Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 47. szám
1894. november 18. TOLNA VÁRMEGYE. 8. 1891. évi 33. t. c. %. §-ának eddig eleget nem tett, nem terjesztette elő a vármegyei és járási közigazgatási állami közegek szervezetéről szóló törvényjavaslatot. A mai parlamenti helyzet pedig éppen nem kedvező arra, hogy valami nagyobb állami közigazgatási reformot létesítsünk, mert ezt a szélső balpárt még obstrukcióval is megakadályozhatná. Mint a beavatott körökkel érintkezők közül többen beszélik, a kormány ebből a Charibdis és Scillából ismét egy kétszakaszos törvény árán szándékozik kimenekülni. Ennek a törvénynek 1. §-ában kimondatnék, hogy a mostani választott tisztviselőknek mandátuma meghosszabbittatik a megyei közigazgatás végleges rendezéséig, a 2. §. értelmében pedig az időközben üresedésbe jövő vármegyei tisztviselő állásokat a belügyminiszter kinevezés utján tölti be. Miután ezt a különösnek látszó megoldási módozat hirót megbízható személyiségektől vettük, a magunk részéről csak azt a kommentárt füzzük hozzá, hogy nagyon sajnálnék, ha a közigazgatás reformja ismét csak két szakaszos törvényjavaslatra zsugorodnék össze. A közös temetők kérdése. A zsidó vallás recipiálásáról szóló törvényjavaslatban szándékosan mellőzték a temetők kérdését, illetőleg az 1868. évi 58. t. c.-nek (a bevett vallásfelekezetek viszonosságáról) a temetőkre vonatkozó intézkedését nem terjesztették ki a zsidókra. Ebben a körülményben többen a bevett vallásfelekezetek közötti viszonosság csorbulását látják, sőt dr. Kováts Gyula egyetemi jogtanár imént megjelent röpiratában erősen hibáztatja a kormány javaslatát, hogy a zsidó vallás paritását ebben a tekintetben megkurtitotta, és rosszalja, hogy a magyar törvényhozás megengedi, hogy a keresztény és zsidó ezután egymással házasságra lépjenek, de azt már nem engedi meg, hogy ilyen vegyes házaspárok holtuk után egymás mellé temettessenek. A felhozott kifogásokkal szemben illetékes oldalról azt a kijelentést vesszük, hogy itt semmiféle egyenlőség és viszonosság megcsonkításáról nincs szó. A kormány ugyanis a zsidó-recepcióról szóló törvényjavaslatból szándékosan hagyatta ki a temetők kérdését és pedig egyes-egyedül abból az okból, mert ezt a temetőkórdést nem tartja vallási kérdésnek, hanem egyszerűen községi, illetőleg közegészségügyi, rendészeti kérdésnek és a községi, illetőleg a közegészségügyi törvényben szándékozik erről intézkedni. Lesznek pedig ezentúl községi temetők, melyben vallás- és felekezeti különbség nélkül fognak temetkezni a község lakói. Ezenkívül úgy egyes testületek, mint magános társulatok, köztük tehát a vallási társulatok is, akár az egyes családok tarthatnak fenn temetőket és hogy aztán ezekbe kiket engednek temetkezni, azt kizárólag a fentartók határozhatják meg és ebbe senkinek beleszólása nincs. A házasságjogi perrendtartás. Az igazságügyi minisztériumban szaktanács- kozmány üléseket tartanak naponta a házasságjogi perrendtartásról szóló törvényjavaslat előkészítése czéljából. A tanácskozmány alapját az a javaslat képezi, melyet dr. Plósz Sándor államtitkár dolgozott ki. Ebben a tanácskozmányban részt vesznek Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter és dr. Plósz Sándor államtitkáron kívül Teleszky István, orsz. képviselő, Keresztszeghy Lajos, Asztalos Aba, kúriai bírák, Kováts Gyula egyetemi tanár, Králik Lajos dr ügyvéd és Stehlo Kornél táblai bíró. A szaktanácskozmány már letárgyalta a házassági perrendtartás nagy részét, most az ugyne- vezett „Átmeneti intézkedések felett tanácskozik, melyek igen nagy nehézségekkel járnak, miután a római katholikus és görög keleti szentszékek megszüntetéséről lévén szó, az átmeneti intézkedéseknek megállapítása a lehető legnagyobb gondot és óvatosságot igényeli. Ezért a szaktanácskozmány még sok fontos átmeneti intézkedésen nem tudott keresztülvergődni. A javaslat azonban mégis talán ebben az évben vagy a jövő év elején a képviselőház elé kerül. A főispáni jubileum. A december 9. és 10-én tartandó jubiláns ünnepségekre nagyban folynak az előkészületek. A rendező bizottság az ünnepély teljes prog- rammját a következőkben állapította meg. Gróf Széchenyi Sándor Tolna vármegye főispánjának tiz éves főispáni működése évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek sorrendje : 1894.. december 9. 1. Széchenyi Sándor gróf főispán folyó évi december hó 9-én délután Nagy-Doroghon, a du- naföldvári járás főszolgabirája, Orosz Endre által fogadva, a vonatra "beszáll. A tolna-mözsi állomáson Pesthy Elek, a központi járás főszolgabirája üdvözli és csatlakozik a kísérethez. Érkezés Szeg- zárdra délután 3 óra 30 perckor. Kiszálláskor Szegzárd község nevében Hirling Adám dr. városi főjegyző üdvözli a főispánt. 2. Ünnepélyes bevonulás a vasúti állomástól a feldíszített Garay-tóren, Vár-utcán, és Bóla-tóren keresztül a vármegyei székházba. 3. A székháznál a főispánt a főlépcsőzet előcsarnokában a vendégek, megyebizottsági tagok és a tisztikar élén Simantsits Béla alispán beszéddel fogadja. 4. Este 8 órakor a város ünnepélyes kivilágítása. 1894. december 10. 5. Délelőtt 11 órakor Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli díszközgyűlése. 6. Déli 12 és fél órakor az egyházak, katonaság, hatóságok, egyletek, társulatok és az összes várraenyei községi elöljáróságok tisztelgő küldöttségeinek fogadása. 7. Délután 3 órakor diszebéd a vármegyeház nagytermében. 8. Este 9 órakor a szegzárdi népkonyha javára a „Szegzárd Szálló“ termeiben táncestély. A bá'ra a meghívók e napokban küldetnek szót. — A kibocsájtott báli meghívók szövege a következő : Meghívó. Gróf Széchenyi Sándor tízéves főispáni működésének évfordulója alkalmából Szeg/.árr don a „Szegzárd szálló“ termeiben 1894. évi december hó 10-én, a szegzárdi népkonyha jajára zártkörű táncestély tartatik, a melyre címzettet és t. családját tisztelettel meghívja a rendező-bizottság. Kezdete 9 órakor. Belépti jegyek ára: személyenként 2 frt, Karzat 2 frt. Felültizetéseket a jótékony cél érdekében köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendező bizottság. Rendező-bizottság: Simontsits Béla, elnök. Simontsits Elemér, jegyző. Ágoston látván, gróf Apponyi Sándor, Bauer Adolf. Bernrieder József, Bernrieder János, Bezerédj Pál, Bischitz Mór, Boda Vilmos, Busbach Péter, Csapó Vilmos, Csontos Jenő, Dömők Péter, Döry Andor, Döry Dénes, Döry Jenő, Döry József, Döry Pál, Döry Vilmos, Erdős Gábor, Fonyó László, Fördős Dezső, dr. Frühwirth Jenő, Geiger Gyula, dr. Györky Lajos, Hangyáli Mihály, dr. Hirling Ádára, Jeszenszky Andor, br. Jeszenszky László, Kálmán Dezső, dr. Kam merer Ernő, Kerboll István, Kovács S. Endre, Kovács Lihegve nyargaltam át az egyes parancsolatokon 1 Ne ölj! Hát persze. Ez a rémregónyek irói ellen szól, a kik az összes szereplő személyzetet leölik az utolsó kötetben, de maguk életben maradnak. Ne paráználkodjál! Igen derék ; már a Sinai hegyen is elítélték a frivol irodalmat. Ne lopj! ügy tetszik, megemlékezett Mózes a mi akadémikusainkról is. Oh, Klára, milyen boldog voltam, hogy végre megtaláltam a széptani thémát az Almanach részére. S milyen nagyszerű, milyen meglepő théma 1 Gondold csak el, mint fognak csodálkozni az írók, ha egész röviden odacsapom nekik : „Uraim, ha valamire akarják vinni a maguk szakmájában, ne hallgassanak senkire, hanem tartsák magukat egyenesen a tízparancsolathoz. Ezt én mondom önöknek Katanghy Menyhért, orsz. képviselő, a Naplóbiráló- bizotts&g tagja. U. I. Előérzetem van, hogy miután a thémát szerencsésen megtaláltam (lévén csak az első találás nehéz), most már szállást is találok. Még arról is tudósitalak, ámbár kényes ügy, de előtted nincs titkom, drága lelkem, hogy örömömben pertu lettem a hypnotiseurrel. Derék ember ; hasznomra lehet egyben-másban s ha valahogy kezeügyébe kaphatná Lukács Bélát, őt meg- hiynotizálva könnyen szuggerálhatná neki, hogy kit válasszon meg maga mellé államtitkárnak. De errről aztán egy szót se asszony, még az édesanyád előtt sem, mert az is szeret fecsegni. K. M. már. De most csak egyre sugdosta valami daemon, az istentelen gondolatokat. — Ohó, — kiálték fel, — milyen tökéletlen az egész. Mennyivel okosabb lett volna, ha Mózes például az ötödik parancsolat, a „ne ölj“ után teszi az indokolást. „Ne ölj — hogy hosszú életű légy a földön.“ Természetesen, mert a ki öl, azt felakasztják. Bizonyos diadalmas öröm fogott el. „Menyus, Menyus — szólogattam magamat fenszóval — (a járó-kelők mosolyogva nézegettek utánam.) Kutya gyerek vagy, Menyus, kémény kopouyád van, Menyus, hogy a kereszténység alaptörvényét úgy össze tudtad marcangolni. Mit szólnának a professzoraid, akik mindig azt hajtották, hogy rossz diák vagy, ha most belátnának a te hatalmas agyvelödbe. Huh, hogy fogja ezt irigyelni tőlem Szilágyi, ha megtudja 1 Mi az, a Zichy Nándor beszédjét összetörni vagy az Apponyiót, de tessék a tízparancsolatot szétszuzni. Arczom égett, szemeim csillogtak, futni és kiáltani lett volna kedvem az emberek után : „Hová siettek, megálljatok, rossz a tízparancsolat.“ De egy-egy percben elfogott a kétely is. Megálltam az utcán, tűnődve. Hátha csalódtam ? Hátha csak rosszul értelmeztem ? Mert nem lehet az, ha rossz lenne, hogy senki sem vette volna még eddig észre. Hiszen voltak már a világon nálamnál okosabb emberek is. Azután megint előfogott a kétely : de hát ha még sem voltak. Hop! Egyszerre a homlokomra ütöttem. Világosság gyűlt ki a fejemben. Az irodalom szempontjából kezdtem latolgatni azt a negyedik parancsolatot: tiszteljed atyádat, hogy hosszú életű légy a földön, Hátha ezt úgy kell 'értelmezni, hogy az iró- ember a saját irodalmi atyáit tisztelje, a saját nemzeti elődeinek a csapásán haladjon, hogy Kemény Zsigmondot, Vas Gerebent szívja föl a leikébe, ha nem akar elmúló müveket alkotni? Igen, igen, igy már van értelme a megjegyzésnek : „hogy hosszú életű légy a földön.“ Biz isten, úgy néz ki ez a negyedik parancsolat, mint egy aestetikai szabály s milyen szépen, milyen szabatosan van kifejezve. Ez a gyanú annyira megkapott, hogy izgatottan húztam k: zsebemből a kis kátét, még egyszer megnézni a negyedik parancsolatot. Szinte kezdtem hinni, hogy nem igy szól, hogy csak aestetikai thémát keresgélő elmém hamisította igy át. S ime, szemembe ötlik az első parancsolat: „Ne legyenek teneked idegen isteneid. “ Ez már csak kétségtelen. Ez már csakugyan az íróknak szól, Ne imádjátok az idegeneket, se Zolát, se Dosztojevszkyt, se Dickenst, se Tolstojt. Tiszteld a saját atyádat 1 Az első parancsolat félremagyarázhatatlanul megerősített abban, hogy jól értelmeztem a negyediket. „Szent isten 1“ kiáltottam fel megdöbbenve, — hiszen a szegény Mózes voltaképen aestetikus volt. Ez fájt egy kicsit, de viszont megvigasztalt a tudat, hogy a tízparancsolat mégis remek és tökéletes ; azonfelül minden benne van a világon, még az aestetika alapelvei is.
