Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 10. szám
IV.1 évfolyam. 10. szám. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. _____________________________________________________Szegzárd, 1894. március 4.:' Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Vármegyénk ünnepe. A valódi liberálizmus a népek örök élete s a halott népeknek feltámadása. A szabadság, a szabad intézmények utáni vágy, a nemzet tüdeje, a mellyel lélegzik ; — e nélkül nincsen élet. A szabadságra, a szabad alkotásokra való törekvés a vad népeknél még csak ösztön, de művelt nemzeteknél cél, hivatás. — Ez a hatalmas vágy uralja, rabszolgájává teszi az embert. Brutus kezébe gyilkot ád s a franciákkal 1789-et odairatja a világtörténet lapjaira. Megszállja, meglepi az elméket, százszor születik és százszor meghal, de újra meg újra feltámad, csak legyenek, a kik harmadnap a követ kriptájának szájáról elveszik. Ma a szabad alkotásokra való törekvés nagy napjait éljük. Én már látom a levett követ, itt a „harmadnap“ ! Igen, a szabadelvű pártnak bármily dicsőséges, . eredményteljes volt légyen is a múltja, a valódi liberális intézményekben nem mutathat fel oly óriási vívmányokat, a melyek mint világitó tornyok jelezzék az utat a jövő nemzedékek előtt. Nagyszerű alkotásokban nem volt hiány, de az eddigi szép eredmények bizony csak olyanok, mint a mesebeli gyermek által a nagy rengetegben útjelzőnek elhullatott morzsák, felkapkodták, vagy fel fogják kapkodni a rohanó időnek fekete hollói, — de a rengetegből kivezető utat, a helyes irányt nem ezek, hanem a most szőnyegen forgó s az ezek után következő alkotások, melyek nem árnyat, de fényt vetnek előre, jelzik és fogják megmutatni. A nemzeti életbe mélyebben vágó, ismételjük : valódi liberális alkotások utján, — bekell ismerni 1848, után 1894 év az első mértföld mutató. Az akkori márciusi napokat most éljük át újból. Nagyobb forrongást, nagyobb lelkesedést, a nemzet zömének, erejének hatalmasabb megnyilatkozását, nem láttuk azóta. — Pártok, felekezetek soha nem voltak igy együtt. Fájdalom egyben még túl is szárnyaljuk ama kimagasló kort, ma az is itt van köztünk, a mi akkor nem volt: a gyülőlség. Mert beteljesedett ismét, hogy kis szikrából születnek az eget verdeső lángok. A budapesti kath., nagygyűlés ismert határozata, mint a nyugodt, csendes tó tükrére dobott kő, óriási s folyton nagyobbodó hullámgyürüket korbácsolt. — Iszap, sár is kavarodik itt-ott fel a mélyből, de magukra vessenek azok, a kik ama emlékezetes követ eldobták. Nem vagyunk mi ellenségei a szabad vélemény nyilvánításának. De az ott hirdetett tanok teljesen alkalmasak arra, hogy megmételyezzék, megmérgezzék egy fejlődő, haladni vágyó nemzet fiainak lelkét; hogy a gyülőlség, fanatizmus üszkeit szórják szerte- széjjel, — s hogy belekapaszkodjanak a haladás szekerének küllőibe s megállítani igyekezzenek gyors futásában, egyenes elő- törekvésében az egész magyar nemzetet. Ezekkel szemben, ha csak ez ál tanok terjedését tétlen nyugalommal elnézni, s ez által mintegy elfogadni, szentesíteni nem akarjuk, okvetlenül ki kellett lépni a cselekvés terére. A vak villámlásoktól ugyan nem félünk, de ha villámlás volt, nem késhetik utána a mennydörgés sem. Ez a természet rendje. És nem is késett. Az egész ország talpra állt, megmozdult s az egészséges, meghamisitatlan közvélemény égi háborúja kitört elementáris erővel. — Hisszük azonban, hogy az innen-Dnnan,üsapkodó villámok esak tisztítani fogják a levegőt, de égetni, pusztítani sehol. — Az elvek fensége, az igazság és a szeretet legyen mindenütt a villámhárító! Ez óriási arányokat öltött mozgalomból, ha csak múltjához hűtlen lenni nem akart, ki kellett vennie részét a mi mindég szabadelvű, de egyúttal tapintatos önmérsékléséről hires vármegyénknek is. Hisz Tolnavármegye már 1843-ban elért odáig, a hova a többségnek még 1848-ban sem sikerült eljutnia s a hol még most sem vagyunk. — Feliratilag kérte a polgári házasság behozatalát. Dicsőség neki, hogy helyét becsülettel megállta, és oly sok éven át, hű maradt szerelméhez. A Szegzárdon lezajlott liberális gyűlés, a vészjóslatok dacára, szép, émelkedett, lelkesült volt, elejétől végig s lehetetlen, hogy maradandó nyomokat ne hagyjon vissza a fogékony kebelben. Nem volt itt párt, vallás-szinezet, gyülöl- ség; csak tűz, láng, lelkesedés és hazaszeretet. Csak a hunnyász macska szokott hencegni a maga kis egerével; de az oroszlán megbecsüli ellenfelét. Nem hangzott itt el egyetlen egy sértő, avagy megbántó szó sem azok ellen, akiket véleményük, mondjuk meggyőződésük, a másik táborba hozott össze. A szónokok, miként a gazda a maga kicsépelt buzácskáját, áteresztették még egyszer a tényeket, a szőnyegen forgé. események előzményeit, a megvitatás tisztitó rostáján. Hadd hulljon ki a konkoly, a gizgaz, ne maradjon más csak a tiszta szem: az igazság 1 És ez megmaradt. Mert ki kételkednék az elhangzott szavak őszinteségében, és megdönthetien igazságában, ki hazudhatná tettetettnek az „éljen“, „helyes“, „úgy van“ s a gyakori „tapsvihar“ hangos kikitöréseit ? Véleményt lehet teremteni presszió, erőszak alkalmazásával, de ily ellenállhatlan erővel, csak a független szabad polgárok hamisítatlan közvéleménye nyilatkozhatik. Ezért volt nagy jelentőségű a tolnavármegyei liberális gyűlés, ezért nem osztjuk a T. K. vezércikk Írójának nézetét, a ki külön meghívót kívánt a függetlenségi párt elnöke részére. Jobb volt mindezt igy együtt, párt, felekezeti színezet nélkül csinálni. így a szavaknak súlyúk van. Amúgy bizony mégis csak meg lett volna a hivatalos színezet, így meg volt az osztatlanság, tehát az erő. nem érezhette sem egyik, sem a másik párt előnyét, avagy megalázkodását. Szabadon, nyíltan buzogott ki a meleg érzés, a lelkesedés gyújtott, emelt, magával ragadott. Egyek voltunk, a mint soha 1 Mert nem lélekemelő pillanat-e az, amikor egy református lelkész „igazhitű, becsületes kathólikus atyámfiainak“ nevezi a túlnyomó számmal ott megjelent más vallásuakat; nem lélekemelő-e az, a mikor a függetlenségi eszméinek kipróbált bajnoka — Geisz László — egykori képviselőnk — nagylelkűen meghajtja a fennen lobogtatott zászlót, a vele más kérdésekben ellentétes nézetet valló kormány előtt s maga nyújtja át elsőnek az elismerés babérját. Ez egyenes ut, nem bujkálás, nem paktálás, nem kibúvó ajtók keresése ; de nyílt, becsületes politika. Nagy idők ezek — tagadja bárki, mert nagyok, fenségesek az eszmék s az emberek sem lehetnek kicsinyek, a kik a nagy eszméket igy megértik. Éppen ezért nem csak olyan egyszerű hétköznap; volt az a keddi nap. Több volt az, a mi ott végbe ment: zajos tüntetésnél ; a vallási, politikai pártok szép egyetértése, békés ölelkezése Tolnavármegye ünnepévé avatta. Elismerés,' dicsőség tehát a kezdemé- 'nyezőknek, a lelkes szónokoknak, — nagyot gondoltak és cselekedtek: megtanítottak bennünket együtt érezni s együtt imádkozni a hazaszeretet szent imádságát !
