Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-28 / 5. szám
IV. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KÖKNÉL. BODNÁR ISTVÁN. 5. szám. Szegzárd, 1894 január 28. Kéziratok vissza nem adatnak. Á lap szellemi részét illető közlemények, valamint az elöflze- [ tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendök. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. j Fél évre . . Negyedévre Egy szám . Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- | • mos könyvkereskedése Szegzárdon. Änderte. Hamar, sokkal hamarabb, semmint hinni lehetett fejlődött oda az egyházpolitikai visszavonás, ahol megszűnik a politikai meggyőződés és az elvek harca, s kezdődik a szenvedélyek és feldúlt kedélyek tusája. Sajnos mi nyitottuk meg ezt a harcot! Sajnos a mi megyénkben értek először arra a térre, amelytől a józan gondolkozásu hazafiak e nemzetet féltették! A pártszenvedély harcában ma nem szent már semmi! Nem szent a nemzet apellációja, nem szent az egyén becsülete s nem szerit a parlament tekintélye sem ! S erre a térre a papság maga lépett! Az a papság, mely a magyar nemzet előtt eddig olyan magas glóriában ragyogott; az a papság, amelyik sehol, s soha annyi szeretőiben s tiszteletben nem részesült, mint nálunk ! A főpapság, a melyet egy nemzet alkotmánya se ruházott fel annyi szabadalommal s jogokkal az álladalmi életben, mint nálunk! Oda dobta az üszköt, a békétlenség üszkét az a papság, amelynek hivatása a béke, a szeretet, a keresztényi testvérszeretet hirdetése!. Ez hát a pax? Ez hát a keresztényi felebaráti szeretet! Ilyen fegyverekkel akarjátok a dogmákat istennek szent nevében megoltalmazni! Az nem lehet, hogy isten előtt ez az üzelem kedves legyen 1 Az nem lehet, hogy ezt a magyar nemzetet az egyház gyámsága alá tegyék ma, amikor közeledtünk már a nyugati művelt államok felé; a század végén, az ezredik évforduló előtt, nem lehet e nemzetet visszasülyeszteni a fekete középkorba! Tisztelet a papságnak! Lelki pásztoraink, erkölcseinek őrei, népünknek tanítói, lelkűnknek nemesitői! Tisztelet a meggyőződésnek! Lehet, hogy a papság látköre ma még olyan, hogy az a népet nem tartja érettnek a modern intézmények elfogadására! Lehet, hogy ez az akció, nem hatalmi kérdés, hanem meggyőződés ! De hát akkor is, szabad-e olyan eszközökhöz nyúlni! Szabad-e feldúlni a haza békéjét ? Szabad-e rendet rend ellen, feleke- zetet felekezet ellen zúdítani; szabad-e igy felbőszíteni a fanatizált kisebbséget az alkotmányos kormány, a'parlament ellen, akkor mikor a magyar király adta beleegyezését a reformokra! A kormány nem nyúl erőszakhoz! Nyugodtan, méltóságteljesen és önérzetesen, de célirányosan viszi előre a reformokat. Neip fordul a néphez, mely vakon „aláir minden petíciót: rósz matéria ez! Nem fordul a reakció embereihez, nagyon veszedelmes matéria kez, s nem fordul azokhoz a mágnásokhoz sem, a kik diletáns politikát űznek, s akik a nemzet e meddő küzdelmében csak épen olyan hajszát látnak, mint a sport egyéb nemeiben ! Mi lett a magyar papságból! Tisztelet a kivételeknek 1 Hiszen a magyar szeretettel, ragaszkodással s odaadással függött rajtuk 1 Imádták őket, s ma? Maguk leszállottak a magaslatról, a melyen a hit varázsa, a vallás szövetükké ragyogta őket körül, hiszen beleVegyültek a tömegbe, a tömeg szenvedélyeibe, s csak korbácsolják —korbácsolják azokat! Pedig hiába : A korszellem hullámait nem lehet feltartóztatni ! A modern eszmék terjedésének nem lehet gátat’ vetni; a művelődés, és a szellemi s anyagi haladás konzekvenciája lett a házassági reform, s a nemzeti fejlődés logikája az, hogy a konszolidáció s izmosodás után a teljes modernizálás következzék! Minden század vége nagy eszméktől vemhes ! Amerika felfedezése, az angol, s francia forradalom mindig a századok végén voltr s míg a többi nemzetek most a század végén már társadalmi forradalmak előtt állanak, mi most értünk oda, ahova Franciaország egy évszázaddal elébb ért, amit Európa elfogadott! Hát a többi katholikus államok papjai ne volnának jó katholikusok ? Hát azok az államok hitetlenek, konokok ? Azok csak azt tették, hogy az államhatalomnak tekintélyt szereztek, s hogy az ő törvényeik nem dogmák, hanem törvónycikkelyek alakjában vannak megírva I TÁRGZA. —K*— Esküvőre. Égyre kongnak a harangok, Vajon mórt oly fájó hangok ? Nem tüdőm, mi fáj szivemnek, Úgy érzem, hogy ketté reped. Halott van tán P dehogy — dehogy! Vagy miért e sok ember ott ? Esküvő van ! lakodalom ! Másé lett az én galambom. Kísérik az esküvőre; Hull a könynye — egyre — egyre. Lei oly dogáFhal vány arcán. Húzd rá cigány az én nótám! Kurjongatnak a legények, Az én rózsám csak kesereg: Csipkés kendő könynyel tele, Búbánattal telt a szive! Elhangzott már a templomban A holtáig — s holtodiglan ; Ne sírj rózsám I hiába már! Miért lettél hűtlen hozzám P Majd ha koszorúd leveszik, Pejed kendővel bekötik: Tekints ki egy pillanatra, Ott állok a kis ajtóba! Ha nem beszélhetnék veled, Az ablakon majd benézek, Oda leteszem gyűrűdet; Hogy ne égesse szivemet I Ha megcsöndül a kis harang; Ha oda száll az énekhang; Ne kérdezd, hogy ki a halott? Megsiratod, ha megtudod! Huszárné Balogh Jolán. Az ibolya tragédiája* Vértes Józseftől.--------Es felébredek ! Ho gy a langy tavaszi szellet leolvasztotta tagjaimról a havat és a játszi kikeleti napsugár meleg leheletével eltüntette lábaim alól a jeget, felébredtem téli álmomból. Körültekinték. A kopár bokor, melynek tövében aludtam téli álmom, még lombtalan s nem * Belmunkatársunknak ezen tárcája megjelent az „Egyetértésiben is. A Szerki állja el a kilátást. Mily halott az erdő 1 A berket száraz lehullott gályák sárgítják, melynek közepette még jógsávok között csobog a csermely; a kopasz gyep mintha izzadna, oly nedves az elolvadó hótol, mely imitt-amott foltot képez; még minden alszik, hiába keltegeti a napsugár csalóka fényével a kökörcsint, meg a gólyahirt, csak a hóvirág fehérük a domboldalon, mintha azt akarná, felém kiáltani: megelőztelek 1 Hiába sütkérezem a melegen, gyönge testem szinte didereg. Fázom ! Miért is tanított rá édes anyám, hogy korán ébredjek 1 Amig hótakaró alatt álmadoztam, nem fáztam, de most a bokor ága nem melenget; behúzódom a mohpárnába, csak a fejem dugom ki; pedig ezt se szabad. Jó auyam váltig mondá, vonulj meg szerényen a bokor alján hogy ne lássanak meg az emberek, mert rosszak ők; maradj lenn a völgyben, sohasem kívánkozz a halmok tetejére, ott veszedelem érhet! Pedig- téli estenden, hogy milyeneket álmodtam ! Virágf estvéreim hová kerülnek! Menyasszony hajába, leányok kebelére! Hát nekem miért kellene életemet itt tengetnem ! ? Zörejt hallék ! A fonnyadt levelek sziszegnek, a targalyak susognak s ebben a siri hallgatásban egy picike leánykát pillantottam meg. Alig pagyobb nálamnál! Szeme olyan kék, mint ón vagyok ! Fel-
