Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-25 / 9. szám

1894. február 25.

TOLNAVARMEGYE.

3.

8. a tagok fölösleges állatjainak eladása felette megkönnyittetik az által, hogy az idegen vevők figyelme az igazgatóság hirdetményei utján azon vidékre irányittatik, valamint, hogy a vevők az egylet tenyésztési lajstromából az egyes tagok birtokában levő állatokról általában, az eladási előjegyzésből pedig különösen az elárusitásra szánt állatokról megbízható tájékozást nyerhetnek;

4. az egyesületi tag próbafejóseket eszközölhet az igazgatóság egyik tagjának ellenőrzése mellett; a fejés eredményéről igazolványt kap, amely- lyei hitelt érdemlőleg kimutathatja tehenének tejelőképességét és ez által azt jobban és _ biztosabban értékesítheti;

5. minden tag teheneire mindenkor tenyész- képes, tisztafajtáju bikákat használhat; részt vehet az évente rendezendő tenyészszemlékben, díjazásokban, tejelő versenyekben és alkalma van az igazgatóság utján jutányos áron beszerezni a tenyésztésre alkalmas tiszta fajtájú tenyészanyagot.

Az alapszabályok által biztosított emez előnyök mellett jelentékeny azon kedvezmény, amelyet, mint előbb emlitém, a nagyméltóságu föld- mivelési kormány és a gazdasági egyesület kilátásba helyeztek a tenyészegyesületeknek.

Tekintettel arra, hogy tiszta vérü, kifogástalan apaállatok beszerzése különösen kezdetben igen nagy nehézségekbe ütköznék: azon ajánlatot tette a minisztérium kiküldötte, hogy mindazon tenyósz- egyleteknek, a melyek a folyó évben megalakulnak, ha nem is egészen iDgyen, de mindenesetre jelentékeny (50—75%) eredmónynyel juttat tisztavérü simmenthali apaállatokat a gazdasági egyesület utján. Ugyancsak a gazdasági egyesület is a rendelkezésre álló eszközökkel és* anyagi erejétől tel- hetőleg nemcsak az apaáltatok beszerzését fogja megkönnyíteni, hanem a tenyésztők buzdítására a tenyósz-egyesületek által rendezendő díjazások és versenyek alkalmára anyagi segélylyel hajlandó a mozgalom sikerét biztosítani.

Vármegyénk egyes vidékein a bonyhádi tájfajta szarvasmarha már most is jó hírnévnek és lehet mondani, hogy élénk keresletnek örvend. — Ezen jó hírnév és az annak folytán következő előnyök illetve a szarvasmarha tenyésztés jövedelme azonban csak úgy biztosítható, ha e tekintetben most még gyakori és nagyon is könnyen eszközölhető visszaéléseknek eleje vétetik olyan intézkedések által, a melyek folytán a „bonyhádi“ elnevezés alatt csakis a tájfajta jó hírnevének megfelelő állatok szerepelhetnek akár a tenyésztésben, akár a vásárokon.

Ilyen intézkedéseket tartalmaznak a gazd. egyesület bizottsága által kidolgozott tenyészegyleti alapszabály pontjai. És amikor elismeréssel adózom a földmivelésügyi magas kormány .hathatós támogatásáért, amelyet ezen intézkedések gyakorlati alkalmazása érdekében kilátásba helyezni, illetve biz- tositani kegyes volt; ugyanakkor az érdekelteknek vélek hasznos szolgálatot tenni az által, hogy figyelmüket a megindult mozgalom felé irányitom, fel- hiván kis tenyésztőinket, hogy a saját jól felfogott érdekükben igyekezzenek kihasználni a felajánlott segélyt és mindenáron törekedjenek még ez év folyamán tenyész-egyesületeket lótesiteni.

A szervezést, hivatásából kifolyólag, teljesen díjtalanul teljesiti a gazdasági egyesület; és arra. hogy egy tenyésztési egylet létesüljön, elegendő, ha 10—15 tenyésztő szövetkezik, összesen mintegy 45—50 dib olyan állattal, amely a szemle-bizottság által a tenyésztési lajstromba való felvételre érdemesnek ítéltetik.

A kötelezettség, a mely a tagsággal jár oly csekély, hogy az élvezett előnyökkel szemben alig jöhet szóba.

Fizet pedig minden tag:

1. a tenyésztési lajstromba fölvett állatjai után darabonként 50 fiillérnyi szemledijat és 1 korona beiratási dijat;

2. ha próbafejéseket akar tartani, esetenként és darabonként 50 fillért;

3. eladni szándékozott állatjának az eladási lajstromba való fölvételéért drbonként 20 fillért; és végül

4. tartozik a tagok tavaszi közgyűlésén évente esetleg megállapítandó évi járulékot pontosan fizetni.

Interpelláció a képviselőházban.

Boda Yilmos, kerületünk országgyűlési képviselője, az elmúlt szerdán interpelléciót intézett a kereskedelemügyi miniszterhez Mözs község lakóinak a vámhidnál élvezett és megszüntetett vám- mentessége tárgyában.

Az ügy abban áll, hogy Mözs községe régi időktől fogva vámmentességet élvezett az uradalomtól a vámhidon gazdasági fogatai számára, azonban a közúti törvény életbeléptetése alkalmával a vám az állam tulajdonába ment át és a mözsiek elvesztették e kedvezményt. — Ez ellen a főszolgabíróhoz fordultak panaszszal, ki kimondotta hogy a vámmentesség most is biztosítandó a mözsieknek.

Ez ellen felebbezés adatott be az alispánhoz ki a főszolgabírói határozatot megváltoztatta, és kimondotta, hogy a mözsiek tartoznak vámot fizetni, mert a vám az állam tulajdonába ment át, ők mivel sem igazolták, hogy az állam rószökre vámmentességet adott, avagy, hogy az állam ezen megter- heltetéssel, vagyis a vámmentesség kedvezményének kötelezettsége mellett vette át az uradalomtól. Az alispántól a miniszterhez felebbeztek a mözsiek, a miniszter azonban indokainál fogva helybenhagyta az alispáni határozatot. Ezen ügyben intézte Boda a miniszterhez a következő interpellációt:

Tekintve, bogy Mözs község lakossága a szomszéd szegzárdi határban levő birtokaival való akadálytalan közlekedés céljából, a Sió-Sárvizan épült azelőtt az alapítványi uradalom tulajdonát képező hídon majd egy félszázad óta gazdasági fogatai után vámmentességet élvezett;

tekintve, hogy ezen régi gyakorlat alapján szerzett jog az állam, mint az alapítványi uradalom jogutódja által tiszteletben tartandó s egyszerű miniszteri határozattal meg nem semmisíthető ;

tekintve végre, hogy ily, minden kétséget kizáró jogi tényállás dacára Mözs község lakossága, mióta a sió-sárvizi hid az állam tulajdonába ment át, egy téves alapra fektetett miniszteri határozat alapján vámfizetésre köteleztetik:

kérdem a kereskedelmi miniszter urat, hogy a költséges perlekedés elkerülése céljából hajlandó-e ezt az ügyet saját személyében újólag fölülvizsgálat tárgyává tenni s szerzett tapasztalatai alapján elrendelni, hogy Mözs község lakosságát gazdasági célból megillető s az állam, mint jelenlegi hidtu- lajdonos s igy érdekelt fél által egyszerűen elkobzott vámmentességi jog tiszteletben tartassék.

Lukács Béla kereskedelmi miniszter rögtön válaszol és kijelenti, hogy a kérdéssel már annak első stádiumában foglalkozott, és azt nagyon vitásnak találta; és elutasította a kérvényt azért, mert az nem tartozik a szolgabiró hatáskörébe és kénytelen volt az alispán határozatát helyben hagyni. Újabban is megvizsgálta a kérdést és mert újabb adatokat nem talált, kénytelen volt. az előbbi határozatára utalni; ha újabb bizonyítékokat mutatnak be s újabb ténykörülmények lesznek kiderítve, újra fog ezzel az ügygyei foglalkozni. (Helyeslés jobbról.)

Boda Yilmos a választ tudomásul veszi; a ház szintén.

Az özvegynek vigasztaló kell! Csak a mikor felejteni kezdi férjét, tudja meg, hogy mit vesztett benne; csak akkor szeretné az özvegyi fátyolt menyasszonyi fátyollal felcserélni! Mert hiszen annyira szerette a boldogultat, hogy pótolni kívánja őt! A meghalt férj a boldogult, de az élő özvegy a boldogabb!

A férj sírján megesküszik, hogy soha sem megy férjhez; de ha a férfi jön érte ?

De meg egyébként is, hogy tudna az asszony egymaga megélni az élet viharában ? Egy jól megépített ház, mely alól az alapot kiiszapolta a halál, vagy % melynek fedelét letépte az a vén kaszás ! .Támasztani kell, fedni kell a házat, mely különben kő kő után lehull s jön a ránc meg az ősz haj!

Az özvegyeknek csak egy idényük van, a mely ha lejár, tövén hervad a virág, ez az idény a gyászév utáni egy-két év. A fát át lehet még plántálni, ha melegében a gyökerek rostjaival telepítjük az uj földbe. De később ? Nem hajt az virágot!

Gyászév! Az igazi fájdalom rövid és a szív, ha nem is felejt, de megszok mindent. Az első hét a könyeké, az első hónap a vigasztalásé, az első év az özvegyé! Háztűznézőt tart minden férfiún és szemel, választ és óhajt magának — uj férjet!

A nő, ha asszony már, a mikor férjhez megy, akkor rossz, de ha özvegy, mikor újra férjhez megy, oh akkor — jó! Az özvegy csak cégért változtat, de nem jut csődbe !

Az özvegy asszonyoknak is megvannak a maguk — emberei. Yannak férfiak, a kik „nem nagyon öreg“ özvegyeket keresnek nőül; ezek vagy gazdag asszonyt keresnek az özvegyben, vagy csupán gazdaasszonyt; azok adós férfiak, ezek öregebb emberek.

Az özvegyet néha örököli volt udvarlója. A mig a férj élt. addig szabad volt udvarolni, de most már fuss vagy végy el! Az özvegy csak komolyan udvaroltat magának — mint a leány.

De az özvegyeket is különfólekép osztályozzák a férfiak.

— Szegény férjem, épen ma négy hete halt

meg!

— Biztosítva volt ?

— Nem.

— Bezzeg még élhetett volna, hisz oly fiatal volt.

De ha biztosítva volt, akkor azután megköszönik szívességét, hogy meg méltóztatott halni, és nem lévén a földön senki pótolhatlan, sokan hajlandók a férj nyomdokába lépni.

Yannak azután gyermekes és gyermektelen özvegyek! A gyermektelen özvegyeknek rendesen magasabb az ázsiójuk, mint az anyákéi, mert az utféli utast szívesen felveszi a kocsira mindenki, hanem a málhát már kelletlenül. Mert ez igazi málha csak. Az özvegy szive megoszlik gyermekei és férje között és az apának se esik igen jól, ha gyermeke tüstént papának szólítja, holott csak bácsi.

S abban a percben, a mikor az özvegy újra asszony lett, az a sírban porladó hüvely rá nézve

idegen. Ilyenkor elvál a nő meghalt férjétől. Hogy vajon az özvegy tud-e szeretni igazán, leányos hévvel és szenvedólylyel, azt a pszichológusoknak még egy özvegy sem árulta el. A leány szerelme valami sejtelmes vágyódás, valami ösztönszerü vonzódás. Az asszony nem sejt már semmit, ő csak vonzódik, a leány szerelmes tud lenni, az özvegy már csak szeretni tud, a leány asszonynyá válik, az özvegy csak feleséggé.

Ha özvegy férfi vesz nőül leányt, ebben semmi sincs; a férj, ha felesége meghal, újra legénynyó válik. De ha özvegy asszony megy férjhez, már ez más! Mikor a férj meghal, a feleség nem válik leánynyá, hanem .már mint menyecske megy második férjéhez.

Özvegynek lenni azért mégis csak szép dolog — a férj halála után két hóval. Egyesül benne a leány és az asszony. Szabad a szive és kézé és szabad a modora is. Ismeri a férfiakat és az életet és a mikor leteszi a gyászfátyolt, csak arra gondol, mikor tesz fejére menyasszonyi fátyolt.

És ha rátette, akkor az ő egész élete nem egyéb, mint egy hasonlat I Ha férje odaadó szerelemtől olvadozik, akkor azt mondja : jobban szeret, mint első férjem! Mikor a férj mogorván tekint reá, eszébe jut, mennyivel jobb volt a boldogult! S igy s sírban nyugvóban az értéke árfolyammal bir. Hol felszáll, hol alászáll.

S ha láttak özvégy asszonyt, a ki nem akar férjhez menni, akkor , vagy a mézeshetekben halt meg a férj, vagy pedig, nem akad kedvére való férj. Mert olyan asszony, a ki férjét ne tudta volna

il