Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-28 / 5. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE.

gamat, a t. Háznak tartozom vele, hogy e kérdésre ki terjeszkedjem. (Élénk helyeslés-Halljuk! Halljuk!)

A leghatározottabban, a legfér aasabbe'i jelentem ki, hogy tőlem reverzáfst senki sem kért; (Elénk helyeslés) hogy reverzálist vagy reverzálissá a legszigorúbb fel'ogás mellett csak a legtávolabbról is minősíthető kijelentést sóba és senkinek nem tettem. (Élénk helyesles minden oldalról.)

De, t. Ház mióta nyilatkozatomat megtettem, olyan körűimén ik jöttek tudomásomra, a melyeket nem magam miatt, hanem épen a t. Házban elfoglalt alelnöki állásomnál fogva nem hallgathatok el. (Halljuk I Halljuk !)

Tudomásomra jutott az, hogy azon egyházi férfiú, kinek a kezében az ón eredeti levelem volt: Wosinszky Mór, kerületem esperese, kihez 1892-ben január 20-ika körű1 azon bizonyos levelet intéztem, a melyet, sajnos, nem kopiroztam és eredetiben nem tudok felmutatni, január 8-án egy képviselő társunknak: gróf Szapáry Lászlónak és a főrendiház tagjának : gróf Esterházy Miklós Móricnak sajátkezűig irt levelében, önmagától, a nélkül, hogy nekem, vagy bárkinek erről tudomása lett volna, kijelentette, hogy Perczel Dezsőtől nem volt és nincsen reverzálisa, ő reverzálist nem adott. Tudomásom van róla, hogy ez a levél 9-ón adatott fel, tehát 10—11-én Budapestre kellett érkeznie. Mondhatom, hogy erről a levélről Hortoványi Józsefnek, a „Magyar Állam“ szerkesztőjének szintén van tudomása. Jellemző az egész eljárásra, (Halljuk I Halljuk) hogy mig Änderte plébános nyilatkozatát közzétették, addig Wosinszky Mór esperesnek nyilatkozatát elhallgatják (Felkiáltások a jobboldalon : Gyalázat!)

Vajay István: Änderte nem szopta az ujjá- ból! (Nagy zaj és mozgás. Felkiáltások a jobboldalon : Rendre 1 Rendre I Hallgasson !)

Elnök: Vajay képviselő urat ezennel rendre- utasitom. (Helyeslés a jobboldalon.)

Károlyi Gábor gr: Alávaló csúnyaság, piszkos dolog! (Nagy zaj és mozgás.)

Nánássy Ödön : Meg kell hallgatni.

Olay Lajos : Meg kell hallgatni, ez nem párt- kérdés, ez a becsület kérdése! (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől : Helyre! Helyre!)

Perczel Dezső : Azt hiszem, hogy egy váddal szemben a védekezést még Vajay István ur is meg fogja talán engedni, egy önérzetében megtámadott embernek. (Zajos helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.)

T. Ház, midőn tegnap nyilatkozatomat már közzé tettem, ismét újabb híreket hallottam és pedig kolportalták azokat a szabadelvű pártkörben. Az egyik verzió szerint az én eredeti levelem, a reverzális a hercegprímásnak, a másik szerint a lelki detektív végrehajtó bizottság elnökének (Élénk derültség jobbfelől s a szélsőbalon.) gróf Esterházy Miklós Móricnak, a harmadik szerint a „Magyar Állam“ szerkesztőségének lenne kezében.

Ezennel nemcsak ünnepélyesen beleegyezem abba, hogy levelemet közzé tegyék, az indiskre- ció vádja nélkül, bármennyire magánjellegű is az: azt a közzététel egyenesen kérem, megkövetelem. (Zajos helyesló, a jobb- és szélsőbalon.)

Bezárhatnám felszólalásomat, ha ma reggel az ellenem folytatott hajsza méltó folytatásakóp még egy újabb mozzanat, nem jutott volna tudomásomra. (Hal juk ! Halljuk !) Ezt most csak jelzem, de fentartom magamnak, hogy mihelyt arra a bizonyítékokat megszereztem a képviselői mentelmi jogra hivatkozva, a kellő lépéseket megtegyem (Elénk helyeslés.)

Ismét a főrendiház egy előkelő tagjának szerepléséről van szó, a ki azon esperes-plébános megfélemlítésére, a ki azt a nyilatkozatot önmagától kiadta, melyet aztán eltusoltak, jónak látta sürgö- nyileg intézkedni, hogy rá pressziót gyakoroljon. (Nagy mozgás a jobb- és szélsőbalon.) Fentartom magamnak, hogy erre nézve bizonyítékaim meg szerzése után előterjesztést tegyek. (Elénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) Hosszantartó zajos éljenzés jobbfelől. A szónokot számosán üdvöz- lik. Tartós mozgás.)

A beszéd hatásáról a M. U.-ban a következőket olvassuk:

Napirend előtt fölállott Perczel Dezső alelnök.

A t. Ház barometruma egyszerre nagyot szökkent.

— Halljuk ! Halljuk! — kiabálták mindenfelől.

S Perczel Dezső beszélni kezdett a megtámadott fórfibecsület keserű hangján, mélyen megsértett önérzetében, remegő hangon utasítva vissza az ellene koholt utálatos vádakat. De nem elégedett meg a férfiszóra való hivatkozással, bizonyítékokat tárt a Ház elé s a gyanúnak legkisebb árnyékát sem tűrte meg^szeplőtlen jellemén.

S a Ház minden újabb kijelentését viharos tetszéssel fogadta, s mikor az alelnök reputációjának megvédéséről volt szó, pártkűlönbség nélkül adtak igazat annak, a kinek igaza volt, s elítélték azt, a ki a rágalom fegyverét használta föl.

Csak Vajay István vette védelmébe még itt is a „Magyar Állam“-ot s azokat, a kik megfeledkeztek a legprimitívebb politikai morálról is. Igazr fi gjr csak egy ügyetlen közbeszólással, de ez elég

volt arra, hogy az egész Ház felhaborodassal utasítsa vissza a fogadatlan prókátorkodásh

Valóságos vihar tört ki, s midőn Perczel végre befejezte fölszólalását azzal, hogy most már követeli, hogy az úgynevezett bizonyítékokat s levelei, bármilyen magánjellegüek legyenek is azok, közzétegyék — a szabadelvű párt percekig éljenezte az alelnököt-s valóságos tolongás támadt körülötte a gratulálókból.

Szép jelenet volt ez, mikor egy meghurcolt becsületes embert az ország törvényhozási termében ilyen fényesen rehabilitáltak.

Perczel képviselőházi beszéde után Esterházy Miklós Móric gróf a következő nyilatkozatot tette közzé:

Esterházy Miklós Móric gróf nyilatkozata.

Tisztelt szerkesztő ur!

Perczel Dezső képviselő ur a képviselőházban ma elmondott beszédére vonatkozólag felkérem, hogy a mellékelt levelet azon kinyilatkoztatásom mellett szíveskedjék közölni, hogy Änderte esperes urnák január 3-ról kelt levele tudtomon kívül lett közölve a lapokban és ezen hozzám intézett levél közlésével vártam addig, mig az érdekelt képviselő ur maga is nem nyilatkozik. Ez ma megtörténvén, a levelet rendelkezésére bocsátom.

Esterházy Miklós Móric gróf, s. k.

Az Esterházy Miklós Móric gróf levelében foglaltakat aláírom és magamévá teszem.

Szapáry László gróf s. k. orsz. képv.

Méltóságos gróf ur!

Becses soraira van szerencsém tudatni, hogy Perczel Dezső képviselő ur az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag semmiféle kózjellegü okmányt nem irt alá, reverzálist nem állított ki.

Egy hozzám intézett magánlevélben körvona- lozta ugyan e kérdések körüli álláspontját, de magánlevélnek közlése súlyos indiskréció volna részemről.

Legmélyebb tisztelettel méltóságodnak kész szolgája

Aparon, 1894. január 10-én.

Wosinszky Mór, esperes-plébános.

A párbaj.

Perczel Dezsőnek képviselőházi beszéde miatt Esterházy Miklós Móric gróf magát sértve érezvén, Esterházy Móric gróf veszprémmegyei főispánt és Festetich Taszilo grófot elküldte Perczelhez, hogy tőle nevében elégtételt „kérjenek. Perczel Dezső segédei voltak: báró Űchtritz Zsigmond és gróf Andrássy Gyula. Miután azonban Esterházy segédei úgy találták, hogy az ügy fegyveres elintézésre nem szorul, ezen ügy befejezést nyert. — Gróf Szapáry László, Perczel Dezső a képviselőház folyosóján tett megjegyzése által sértve érezte magát, a miért is fegyveres elégtételt kért. — A gróf segédei voltak: gróf Károlyi László és gróf Dessewjfy Aurél, a kik kardpárbajt óhajtottak, a melynek feltételeibe Perczel segédei, Rohonczy Gedeon és Perczel József ezredes, minden ellenvetés nélkül beleegyeztek. A kardpárbaj hétfőn délután három órakor történt meg a nemzeti lovarda vívótermében. Mindkét fél egyszerre támadott, úgy hogy egy ambóvágással egyszerre megsebesítették egymást. Perczel nem sérült meg oly súlyosan, mint azt tévesen hiresztelték. Jobb szemöldökének tájékán sebesült meg, még pedig jelentéktelenül. Gróf Szapáry László a karján és az arcán sebesült meg. Sebei nem súlyosak. Párbaj után mindkét fél kezet szorítva kibékült. A sebesült képviselők egyike sem őrzi az ágyat.

A szabadelvű párt ülése.

Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap este értekezletet tartolt, melyen a napirend előtt felszólalt Schvarcz Gyula s az értekezlet tagjainak élénk helyeslése mellett üdvözölte a párt nagyérdemű tagját, Perczel Dezsőt azon önérzetes fellépéséért, melylyel az ellene intézett támadást visz- szautasitotta. Perczel Dezső köszönetét mondott ezen üdvözletért, mely az ellene intézett alaptalan váddal szemben neki a legszebb elégtétel. (Általános helyeslés.)

A bonyhádi kaszmó üdvözlete.

Méltóságos Perczel Dezső urnák Budapesten. A bonyhádi polgári kaszinó-egylet választmánya a történtek felett sajnálkozását és egyúttal férfias magatartásáért nagyrabecsülését fejezi ki. A választmány nevében :

Dr. Schweiz Antal, egyleti elnök.

A völgységi járás jegyzői karának üdvözlete.

Méltóságos Perczel Dezső országházi alelnök urnák Budapest. A méltóságod ellen Änderte által kolportált rágalom alaptalanságát igazoló nyilatkozata, úgy a házban mondott felszólalása alkalmából méltóságodat a völgységi járás jegyzői kara szívből üdvözli

Bassola Árpád elnök.

A bonyhádi szabadelvű párt ülése.

Kivonat a bonyhádi szabadelvű párt végrehajtó bizottságának 1894. január hó 21-én tartott értekezleten felvett jegyzőkönyvből.

A budapesti lapokban megjelent közleményekkel szemben, melyekben méltóságos Perczel Dezső ur, a bonyhádi választókerület országgyűlési képviselője jelenleg kormányjavaslatok alakjában szóban forgó egyházpolitikai kérdések tekintetében reverzális adásával és adott szavanak be nem tartásával gyanusittatik — a bonyhádi választókerület szabadelvű pártjának végrehajtó bizottsága szigorú megbirálás alá vevőn az 1892. évi választások alkalmával napirenden volt egyházpolitikai kérdéseket, a választás folyama alatt nevezett képviselő ur által élőszóval tett nyilatkozatokat, melyek az inkriminált levél tartalmával megegyezők, közvetlen tapasztalatból ismervén az inkriminálj magánlevél és nem reverzális történetének előzményeit, határozat alakjában ezennel kijelenti, hogy Perzzel Dezső urat az ígéret és szószeges vádja nem terhelheti és nem szolgálhat okul arra, hogy azon őszinte bizalom, tisztelet és szeretet, melyben őt a kerület eddig is részesítette, csorbát szenvedjen. Kmf. Kramoliny József s. k. elnök, Forberger László s. k. jegyző. — A kivonat hiteléül:

Forberger László s. k. jegyző.

Wosinszky Mór esperes nyilatkozata.

Perczel Dezső urnák az összes lapokban megvitatott ügyében, a bonyhádi egyházkerület két plébánosának, s magának Perczel Dezsőnek megjelent nyilatkozata s. az általam Esterházy Miklós Móric ő méltóságához intézett levelemnek közzététele után, az ügy tisztázására kötelességemnek tartom az egész ügyállást köztudomásra hozni.

Perczel Dezső mint képviselőjelölt a nagyon vegyes vallásu választókerület választói előtt Bony- hádon tartott program mbeszédében az izraelitáknak a recepció támogatását, a protestánsoknak a bonyhádi evangélikus gimnázium ügyének előmozdítását ígérte s ugyanakkor az elkeresztelósi kérdést — mely már az egész országban oly magas hullámokat vert — egyetlen szóval sem pendítette meg. Ezen eljárása a programmbeszédén jelen volt kathoiikus papság önérzését mélyen sértette s ennek behatása alatt intéztem ón házzá egy magánlevelet, melyben neheztelésemnek adtam kifejezést a fölött, hogy programmbeszédében a többi vallásfelekezetekről megemlékezett, s csak a katholiku- sok ügyéről feledkezett meg. Említettem abban azt, hogy en ez eljárását csak úgy tudom megérteni, hogy mint jó kathoiikus ügyünknek támogatását direkt Ígéret nélkül is magától értetendőnek tartja. Mindamellett azonban — annak hangsúlyozásával, hogy nem reverzálist kérek tőle — nagy megnyugtatásomra szolgálna ha ismerném a felmerült egyházpolitikai kérdésben nézetét. Levelemre néhány napig válasz nem érkezett.

A történeti hűség kedvéért — itt válaszolok Preyer Hugónak a lapokban közölt nyilatkozatára. Ugyanis ugyanazon napokban, mikor én még nein kaptam választ Perczel Dezsőtől, jött ellenjelöltje, Preyer Hugó js t-tt nálam rövid látogatást. Én az ő támogatására vonatkozó kérésére annyit válaszoltam : egész életemben távol tartottam magamat a politikától és ez alkalommal sem fogok a választásra befolyást gyakorolni; a mi azonban szavazatomat illeti, azt függővé teszem Perczel Dezsőnek most várt válaszától. Mert — mint mondám — fájt nekem az, hogy a töb> i vallásfelekezeteknek helyi és országos érdekeiről megemlékezett, mig a kátholikusoknak akkor oly aktuális I ügyét még szóba sem hozta. Ez a tényállás Preyer Hugónak nyilatkozatára.

Néhány napra reá — midőn Perczel Dezső kerületét már bejárta — kaptam tőle azon választ, mely a legbonyolultabb becsületbeli kérdéssé nőtte ki magát. Most Perczel Dezső .levelének tartalmára kell térnem. Alantabb ndom elő a levélnek histo- rikumát itt legnagyobb sajnálatomra azt kell kijelentenem, hogy annak tartalmát; csak emlékezet után közölhetem; de annak lényege a két kerületi paptársnak nyilatkozatával nagyjában megegye/.ő. A levélnek elején Perczel Dezső körútjáról emlékezett s azután áttérve levelemnek válaszára, tény az, a mit Perczel Dezső mostani legelső nyilatkozatában említ, hogy levelében nyomatokkal hangsúlyozta a kerűletbeli papság hazafias és tapintatos magatartását. Ezek után körvonalozta a felmerült egyházpolitikai kérdésekre vonatkozó álláspontját, a melyben emlékezetem szerint azt mondta: jó kathoiikus voltam, vagyok s leszek is mindenkor és a felmerült egyházpolitikai kérdésben a legilletékesebb faktor, az ország hercegprímásának álláspontjára fogok helyezkedni. E pontban emlékezetem megegyező a kerületi két plébánosnak nyilatkozatával Tény az, a mit ismét Perczel D. nyilatkozatában említ: hogy ezután Sckopper rozsnyói püspök és ennek álláspontját osztók viselkedését a leghatározottabban elítélte és helytelenbe te. Tény az, hogy a levél végén a kath. autonómiáról is van szó, hogy annak létesítését és szervezését óhajtja. Ez volt a levél tattal ma.

E levélnek története a következő: Biztosan emlékszem arra, hogy a levelet, „esperesi iratok“ felirásu fascikulusban irodámban nyitott könyvállványon tartottam. Biztosan emlékszem arra. hogy e levelet a faseikulusból 1893. évi nálam Aparon tartott tavaszi tanácskozás alkalmával onnét kivettem és az egybegyült kerületi paptársak előtt fel1894. január 28.