Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-18 / 8. szám

1894. február 18. TOLNA VÁRMEGYE. 5. — Sikkasztó ügyvéd. A „P. U.“-ban olvas­suk a következőket: Scheibner Kálmán bony­hádi ügyvéd 1886-ik évi április 14-én Porgesz Samu besztercebányai ügyvédtől, mint Pichler Ra­fael jogi képviselőjétől felszólítást kapott, hogy K o h n e r Lipót bonyhádi lakostól Pichler R. ja­vára végrehajtás utján 156 frt 89 krt hajtson be. Scheibner a jelzett összeget beszedte, de azt saját céljaira használta fel, s bár polgári per ut­ján mind a három bíróság Pichler javára döntött mind e mai napig nem fizette megs csupán akkor, mikor sikkasztás miatt lett vád alá helyezve, állí­tott ki Pichler R. javára fedezeti váltót. A vádlók panaszukat visszavonták, de a sikkasztás büntette hivatalból lévén üldözendő, a panasz visszavonása figyelembe vehető nem volt. A törvényszék Sávéi Kálmán kúriai biró elnöklete alatt ma tárgyalta az ügyet. Nem vehette tekintetbe a védő ügyvéd dr. Müller János amaz állítását sem, hogy az elé­vüléshez megkívánt öt óv már elmúlt, ennélfogva a vádlottat a terhére rótt sikkasztás bűntettében V i s y Pál közvádló indítványára bűnösnek mon­dotta ki, s őt hat havi börtönre, öt évi hivatal- vesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére Ítélte, megjegyezvén, hogy az ítélet az ügyvédi kamará­val közlendő. Vádlott és védő fellebeznek; a köz­vádló az ítéletben megnyugszik. — Az ev. ref. dalárda által beszerzendő fis-. harmonium költségeire Haypál Sándor vármegyei árveszóki ülnök ivén a következők adakoztak: N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, Haypál Sándor 2 frt, Né- methy József 1 frtv N. N. 80 kr, Kurz Vilmos 1 frt, Nagy Pistáné 1 frt, Laky Ottmár 80 kr, Var­gha Lajos 30 kr, Korbonits Dezsőné 1 frt, Fördős Vilmos 1 frt, dr. Papp József 1 frt, Spányi Antal 40 kr, Bodnár István 1 frt, N. N. 50 kr. Össze­sen 10 frt 20 kr. — A simontornyai kaszinó saját helyiségei­ben folyó évi február hó 17-en hangversennyel és tánccal egybekötött teaestélyt rendezett. — Halálozások. J a g i t z a Károly Bonyhád nagyközség nyug. jegyzője 72 éves korában e hó 14-én elhunyt Bonyhádon. Haláláról vettük a kö­vetkező gyászjelentést: Ajólirottak fájdalomtelt szív­vel jelentik a hőn szeretett térj, atya, nagyatya és testvér Jagitza Károly Bonyhád nagyközség nyug. jegyzőjének folyó hó 14-ón d. u. 5 órakor 72 éves korában agylágyulás következtében, a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyá­szos elhunytét. A boldogultnak hűlt tetemei folyó hó 16-án d. u. %4 órakor fognak beszenteltetni és a bonyhádi rom. kath. sirkertben örök nyuga­lomra tétetni..Az engesztelő szent mise folyó hó 16-án reggel 7 órakor fog megtartatni. KeltB my- hádon, 1894. évi febr. hó 14 éu. Áldás és béke hamvai felett! Jagitza Károlyne szül. Mäkiska Ida neje. Löwenstein Lipót mint ipa. Jagitza Róza, Jagitza Ida, Jagitza Erzse, gyermekei. Tomka Sán­dor, Toppler József, vejei. Jagitza Verona, Jagitza Vince, Jagitza Lajos, Jagitza Johanna, Jagitza Já­nos, Jagitza Cecilia, testvérei. Tomka Sarolta, Tomka Iván, Toppler Irma, Toppler Pista, unokái — Szévera Leó, m. államvasuti hivatalnok, Szakáid­ban meghalt. — Bizonyára többen emlékeznek még Szegzárdon Nagy József IV2 évvel ezelőtt itt volt p. ü. számgyakornok, jelenleg mármarosszigeti adotisztre, kitől a következő gyászjelentést vettük : Nagy József mint férj Kiss Kálmán s neje Balogh Etelka mint szülék, Margit, Kálmán, Sándor es Ernő mint test­vérek, özv. Nagy Jánosné sz Osgyáni Terézia mint anyós, úgy a maguk, mint a számos rokonok ne­vében fájdalmas szívvel jelentik a hű nő, szeretett gyermek, testvér és rokonnak, Nagy Józ-efné sz. Kiss Irénnek, hosszas szenvedés után folyó évi feb­ruár hó 7-én, esti 9 órakor, életenek 23-ik, bol­dog házasságának 2-ik évében történt gyászos el­hunytét. A kedves halott hült tetemei, folyó évi február hó 9-én d. u. 2 órakor, az ev. ref. egyház szertartásai szerint fognak örök nyugalomra tétetni. Túrkeve, 1894. február 7-én. Áldás béke s jo em­lékezet lebegjen drága hamvai feletti — Ideiglenes menedékházak vezetésére hiva­tott dajkák kikópeztetése céljából a szegzárdi alap­nevelési egylet óvodájával kapcsolatban folyó évi február hó 20-án külön hat heti tartamú tanfolyam nyílik meg. A vármegye kir. tanfelügyelője felhívja azon községek elöljáróságait, hol a vármegye köz- igazgatási bizottsága határozatából nyári menedék- ház nyitandó, hogy azon községükbeli nőket, kik a nyári menedékház vezetésére vállalkozni hajlan­dók, ezen tanfolyamon leendő részvételre utasítsák. A község, vagy* az illető jelöltnő által fizetendő tandíj a hat heti folyamra 5 frt. Jelentkezni a kir. tanfelügyelőnél kell. — Ügyes furfang. K e s z t e József diós-beró- nyi gazda valamelyik este pénzét: egy ötvenest és 2 tízest tárcájába tette s azt fejvánkosa alá téve lefeküdt. Ezt véletlenül az ablakon át meglátta ko­csisa, Kerekes Pál, ki éjjel a záratlan ajtón be- lopódzva, nagy vakmerőén hi húzta gazdája feje alól a tárcát a pénzt kivette s az üres tárcát vissza* dugva, eltávozott. Reggel a gazda pénze hiányát észre vóvén, mindjárt kocsisára gyanakodott, mert más idegen nem volt a házban. De a kocsis taga­dott s világért sem akart tudni az egész dologról. Ekkor az egyik csendőrnek jó ötléte támadt. Vala­honnan szerzett egy ujdanatuj ötvenest s 2 uj tízest s felmutatván a bankókat a kocsis előtt, azt mondta: „No már se baj Kerekes, ime a pénz megvan, ugy-e hogy ez volt ?“ Mire a kocsis jámboran vi­szonozza: „Dehogy is ez az, hiszen az a pénz már gyűrött volt s az egyik tizes rongyos is.“ No a csendőröknek sem kellett több. Rögtön előkövetel­ték tőle hát azt a rongyos pénzt. A legény most anyjára hivatkozott, mint a kinek még azon éjjel hazavitte. Mindkettőjüket átadták a tamási kir. já­rásbíróságnak, a legény meg azóta folyton azon töpreng, hogy hogyan is volt az avval az uj meg a rongyos bankóval ? — Tűz. Dunaföldváron Hérics Ferenc sző­lőhegyi présháza a napokban ismeretlen módon ki- gyult s a padláson volt 30 mm. zabbal együtt elégett. — Ettől meggyűlt Márki György közvet­len szemszéd présháza is, mely a padlásán levő 36 zsák kukoricával együtt szintén a lángok mar­talékává lett. — Simon Pál az agyonlőtt csendőr ravata­lára jó ismerősei is koszorút helyeztek, melynek megszerzéséhez adományaikkal a következők járjil- tak hozzá: Fejér Gyula 30 kr, Perl Pál 20 kr, Herdlein Lajos 30 kr, Farda Vince 10 kr, Ellmann Béla 20 kr, Burka Ferenc 40 kr, Gross Samu 10 kr, Tóth Ignác 10 kr, Rittinger Antal 20 kr, Rit- tinger József 20 kr, Szüts József 10 kr, Mohay Sándor 10 kr, Barta Ede 10 kr, Mogyorósi 10 kr, Álmási 10 kr, Goldberger Gerzson 20 kr, Ru'*1, Sándor 50 kr, Ferenc Gyula 25 kr, Weindorí János 50 kr, Hazafi Soma 30 kr, ifj. Tóth Pál ? kr, ifj. Tóth Ferenc 20 kr, Németh Gyula erdö\ 50 kr, Báli Antal 10 kr, Pollék Ignác 20 kr, Ba schitz 10 kr. Mandelbaurn 10 kr, Schloss 20 Wallenstein 10 kr, Reichl 20 kr, Olvashatlan 10 kr, Wágner Ferenc 20 kr, Hődl Andor 20 kr, Hoffmann Sándor 20 kr, Müller Lajos 20 kr, Ni- kitits Ferenc 10 kr, Puskás Ferenc 20 kr, Stoll Lajos 20 kr, Róth Sándor 20 kr, Kakuszky Ma­rietta 20 kr, Kálmán János 15 kr, 0 vashatlan 30 kr, Hauck Károly 50 kr, Gacsályi József 1Ö kr, Littauer 10 kr. Nichter 10 kr, Rechnitzer Miksa 20 kr, Kiss Péter 50 kr, Báter János 20 kr, Mói- zes Károly 20 kr. Összesen 10 frt 40 kr.- — Lopás. A múlt hét egyik éjszakáján Rans- burg Ignác hőgyészi lakos boltját ismeretlen tet­tesek kiásták, oda behatoltak és 15 vég selymet, bársonyt, szöveteket stb. körülbelül ezer forint ér­tékben elloptak. A tetteseket még eddig nem si­került kinyomozni.-- Vakmerő betörés. Steiner Bernát ko- csolai rőfös kereskedő a napokban boltjából bement a házba reggelizni, ami — állítása szerint — 10 percet sem vett igénybe. S azalatt valaki a bolt­utcára nyiló ajtajának egyik üvegtábláját betörte, a támadt nyiláson benyúlva, a reteszt félretolta, az ajtót kinyitotta s az üzletbe bemenve, az egyik záratlan fiókból 146 frt készpénzt magához vett s azzal hirtelen eltűnt. Csupa véletlen, hogy ez alatt sem a kereskedő vissza nem jött, sem semmiféle vevő a boltba nem érkezett. Az eddig folytatott nyomozás nem vezetett eredményre. — Állatkínzásért Nagel András nagyszé­kely]' lakost, a miért a legutóbbi gyönki orsz. vá­sárra egy szekérben 3 borjut úgy szállított, hogy azoknak mind a négy lába össze volt kötve, fejük pedig lelóggott a szekér oldalán, feljelentették a gyönki főszolgabírói hivatalnak. — Hőgyészi közbiztonság. Folyó hó 8-án éjjel Hőgyészen nem kevesebb, mint 4 betörést követtek el. Betörtek Szón tag Jakab, Weisz Sámuel, Stahlberger József és Hopp Ferencnél, s a betörők oly sikerrel dolgoztak, hogy nemcsak akkor éjjel nem vette őket észre senki, hanem azóta is, dacára a lopott tárgyak nagy mennyiségének, me­lyek közül eddig egy sem került napvilágra, sike­rült ti'okban marsdniok. — Véres verekedés. Müller József szakcsi vendéglőjében vagy 12 legény mulatott s borozás közben összeveszvén, közülük négyet, nevezetesen K i s Mihályt, Túri Ferencet, Szabó Mihály s A m br u s i t s Mátyást késsel úgy össze-vissza szurkálták, hogy azóta is az ágyat őrzik. A tette­seket feljelentették a tamásii kir. járásbiróságnak. — Egy emberélet egy pofonért. Madár András és Klárik György bölcskei legények együtt mulattak a korcsmában. Igen vígan voltak, úgy hogy végre csupa mulatságból el kezdték egy­mást földhöz ütögetni. Egy ilyen Campagne befe­jeztével, mely azzal végződött, hogy Madár Klá­ri k o t jól oda teremtette, ez annyira felbőszült, hogy vetélytársát jól pofon vágta s azzal ott hagyva a küzdelem dicstelen terét, eltávozott. Mire másnap Madár a tegnap kellemetlen emlékeit kialudta, mindent elfelejtett, csak a kapott pofon fájt neki még, de nagyon. Fel is biztatta 2 jó barátját, U j- v á r i István s K i s Mihály ottani legényeket, hogy segítsenek neki Klárikon boszut állani. Ezek meg örömest vállalkoztak. Egy pár fiatal ákácfát elfürészelve este meglesték Klárikot s az utca közepén megtámadván, addig ütötték, mig lelkét ki nem adta. Ezután a hullát ott hagyva, nyugodtan távoztak. De mert többen látták a gyilkosságot s felismerték a tetteseket, csakhogy közel menni nem mertek, mert féltek, hogy hasonló sorsra jutnak, a csendőrök mind a hármat elfogták s átadták a dunaföldvári kir. járásbiróságnak. — Betöréses lopás. Nagy-Kajdacs község­ben ismeretlen betörők kifeszitettók Takács Jó­zsef utca felöli ablakát, a szobába hatoltak és az ott talált összes ágy- és ruhanemüeket ellopták. Onnan a tolvajok a szomszéd K i s Istvánhoz men­tek át, a hol szintén különféle ruhanemüeket el­loptak. A kár meghaladja a száz irtot. A tettesek­nek még nem sikerült nyomára akadni. — Gazdászati és kertészeti diszmű. Valóban joggal nevezhető ennek a Mauthner Ödön buda­pesti magkereskedő ez idei főárjegyzéke, a melyet gondos és kitünően tájékoztató szerkesztésű szövege mellett a számos fekete ábrákat nem is tekintve ragyogó szinnyomatu 90 műlap diszit. Mauthner a múlt nyáron Amerikában járt és az ottani nö­i * I- ” “1— ■* — /v— U/%ln<lA 4-én Asvst f főnnel f n hivatva előidézni. Ha szép növényt ismertünk lá­tásból, beszerezni óhajtottuk volna, de nevét eset­legesen nem tudtuk Ä Mauthner árjegyzéke alap­ján azonban a természethű színezés nyomán ráis­merünk és nevét, leírását sőt számtalannak tenyész­tési módját is megtanuljuk e diszraűből. Mauthner 184. oldalú katalógusa természetesen csak azok­nak, kik rendeléseikkel megtisztelni óhajtják a cé­get, kívánatra ingen és bórmentve megküldetik. T A N Ü G Y. A vármegyei tanfelügyelő közérdekű Intézkedései. A tanítói fizetés megcsorbíthatlansága tár­gyában Tolna vármegye kir. tanfelügyelőjének 1893. évi október hava 16-án 1837. sz. a. kelt intézkedése. „A paksi ág. ev. fényes gyülekezet folyó évi októberhava 1-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az első sovszámú tanítói állomással egybekö­tött tanítói javadalom a második sorszámú tanítói állomás javadalmának előnyére csorbíttassék meg, a menynyiben kimondotta, hogy az első sorszámú tanítói állomásnak biztosított udvarhasználati élvez- ményt és jogot kiterjeszti mindkét tanítói állomásra. Erről a nyilvánosság elé került közleményből (v. ő. „Tolnamegyei Közlöny“ 1893. évi 42. számát) tudomást szerezvén ; minthogy az 1868. évi 38. t. c. 144. §-a értelmében a tanítói javadalmat meg­csorbítani nem szabad s utalással az. 1868. évi 38. t. tí. 14. §. c) pontjában megszabott azon köteles­ségemre és joghatóságomra, mely szerént az isko­lai vagyonuak rendeltetése elleni felhaszná'ását meggátolnom kell: Paks községe elöljárósága út­ján ezennel felhívom az ottani ág. ev. hitközségnek az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§-ai értelmében megalakult vagy megalakítandó iskolaszékét, hogy az érintett határozatban foglalt törvénytelenség vég­rehajtásának saját hatáskörében leendő megakadá- lyoztatására nézve a szükséges lépéseket tegye meg. Miről a községi elöljáróságot kézbesítés és a vét- ivnek 3 nap alatt ide leendő felterjesztése végett értesítem.“ A nemmagyarajkú népességű községekben A Fetzeréhez hasonló ügyben, mely a múlt számban közöltetett, a vármegye kir. tanfelügyelője a nagy- vejkei tanítóválasztásra nézve 1894. január 2l-ón 178, sz. a. kelt felhívásával következőleg intézkedett ;

Next

/
Thumbnails
Contents