Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-04 / 6. szám

4. TOLNA VÁRMEGYE. 1894. február 4. — Wosinszky Mór esp. Pécsett. A „P. N.“ csütörtöki számában a következőket írja : Az apari fáradhatatlan kutató, kinek érdemeit nemrég az aka­démia méltatta, mikor megválasztotta levelező tag­jának, ma Pécsre ért, hogy itt szerezzen magának elégtételt azon meghurcoltatásokért, melyekben az utóbbi időben a „Magyar Állam“ és a bonyhádi kerületi papság által részesült. Tudósitónknak alkama nyílt, hogy Wosinszkyval beszéljen. Nagyon és mél­tán van a tudós pap elkeseredve, hogy becsületes és tisztességes eljárását paptársainak egyrésze szánt- szándékkal félre magyarázta és már Budapestről táviratilag kórt audienciát a pécsi püspöknél, hogy magának főpásztorától kérjen elégtételt. Elhatáro­zása az, hogy addig espérési kerületébe vissza nem tér, mig ezen elégtételt meg nem kapja. Wosinszky Mórnak Szegzárd belvárosi plébánossá való ki­nevezése alá van már ugyan Írva, de ha elég­tételt nem kapna, úgy ezen állást nem foglalja el, hanem külföldre megy. — Eemóljük, hogy a pécsi egyházmegye ezen egyik legkiválóbb tagja, kinek korrekt eljárásához szó nem fér és ki tudo­mányos kutatásai és sikerei által az egyházmegye büszkeségét képezi, nem eredménytelenül keresi a pécsi püspöknél igazát. A megyéspüspök Wosinsz- kyt megható atyai jósaggal fogadta es az ártatla­nul szenvedett méltat'anságok nyugodt elviselésére bátorította. A nap folyamán Wosinszky számos vi­lági ismerősével és iskolatársával találkozott Pé­csett, kik melegen gratuláltak neki a Perczel-ügy- ben tanúsított korrekt magatartásáért. Kiküldött tu­dósítónk, ki a jeles, régészszel évek óta levelezés utján irodalmi ismeretségben áll, fölkereste Wo- sinszkyt lakásán. A jeles és tudós pap minden sza­vából kiérezhető volt, hogy mennyire bántják'az ellene papi körökből eredt megtámad tatások és pe­dig annál inkább, mert — mint mondá — az ő egész élete papi hivatásának és a tudományos ku­tatásoknak vau szentelve és meghurcoltatása mellett legjobban sajnálja azt a két hetet, melyet ez eset izgalmai tőle elraboltak. Ez izgalmak szinte elvi­selhetetlenek voltak már reá nézve, főként azért, mert egy előtte egészen ismeretlen világot tártak föl: az emberi gyöngeségek, önzés, irigység és rossz szenvedélyek világát. Wosinszky minden szava elárulja a nagy műveltségű, korrekt jellemű, puri­tán papot és gentlemant. Nyilatkozataiban, a meny­nyiben azok másokra is vonatkoztak, mindvégig a legnagyobb tartózkodást tanúsította; de valódi en- thusiásmussal emlékezett meg a megyés püspök atyai jóságáról és igazságszeretetéről, mely 5t egészen visz- szaadta önmagának. Wosinszkyt az átélt mozgal­mak teljesen kimerítették, úgy, hogy okvetlen szó­rakozásra van szüksége. E célból — még az éjjel Aparra visszautazott, honnét Dól-Franciaországba megy több heti tanulmányútra. — Községi élet. A szegzárdi legutóbbi esküdt­választás alkalmával megválasztott Tóth Pál he­lyébe» ki a megválasztást nem fogadta el, — es­küdtül Molnár János választatott meg. , — Schuszter Gyula fegyelmi ügye. A pénz­ügyminisztertől leérkezett Schuszter elleni fegyelmi ügyben a vármegyei közigazgatási biz. fegyelmi vá­lasztmányának határozata ellen Suszter, valamint a pénzügyigazgató által beadott felebbezésre a ha­tározat. A fegyelmi választmány tudvalevőleg 80 forint pénzbüntetésre ítélte Schusztert, a pénzügy- miniszter ezzel szemben más hivatali állásra ha­sonló fizetéssel való áthelyezésre Ítélte. Téyes tehát a Magyarország<í-hdkU és egyéb lapokban megjelent azon hir, hogy Schusztert büntetésből nyugdíjazták, valamint téves ugyanezen lapnak azon tudósítása, a szegzárdi fogyasztási adó bérbeadási ügyében ta­núsított magatartása miatt büntettetik Schuszter. Erről a pénzügyminiszter ítéletében szó sincs, hanem I a büntetés oka az ügydarabok elintézése körül tanú­sított hanyagság és hogy elöljárói iránt a köteles tiszteletet sértette. A Szegzárd várossal szemben a regale ügyben tanúsított eljárása a pénzügyminisz­ter határozatában kifogásolva nincs, az a büntetés indokául nem szolgált. —- Választott biróság. A szegzárdi kér. be- tegsegélyző-pénztár kebelében felállítandó választott bíróságba D ö r y László központi járási főszolga­bíró elnöklete alatt megválasztattak a munka­adók sorából: Nitsner Pál, id. Tóth Pál, Ferdinand József íeudes, és Zavaros János póttagnak. Az alkalmazottak sorá­ból: Pöndör Antal, F a r d a Vince, J i 1 k László rendes és Potyondy Mihály póttagnak — A szegzárdi kereskedelmi kaszinó uj könyvtárnoka a könyvtárt átvévén, ez utón is tudatja a kaszinó t. tagjaival, hogy ezentúl minden va­sárnap d. u. 5 órakor rendes könyvkiosztást tart. — Uj gyógyszertár. A m. kir. belügyminisz­ter Pincehelyen uj gyógyszertár felállítását enge­délyezte. A jogot B a k s á n y i Zoltán nyerte el. — A Dunaföldvárt érdeklő vasutügyben fo­lyó évi január hó 22-én a kereskedelemügyi mi­nisztériumban megtartott értekezlet azt eredmé­nyezte, hogy Szeniczéy Ödön az Adony-Szabolcstól Paksig tervezett helyi érdekű vasút építési költsé­geinek előteremtésére, illetve az építési költségek 35%-áig leendő kiegészítésére újabb 3 havi hala­dékot kapott, illetve az előmunkálat iránti engedély 3 hóra neki meghosszabbittatott. Ha a nevezett en­gedményes ez idő alatt sem mutatna fel positiv eredményt, úgy valószínű, hogy a Sáróogárdtól ki­indulva, Dunaföldvár végállomással tervezett h. e. vasút kiépítésének terve, melyre nézve az előmun­kálati engedély iránti kérvény dr. Deutsch Antal dföldvári ügyvéd és érdektársai által be is van nyújtva, rövid idő alatt meg fog valósulni. Ugyan­csak e vasutügyben a kereskedelmi minisztérium­ban megtartott tanácskozásokról a következőket ír­hatjuk : A fehér- és tolnamegyei helyiérdekű vasu­tak dolgában január 22-ikén a kereskedelmi minisz­tériumban Lukács Béla miniszter elnöklete alatt az az összes érdekeltek résztvétele mellett tanácsko­zás volt, amely délutáni öt órától esti kilenc egy­negyedig tartott, de a vonalak kiépítését egy lé­péssel sem vitte előbbre. Jóllehet az érdekeltség tömörülésének szükségességét mindenki belátta, a kívánalmak és érdekek összeegyeztetése ezúttal nem volt lehetséges. A miniszter mereven arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a vonalak kiépítését csak abban az esetben hajlandó hathatós támogatásban részesíteni, ha Fehérmegye a közforgalmi szem­pontból oly fontos székesfehérvár-adonyi vonal kié­pítését első sorban foganatosítja, illetve ehhez a szükséges mérvben hozzájárul. A hozzájárulás kér­dése már két Ízben volt a megyei közgyűlés tár­gya, a határozat azonban mindkét esetben eluta­sító volt, mert a megye felfogása szerint a székes­fehérvár-adonyi vonal kiépítése esetében a megye székhelyének kereskedelme és ipara a tönk szélére jutna, — a forgalom nagy része a rövidített ut miatt Budapestre tereltetvón. A miniszter hangsú­lyozta, hogy állami érdekek rovására nem támogat­hatja a helyi érdekeket, a megyei kiküldöttek vi­szont azt az ellenvetést tették, hogy csak nem kí­vánhatnak tőlük áldozatokat oly vasútvonalra, mely legvitálisabb érdekeiket megsemmisítéssel fenyegeti így a fehérmegyei vasutak ügyében újra Fehérme­gye közgyűlése lesz hivatva végleges határozatot hozni, a mely ha ezúttal sem lenne a kérdéses vo­nalra kedvező, úgy a székesfeh érv ár-bicskei, székes­fehérvár-adonyi és székesfehérvár-sárbogárdi vona­lak kiépítése hosszabbidőre elódáztatnak, az adony- szabolcs-paksi vonal pedig véglegesen elejtettnek te­kinthető. Arai a sárbogárd-dunaföldvári vasútvonal kiépítését illeti — mivel az előmunkálati engedély iránt való kérvényt csak néhány nappal az értekez­let előtt nyújtották be. ez alkalommal tárgyalható nem volt; elvben azonban kimondták, és az érte­kezlet majdnem egyhangúlag elfogadta az érdekelt­ség amaz álláspontját, hogy az adony szabolcs-paks irány mellőzésével a sárbogárdi bekapcsolás kívána­tos Dunaföldvár végállomással. Ily előzmények után ajánlatos Székesfehérvár jól felfogott érdekében is egyelőre a bicskei és adonyi vonalirányok mellőzé­sével a megye által megszavazott összeg igénybe­vétele mellett a sárbogárdi összeköttetést létesítse Dunafóldvárral és karöltve együttes akció megindí­tása, a melynek mihamarabb meg lenne kíván eredménye. — Pali bácsi. Ki nem ismeri, a jó, örökké vidor Pali bácsit, a mi társas életünk egykori ty- pikus alakját, Dicenty Pali bácsit. A jó öreg ur pár óv előtt Szegzárdról Budapestre tette át lakó­helyét, a honnét a múlt héten érkezett a szomorú hir, hogy Pali bácsit szélhüdós érte. Unokaöcsese Dicenty Lajos felment érte és magával hozta Szeg- zárdra, a hol rokoni körben gondos ápolásban ré­szesül. Kívánunk neki mielőbbi felgyógyulást, -a mikor remélhetőleg megint a miénk marad és nem tér vissza Budapestre. — Tüzek Szegzárdon. Hosszabb pihenő után Szegz.árdon a vörös kakas már megint kukorékol; Uj év óta csak 1 hónap telt el, s már 3-szor volt tűz. Először 5 tanya égett le. egy hétre rá meg a kápolna tájékán volt tűz, január 31-én estefelé pedig az újvárosban Pesti Ádám háza gyuladt ki s lett a lángok martalékává. Hogy mi okozza most ily hirtelen egymásutánban ezeket a sűrű tüzeket, még mindeddig nincs kiderítve. — A kaszinó estély jövedelme. Bár a múlt hó 27-én megtartott, kaszinó estélynek nem az volt a célja hogy a kaszinó pénztárának állapotán len- - ditsen, — hanem inkább, hogy az itteni laza tár­sas életet frissítse, élénkítse, a lezajlott í mulatság anyagilag is fényes eredményt tüntet fel. Eladtak 15 karzat-, 147 személy- és 24 család-jegyet. —; A bevétel 429 frt volt. Kiadás, beszámítva a pazar táncrendek és díszes csokrok árát is, 37,1 frt 14 krra rúgott; igy a tiszta jövedelem 57 frt 86 kr. — Dunapart Pakson. A paksiak küldöttségét' a napokban vezette Szluha István orsz. képviselő gr. Bethlen András földmivelési miniszter elé, mely küldöttségnek tagjai voltak : Popovics Gyula közs. főjegyző, Feil Ferenc biró, Darócy'Tamás, Mádi Kovács János és Kovács Sebestyén Endre földbir­tokosok. a deputáció azért járt a miniszternél, hogy ! orvoslást kérjen a paksiak abbeli pánaszára, hogy i a Duna zajlása és áradása'tavaszszaf mindig nagy ! károkat okoz, az által, hogy nagy partrészeket sza-: kit le s a város mélyebben fekvő részeit rendesei» j elönti. A miniszter nagy figyelemmel .hallgatta meg az előadott kérelmet s megígérte, hogy a legköze­lebbi Dunapart erősítési munkálatokba Paks is ok­vetlenül bele fog vétetni., A paksiak tehát, bízva a j miniszter Ígéretében, jójeményekkel tértek haza, ahol a jó hir a várost valóságos uj életkedvvel töltötte el. — Halálozások. Vettük a következő gyászje­lentést. „Özv. Székely Győzőné szül. Szvacsek Irma szomorodott szívvel jelenti forrón szeretett férjének, j Székely Győző urodalmi fóerdészrtek élete 29-ik évében, boldog házasságuknak pedig 16ik hónap- I jában, rövid szenvedés — és a halotti szentségek I ájtatos felvétele után folyó hó 28-án déli 12 óra- I kor történt gyászos elhunytét. Boldogulnak hült I teteme folyó hó 30-án délután 4 órakor fog az I alsó-lendvai also-sirkertben örök nyugalomra he* I lyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó I 31-én délelőtt 10 órakor fog a dobronoki székes- I egyházban az Urnák bemutathatni. Kelt Kámahá- I zán (Zalam.) 1894. január 29. Nyugodjék békével! I Boldogultat gyászolják: neje özv. Székely Győzőné, i szül. Szvacsek Irma; leánya Székely Jolán; Stann f István, Stann Margit. Fülöp Károly, Fülöp Ödön, I Fülöp Erzsébet testvérek; Szvacsek Mihály ipa; I Sznopek Mária napa; Svacsek Árpád, Szvacsek An- I dor, Varkonyi Sándor sógorok ; Sznopek Julianna, Janik Amália, Zavaros Teréz sógornők. — Király I János felsőnyéki nótárius váratlanul elhunyt influen­zában. — Király egyike volt a legeredetibb embe- I reknek. A nép köz't élve, tanulmányozta, eltanulta I annak bőséges humorát, szavajárását, eredeti, tőzs- I gyökeres szólásmódját, s utoljára úgy belejött az utánzásb, hogy beszédjében, írásában, sőt még hi- I vatalos jelentéseiben sem szabadulhatott tőle, — E sorok írója a jegyzői jubileumon hallotta utoljára. I Másfél óra hosszáig nevettette folyton a publiku- I mot, a jó Sütő T.ikács viselt dolgaival. — Ak- 1 kor meg is ígérte, hogy ennek a speciális magyar | alaknak — nevezetesebb mondásait leírja a Tolna- i vármegye számára. A halál azonban másként in- 1 tézkedett. Őszintén sajnáljuk a derék férfiú elhuny- j tát, a ki, mint jegyző is mindenkor hivatásának | magaslatán állt. Isten nyugtassa meg! A megye- I szerte tisztelt és szeretett jegyzőnek,:a jó „Király j bácsinak“ temetése szerdán délelőtt ment végbe az egész környék megható résztvétele mellett. Számos I koszorú, többi között az, melyet a jóbarátok — „a -t legjobb barátnak“ és a jegyzőikar --- „a feléjthe- I tetlen kartársnak“ küldöttek — borította az órcko- I porsót. A háznál Somogyi Kálmán, ádándi lelkész, az elhunytnak kebel bawtja, mondott megható és I könnyekre fakasztó beszédet, ezután a koporsót az I óriási közönsége kíséretében á templomba vitték, hol I a helybeli kántor tanító megható orgonálása s a f közönség szívből jövő éneke után Varjas Gábor lel- | kész búcsúztatta el a családtól, a községtől és jó $ barátaitól, méltatván az elhunytnak jeles érdemeitől s közben a dalárda énekelt. Ez után a sirkertbe I vitetett és örök nyugalomra helyeztetett. A sírnál ifj. Arany Károly nagyszokolyi aljegyző megható I beszédben búcsúzott el, a jegyzői kar nevében a fe- I lejthetetlen kartárstól. Haláláról a következő gyász- I jelentést adták ki: Király Ferenc édes apa, Király I Jánosné, szül. Nagy Lujza, mint neje, Király Géza, I Flóra és Jolánka, mint gyermekei, ifj. Király Fe- ,1 renc és Király Lidia, férj. Lázár Istvánná, mint I testvérek, fájdalomtól megtört szívvel jelentik Ki- 1 rály János felsőnyéki körjegyzőnek élte 47-ik óvó* I ben, rövid, de kínos szenvedés után, folyó évi ja- I nuár hó 29-ón történt gyászos elhunytat. Az Is- j tenben boldogultnak hült tetemei fo|yó évi január I hó 31-ón, délelőtt 10 órakor fognak a réf. vallá- I sós szertartás szerint, örök nyugalomra elhelyez- I tetni. Felsó-Nyóken 1894. évi január 29. Áldás és I béke lengjen hamvai felett. — Adakozások a népkonyhára. Gr. Széclie- j nyi Sándor 2 birkát, Krámer Ármin 1 zsák lisz- I tét, dr. Szigeth Gábornó 10 liter tejet adakoztak. Kiosztatott a népkonyhában: 1893. December ha- I vában 4005, 1894. januárban 5906, összesen tehát I 9911 adag étel és 4ű0 kenyér. a

Next

/
Thumbnails
Contents