Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-16 / 38. szám

1894. szeptember 16. TOLNA VÁRMEGYE. 3. Az uj peres eljárás küszöbön. Alig pár hót múlva megváltozik az országban a jog érvényesítésének és a jog­vita bírói elintézésének módja. Még pedig gyökeresen és átmenet nélkül azonnal meg­változik. A felek vitáját hallgató és azoknak nyilatkozataihoz kötött biró helyét a vizs­gáló biró foglalja el, aki egyéb szabadsá­gai mellett kötelezheti az előtte perlekedő­ket arra is, hogy mindarra, amit neki mon­danak, esküdjenek meg, aki nem tartozik valónak tartani azt, amit a tanuk mondanak; felsőbíróság helyett egy másik bíróság, amely újra tárgyalja a pert; a makacsságra, a perköltségekre és az ítélethozatalra vonatkazó és lényegükben uj intézkedések, — bizonyára gyökeres vál­tozás. És mindez máról holnapra, mert a törvény hatálya kiterjed a folyamatban levő ügyekre is (222. §.) Nagy feladatok hárulnak a bírói és ügyvédi karra, a reform sikere attól függ, hogy meg fognak-e felelni tudni azoknak az igényeknek, amelyekkel irányukban az uj tör­vény föllép, hogy nem-e találja őket készület- lenül november elseje, az életbelépés napja. Mikor Németországban a mi uj eljá­rásunkkal, majdnem minden részletében azonos polgári perrendtartás 1877-ben életbe lett léptetve, a német bírói és ügyvédi kar már sok hasznos gyakorlati útmutatással el volt látva. Az igazságügyi kormányok utasítása folytán több hannoveri és pfalci biró, mint akik a francia jog vidékén mű­ködvén, már korábban tiszta szóbeli eljá­rást alkalmaztak, a birodalom főbb városai­ban hivatalos jellegű előadásokat tartottak az uj eljárásról. Te szaladsz, a vékony dongáju hordár a kof­ferrel utánad, de sajnos, a vonat sokkal, sokkal előtted. Már csak egy piros pont látszik . . . már az is eltűnt .. . Hiába, ezen nem lehet segíteni, vissza kell fordulni. A vékony dongáju hordár egy koronával töb­bet kér, a mért versenyt futott a vonattal; te do­hogva meg adod neki. A lóvasut még zsúfoltabb, mint előb; te megadással kinlódol rajta. Az utcán a hány ismerősöd van, mind beléd botlik; mindegyiknek az arca kérdőjellé alakul és egy se állja meg szó nélkül: — Hát maga nem utazott el ? S te neked mindannyiszor bűnbánó arccal kell elmesélned, hogyan késtél le. Mindegyik ki­nevet, mintha nem volna elég boszuságod egyéb­ként is. Mikor legalább húsz kiállhatatlan ismerőst leráztál a nyakadról, huszonegyediknek Kohn ur alakja tűnik fel messziről. Ugyanazó a Kohn űré, aki tiz forintot akar kipréselni belőled. Ijedve for­dulsz be a mellékutcába, s a szived még erősen dobog a kiállott félelem miatt, mikor uj veszély fenyeget: a harmadik hiteleződ jő szembe, ugyanaz, aki az előtt Zináját kisérgette. Most leány nélkül közelget. Hamar besurransz egy kapu alá s ott várod meg, mig a viharos felhő elvonul. Aztán félve lappangva végre lakásodra érkezel. A házi­asszony összeszid, a kisasszony kinevet. Te ezt már észre se veszed nagy boszuságodban. Másnap reggel korán kelsz s a vonat indu­lása előtt két órával ott vagy már a pálya udvar­nál. Két óra hosszat számlálod türelmetlenül a per­ceket és másodperceket, aztán beszállsz. Harmadik csöngetés. Indultok, és—és egy­szerre elfeleded minden boszuságodat, kellemetlen­ségedet, minden hiteleződet (bár ők is elfelednének tégedet!), minden adósságodat arra az egy, édes gondolatra, hogy indulsz immár haza felé! Indigó-pinty. De tudomásunk van arról is, hogy a győri kir. itélő-tábla elnöke az alája ren­delt bíróságok könyvtárai részére már a múlt évben megszerezte Meyer Hermann, német fötör vény széki birónak „Gyakorlati útmutató az uj perrendtartáshoz“ és Fuchs- berger és Lewy, bíráknak „Esetgyüjtemény az 1875-iki peres eljáráshoz“ czimü köny­veit, melegen szivére kötvén a bíráknak azok tanulmányozását. Tovább ment ennél a szombathelyi kir. törvényszék elnöke, akinek kezdeményezé­sére az ottani ügyvédek és bírák, sót a vidéki birák is két hónapon át minden szombaton szemináriumot tartottak, amely­ben az uj törvény egyes fejezeteit az elő­adónak kijelölt résztvevő ismertetése után gyakorlati szempontból megbeszélték. Ugyanezt tették a nyitrai törvényszék elnöke és a budapesti VI. kér. járásbíróság vezetője is. Kétségtelen, hogy az ily együttes ol­vasás és tanulás nagyban előmozdítja a tör­vény megértését és biztosítéka annak, hogy egyes intézkedései nem lesznek különbö­zőkép magyarázva. Evvel pedig már is sok van nyerve. Talán az együttes foglalkozás a tör­vénynyel sem biztosit az ellen, hogy egyes részeinek gyakorlati alkalmazására nézve azok tulajdonképi szellemével ellenkező meg­állapodás jön létre, de bizonyos, hogy nem lesznek hasznos viták és fejtegetések a gya­korlatban valamely szakasznak mikénti al­kalmazása körül és hogy nagyban és álta­lában a jó utón könnyen és akadály nél­kül haladnának előre azok, akik hivatva lesznek a törvényt alkalmazni. Kívánatos volna, hogy a vezetésre hi­vatottak ezeket a jogszolgáltató és jogke­reső közönség érdekében nálunk is meg­szívleljék. Hirek. — Személyi hir. Dr. Kramolin Emil, ki ez évi május óta a Budapesten vállán és lábán szenve­dett nagymérvű sérülések gyógykezelése miatt Szeg- zárdtól távol volt, a múlt héten, barátainak és nagy számú tisztelőinek örömére, lényegesen javult, bár nem teljesen helyreállított egészséggel visszaérke­zett. Szívből kívánjuk, hogy itthon mielőbb teljesen felgyógyuljon. — Percei Dezső országgyűlési képviselő bony­hádi tartózkodását a delegációk ülései miatt félbe­szakította és már múlt héten Budapestre utazott. Perceit a delegáció külügyi bizottságának tagjává választották. — Eljegyzés. Bernrieder János, a vármegyei jeunesse dorée egyik közkedveltségü tagja, Bemrie- der József megyei nagybirtokosunk és a várme­gyei szabadelvű párt elnökének fia, eljegyezte Széli Kálmán valóságos belső titkos tanácsos, volt pónz- ügyminister és neje szül. Vörösmarty Ilonának le­ányát. Á menyasszony Vörösmarty Mihálynak, a koszorús költőnek unokája. — Esküvő. Fényes esküvő volt e hó 9 én Sár-Szent-Lőrinc község evang. templomában, a hol Sass László, borjádi földbirtokos, tartalékos huszár­hadnagy, Tolnavármegye nemrég elhalt főorvosá­nak Sass István dr.-nak fia, vezette oltárhoz szép menyasszonyát Kocsis Gizella kisasszonyt, Kocsis Lajos uradalmi tiszttartó leányát. Násznagyok vol­tak: Hets Ödön budapesti ügyvéd és ifj. Kocsis Lajos; nyoszolyó lányok : Kocsis Kata és Mariska, Nászay nővérek Budapestről, továbbá jelen voltak ven­dégek: Hantiy Andor, a hercegprímás unokaöcscse, Sass István dr. egyetemi m. tanár, a vőlegény bátyja, Vaszary Jáiosné Ilonka leányával, Sass Elemérné Bibó Róza, Hets Ödönné stb. — A nőegylet estélye. Sajnáljuk, hogy buzgó nőegyletünknek kisasszonynapi estélye nem sikerült úgy, mint azt a jó ügy és a gazdag programm megérdemelte volna. Pediglen a szokásos kisasz- szonynapi táncestélyen kivül még szép hölgyek és deli urakból álló társaság élő képeket is rendezett és az estély közvacsorával kezdődött. Ily sokoldalú élvezetet óhajtott a nóegylet a közönségnek szerezni és ha főleg anyagi tekintetben nem úgy sikerült, a mint kellett volna, annak talán részben az is az oka, hogy nagyon is sokat akartak produkálni. A közvacsora, az élőképek és a táncestóly rendezése sok kiadást igényelt és mindezt összevéve szemé­lyenként potom két forintért nyújtani rendkívüli olcsóság, oly annyira, hogy a közönség nagy számú megjelenése dacára is a tiszta jövedelem vajmi ke­vés, pedig a rendezéssel járt sok fáradozás nagyobb anyagi eredményt érdemelt volna meg. A vacsora igen jó volt. Négy fogásból állott. Hideg, aspikos hal, pecsenye, tészta, sütemények és gyümölcs. Az előbbi két fogást Tóth Gyula vendéglős, a másik kettőt a rendező hölgyek szállították. A vacsora közben előadott, a meghívóban naivul gyönyörköd- tetőnek jelzett élő képek tényleg gyönyörűek voltak. A közreműködők egytől-egyig kitünően ábrázoltak és pompás kosztümökben jelentek meg. A rendezés is igen ügyes volt, a miért dicséret illeti meg Franek János urat, a szegzárdi ezermestert. Az első élőképben („A szép Meluzina a kutnál“) közremű­ködtek: Dicenty Paula, Dömötör Ilonka, Ferdinatid Mariska, Komáromy Mariska, Mirth Gyula, Módly Zoltán és Vargha Margit, (a szép Meluzina.) — A másodikban („A boldogság álma“) pedig a kö­vetkezők : Borsody Iza, Borsody Lala, Borsody Róza, Dicenty Paula, Ferdinand MayHauke Elvira, Ko­máromy Mariska, Pleszky Margit, Szendrody Sarolta, Urtika Amelie, Várkonyi Ilonka, Várkonyi Jolánka, Weininger Gizella k. a. Dubovszky Géza, Ellmann Béla, Kelemen Imre, Kobilic Elek, Matzon Kálmán, Matzon Rezső, dr. Szászy Andor és Szigeth Nándor urak. A közönség zajos tetszéssel fogadta az élőképe­ket, a másodikat háromszor ismételték. 12 óra elmúlt, mire a tánc kezdődött, mely lanyha hangulatban folyt le. Jelen voltak: Asszonyok: Ágoston Istvánná, Ántal Ferencné, Bodnár Istvánná, Boross Gyuláné, Borsody Lajosné, Dekleva Józsefnó, Dicenty Gyu­láné, Doór Jánosnó, Ferdinand Gyuláné, Ferdinand Józsefnó, Fránek Jánosnó, Garay Antalné(P.-Apáthi), Geiger Gyuláné, Geng Józsefnó (Fácánkert), dr. Haidekker Bélánó, Haypál Sándornó, dr. Hilbert Istvánná, Juhász Kálmánná, dr. Komáromy Gyu­láné, Knór Nándornó, Kontsits Pálné (TTzd), Län­derer Arthurnó, dr. Leopold Kornólnó, Leopold Lajosné, Leopold Sándornó, Mayer Károlyné (Szálka), Módly Lászlónó, Martin Ferencné, Nagy Pistánó, Nits Istvánná, Osztrich Mihálynó (Bonyhád), Orffy Lajosné, Pleszky Antalné (Kajmád), Päsold Ri- chardné (Pleteruica), Pirnitzer Antalné, Roboz Já­nosnó (Tolna), Steinsdörfer Józsefnó, Szendrody Károlyné, Tekus Yilmosnó, Thodorovits Lajosné, Totth Istvánná, Torday Józsefnó, Urtika Antalné, Várkonyi Sándornó, Weininger Sándornó, Werner Jánosnó (Paradicsom). — Leányok: Antal Gusz- tika, Borsody Iza, Borsody Lala, Borsody Róza, Boross Ilonka, Dicenty Paula, Dömötör Ilonka, Ferdinand Mircelli, Garay Jolán, Garay Zsuzska, Garay Irma (Apáthi), Hauke Elvira, Horváth Györ­gyike, Komáromy Mariska, Kontsits nővérek (Űzd), Martin Szidi, Martin Olga, Módly Sarolta, Módly Flóra, Matisz Mariska (Kaposvár), Mayer Olga (Szálka), Matejka Janka (Tolna), Pirnitzer Ella, Pleszky Margit (Kajmád), Szendrody Sarolta, Totth Ida, Torday Ilonka, Ujváry Böske (Bátya), Vár- kouyi Ilonka, Weininger Gizella, Werner Irma (Paradicsom) — Berendelés. Az igazságügy miniszter Ernst Ödön gyönki és Jobst Béla dárdai kir. járásbiró- sági albirákat a pécsi kir. Ítélőtáblához tanácsjegy­zőkké nevezte ki, illetve rendelte be. — Klie Lajos szegzárdi kir. járásbirósági al- biró uj állását folyó hó 10-ón foglalta el. — Vadászat. Bezerédj Pál vendégével, gróf Majláth Györgygyel a gemenci pagonyban vadász­ván, — az utóbbi 2 drb szarvast és 1 vadkant ej­tett zsákmányul.

Next

/
Thumbnails
Contents