Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 52. szám
2. TOLNAVARMEGYE. 1894. december 23. A béke és a szeretet egyesíti embertársainkat minden nemes, jó és szép eszme kivitelére. Ez ad erőt a küzdelemre, ez éde- desiti meg munkánk verejtékét. S ha félreértések, viszályok megbolygatják a béke annyira óhajtott napjait: a szeretet csillaga vezet vissza bennünket a kiengesztelődés bölcsőjéhez, ahonnan az örök szeretet származott. S napjainkban, midőn az ellentétes politikai küzdelmek és érdekek már-már a társadalmi békés együttlét feltételeit is veszélyeztetni látszottak: az emberszeretet örökkön élő eszméje kell, hogy ismét egyesítse és kibékítse az egymással szemközt álló ellenfeleket, mert a harag és gyűlölet a legnemesebb eszméknek is útját állja, és tönkretesz minden jóra való törekvést, mely embertársaink boldogitásán és a humanizmus nagy műveinek felépítésén fáradozik. A béke és szeretet melege hasson át bennünket is a szeretet nagy ünnepén, midőn a kunyhótól a palotáig a legmagaszto- sabb eszmének, az örök igaz szeretetnek világa felragyog a családi élet oltárán mindenütt, ahonnan a rideg önzés még ki nem irtotta a nemesebb eszmék iránti fogékonyságot az emberek kebeléből. POLITIKA. — Boda Vilmos, kerületünk képviselőjének a foldniivelési tárca tárgyalása alkalmával a képvise- lőházban elmondott beszédét, minthogy azt a napilapok csak hézagosán hozták, egész terjedelemben közöljük: Boda Vilmos: T. házi (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (csenget) Csendet kérek ! Boda Vilmos: Bernáth Béla igen t. képviselőtársam mindjárt ezen nagy arányokban megindult, földmivelóstigyi tárca körüli vita alkalmával egy határozati javaslatot nyújtott be, melynek egyetlen pontja akként szól, hogy a kormány utasittatik, miszerint a philloxera pusztítása által károsult szőlő- birtokosoknak adandó állami kedvezményekről és azok segélyezéséről törvényjavaslatot nyújtson be. Nagy TÁRCZA. <&n&> KARÁCSON. Szánjatok le, szálljatok, Betlehemi angyalok! özvegy, árva, annyi vár ma Bú-hegesztő balzsamot; — Szálljatok hát, szánjatok le I E napon az ég ide Úgy se lehet messzire 1 Szálljatok le, szálljatok, Betlehemi angyalok! — Anyja mellett annyi gyermek HaU ma szépet rólatok .... Istenem, de hány van, akit Gondviselő hű kezek Nem Ölelnek ma se megt Szálljatok le, szálljatok Bétlehemi angyaloki Hozzatok a boldogokra Egy kis enyhe — bánatot. Hadd, lássanak oda is, hol Karácsonfa sohse nyit, Hol ma sincsen enni mit! Szálljatok le, szálljatok, Betlehemi angyalok 1 Zörgessetek ma este meg Minden piciny ablakot I S házikókba, palotákba, Egy örömet vigyetek: Boldog, édes ünnepet I SZABOLCSRA MIHÁLY, örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy a mélyen t. földmivelésügyi miniszter ur azonnal kijelen- J^ette, hogy ezen javaslatot elfogadja, illetve egy tör: vónyjavaslatot fog kidolgoztatni, és azt lehetőleg rövid idő alatt a Háznak be fogja nyújtani. Nagyon örültünk volna, ha akár a földmivelesügyi miniszter ur, akár pedig az államtitkár ur, legalább nagy általánosságban közölte volna velünk azon alapelveket, melyek szerint a segélyezés az állam részéről történni fog. De hiszen erre a vita folyamán még alkalom lesz és nagyon helyeselnők, ha a földmivelésügyi miniszter ur legalább nagyban tájékoztatna bennünket. A mi azonban engem felszólalásra késztet, az legfőképen az, hogy, a mint tudni méhóztatik, azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, t. i. a függetlenségi és 48-as párt, még a vita megindulása előtt egy bizottságot alakított, melynek feladatává tette, hogy a közgazdasági válságra vonatkozólag egy concrót tervezetet dolgozzon ki. Ez a bizottság feladatában eljárván, minthogy annak tagja lenni én is szerencsés voltam és minthogy ez a bizottság részben e határozati javaslattól eltérő propo- sitiót tett, kötelességemnek tartom felszólalni és a pártom által készített programm ezen részét röviden összefoglalva, indokolni. (Zaj. Halljuk I Halljuk I) El nők: Csendet kérekI Boda Vilmos! kedvezőtlen közgazdasági viszonyok pusztító hatása talán egy téren sem érezhető annyira, mint a borászat terén.'.'A hajdan kitűnő borairól világhíressé vált Magyarország immár a múlté és felette kétséges, hogy valaha, még a legkedvezőbb viszonyok közrehatása alatt is képes lesz a korábbi nemzedékek .vagyoni jólétét biztositó állásába visszahelyezkéídni,/ — Hogy a dolgok idáig fejlődtek, hogy a bortermeléssel foglalkozó gazdák milliói vagyoni romjain keseregnek, hogy a beállott elszegényedés folytán egész néprajok a kivándorlás természetellenes eszméjével kezdenek megbarátkozni, annak kétségte lenül első és főoka azon (a világtörténelemben páratlan csapás, a mely a philloxera rovar jelentkezésével rövid néhány év alatt egy viruló gazdasági ágat úgyszólván elsepert a föld színéről. De tévedés volna ezen kedvezőtlen helyzetnek a kulcsát egyedül és kizárólag a philloxera pusztításában keresni; része és pedig nem jelentéktelen része van ebben a kormányzatnak is, a mely nagyobb szabású eszközök igénybevételétől annak idején idegenkedve és ezek alkalmazását épen a pénz kérdése miatt elmulasztva, odáig ment, hogy a legválságosabb helyzetben, a midőn a szőlők újból való betelepítése a francia példák után indulva kezdett tért hódítani, részint hogy a külföldi ipar terjedésének útját egyengesse, tehát idegen érdekből; részint pedig, hogy a magához ragadott italmérósi jövedelem nagyobb mérvben való kihasználása biztosítsa, az olasz borvámoknak 20 írtról 3 frt 20 krra való leszállításával oly veisenyt zúdított a magyar gazdák nyakába, hogy annak nemcsak anyagi teljes tönkretételét idézte elő (Zaj). ■ Elnök: (csenget) Csendet kérek I A tánc ellen. Irta: Ignotus. Nos igen, ón el vagyok keseredve a tánc ellen! — nem tehetek róla! Zeneszóra olykor magam is érzem azt a bolond bizsergést, a mi az embert táncra készti; van érzékem a ritmus, a taktus és a táncos mozdulatok harmóniája iránt — de gyűlölöm a táncot, gyűlölöm a táncoló asszonyokat és kinevetem a táncoló férfiakat. — Hogyan, uraim, önök csakugyan nem átalla- nak táncolni ? Önök, kik meghódították a világot a civilizációnak, bejutottak a legsötétebb Afrikába s a tudomány legvilágosabb régióiba, az istent megfosztották a trónusától s a természet erőit kocsi elé fogták, akik csinálnak importot, exportot, kaszinókat és anarkista klubbokat, jubileumokat és bombákat: önök nem átallanak bizonyos órában kabátot váltani s örületes bakugrásokban száguldani végig egy termen verejték csapos hajukkal, gyűrött ingelejükkel s a bambaságig önfeledt arcukkal, nevetségül a józanoknak ? Mennyi hazugság van abban, hogy a nő a férfiban a méltóságot s a fen- költséget szereti! A nők a táncoló férfit szeretik, — azt, aki a civilizáció legmagasáról oda pottyan le, ahol a vad kis szigetek lakói barbárkodnak, a kik a logarithmust nem ismerik és csak hétig tudnak számolni, de az istenek tiszteletére épp olyan kába hopszaszát járnak, mint a bálteremben mi, a világ urai, a sima diplomaták s a hatalmas hadvezérek! Igen, a bálteremben válik nyilvánvalóvá, hogy a mi egész büszke civilizációnk komédia és alság — csak egy csepp muzsikaszó kell s az emBoda Vilmos {j)e okozója volt annak, hogy a magyar bortermelő jövedelmének csökkenése folytán a rekonstruktióval komolyan nem is foglalkozható. Hogy tehát a dolgok idáig fejlődtek és hogy a bortermelő ily helyzetbe jutott, annak kétségtelen másik főoka a hitelviszonyok kétségbeejtő volta. A magyar bortermelő, akinek minden idejét igénybe veszi a gondos kezelést igénylő szőlőmivelési ág, földbirtokkal ritkán rendelkezik és hitelképességét egyedül nagy értéket képviselő szőlő birtoka és lakháza állapítja meg s most, mig a mezőgazdasági birtok értéke és ára emelkedőben van, a szőlőé és házé óriási mérvben csökkent, olyannyira, hogy azelőtt pl., a hol ón lakom, Szegzardon egy 2000 frt értéket képviselő 1200 négyszög ölnyi szőlő ára ma 200 frt; vagyis ennél ép úgy, mint a háznál, a vagyon érték-apadás kilenc-tizedrész. Vidéki pénzintézeteink közt alig van néhány, a mely évi járadékos kölcsönök kiadására volna berendezve, pedig a jövedelemmel immár nem biró és rekonstruktióra utalt szőlősgazda nem képes a rendes évi törlesztéssel járó 6— 8% kölcsön terheit viselni és ily helyzetben tömegesen fordul a fő- és székvárosi év- járadékos kölcsön intézetekhez, a mit tapasztalásból tudok, mert egy egész tömeg folyamodványt hoztam fel annak idején. De ezen intézetek azon indokolással, hogy a jelzálogul felajánlott ház 40 év alatt értékét veszíti, szőlő birtokra meg egyátalán nem hiteleznek, őket kórlelhetlenül elutasítják. Hozzájárul a bajhoz, hogy az amerikai vad és nemesített alany előállítására berendezett állami intézeteink, sajnos, a gazdák szorult helyzetét kihasználva, több helyen valóságos nyereséges üzletet folytatnak és mondhatni, hogy nem minden esetben megbízható produktumaikon igen gyakran méregdrága áron iparkodnak túladni. A létében megtámadott magyar szőlőbirtokosnak a vógromlástól való megmentése érdekében váljon mit tett az állam? (Halljuk! Halljuk!) Először is a szénkéneggel fenntart ott szőlők állami adójának két-harmadrószét elengedte. De itten a baj abban van, hogy ez csak sok utánjárásra, a bejelentést követő évben számittatik be. Az újból betelepített szőlők számára 8 évi adómentességet biztosított; ámde ezen, különben üdvös intézkedésnek hatása is majdnem ellensulyoztatik azáltal, hogy évek múlnak el, mig a törvény intézkedései alkalmazásba vétetnek. Itt vagyok pl. ón, ki 3 óv előtt terjesztettem be jelentésemet és adóelengedésben máig sem részesültem. Eltiltotta továbbá a műborgyártást, mely szintén helyes intézkedés volna, de sajnos, a törvény végrehajtására eddig legalább senki sem ügyel föl és a hatóságok azt várják; hogy a titokban még nagyban divó mű bőrgyártás egyes eseteiről hozzá feljelentések érkezzenek. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát nem akarva a t. Ház türelmével visszaélni, minthogy már ígéretet is tettem, hogy rövid fogok lenni, röviden összegezem az elmondottakat. E szerint kétségtelen, hogy a magyar bortermelés nagy bajaival szemben, — amint nagy örömünkre és megelégedésünkre a mélyen t. földmivelési miber megint az, a minek lenni soha meg sem szűnt: egy nevetséges szomorú állat, amely szédítő ugrándozásbán keres feledsóget a kultúra bajai ellen. — Kitaláltuk - nem szabadulhatunk tőle — a társaságot és a társalgást. Kitaláltuk, hogy emberek, akik egyformák vagyunk, egyformán élünk, érzünk és gondolkozunk, idegenek legyünk egymáshoz és osztály, rang és felekezet válaszszon el egymástól bennünket. Kitaláltuk, hogy ne ismerjük egymást. Én tudhatom, te ki vagy, te tudhatod, ón ki vagyok — de az utcán szótalan haladunk el egymás mellett, mert nem mutattuk be bennünket egymásnak. Én tudom, hogy te éppúgy eszel, iszol, alszol és szomorkodol, mint ón, de nagy ívben emelem meg előtted a kalapomat, ha rangra fölöttem állasz és elváram a köszönésedet, ha náladnál nagyobb ur vagyok. Tudom, hogy arra gondolsz, milyen éhes vagy, milyen hideg van — de azért ón azt kérdem tőled: mint vélekedik uraságod a szimbolizmus felől ? Társaságban együtt vannak nők és férfiak. A nők ki nem állhatják a nőket, a férfiak megvetik a férfiakat. De azért a nők csókolóznak s a férfiak kezet szorítanak egymással. Aztán megindul a társalgás. A férfi azt szeretné mondani: ejnye de szép vagy, adj egy csókot. A nő azt szeretné mondani: szép legény vagy, ugyan hódíts meg engem. De nem szólunk, hanem beszélünk zenéről és irodalomról, színházról és toiletteről. Minden szavunk erőltetett kényszerűség, hazug komédia s ennek a kényelmetlen hazugságnak a bilincsei egyre jobban nyomnak bennünket. A társalgás szellemet követel és thómát: a szellem csütörtököt mond s a théma kifogy. Ekkor megszólal a zongora s a lelkek megkönnyebbült sóhajban vetik le magukról a
