Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-04 / 45. szám
6. TOLNAVÁRMEGYE. 1894. november 4. — Várkonyi Endre sepsiszentgyörgyi főgimnáziumi tanár, a magyarnyeiv és irodalomnak egyik kiváló képzettségű professora és művelője, a székely nemzeti muzeum őre, lapunk dolgozótársa, október 81-én délután 4 órakor hirtelen elhunyt. Még pár nappal halála előtt Budapesten járt, mint a Bekaica Gusztávnak Sepsi-Szent-Győrgy város díszoklevelét átnyújtó küldöttség tagja, semmi baja sem volt s alig, hogy hazaérkezett, élte virágjában elhunyt a mindenki által kedvelt, erős hazafias érzületű fiatal professor. Az irodalommal nagy buzgalommal foglalkozott. A tollat kiváló ügyességgel és járatossággal kezelte. Számos irodalmi, utóbb politikai közleményt irt a „Festi Hírlap“-ba és egyéb lapokba és folyóiratokba. 0 volt a sepsiszentgyörgyi küldöttség vezetője ezelőtt két évvel Koaauth Lajosnál Turinban, kinek a város díszpolgári oklevelét adták át. Kezdetben a papi pályára lépett és a piarista rendnek több évig volt tagja. Később kilépett a rendből és a református vallásra tért át. Mint a sepsiszentgyörgyi ref. főgimnázium tanára ezelőtt 4 évvel nőül vette Länderer Leonát, özv. Länderer Arthurnénak leányát, a kivel boldog házasságban élt és két kis gyermeket hagyott maga után. Az elhunytban Várkonyi Sándor (kiadóhivatalunk főnöke) öcscsét gyászolja. — Áldás kísérje a korán elhunytnak emlékét. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki : „Alólirottak mély fájdalommal tudatják, hogy a szerető férj, a gondos atya, gyöngéd fiú, testvér, rokon és barát Várkonyi Endre a sepsiszentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó-kollegium nyilvános rendes tanára folyó évi október hó 81-én délután 4 órakor négy évi boldog házasság után életének 37. évében szivszélhüdés következtében megszűnt élni. Az elhunytnak földi részei folyó hó 2-án délután 2 órakor fognak az ev. ref. hitvallás szertartása után örök nyugalomra helyeztetni. A boldog feltámadás hitében legyen álma csendes! Béke poraira, áldás emlékére! Sepsi-Szentgyörgy, 1894. november 1. Özv. Várkonyi Endrónó szül. Länderer Leona, az elhunytnak hitvese. Zoltán és Dalma az elhunytnak gyermkei. Özv Sóner Jánosnó az elhunytnak édes anyja. Várkonyi Sándor, Várkonyi Iván, Várkonyi Ferenc, Irma, férj. Kornis' Istvánná, Kornis Imre, az elhunytnak testvérei és ezeknek gyermekei. Özv. Länderer Arthurné, az elhunytnak anyósa és Länderer Elza, kis leánya. Kornis Istváu, Abafy Gyula, neje és gyermeke. Pártos Vilmos, neje és gyermekei. Velits János, neje és gyermekei, mint sógorok s illetőleg unokaöcscsei és unokahugai az elhunytnak ; végül a többi nagyszámú rokonok és barátok.“ Az ottani főgymnázium tanuló ifjúsága pedig a következő gyászjelentésben búcsúzott el szeretett tanárától: „Mélyen megilletődött szivvel tudatjuk, hogy Várkonyi Endre főgimnáziumi rendes tanárunk folyó évi október 31-ón délután 4 órakor rövid kínos szenvedés után jobblótre szen- derült- Elmondhatjuk kevés változtatással a nagy költő szavaival Multis ille bonis flebilis occidit, Nulli flebilior, quam nobis.“ A boldogult hült tetemei folyó hó 2 án a háznál tartott rövid ima után fognak a helybeli ref. temetőben örök nyugalomra tétetni. Legyen emléke áldott, pihenése csendes! Sepsi-Szentgyörgy, 1894. november 1-én A Székely Mikó-kollegium tanuló ifjúsága.“ — Káldy Gyula fővárosi zenetanár és művésztársai, kiket városunk közönsége a tavaszszal rendezett hangversenyéből előnyösen ismer, a közel- napokban újból felkeresik Szegzárdot s újból lesz alkalmunk gyönyörködni a Rákócy és Thökölyi korszak hamisítatlan magyar zamatu nótáiban. — Az egészen újból egybeállitott műsor a régi magyar zene legremekebb gyöngyeit tartalmazza s igy méltán nagy az érdeklődés a ritka műélvezetet ígérő estély iránt, de azért ajánlatos volna a hangversenyt arra az időre halasztani, a mikor már színészeink elhagyták városunkat. — Jegyek előjegyzése Krammer Vilmos ur előnyösen ismert könyvkereskedésében eszközölhető. — Fegyelmi vizsgálat egy tanító ellen. A szegzárdi r. k. hitközségi iskolaszék Abaffy József tanitót állásától felfüggesztette, fizetését beszüntette s helyettesítésével Gyeni8 Antalt, a Mayer Arlov- féle magánintézet tanítóját bízta meg. Egyben el- határzta az iskolaszék, hogy az egyházmegyei hatóságtól a fegyelmi vizsgálat megindítását is fogja kérelmezni. Erre okot az szolgáltatott, hogy Abaffyt annak dacára, hogy a méhészeti vándor- tanítói állást elfoglalta, tanító állásáról nem akar lemondani s igy önmagával ellenkezésbe jutott. — Katonai szemlék. A közöshadseregbeli tartalékos katonák ez idei őszi szemléje Szegzárdon, a múlt hétfőn ért véget a legnagyobb rendben. — Kanyaró. Városunkban és környékén föllépett a kanyaró. Eddig egy áldozata van még; egy szőlőhegyi munkás gyermeke halt bele. Az óvintézkedések megtétettek. — A szegzárdi községi iskolaszék, mely a múlt héten újjáalakult s melyben a választott tagok számát felényire leszállították — csak azért, hogy a törvény követelményének, mely szerint az iskolaszéki gyűléseken a válasziott tagok felének okvetlen jelen kell lenni, könnyebben megfelelhető legyen s a melybe — előleges megállapodás szerint — csak olyan tagok vétettek fel, a kikről feltehető, hogy minden gyűlésre el fognak járni, — október 30-án akarta első és egyúttal elnökválasztó gyűlését megtartani; de — csak akarta, mert — a választott tagok nem jelentek meg a szükséges számban, azaz hatan. így hát az első gyűlés nem volt megtartható. — A levelezőlap 25 éves jubileuma. Az értesítésnek azt az egyszerű és olcsó módját, melyet a levelezőlapok nyújtanak, Hermann Manó osztrák tanár találta fel. Az 1869 év január 26-án fejtette ki tervét a Neue Freie Presse hasábjain s noha a bécsi kereskedelmi ministerium a viteldijat 3 krban akarta megszabni, Hermann tervét s a 2 kros postadijat mégis elfogadták s 1869 okt. 1-én adták ki az első levelezőlapot, mely 25 év óta diadalmasan járja be a világot és évenként nem kevesebb, mint 1200.000.000 (ezerkótszázmillió) darab jön belőle forgalomba. Hermann jelenleg a bécsi műegyetemen a közgazdaság tanára. — Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést : „Hofbauer, szül. Wolf Julia, úgy a gyermekek, unokák és dédunokák nevében fájdalomtól megtört szivvel jelenti felejthetetlen jó férj, illetőleg atya, nagy- és dédatyának Hofbauer Lipőt élte 81-ik évében és legboldogabb házasságának 55-ik évében rövid szenvedés után folyó évi október hó 25- én éjjeli 10 órakor történt gyászos elhunytét. A boldogultnak földi maradványai október hó 28-án délelőtt 10 órakor fognak a tolnai izr. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Tolna, 1894. október hó 26- án. Béke lengjen az elhunyt sírja felett! — Jegyző választás lesz Alsó-Nána községben folyó hó 15-én. A pályázat már ki van Írva. — A gindfi-családi állami népiskolához kinevezett tanitó, Schettl Miksa, mielőtt állását elfoglalta volna, lemondott. Az igy megüresedett tanítói állomásra Tolnavármegye tanfelügyelője pályázatot hirdet november hó 15-ig. A tanítói állomással 400 frt évi fizetés, szabad lakás és kerti illetmény van összekötve. — Halálos esés. Grosz János tolnai születésű kocsis, a fővárosban oly szerencsétlenül esett le kőhordó kocsijáról, hogy a kerekek teljesen ösz- szezuzták. A kocsis azonnal meghalt. — „A szegzárdi m. kir. pénzügyigazgatóságnál kiselejtezett mint egy 20 metermázsa papir mennyiség f. évi november hó 19-én d. e. 10 órakor nyilvános árverésen eladatni fognak. Zárt ajánlatok 20 frt bánatpénz mellett f. évi nov. 18-án déli 12 óráig fogadtatnak el. Megfelelő ajánlatok hiányában a kiselejtezett papir mennyiség a fenti árverési napon nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek egészben vagy esetleg metermázsánként is eladatni fognak. — Unghváry László ceglédi jóhirü gyümölcs- faiskolájának, mai számunkban megjelent hirdetését t. olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. — Halálos végű gyermekjáték. Szörényi Ferenc, faddi kocsis szekerét a mezőn répával megrakta, haza hajtott. A falu végén több gyermek a kocsi hátuljára felkapaszkodott, a mit a kocsi elején ülő kocsis nem vett észre. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kocsi mögött nagy gyermekjajgatás hallatszik, mire visszanézve látta, hogy a kocsija egy gyermeket, — a 7 éves Kapronczai Györgyöt, a ki lóggázás közben a kocsi alá esett, elgázolta. A gyermeket hazaszállították, a hol az csakhamar meg is halt. — Úgy lásztik, a kocsis ártatlan. VIDÉK. — Tolna és a német szó. Tolnán ma a 12. ulánus ezrednek nagy napja volt. Az egész legénység a tiszti karral az élén templomba vonult, hol ünnepi isteni tisztelet - tartatott részükre. A mise után Péchy J. prépost rövid horvát imádságot mondott, mert katonáink csak ezen ékes nyelven értenek, s utána szép vallási német beszédet mondott. De miért nem magyart? hiszen azoknak, minthogy csak horvátul értenek, nagyon mindegy, mig ellenben nekünk, kik itthon vaeyunk Magyarországon, még sem egészen mindegy, no de végül felfogás dolga, a beszéd azért igen szép volt, az isten, király, és császár iránti engedelmességről, a hazaszeretetről, a becsületes szív es tiszta lólekről szólt s intette, figyelmeztette a katonákat, hogy a leteendő esküt soha se felejtsék el s legyenek hű hozzá, mint Istenhez és önmagunkhoz. Mise után a belső kaszárnyába vonultak a katonák, hol^ az újoncok a szokásos esküt anya nyelvükön letették. Általában ami a külsőt illeti, különösen az újoncok között sok gyenge, sápadt arcú legényt látunk, akikre bizony ráfér egy kis katona élet, hol majd megerő- södnak s szint kapnak. — — Hogy azonban Tolnán néha magyar nyelven is közhírré ad a községi elöljáróság egyetmást, az igaz a dolog mindinkább ritkább lesz ugyan, de néha mégis csak hallani. Sok sok éven át, mindig * Kaser steuert» kértek, de egy időben elhallgattak vele most legújabban azonban újra divatba hoztákzs mikor a dobos elmondta, hogy a * Kaiser steuert* mindenki iparkodjék minél előbb befizetni, nyomban utánakihird ette. hogy mindenki a «császári adót» végrehajtás terhe mellett fizesse meg. Bizony nem csak a mi adónk, hanem községi rendszerünk sem bir a császáritól megszabadulni, császári nálunk a biró, jegyző és kisbiró, csak annyiban változtak, hogy a copfot fejükről levágták, de minden ténykedésükben viselik híven és hűen. Itt Tolnán, Magyarország szivében, hol az iskolai tannyelv magyar, s mindenki e nyelven ért s beszélni tud, ha már két nyelven kell egyetmást közhírré tenni, nem mer a biró előbb magyarul és azután németül hirdetni, hanem ráhagyja a kisbiróra, ki mikor elmondta németül, hogy drága idejét kímélje, elfelejt magyarul is hirdatni. A megye kultur adóra megszavazott nagy összeget, hogy a magyarositó tanítókat jutalmazza. Ez igen szép dolog, de hazafias tanítóink magyarosítanak anélkül is, adják jegyzőinknek és a kisbiráknak, kik talán jó fizetés vagy jutalom mellett tudomásul veszik, hogy Magyarország királyság s a nyelve a magyar. Csak azt csodálom, hogy ezek az emberek nem resteiik magukat magyaroknak vallani. — — Halálozás. Tolnán Eisenbart Gyula kereskedőt nagycsapás érte: egyetlen fia Gyula 13 éves korában Budapesten, hol iskolába járt hirtelen, cukor- betegségben meghalt. — Holttestét haza szállították és mindenszentek napján, nagy részvét mellett újra beszenteltók és örök nyugalomra kisérték. — Lord Cynló. Kérelem. Jelige : „Beköszönt hidegen a mogorva tél I“ Folyó hó 2-án reggel didergő kis iskolás gyermek sietett előttem az iskolába — pőrén, mezítláb. Ezt látva, először is Petőfinek fentidózett s általam jeligéül használt verssora jutott eszembe, azután jneg — bold. Miké Görgy újvárosi plébános. Ha egészen vidéki ember olvassa jelen soraimat, csudálkozni fog ezen összefüggéstelen két idézeten ; de a ki ismerte a boldogult plébánosnak a szegény gyermekek iránt érzett vóghetetlen sze- retetót, tudni fogja azt, hogy mennyit vesztettek azon szegény iskolás gyermekek Ő benne, aki ilyenkor már rendesen felruházott néhányat a jobbmó- duak által levetett ruhadarabokkal. Mert igy a tél beköszöntésekor már rendesen útnak indította a „Segítség szekerét“, hogy összeszedje a rongyos ruhákat, s felöltöztesse azokba a szegény iskolás gyermekeket. Ezelőtt körülbelül tiz évvel csekélységem volt az, aki a kolozsvári „Rongyos-egylet“ mintájára egy szegzárdi „Rongyos-egylet“ megalakításának eszméjét vetettem föl s pár évig az összegyűjtőt^ ruhadarabokkal télén át én melengettem a szegény skolás gyermekeknek didergő tagjait; később azonban az ón kérésemre bold. Mikó vette át a nem irigylendő szerepet s mondhatom, hogy az ő magasabb tekintélye az ügynek csak javára szolgált. Most, hogy Ó megszűnt a szenvedők nyomorát látni, nem egy szegény anya jött hozzám kérni, hogy ki fogja ezután az ő fiát egy kis melegebb ruhával a télen ellátni ? hogy ki szedi most össze az uraktól a rongyos ruhákat ? — Megígértem nekik, hogy teszek majd ez ügyben valamit és ha rendelkezem ruhadarabokkal, majd nem feledkezem meg róluk. már a boldogult által hozzám visszaszármaztató „Segítség szekerének“ kiszáradt kerekeit, s 'add is, mig nalam sokkal tekintélyesebb egyén ütni indítja azt, felhívom a jószivü emberbarátokat, kil nek a szegény, ruhátlan iskolás gyermekeken me akad a szemük es megkönyörül a szivük: jultassi hozzam „gyalogszerrel“ elvetni való ruhadarabjuk* vagy foltozásra szánt „vekerlójüket“, hogy a szegén ruhátlan iskolás gyermekeknek didergő tagjait * elajándékozott ruhadarabokkal befödhessük. Szegzárdon, 1894. november 3-án. Kálmán Károly, tanitó.
