Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-14 / 42. szám
2. T®LNA VÁRMEGYE. 1894. október 14. röljük és a főgimnáziumot felállítsuk, a két algimnázium fenmaradását pedig biztosítsuk. A magyar kultúra és vármegyénk előrehaladása megérdemlik és megkövetelik, hogy áldozatot hozzunk érettük. Hallgasson el az a kicsinyes felfogás, mely abban nyilvánul, hogy a szegzárdi főgimnáziumnak nem kell adni, mert az csak helyi érdek, az algimnáziumoknak pedig azért nem, mert azok protestáns felekezeti jellegűek. Hazafias célokról van szó, azokat megvalósítani, a mennyire erőnk csak engedi, hazafias kötelesség. A reformpolitika gyümölcsei és az államháztartás. A magyar állam költségvetésében, az 1893. évi zárszámadás 34 millió forintnyi feleslegében nemcsak a magyar államháztartás fényes helyzete jut érvényre, hanem ez a nagyszerű pénzügyi és gazdasági siker azt is bizonyitja, hogy a magyar kormány reformpolitikája helyes és az államra áldásos. Magyarország pénzügyei ma oly jók, költségvetésének számai a jólétnek és a kulturális és gazdasági haladásnak oly ékesen szóló bizonyítékai, hogy okvetlen el kell ismerni, hogy az uralkodó reformpolitika is jó. A tények logikája lehetetlenné teszi, hogy ez igazságot bárki tagadhassa. Ezt a politikai igazságot, a magyar államnak ezt az áldásos politikai és pénzügyi sikerét elismerheti minden párt, a mint Magyarország tekintélyének és hatalmának nagy előnyére azt a külföldi államférfiak és szaktekintélyek elismerték. Ennek az igazságnak érvényre juttatása tehát a legfőbb állami érdekeknek használ és csak előnyös rájuk nézve, ha a gazdasági munkálkodás terén megszűnik a pártok torzsalkodása. Egy pártnak sincs érdekében, hogy a logika törvényei ellen ez igazságon rágódjék. Hisz az uj testamentum is, mely társadalmilag és gazdaságilag is reformálta az egész világot, tanítja, hogy gyümölcséről ismerjék meg a fát. E reformpolitika gyümölcseit számokban az 1893. évi zárszámadások 34 millió forintnyi feleslege fejezi ki. Elő bizonyítéka ez Magyarország viruló egészségben gyarapodó hatalmának. Ezért tehát a megcáfolhatatlan politikai mennyiségtan szariusnak budai utazása“ (40 kr). Dayka Gábor költeményei (20 kr), Csokonai „Ódák“ (20 kr), Berzsenyi Dániel versei (50 kr), Kölcsey Ferenc versei (60 kr), Kisfaludy Károly versei (50 kr), Catullus versei. Latinból. (30 kr) Goethe „Hermann és Dorottya.“ Németből. (20 kr), Puskin Sándor „Anyegin Eugen,“ Oroszból. (60 kr), Csokonai „Béka- egérharc“ (20 kr) és ódái (20 kr), Gyulai Pál „Szilágyi és Hajmási“ (20 kr), Petőfi „A helység kalapácsa“ (20 kr), Boileau „A költészetről.“ Franciából. (30 kr), Wlislocki Henrik „Az erdélyi cigány népköltészet“ (20 kr), Longfellow „Hiavata“ Angolból. (40 kr), Olasz költőkből (50 kr), Goethe „Berlichingeni Gottfried.“ Németből (50 kr), Ilos- vai Péter „Az hírneves Tholdy Mihlósnak históriája“ (20 kr), Longfellow „Az arany legenda.“ Angolból. (40 kr.) Cucor hőskölteményei és meséi (30 kr) Tibullus elégiái. Latinból (30 kr), Petrarca összes szerelmi szonettjei, Olaszból (80 kr) Cucor lyrai költeményei (40 kr), Szerb népdalok és hősregék (50 kr), Szohváb „Sah-Náme“-ből Perzsából. (30 kr), Tisza Domokos hátrahagyott versei (30 kr) Milton „Az elveszett paradicsom.“ Angolból. (80 kr). Az összes 34 mű értéke 13 frt 30 kr; csau 3 évi időtartam alatt szerezze be valaki, egy évre 4 frtnál alig valamivel jut több, pedig hányán mennyivel többet adnak ki évenkint a fércregÓDyek füzeteire? Hisz csak a vidéki könyvkereskedésekbe kell betekintenünk, s ily szomorú statisztikát találunk : tudományos vagy szépirodalmi munkának rendes vevője, vagy megrendelője van 10, mig mindenféle ismeretlen regények füzeteinek 50, kik bályaival bizonyította be szükséges voltát a reform- politika, a mely évek óta vezeti az ország sorsát. Ezek a pénzügyi eredmények részrehajlatlan számtani kifejezései Magyarország kulturális, politikai és gazdasági haladásának. E reformpolitika gyümölcseit ma már élvezi az ország és annak gyakorlati haszna napról-napra nagyobb lesz a magyar termelő osztály minden tényezőjére nézve. A beszédben, melylyel Wekerle miniszterelnök és pénzügyminiszter a Magyar állam 1893. évi költségelőirányzatát a képviselőház elé terjesztette, Magyarország pénzügyi politikájának számos értékes következményeire utalt. így hangsúlyozta egyebek közt, hogy a külföld által is elismert ama tény, mely szerint Magyarország ma azon európai államok sorába tartozik, a melyek a legjobban rendezett pénzügyekkel birnak, kell, hogy arra indítson bennünket, hogy azt tovább értékesítsük az ország gyakorlati hasznára. Valamint más, hasonló kedvező pénzügyi helyzetben levő állam, mint Magyarország, államadósságai után jóval alacsonyabb kamatot fizet a 4%-nál, azonképen a Magyar állam sem áll meg az államhitel javításának utján. Wekerlének szándéka e tekintetben az, hogy alkalmas időben a pénzpiac kedvező helyzetét fel fogja hssználni oly állami kölcsön kötésére, mely után a mostani 4%-os kamatnál alacsonyabb kamatot fizet az ország, hogy ezzel az alacsonyabb kamatozású kölcsönnel a mostani 4%-os, tehát magasan kamatozó államadóssági címleteket konvertálja, illetve kifizesse. A jogos megtakarítást aztán, a melyet az állam ezzel az államadósságok után fizetendő kamatkiadások csökkenése által megtakarít, nagyobb mértékben fordíthatjuk kulturális célokra. A miniszterelnöknek egy másik igen fontos nyilatkozata biztosíték arra nézve, hogy a pénzügyi haladás uj feltételeiről is előre gondoskodik, így a szeszadó reformja az előrehaladó és a közegészségügyre is előnyös rendszer értelmében fog történni úgy, hogy csak tisztított és az egészségnek nem ártalmas alkohol jöhet forgalomba. Magyarország ezzel a pénzügyi reformmal adóbevételeinek állandó emelését éri el és oly reformátori példát ad, melyet Európa más államai ép úgy fognak majd utánozni, mint a zónatarifát. A költségelőirányzat fényes eredményét a maga egészében még érthetőbbé teszi az, hogy 1895-ben megint egy roppant összeg: 24,322.733 frt fordittatik beruházásokra. Ezek a beruházások mind olyanok, melyek jövedelmet hajtanak. Ezen kívül az összes minisztériumnak költsége emeltetik. Ilyen emelések a belügyi tárca nagyobb szükség legnagyobb részt iparosok, a kikre minden esetre nagy kár, hogy ilyen munkákból szívják magukba a szellemet, a mely minden lehet, csak nem magyar, s mindent adhat csak helyes élet-irányt és elveket nem I Most, mikor még a ponyvának selejtes termékeit is Arany Jánosnak olcsó kiadásával (pl. Toldi 8 kr) kezdi kiszorítani, tán felébred a nagy közönség is, meg fogja válogatni olvasmányait és szívesen támogatja azt a vállalatot, mely olcsósága mellett a leghirnevesebb Íróknak nyújtja örökbecsű műveit! Ez különben most avval hálálja meg a nagy közönség rokonszenvót, melylyel kiadványait any- nyira felkarolta, hogy uj kiadásában egy-egy szám árát 10 krra szállította le. Sőt előfizetést is nyitott 9 sorozatra; minden sorozatban (mely 20 számból áll, tehát összesen 2 frt) a legjelesebb irók- vannak összeválogatva úgy, hogy 2—3 hazai iró művén kívül a többi a világirodalom jeleseitől van. Az összes 9 sorozatban 70 munka foglaltatik, s mindez 18 frt. Magától értetődik, hogy minden szám, illetőleg mű külön is kapható, kinek mire szüksége vagy kedve van, azt szerezheti meg. Ismételve nem győzzük eléggé ajánlani az „Olcsó Könyvtár“ műveit az olvasó közönség figyelmébe, mert bennök olcsó pénzen oly kincseket gyűjthetnek, melyet — az írás szavai szerint — sem a rozsda és a moly meg nem emészthet, sem a tolvajok ki nem ásnak és el nem lopják 1 Várkonyí Endre. leteire 1,270.954 frt; a pénzügyi tárca rendes kiadásai 9144257 frttal, a földmívelési tárca kiadásai 604682 frttal, a vallás- és közoktatásügyi tárca szükségletei 907629 frttal, az igazságügyi tárca rendes kiadásai 343885 frttal emelkednek 1895- ben. Leghatalmasabb a szükségletek emelkedése a kereskedelemügyi tárcánál, melynek több szükséglete 1895-re 12735829 frtot tesz, mely összegből 9404800 frt az állami vasutak kiadásainak emelkedésére esik. Tetemes az emelkedés a közügyi kiadásoknál, Horváth-Szlavon országok beligazgatásai szükségleteinél és a honvédelmi tárcánál is. És mindezek a reformpolitika állami mérlegének eredményei. P. C. A szegzárd-báttaszéki A. é. vasút közigazgatási bejárása. A szegzárd-báttaszéki vasút közigazgatási bejárása e hó 10-én és 11-én ment végbe. Az első napon Szegzárdon, a másodikon Báttaszéken. Részt vettek a kereskedelmi minisztérium részéről : Spányi Kálmán műszaki tanácsos, a bizottság elnöke. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium részéről: Plank Ede m. kir. honvéd huszárszázados. A földmivelés- ügyi minisztérium képviseletében: Hekler Károly kir. főmérnök. A m. kir. államvasutak részéről: Gradl Sándor főfelügyelő, Lázár Elemér főmérnök, Véber Antal és Bende Andor főmérnökök. Tolnavármegye közönség és közigazg. bizottsága képviseletében : Fórdős Vilmos tiszti ügyész, Pesíhy Élek h. főszolgabíró s Markó Gusztáv kir. főmérnök, az államépitószeti hiv. főnöke. A szegzárd-sárbogárdi vasul részéről: Perlaky József osztálymérnök. Az engedélyes részéről Leopold Lajos engedélyesen kívül: lotth Ödön ügyvéd, jogi képviselő, Pollák Armin budapesti tervező mérnök és dr. Vásárhelyi Lajos budapesti ügyvéd, az engedélyes budapesti jogi képviselője. A budapestiek kedden este külön szalon kocsiban érkeztek Szegzárdra, a hol engedélyes fogadta. Másnap Szegzárdon vol' igazgatási bejárás a vármegyeház kisterméb ülést Spányi Kálmán elnök nyitotta meg. M tek a fent nevezetteken kívül Szegzárd közs viseletében 7ákler bíró és Hirling dr. jegyző, az uradalom részéről Beöthy Károly ügyvéd, továbbá Ócsény és Decs községek részéről a birák, Dúzs és Erdős jegyzők, több elöljáró és a vasutirány által érdekelt felek. A tárgyalás délután 3 óráig tartott. Annak eredményét a következőkben foglalhatjuk össze: Szegzárdnak jelenlegi állomása megmarad, azonban az uj vasút folytán egy váltóőrház és egy vizállomás létesítendő. Az uradalom és a község a vásártéren áthaladó vonalon egy aluljáró utat kíván alkalmaztatni. Szegzárdtól Öcsényig 6 hid (áteresz) és 5 útátjáró terveztetik. Őcsény község személy- és áruforgalomra berendezett rakodó állomást kap. Őcsénytől Decsig 9 hid (műtárgy) és 8 útátjáró terveztetik. Az érdekeltségnek különös észrevétele nem volt. Decs község képviselete a második várians kiépítését óhajtja. Ez a tervezett állomástól lefelé, közvetlen a pilisi ut közelében és avval párhuzamosan halad. Engedélyes is ezen vonal kiépítése mellett nyilatkozott. Decstől Pilisig 9 műtárgy és 6 útátjáró van tervézve. Az érdekeltség aze is óhajtja, hogy az állomás élő állatok szállítására is belegyen rendezve. Ezzel Szegzárdon a tárgyalás véget ért, melyet délután 3 órakor a „Szegzárd-Szálló“ éttermében társasebéd követett, a melyen a fentiek vettek részt. Az nap este a budapesti kiküldöttek, a vármegye és uradalom képviselőinek tiszteletére Leopola Lajos engedélyesnél estély volt. A vacsora alatt számos felköszöntő mondatott, a melyek a házigazdát, a háziasszonyt, Spányi elnököt, a vármegye képviselőit, a bizottsági tagokat külön és együtt éltették. Másnap Báttaszéken a községház tanácstermében folytatták az eljárást. Megjelentek az uradalom képviseletében: Mitweg Henrik főtiszt, Simon István ispán, Qyöry Vilmos ispán; Báttaszék község részéről: 'lafner János biró, Angyalffy Imre főjegyző, Csatáry Aladár jegyző, Boskovitz Mór dr., Wohl Jakab, Bakó Simon és Hermann József elöljárók; Pilis község részéről: K. Asztalos
