Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 47. szám
IV. évfolyam. 47. szám. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Szegzárd, 1894. november 18. I Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- intézendők. | Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár Egy évre i Fél évre . Negyedévre Egy szám frt — kr. n n n 50 „ 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadő- [ hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A kormány és az ellenzék. A politikai pártok újabb állása és szereplése, jelesen az ellenzék legújabb zászló- bontása, nagyon érdekes és különös képet mutat a jelen viszonyok között. A szabadelvű párt erkölcsi súlya és tekintélye az egyházpolitikai viták alatt és óta, kétségtelenül jelentékenyen megerősbö- dött. Fényes tanujelét adták a szabadelvű párt tagjai annak, hogy miképen lehet és kell a meggyőződést és az elveket sikeresen érvényesíteni; megmutatták, hogy öntudatosan, határozottsággal és kellő elszántsággal állnak az elvek szolgálatában és azoknak szeplőtlen diadala érdekében nem engednek semmiféle terrorizmusnak. A kormány járt elől a jó példával és vissza nem riadva a rendkívüli nehézségek, óriási küzdelmek és a nemtelen ármányok özöftétől, a melyek munkájában lépten nyomon felmerültek és hazafias törekvéseinek meghiúsítására irányultak, az elvek és a jó ügy diadaláért a hatalmat is szívesen kockára téve, önzetlenül és a legtisztább hazafiság forrásából gyűjtött erővel vitte magasztos győzelemre a kitűzött lobogót. A kormány és szabadelvű párt eme férfias és öntudatos magatartásával, bátor következetességével és a nagy elvek fárasztó harcában tanúsított méltó kitartásával az egész országban gazdag elismerést és tiszteletet keltett maga iránt. Fényes példa rá a sok díszpolgári oklevél, melylyel a kormány tagjait a magyar városok megtisztelni siettek, példa rá az időközben megejtett választások eredménye, a felsö-öri, körmendi, udvarhelyi, zurányi stb. választások, a melyek Festetich Andornak, Eötvös Lorándnak, Mat- lekovics Sándornak és Pulszky Ágostonnak a mandátumot megszerezték. De nemcsak ez országnak, hanem az egész művelt világnak rokonszenve és elismerése kisérte a kormányt ama önfeláldozó tevékenységért, a melyet a szabadság, a civilizáció és a humánizmus szolgálatában és védelmében tanúsított. Az ellenzék élénken érzi nehéz helyzetét, a melybe a kormány sikereivel és népszerűségével szemben jutott és zavarában alig tudja, hogy mittevő legyen. A nemzeti pártról ma már alig beszélnek, annyira lejárta magát, az egyházpolitikai viták alatt olyan.szomorú szerepet játszott és annyira ellentétbe helyezte magát, épen mint „nemzeti párt“ a „nemzeti“ közérzülettel. A nemzeti cégér nem vált be, most szokás szerint újat keresnek az „agrárpolitika“ címe alatt. E célból ismét fegyvertársak után néznek. Egy időben a klerikális mágnásokkal, később a „nemzeti“ aera alatt a szélső-’ ballal szövetkeztek. Ez utóbbi is meghiúsulván, most megint a feudális és reacionárius politika híveivel keresik az egyesülést. Apponyi Albert gróf az agrár politika érdekében szövetkezett azzal a táborral, a melynek élén Szapáry Gyula, Ziehy Nándor, Eszterházy Móric stb. állanak. Ezek az urak, amint utóbbi politikai szereplősök alkalmával is a kiváltságok változatlan megőrzése mellett és az egész nemzettestet egyenlően és egyetemesen érintő politika ellen küzdöttek, ép úgy most is a feudális érdekeket képviselő egyoldalú politika érvényesítése körül tömörülnek. A mezőgazdasági bajokat kétségkívül orvosolni kell, — de azért nem szabad azt egyéb fontos érdekek mellőzésével vagy rovására teljesíteni. Az egyoldalú érdekek érvényesítésére, különös dédelgetésére, kizárólagos előnyök és kiváltságok nyújtására irányuló kormányzat következményeiben nem csak hátrányos, hanem veszélyes is. Nemcsak a termelő közönség érdeke fontos, hanem a fogyasztó közönségé is. Nemcsak a mezőgazdasági érdekeket, hanem a gazdasági élet összes ágait, továbbá iparunkat, kereskedelmünket, szóval közgazdaságunk és nemzetgazdaságunk minden egyes tényezőjét egyaránt és kellőképen kell támogatni. TÁRCZA. Keletről fúj a szél. Keletről fúj a szél, És keblem úgy dagad. És mintha kis kezek Simítnák arcomat ... Keletről fúj a szél, És sug-búg titkosan. Valaki tán izent Ki odahaza van P Keletről fúj a szél, Tudom már ki izén. És mintha hallanám, Hogy sir keservesen... KEREKES JÓZSI. Mikszáth előszava az Almanachhoz. Tudvalevő dolog, hogy Mikszáthnak többféle fizoguomiája van, a mely azonban valamennyi ismerős és kedves az olvasó előtt. Hol mint Scarron csipkedi a politikusokat, majd mint Senex mesél el valami kedves adomát, de utóbbi időben, ha már álnevet használ, legtöbbször Katánghy, Menyhért képviselő ur hangján szólal fel. Ez a Katánghy tipikus egy> alak. Soha még ennél jobban nem rajzolták meg a kapaszkodó, miniszteri kegyet hajhászó, korlátolt képességű, de rengeteg ambíciójú, honatyát 1 Kezd már kijönni divatból a „mameluk“ szó, mert kiszorítja Katánghy neve 1 Nos tehát, ezzel a Katánghyval Íratja meg Mikszáth az előszót az Almanachhoz, még pedig levél alakjában, melyet Menyus ur feleségéhez intéz. „A közönség úgyis azt hiszi, hogy Katánghy dolgait ón irom — mond Mikszáth, mikor rábeszéli Singer és Wolfneréket, hogy Menyus urat bízzák meg az előszó megírásával — és viszoat, hogy az én dolgaimat ő írja; önöknek tehát egyre megy,“ Wolfner fölkeresi Katánghyt a kópviselőbáz folyosóján és kéri tőle az előszót, de a nagy férfiú nem akar ráállni, azon ürügy alatt, hogy ő politikus és nem szépirodalmi iró; mire Wolfner azzal a fenyegetéssel távozik, hogy még nem végeztek egymással. Mert ha Mózes vizet fakasztott a sziklából, ő még Mózesből is tudna kéziratot fakasztani. Menyus ur nem törődik a fenyegetéssel, de egyszerre csak ott terem előtte egy fekete, rejtélyes ur, a versed kútfúró és hypnotiseur, a ki elaltatja és azt szuggerálja neki, hogy amint fölébred, Írja meg az előszót az Almanaehhoz. S csakugyan amint fölébred, valami nyugtalanító, izgató vágy kergeti, a melynek nem tud ellenállni. Keresi az előszó tliémáját. Keresi Jókainál, Szilágyinál, Eötvös Károlynál és végre Wekerle miniszterelnöknél, a ki Beöthy Aldzsihoz utasítja, mivelhogy ez kezeli a bohókás ügyeket. (Olyan finoman rajzolja Mikszáth az említett politikusokat ezekben a beszélgetésekben, hogy már azért is nagyon érdemes az egész előszót elolvasni.) Beöthy csakugyan jó tanácsot ad neki: altassa el újból magát a hipnotiseur által. Hypnotikus álmában majd megtalálja az alkalmas aestetikai théraát. ... Itt már átadjuk a szót Katánghy Menyhért urnák, a ki a következőkben számol be további élményeiről: II. A másodszori elaltatás. Természetesnek fogod találni, kedves Klára, hogy ezt a tanácsot megfogadtam s másnap reggel sietnem a Singer és Wolfner-féle könyvkereskedésbe, a hol szerencsére ott ült a boltban a tegnapi rejtélyes idegen. Megmondtam, hogy immár megírom az előszót, sőt ez a legélénkebb vágyam a világon, de az alkalmas thémát kellene előbb megkeresnem, hát altasson el és kutattassa fel velem. — Semmi sem könnyebb ennél — szólt a rejtélyes egyéniség s egy perc múlva már úgy aludtam, mint a bunda. A jelenlevők a tudomány okulására, elfojtott lélekzettel figyeltek, papírra jegyezvén minden szót, a mely váltatott. E jegyzék következőleg hangzik: Hipnotiseur: Menjen ön a Sáridor-uteába! Katánghy'. Megyek. Hipnotiseur: Ott van már? Katánghy. Ott. Hipnotiseur-. Melyik tájon van? Katánghy: Túl az országházon, egy kétemeletes épületnél, hol lakáscédula van kiragasztva a
