Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-18 / 12. szám

6.

TOLNA VÁRMEGYE.

1894. március 18.

— Zúgrévészek. Alsó-buliéi pusztán fölül az

u. n. „báró“-részen K i s József Berek István és Szabó János madocsai lakosok egy rozzant ladikon 9 ottani embert szállítottak át a Dunán 5—5 krért. Egy másik ladikon meg Rác István, Rác Mihály, és Kovács István ugyancsak madocsai lakosok szintén egy minden tekintetben veszélyes és szállító eszközül épen nem alkalmas dereglyén 11 madocsai embert szállítottak át a Dunán szintén 5—5 krajórórt. De feljelentetvén, a csendőrök kérdőre vonták őket s igy kiderült, hogy ezt a zugró- vészkedést már hosszabb idő óta űzik, pedig Rác István már a múlt óv szeptemberében hasonló okkól meg is büntettetett, de úgy látszik, ez még nem volt neki elég. Feljelentették őket a paksi szolgabirói hivatalnak.

VIDÉK.

— A Tolnai Kör Tolnán folyó évi március hó 26-án könyvtára javára a „fehér ló “-hoz czim- zett vendéglő nagytermében tombolával egybekötött tánczvigalmat rendez. Rendező bizottság: Rosmayer Ferencz elnök, Bus Lajos, Dobrovits Sándor, Garay Ákos, Gebhardt Ferenc, Hellermann Antal, Lambert Ede, Molnár István, ifj. Molnár Sándor, Molnár Dezső, Matejka Károly, Oppenheimer János, Roboz László, Schmidt Oszkár, Dr. Vargha Pál. Tombola tárgyakat a rendező bizottság elnöke fogad el. Belépti dij 1 frt. Kezdete 8 órakor.

— A „Simontornyai Izr. Nőegylet‘‘ folyó évi március hó 26-án a kaszinó termeiben műkedvelői előadással és szavalattal egybekötött táncestólyt rendez. Kezdete pont 4 órakor. Belépti-dij: Személyenként 1 frt, család jegy 2 frt 50 kr. Felülfizetó- sek hirlapilag nyugtázva köszönettel fogadtatnak. Műsor: 1. Legény búcsú (irta Széchi Ferenc) előadja: Várkonyi Imre ur. 2. Virág fakadás (Murai Károly vigjátóka 1 felvonásban). Rendezi: Székely Géza ur. Szereplők: Péter, Székely Géza ur. Mártha felesége, Lustig Sárika k. a. Nelli, Blau Janka k. a. Laci, Sozansky Mihály ur. Kati, Ht-ckmann Mariska k. a. Ödön, Morvái Jancsika. 3 Bakfis álmok szavalja: Blau Frida k. a.

EGYLETEK. INTÉZETEK.

Simontsits Béláné, mint a róm. kath. óvoda elnöke, az egylet közgyűlése elé a következő érdekes évi jelentést terjesztette:

Tisztelt közgyűlés 1

A társadalmi egyletek és intézményeknél tapasztalt azon általános jelenség, hogy a célul kitűzött eszmény valósítása csak az évek bizonyos sora után válik lehetővé és ezen pont elérése, valamint az alapszabályok által adott keret kitöltése, a működők ügybuzgalmával arányos : a mi egyletünknél is észlelhető.

Az elmúlt évek tevékenysége az alapszabályok által határolt szervezetnek tartalmat adott, — hála a soha nem lankadó ügybuzgalomnak — olyan tartalmat, a mely midőn a közszükséglet igényei kielégítését eszközli, előkelő helyet biztosit egyesületünknek a hason irányú intézmények sorában, egyúttal kiterjedt voltánál fogva magában foglalja az eszményt, a mely felé törekednünk kell.

Jelenlegi működésünk a kisdedovó és men- hely szervezetének végleges construct ójában, az életbe való bevezetésében és a közönség által való recipialtatásában nyilvánult egyrészről, — a vagyongyűjtés, — napjainkban nehéz munkájában másrészt.

Óvodánk az irányt, — a melyet a múlt évi közgyűlésen voltam bátor adatokkal beigazoltan a t. tagtársak előtt felhozni, — megtartotta. — A szegény nép gyermekeinek adott vallás különbség nélkül otthont és első oktatást. Ezzel összefügg a számadások azon adata, a mely a látogató dijak csökkenését regisztrálja. E körülmény igen tisztelt közgyűlés, nemcsak bizonyítéka az alsóbb néposztályok nehéz helyzetének, hanem intőjel számunkra, hogy — mint humanitorius intézmény, — keressünk módot a látogató dijak, ha nem is teljes eltörlésére, legalább tetemes reductiojára.

Azt hiszem ugyanis, hogy általános nézet kifejezője vagyok azon véleményemmel, hogy e téren yan egyesületünk igazáu otthon.

Oda nyújtsa a társadalom segítő kezét először, a hol nélküle az elhagyottság és az ebből kikelő erkölcstelenség fenyeget.

Lehet nemes, szép czél: a művelt osztály gyermekeinek az első oktatást vallásunk szent tanai- ival nyújtani — ámde ha ezzel szemben embertársaink szegénységben elhagyott helyzete várja segélyünket, választanunk sem lehet, a megoldás csak egy lehet.

E kérdést tanulmány tárgyává fogjuk tenni. Bízom az érdekelt autonom hatóságok közreműködésében, remélem, hogy a m. t. közgyűlés elé még ez évben lesz szerencsém előterjesztést tehetni.

Az évi záróvizsgát junius 25-én tartottuk. Utána a kisdedeket juniálissal örvendeztettük meg. Ezenkívül az előző óvek bevett gyakorlatához képest, karácsony estéjén az óvodában karácsonyfát állítottunk fel és 30 szegény gyermeket felruháztunk. Úgy a juniális, mint a karácsonyfa költségeire vonatkozó adatok a pénztári előterjesztésben foglaltatnak, e helyütt kötelességem a hála és elismerés szavait hangoztatnom azok irányában, a kik az elért siker tényezői.

Egyletünk fáradhatlan alelnöke, Iriebler Ilma

k. a., úgy a választmány két lelkes tagja, Dr. Leopold Kornélné és Spdnyi Piroska k. a. ügyszeretetét és áldozatkészségét, valamint a változatlanul és következetesen példás tevékenységű Udvardy Sándor pónztárnok ur működését dicséri az elért eredmény.

Egyletünk céljainak megvalósítása azoban, az anyagi erő mellett egyen arányban azon erkölcsi és szellemi erők működésétől függ, a kik a gyermekek gondozása és ápolásával óvodánk tulajdon- képeni hivatásának lényegét fejezik ki, ezek a mindig buzgó és önfeláldozó édes testvérek, kiknek érdeméről meg nem emlékezni egyenlő lenne a kötelességről való megfeledkezéssel.

Működésünk 2-ik iránya, hogy egyletünk vagyona gyarapítására irányozzuk figyelmünket, nemcsak azon előny felismerésében fekszik, a mely az egylet vagyona függetlenségével jár, hanem mint elsőrendű kötelesség jelentkezik : működésünk permanenssé tétele szempontjából. Mert mindaddig, — igen t. közgyűlés, mig a házvételnél felmerült kölcsönt vissza nem fizettük, mig annyi tőkével nem rendelkezünk, melynek kamatai az óvó és menhely személyi dologi kiadásait fedezik : mindaddig működésünk lehetősége a tagok áldozatkészségétől és ügybuzgalmától függő.

Minthogy ezen erők igénybevétele pedig nem mindig áll rendelkezésre, nehogy a pártolás kiapadtával intézményünk zátonyra jusson: minden erőnket a vagyon-helyzet tisztázására kell fordítanunk.

Annál is inkább, mert a számadások adatai szerint tagjaink számában némi csökkenés mutatkozik. Midőn ezen körülményre őszintén reá mutatunk, fel kell hoznom, hogy az elmúlt évben járt le az aláírással az alakuláskor vállalt 3 éves tagsági kötelezettség és igy többen kiléphettek, a mi kölönben ezen felül a társadalmi teher folytonos szaporodtával, úgy többeknek városunkból való távozásával is összefügg.

Reményiem, hogy ez évben foganatba veendő taggyüjtés e hiányt pótolni fogja.

Ezen apadással szemben azonban pénztárunk gyarapítására egy igen kedvező eredményt regist- rálhatok;

Választmányunk előterjesztésére Szilveszter estéjén tea-estélyt rendeztünk, városunk intelligentiája közremőködésével.

Az estély lefolyása fényes volt, — a jövedelem pedig várakozáson felöli.

Négyszáz forinttal gyarapította egyletünk pénztárát, úgy de ezen eredmény a közreműködők fáradhatlan tevékenysége és határt nem ismerő áldozatkészsége folytán vált lehetővé.

Ha van elismerésre méltó érdem egyletünk irányában, az ott működők állnak első helyen. Ha képes egyletünk hálát kifejezni: nékik jár az először.

Boldog vagyok, hogy e helyről alkalmam van a Szilveszter estéjén működött úrnők és uraknak egyletünk köszönetét és háláját kifejezni.

Felhozom még, hogy az elmúlt évben két közgyűlést áshat választmányi ülést tartottunk és ezzel az egyl. élet főbb vonásait előadva, befejezhetném

előterjesztésemet, ha a tisztelt közgyűlés érdeklődése által kisért egy körülményről még megemlékezni nem tartanám szükségesnek.

Értvén az egyletünk helyiségeiben most már második évben működött népkonyhát.

Nem sejtett arányban nyilvánult a jótékonyság segélyre sietése, de nem sejtett arányban lépett is fel a nyomor, melynek enyhítése volt a cél.

Ha csupán azon eredményt közlöm, hogy 15000 adag meleg ételt és 2000 kenyeret osztatott ki a télen: ez egymagában minden kétséget kizáró módon igazolja a népkonyha eszméjének jogosult- ságát és azt a szükséget, melyről jótékonyan gondoskodni eraberbaráti feladat.

Egyletünk főpénztárnoka, Udvardy Sándor volt ezen intézménynek is lelke a fáradhatlan édes testvérekkel, kik sok gondjaik mellett még a nagy- mennyiségű étkek elkészítését is magukra vállalták.

A népkonyhában naponként megjelent s ezennel a legmelegebb köszönettel kiemelt Dr. Steiner Lajos né és Iriebler Urna urhölgyek nemeslelkü fáradozása tette lehetővé, hogy a vármegyeszerte megindult jótékony adományok a szegzárdi szegények között kioszthatók voltak.

Fogadja az igen tisztelt közgyűlés őszinte tiszteletem kifejezését.

Szegzárd, 1894. március 7-én.

Simontsits Béláné, elnök.

KÖZGAZDASÁG.

— Tehén- és Üsződíjazást rendez a tolnamegyei gazd. egyesület folyó évi április 29-en Zombán. A mozgolom részletes programmja hirdetmények utján fog közzé tétetni; de addig is az érdeklődők tájékozására álljanak itt a következők :

A díjazáson csupán tolnamegyei illetőségű kis tenyésztők (lelkészek, jegyzők, tanítók, földmivesek stb.) versenyezhetnek bonyhádi tájfajtáju teheneikkel és legalább P/2 éves üszőkkel. — Nagy tenyésztők és gazdatisztek részére oklevelek adatnak ki. — A kis tenyésztők részére kitűzendő pénzbeli dijak jelentékeny része jóval nagyobb lesz az eddigieknél, hanem ezzel szemben ezen magasabb díjak olyan teltétel alatt adatnak ki, amelynek értelmében a díjazott állat, mint tenyészanyag a vármegye területéről bizonyos ideig (2—3 év) el nem adható. Ellenkező esetben tartozik az illető tenyésztő a díj bizonyos hányszorosát a gazdasági egyesületnek visszatéríteni.

Meghaltak Szegzárdon

1894. évi március hó il-től március hó 18 ig.

Horváth József, 69 éves, agyhiidós. — Özv. Piszter Istvánná, 67 éves, tüdőgiiinökór. — Gyöngyösi Teréz, 12 napos, görcsök. — László Éva, 6 napos, veleszületett gyengeség. — Hivert Imre, 10 éves, gyermekhüdés.

Gr ab o n a árak

a legújabb tőzsdei jegyzés szerint.

Búza tavaszra 7‘26, 7-27.

Tengeri 1894. máj.—jun. 4*97., 4‘98.

Zab tavaszra, 7 05., 7-07.

Szegzárdról indul reggel 7 óra 35 perekor,

Budapestre érkezik délután 1 óra 40 perekor. Budapestről indul reggel 8 óra 15 perekor,

Szegzárdra érkezik délután 3 óra 30 perckor. Szegzárdról indul délelőtt 12 óra 02 perekor,

Budapestre érkezik délután 7 óra 15 perekor. Budapestről indul délután 2 óra 20 perckor,

Szegzárdra érkezik este 7 óra 54 perekor.

Budapestről indul délelőtt 11 órakor,

Szegzárdra érkezik délután 8 órakor.

Mohácsra ékezik este 11 órakor.

Mohácsról indul délután 1 óra 15 perckor,

Szegzárdra érkezik délután 5 órakor. Budapestre éjjel 3 óra 45 perckor.

Érvényes március 15-től április hó végéig.