Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 46. szám
4. TOLNA VÁRMEGYE. 1894. november 11. idők alatt beutazta Olaszországot, hol a műremekek szemlélete és a klasszikusok emléke műizlését is nemessé, finomulttá tették. Majd sorra vette Franciaországot, Schweizot, Németországot s ez utazásai alatt teljesen modern gondolkozásu európai műveltségű férfivá növekedett, fejlődött, kiben azért az erős hazafias érzés, a szabad gondolkodás, a szabadelvű eszmék iránti szeretet csak annál jobban kicsiszolódott. Atyjának közbejött halála után — bár fájó Szivvel, — de kénytelen volt megszabadítani magát a szellem és szabad érzés nehéz békóiból. U, aki boldogságra és boldogitásra született, kinek nemes lelke és fenkölt érzése a csöndes családi örömök élvezete után sóvárgott, kilépni kényszerült a reá nézve terhes szerzetesi életből, mely zsibbasztólag hatott a küzdésre s tevékenységre született lélekre. Kolozsvárott léte alkalmával irodalmi működése révén fölismerték benne a sokat ígérő szép tehetséget és készséggel iparkodtak megnyerni őt a hírneves Mikó kollégium tanári székére, amit aztán el is fogadott. Uj állásában teljes energiával, frissült munkakedvvel és nemes lelkesültséggel iparkodott megfelelni a belé helyezett bizalomnak. CJtat törtek belőle a szunnyadó szellemi erők, melyek a szabad légkörben akadálytalanul érvényesülhettek. Legtartalmasabb cikkeit ezentúl irta: a »Pesti Hírlap*., »Budapesti Hírlap* — a sepsiszentgyörgyi, a kolozsvári és több más lapok hasábjain jelentek meg jeles közleményei, melyek fényes bizonyítékot szolgáltattak arról, hogy mily kiváló tehetség, és ritka képzettség, nemes gondolkodás és mély érzés lakozik írójukban. Boldog családi élete még nagyobb impulzust adott munkakedvének s a legszebb jövő kecsegtethette őt, ki küzdelmes múlt után végre elérte az annyira óhajtott nyugalmat és boldogságot. Kiváló jellembeli tulajdonságai, a közügyek iránti meleg érdeklődése, önzetlen hazafiui szeretető közbecsülést és tiszteletet szereztek neki uj otthonában is, ugyannyira, hogy rövid idő alatt a város vezéregyéniségei között foglalt helyet. Minden fontosabb mozzanat és actus alkalmával előkelő szerepet engedtek neki, mert tehetsége, jelleme és sokoldalú képzettsége erre hivatottá tették. Midőn Sepsi-Szent-György városa Kossuth Lajosnak a díszpolgári oklevelet küldöttségileg nyújtotta át Turinban, neki vezérszerep jutott e küldetésben is; azokat a benyomásokat eddig, melyeket ez utazásáról a „Budapesti Hírlap “-ban közzé tett, olyan igaz, meleg, honfiúi érzéssel, ragyogó tollal irta meg, aminővel Kossiethról a legközelebbi években senki sem volt képes megemlékezni. Ez a közleménye egyedül megérdemli, hogy az ő emlékét nagygyá és tiszteltté tegye ! Halála előtt pár nappal is a közbizalom egyik küldötteképen szerepelt, mert tagja volt annak a elégtételt adnak a nőknek a férfiakkal szemben. Az ő históriájukban („Válás után“ és „Egy vén leány“) a férfi a bűnös és rossz, a nő pedig a jó. De azért nem hiszek nekik egészen, mert mintha kissé elfintorítanák arcukat a nő magasztalása »közben. Az ilyen verista féle írókkal szemben mindig jó az elővigyázat, mert nagyon is éles szemük van és ismerik az életet. Békefi Antal telepatikus történetet mond el, a mely az apai érzésnek dicséuekével végződik és már azért is rokonszenvre számíthat az olvasók túlnyomó részénél. Kozma Andor egy miniatűr-zsarnokot rajzol, « kit megejt késő korában és ledönt képzelt hatalmának zsámolyáról egy gyermekmosoly. Murai Károly egy kis tréfát cseveg el. Kazár Emil érdekes meseszövésével hat, Tóth Béla azzal a lángoló fantáziával és keletiesen dús színezéssel, mely az ő sajátja. Harmath Lujza után, a kinek thémája.a szív világából van véve. Malonyai Dezső egy igazán párisi izü történetet mond el és befejezi az elbeszélők sorát az, aki meg is kezdte: Mikszáth Kálmán. 0 egy históriát mond el nekünk a gyermekszobából. „A nómetke“ ez a címe; el van benne mondva, hogy az ő fiacskája hogyan sajátította el a német nyelvet. Hogyha én fiatal és szép mama volnék, ezért a történetért nem restelnék egy meleg ‘ csókot a szerzőtől. Igazán megérdemli! S ezzel elmondtam volna mondókáimat a legújabb Almanach tartalmáról. Hogy külső kiállítása is méltó ennyi szépséghez és jósághoz, mondani se kell talán. Erről már a kiadók neve kezeskedik. deputatiónak, mely Sepsi-Szent-György volt képviselőjének, Beksits Gusztávnak nyújtotta át a díszpolgári oklevelet. Ezt az aktust követő lakomán már elfogta a balsejtelem, midőn az ominózus 13-as szám gyakran gyászos következményeire utalt; s ő, aki rövid néhány nappal előbb a -iPesti Hírlap« hasábjain az ókori klasszikusokból ismertette a halálsejtelem telepathikus eseteit, szintén megérezte, megjósolta a háta mögött ólálkodó daemont, mely megirigyelte tőlünk a szép reményeket ígérő férfiút és az enyészet megsemmisítő világába sodorta az életerős tölgyet, melynek hajtásai csak ezentúl virultak volna teljes pompájukban. Ezt az utolsó szereplését megelőzőleg is gyermeki jó szivének igaz nyilvánulásában gyönyörködhettek testvérei. Mert a fővárosba édes anyja ölelő karjai közül jött, kit 70 éves születése évfordulóján a hálásan szerető gyermekek — mind együvé gyülekezve ünnepeltek, — ő pedig utoljára 1 A boldogult, ki a költői kedélyt, a mély érzést jórészt anyjától örökölte, a messze távolból, a bérces: Erdély széléről sem akart elmaradni erről a ritka szép ünnepélyről, hogy bálványozásig szeretett édes anyját szivvel, szeretettel ölelje át — utoljára l — E sorok írójának jutott az a szomorú emlék, hogy elhunyta előtt két nappal búcsúzzék el tőle ; — ki gondolta volna — hogy ez a legvégső találkozás! Utolsó szavaiban is édes anyját és áldott lelkű nejét magasztalta, s a legbensőbb apai örömmel és büszkeséggel emlékezett meg viruló gyermekeiről ! Ajkai csak a honvágy miatt nyíltak panaszra! Édes anyja, testvérei, szülőföldje körében szerette volna folytatni életét, és a kaján végzet — ebben az utolsó kívánságában is kérlelhetetlenül megakadályozta 1 Áldott legyen emleke ott a távolban, ahonnan a nemes lelke közénk, szerettei közé visszavágyott! Fernando. TÖRVENYKEZES. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi november hó 13-án. Szikszay Péter, Szikszay Péternó és Szikszay István ellen csalás miatt. Szabó Józsefné ellen magzat elhajtás miatt. Szántó Imre, Bosnyák István és Takaró István ellen fajtalanság miatt. Panczov János ellen lopás miatt. Heberling György ellen sikkasztás miatt. Özv. Katona Istvánná ellen lopás miatt. Tarai György, Mos István és Kovács János ellen lopás miatt. 1894. évi november hó 15-én. Őr. Szávits János, Czita János, Angyó János, Horváth József, Hitzhauz János, Berger Sámuel, Kovácska Mihály, Yarga Imre, Imrő Péter, Osopor János, Tolnai Pál, Berónyi János, Török József, Bárdos Dániel, Foki Mihály, Decsi István, Takaró Péter, Sümegi Pál. Máté Imre, Hitzhauz József, Csopor Imre, Dér János és Follinusz Oszkár ellen rágalmazás miatt. Markus József ellen sikkasztás miatt. Posta György és Czóh Lajos ellen okiratha- misitás miatt. SZÍNHÁZ. Gyenge darabok, gyenge előadások és gyenge látogatottság jellemzik az idei színházi saisont és legfőképen annak utolsó hetét. Színre kerültek e héten : Vasárnap : két előadás, délután «Sanyaró Vendel,» este »Cifra Juci.» Hétfőn: «Két szerelem..* Kedden: *Mikádó.» Szerdán: «Szökött katona.» Csütörtökön: »Vasgyáros.» Szombaton: «Koldus diák.» Az előadások mértékéül — úgy látszik — nagy részt zónaelőadásokat rendeztek. A többi között Kishonti ur játszotta el Derblay Fülöpöt stb. stb. — Holnap lesz az utolsó előadás, holnapután megy a társulat Zomborba. Megint csak azt consta- táljuk, hogy ifj. Polgár Károly kitűnő színész, főleg bonvivant szerepekben kellő tanulmányok mellett művészi színvonalra is emelkedhetnék, de nem jó direktor. Társulata összeállításában rendkívül pech-es, úgyszólván szerencsétlen, a műsor megállapításában szintén. — Tagja van számra nézve elég, de egyik gyengébb, rosszabb színész a másiknál. Kivételt képeznek a hölgy tagok közül; Laczkó, lurner, Benko és Nagyfatussy; a férfiak közül: ifj. Polgáris Gyarmathy. Ezzel aztáu vége. A többiek alig jöhetnek figyelembe. Nincs semmiféle énekese, komikusa, szerelmes hős színésze stb. Uj darabja pedig alig van egy-kettő. Sajnáljuk, hogy igy van, mert ez úgy a közönségnek, mint a különben igen rokonszenves direktornak, Polgárnak is egyaránt kárára van. Hirek. — Széchenyi Sándor gróf főispán pénteken délután városunkba érkezett. Másnap délelőtt 10 órakor tisztelgett nála a jubileumot rendező szőkébb végrehajtó bizottság. A küldöttséget a megjelenésben gyengélkedése miatt akadályozott Simont• sits Béla elnök helyett, a bizottság alelnöke: 7otth Ödön vezette, ki a bizottság nevében felkérte a főispán urat, hogy a vármegye közönsége által a 10 évi főispáni működés évfordulója alkalmából rendezendő jubiláris ünnepélyeken a megállapított programra szerint résztvenni szíveskedjék. A főispán ur erre kijelentette, hogy habár egyéni érzülete szerint inkább óhajtaná, hogy ne readeznének semmiféle ünnepélyt és tiz éves szolgálati időt elegendő jogcímnek az ilyen fényes ünnepélyekre nem is tart, mégis nem zárkózik el a vármegye közönségének kívánsága elől és az egész ünnepélyt a vármegye közönségének személye iránt tanúsított biza- lomnyilvánitásnak tekintvén, mély köszönettel fogadja a bizottság bejelentését és annak magát alárendeli. — A bizottság éljenzéssel fogadta a főispán ur ismert szerénysége által diktált nyilatkozatot és rövid társalgás után távozott. — Kinevezés. 0 Felsége Bán Zsigraond nagy- kanizsai kir. törvényszéki aljegyzőt a bonyhádi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Fényes esküvő. Bernrieder János földbirtokos és tartalékos huszárhadnagy, Bernrieder József, vármegyénk e köztiszteletben álló alakjának, a vármegyei szabadelvű párt elnökének fia, e hó 5-én vezette oltárhoz a gosztonyi róm. kath. templomban menyasszonyát, Széli Ilonát, Széli Kálmán valóságos belső titk. tanácsos és országgyűlési képviselőnek, a magyar közélet egyik kimagasló kitűnőségének leányát és a nagy költő, Vörösmarty Mihály unokáját. — Az esküvő teljes csendben és szűk családi körben ment végbe Széli Kálmánnak rátóti birtokán. Násznagyul szerepeltek és egyik tanuképen a menyasszony részéről: Vörösmarty Béla győri kir. táblai elnök és a másik tanú : a hirtelen közbejött betegség miatt meg nem jelenhetett Szíávy József főrendiházi elnök képviseletében: Emuszt Kelemen országgyűlési képviselő volt; a vőlegény részéről: Széchenyi Sándor gróf főispán és Bernrieder László földbirtokos, a vőlegény nagybátyja. — Koszorús lányok voltak; Ambrózy Teréz bárónő s Bernrieder Magda kisasszonyok ; vőfélyek: Chernél György és Döry László. Jelen voltak az esküvőn az örömszülőkön Széli Kálmán és nején Vörösmarty Ilonán, Bernrieder József és nején Frank Rozálián kívül Ambrózy Lajos bárónak, Széli Kálmán elhunyt legjobb barátjának özvegye, továbbá Bernrieder Lászlóné, Széli Ignác miniszteri tanácsos és Pintér Mihály, Széli Kálmánnak 28 óvén át meghitt gazdatisztje. — Az egyházi szertartást Schalk Mihály rábaszéntmihályi plébános végezte a gosztonyi templomban, hol nemesak a menyasz- szony, hanem maga Széli Kálmán is kereszteltetett. Az esküvő után a rátóti kastélyban dejeuner volt, mely után az ifjú pár Gráeon keresztül Olaszországba utazott. Az esküvő alkalmából Széli Kálmánt a legmagasabb körökből több száz távirattal és levéllel üdvözölték. — A család az esküvőről a következő jelentést adta ki; Dukai és széni- györgyvölgyi Széli Kálmán valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő s neje Vörösmarty Hona tisztelettel tudatják leányuk, dukai és szentgyörgyvölgyi Széli Ilonának bernecki Bernrieder Jánossal cs. és kir. tartalékos hadnagy a 7. huszárezredben,, bernecki Bernrieder József és neje, Frank Rozália fiával, e hó 5-én a gosztonyi róm. kath. teplomban történt házassági egybekelését. A Bernrieder család hasonló szövegű jelentést adott ki. — Uj táblai bíró. Cziglányi Béla pécsi kir. törvényszéki biró a pécsi kir. ítélőtáblához bíróvá neveztetett ki,
