mindenek Urához azon könyörgésünket — szeretve tisztelt főispánunkhoz azon kérésünket intézni, hogy Isten kegyelméből, s az ő saját akaratából vármegyénk főispáni székében, a haza és nemzetünk — első sorban megyénk üdvére és közügyeink előmozdítására őtet még számos éven át tisztelhessük és őszinte szívből soká —■ soká éltethessük. Éljen !

Döry Dénes éljenzéssel fogadott beszédére felállott Széchenyi Sándor gróf főispán s a következő beszédet mondotta:

Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság!

Döry Dénes kir. tanácsos igen tisztelt barátomnak az ónok nevében hozzám intézett meleg szavai hatása alatt alig leszek képes mindazon gondolatokat, melyeket ez bennem keltett, kifejezhetni. Az elfogultság egy neme vett erőt rajtam akkor is, midőn io év előtt először önök előtt megjelentem, aggódva mérlegelvén erőmet, leszek e képes hivatalbani elődeim példáját követve, a főispáni álláshoz kötött tradícióknak megfelelni.

Ma ismét erős érzés ostromolja szivemet, öröm és hála annak tapasztalatán, hogy jó intencióm és törekvéseimet, melyek e közpályán vezéreltek, méltányolni\ elveimet, melyeket az uj pályám küszöbére letettem, helyeselni méltóz- tatnak. Könnyű volt nekem a kitűzött utamon haladni, mert jóindulatú bizalmuk, ezen fogadott és io éven át megszakítás nélkül kisért mejrbecsülhetlen támogatásuk az én törekvésem sikerének nélkülözhetetlen feltételét képezte, melynek köszönhetem azt, hogy ma kritikus szigorral visszatekintvén a io év alatt történetekre, beismerni vagyok kénytelen, hogy közviszonyainkban haladtunk, közügyeink javultak. Önámitás és érdemeimnek túlbecslése volna, ha ebből más érdemet vindikálnék magamnak, mint azt az egyet, hogy szeretett vármegyémnek szavát megérteni, s annak törekvéseit többször sikeresen közvetiteni szerencsém volt.

Úgy hiszem, hogy a kormánynak — melyet szolgálni és e vármegyében képviselni van szerencsém — intencióit jól fogtam fel, midőn elvül kitűztem magamnak, hogy Tolna- vármegyében, mely generációk óta belügyeit bölcs megfontolással és egészséges irányban intézi, minél kevesebbet kormányozni akarjak; mert az önkormányzati jogot szabad polgároknak becses kincsének tartottam és tartom mindig, melyet csak akkor és akkor is óvatos kézzel irányítani szabad, ha a partikuláris érdek és közérdek fölé, vagy az országos t'órvénynyel ellentétes módon felemelkedni akarnak. Az önkormányzat ezen beteges kinövésével azonban Tolnavármegyében nem találkoztam, de ellenkezőleg, bármikor volt alkalmam gyenge szavamat egy közkérdésben emelnem, mindig sikerült az 'önök szivében visszhangra találni.

Ez tette közszolgálatomat örvendetessé és könynyüvé. Hálás feladat, uraim, békés időben a rendet fentartani. A béke, rend, egyetértés biztos fentartására szolgáló árkánumok tradícióként közös mesterünk, e vármegyét sajnosán korán elhagyott szeretett vezérünktől vettem át; ezen árkánum azon elv: hogy a szenvedélyeket a vármegye életében bárminő alakban lépjenek fel, szerepelni ne engedjük.

A jó adminisztráció, a megye beléleté- nek gyümölcse csak akkor tud egészségesen fejlődni, ka higgadt tárgyilagos tanácskoz- mány légkörében kezeltetik. — A szenvedély ezt lehetetlenné teszi.

A szabadelvűsig magasztos eszméjének hódolok.

Az egyéni meggyőződést mindig tisztelni elvem, de a politikai pártélet veszélyes hullámverését innen kizárni igyekeztem; a politikai harcok zaja, hála Tolnavármegye közönsége higgadtságának, e teremben nem hallatszott. Adja isten, hogy az ennél még visszatetszőbb disszonáncia, a felekezeti egyenetlenségtől is megkímélve maradjunk.

Én részemről tapaszalván, hogy vármegyém közönsége elveimet osztja, ünnepélyesen megígérem, hogy a szabadelvűsig szellemében a meggyőződéseket tisztelve, az egyéni szabadságot megóva kötelességszerüleg, de elnöki állásom egész súlyával megyénk békéjét, e terem méltóságát megóvni igyekezni fogok.

Ha azonban tiszti fogyatkozásom, vagy változása esetleg a politikai ildom visszavonulásomat magával hozván, ismét azon helyre visz- szakerülnék, melyet mint e bizottság közkatonája, annyi éven át elfoglaltam, akkor is lelkem egész hevével és teljes erőmből törekedni fogak, hogy megyénk zászlójára kiirt jelszavak : »az igaz szabadelvűsig, békés haladás és szereteti diadalra jussanak, szembe fogok szállani bárkivel, ki ezt megtámadni készül.

Ismervén Tolnamegye szellemét, nem tartok attól, hogy az egyenetlenség hidrája itt tanyát üssön. Azon kéréssel zárom beszédemet, hogy a mélyen tisztelt törvényhatóság engem akár az elnöki székben legyek, akár a közügyek egyszerű napszámosa, kegyes jóindulatában megtartani méltóztassék.

A beszéd alatt többször is percekig tartott az éljenzés és a taps, a végét pedig frenetikus tapsvihar és éljenzés követte. Bitka lelkes hatást keltettek Széchenyi Sándor főispán szavai. A közóhajnak volt tolmácsa Szenicey Ödön biz. tag, a midőn indítványozta, hogy Döry Dénes üdvözlő beszéde és a főispán válasza jegyzőkönyvbe iktattas- sék és kinyomatva a biz. tagok között szétosztassék.

Végül Simontsits Béla elnök indítványozta, hogy a közgyűlés tagjai hálaadó isteni tiszteletre menjenek, mire a díszközgyűlést bezárta.

Az istentisztelet.

Fényes istentisztelet volt a belvárosi templomban. A templom megtelt ünneplő közönséggel, Péchy József prépost pontifikáit. Segédkeztek neki Vosinszky Mór esperes, Eazgha Lajos, Fájth Lajos szegzárdi, Kienle József tolnai káplánok és Tóth Béla növendék pap.

A mise alatt a dalárda énekelt.

A küldöttségek fogadása.

A mise után a tisztelgő küldöttségek fogadása kezdődött, a mi 74l-töl Vz^ig tartott.

36 küldöttséget fogadott a jubiláns.

Tisztelegtek a felekezetek, a tisztikar, a hatóságok, egyletek, intézetek stb.

1. Az ev ref. felekezet küldöttsége. A küldöttség vezetője és szónoka Dömők Péter őcsényi ref. lelkész, hely. esperes volt. Dómok a következő beszédet tartotta:

Méltóságos főispán ur 1

Nekem jutott a szerencse, hogy a tolnai ref. egyházmegye küldöttségének hódolatát, ez ünnepélyes alkalommal méltóságod előtt tolmácsoljam. Tiszteletet tenni jelentünk meg megyénk kormányzójának, mert szükségét láttuk annak, hogy a tisztelet ne csak szivünkbe legyen zárva, de szavakban s tettekben is nyilvánuljon. De miként tegyük ezt ? A földi nagyok tiszteletére hű népeik utaikat megegyengetik, diadalkapukat emelnek és ünnepi ruhákban várják, midőn jön hozzájok. Ezt tettük mi is méltóságod féuyes bevonulása alkalmával s ezt ismételjük most, midőn raegegyengettük a sziveinkhez vezető utat, hogy méltóságod azon lelki világunkba hatolhasson, a diadalkapu helyett sziveinket nyitottuk meg, hogy sziveink legyenek j nyílt kapui az igazságnak, — ünnepi ruháink nem a világi divat fényűzése, hanem a tiszta erkölcs fehér ruhái, melyekben méltóságodhoz legméltóbban közelithetünk. — így jöttünk tiszteletet tenni az érdemnek 1 Mert, mit tett méltóságod 10 óv leforgása alatt a mi kedves megyénk jóllétére : azt lehetetlen most egy beszédben előadni. — Mint megyénk kormányzója, mily tapintattal egyeztette a különböző érdekeket, — az egymás ellen ingerült népeket mily szépen egyesitó, hogy mint békés honfiak együtt haladjanak a rend, törvény és munkásság áldott pályáján ; — a különböző felekezetű egyházak keresztyéni békéjét senki által megzavartatni nem engedő, egyiket a másik felibe nem bocsátá, törvényes jogaiban mindegyiket megvédte mindegyiknek virágzását elősegítette. Példával, tettel ment elől az igazak pályáján, melyen fénylik, mint a nap mindnyájunk előtt, — s hogy e fényével, ragyogásával mint hiteles vezér s világosodó fáklya, megyénk kormányán még sokáig tündököljön : szivünk mélyéből kívánjuk. Éljen boldogul ! Éljen sokáig!

2. Az ágostai felekezet nagy számú küldöttségét Nádassy Kálmán kir. tanácsos, a Tolna-So- mogy- és Baranyamegyók ágost. felekezetónek világi főgondnoka vezette, kinek üdvözlő szavára a főispán azzal válaszolt, hogy ő nem felekezeti szem-