Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-02 / 36. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

— Uj tanítónők. A szegzárdi rom. fcath. le* ányiskolához Herdlein Mari tanítónő távozása folytán, Mehrwerth Józsa berbidai tanítónő választatott meg. — Haláss Gizella okleveles tanítónő pedig Verseczen a Mayering-féle tanintézethez választatott meg rendes tanítónőnek.

— Áthelyezett szolgabirák. Széchenyi Sándor gróf főispán Rudnyánszky István báró tamásii szolgabirót a bonyhádi, Németh N. János bonyhádi szolgabirót a tamásii szolgabirói hivatalhoz helyezte át. A bonyhádi szolgabirói hivatalnál Nun- kovich Ferenc vármegyei aljegyzői működéséből a legelőnyösebben ismert, most kinevnzett tb. főszolgabíró a jövő héten megkezdi mőködését.

— Birtok bérlet. A m. kir. terezianumi bát- taszéki alapítványi uradalomhoz tartozó Báta és Báttaszék határában fekvő 1225.947 k. hold kiterjedésű úgynevezett „Furkó“ földbirtoknak 12 évre leendő bérbeadása végett folyó évi augusztus 22-én Báttaszéken a m. kir. terezianumi alap. uradalom tisztségénél árverés volt. Ez alkalommal a bérletért ajánlottak : Krausz Jakab és Propper Mór 6742 irtot, Liebhauser István és Umacht János (Báttaszék) 9202 frt 50 krt, Bosán Lajos (Baja) 8826 frt 77 krt, Balázs József és társai (Báta) 9206 frt 81 krt, Geringer és Berger bajai lakosok, mostani bérlők 10260 frtot és D'öry Andor 9219 frt 75 krt. Az ajánlatok jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztettek.

— Felfüggesztett községi bíró. Kiss Sándor decsi bírót Pesthy Elek h. főszolgabíró az elmúlt héten felfüggesztette hivatalától.

— Vincellérek vizsgája. Nits István szőlészeti és borászati felügyelő minden évben tanfolyamot nyit, hogy a szöllő munkás nép közül 24-et díjmentesen ügyes vincellérré képezzen. Az idei tanfolyamon rész vettek múlt vasárnap adtak számot előmenetelükről s bár ez a fajta polgár népnek nem kenyere a beszéd, mégis oly meglepő értelmes feleleteket adtak, hogy jelen volt intelligens közönség előtt feltűnést keltettek valamennyien. — A vizsgán mint elnök Tóth Károly szerepelt s a szöllő tulajdonosok és érdeklődők közül ott voltak: Fejős Károly dr. Haidekker Béla, Baross Gyula, lakler József, Schloss Lajos Adler N. János és még számosán. A vizsga után a kiképzett vincellérek oklevelet kaptak s közülök egy köszönetét mondott Nits István borászati felügyelő buzgalmáért és jóakaratáért. A jobb előmenetelt tanúsított vincellérek közt, mivel mindnyájuknak nem jutott, két értékes szakkönyvet sorsoltak ki.

— Ügyvédi iroda megnyitás. Dr. Totth István, városunk szülöttje Budapesten, IV. kér., Zöldfautca 42. szám alatt ügyvédi irodát nyitott.

— Esküvő. Oppenheimer János gazdasági el- enőr, augusztus hó 16-án tartotta meg esküvőjét Garay Gabriella kisasszonynyal, Garay Antal p.- apáthii számtartó leányával, az apáthii kápolnában.

— Úszó milliók. Szép kis összeg pénz úszott el a napokban Tolnavármegye határán. Augusztus 28-án éjjel u. i. a Fiume nevű hajó 3 millió frtot szállított Bulgáriába: 2 millió aranyat és 1 millió ezüstöt. A pénzek Krerasben készültek s most szál- litották rendeltetési helyükre. A ládák 2 butorszállitó kocsiban érkeztek a hajóhoz és berakása teljes 3 órát vett igénybe. A hajó sokkal nagyobb elővigyá- zattal is haladt a Dunán, mint a hogy szokott, midőn csak embereket s egyéb holmikat szokott szállítani. Éjjel egy kis zivatar támadt s e miatt a hajó a nyílt Dunán másfél órán át vesztegelt s mig ki nem csillagosodott, el nem mozdult, csak azután folytatta útját lassan, méltóságosan.

— Iskolai beiratások. A szegzárdi összes r. kath. népiskolákban a beiratások szeptember hó 3-tól 11-ig tartatnak. Az előadások 11-én kezdődnek.

— Menházvezetőnői tanfolyam megnyitása.

A szegzárd-belvárosi kisdedóvódával kapcsolatosan e hó folyamán ismételve egy újabb menházvezetőnői tanfolyam fog megnyittatni, melyre a magukat felvétetni kívánó érdekeltek a kir. tanfelügyelőségnél, valamint az említett óvoda vezetőjénél, legkésőbb folyó hó 15-óig bejelenthetik. A tanfolyamon részt vevők állandó gyermekmenedék-házak vezetésére nyernek előkészítést és majdan képesítést. A miniszteri „Utasítás“ értelmében, jelen esetben is, csupán 10 hallgató fog felvétetni, kik a megnyitás idejéről külön értesittetni fognak. A jelöltek beadott

I kérvényeikben hitelesen (keresztlevél által) igazolni tartoznak, hogy 18-dik évöket már betöltötték, á 40-dik éven azonban még nincsenek túl, hogy testileg és szellemileg ép és egészségesek (orvosi bizonyítvány), tiszta kiejtésük és alkalmas zenei hallásuk van, továbbá, hogy kifogástalan erkölcsi életűek (közs. bizonyítvány) és végre, hogy a népiskola összes évfolyamait kielégítő sikerrel hallgatták és elvégezték. A kérvények mindenkor a kir. tan- felügyelő címére és mellékleteikkel együtt, bélyeg* telenül állitandók ki. Szegzárd, 1894. augusztus hó 28-án. A menházvezetőnői tanfolyam igazgatósága.

— Tüzek Bölcske községben. Bölcskén másfél hét leforgása alatt három ízben is volt tűz. — Először Csordás József háza gyűlt ki s a félszerrel s sok takarmánynyal együtt a lángok martalékává lett. Biztosítva nem volt. — Pár napra rá a mezőn támadt tűz, a midőn is 14 gazdának 500 frt értékű szalmája égett el. Bákövetkező nap pedig 2 gazdaembernek több mint 700 kéve zsupp- szalmája égett el. Biztosítva semmi sem volt. Ügy látszik, hogy ez a sok sürü tűz gyújtogatás műve, de eddig senkit sem találtak ebben gyanúsnak.

— Hivatalvesztésre ítélt főszolgabiró.

A vármegyei fegyelmi választmány e hó 30-án tartott ülésében tárgyalta Döry László volt központi járási főszolgabiró fegyelmi ügyét. Hosszas és beható tárgyalás után a fegyelmi választmány Döryt a legnagyobb fegyelmi büntetésre : hivatalvesztésre Ítélte. A választmány határozatát egyhaygulag hozta meg, a tisztiügyész szintén hivatalvesztést indítványozott, a terjedelmes ügy előadója: dr. Novák Sándor tb. főjegyző volt. A hivatalvesztés indokai azok, hogy Döry olyan cselekedeteket követett el, a melyek által elvesztette ama tekintélyt és bizalmat, a melyet a közhivatalnoki és főleg egy járási főtisztviselői állás igényel. így tetemes Adósságokba keveredett, a melyeknek egy része azzal a háttérrel és látszattal bir, hogy azok hivatalos minőségben — hivatali ügyködés közben keletkeztek, vagyis hitelezői igen számos esetben az ö kinevezésének, vagy canditáoiójának alárendelt egyének. Döry a határozat ellen felebbezéssel él.

— Közigazgatási vizsgálat. Pesthy Elek h. főszolgabiró múlt hó 25-től 31-ig bezárólag közigazgatási vizsgálatot tartott a központi járás valamennyi községében s mindenütt kielégítő eredményt tapasztalt.

— Plébánia átadás. A bátai r kath. plébániát Fájth Lajos administrator, Péchy József prépost-esperes jelenlétében múlt hó 29-én adta át hivatalosan Szalcer Sándor uj plébánosnak.

— A nőegylet táncestélye. Az „Egyesült szeg- zárd-tolnamegyei nőegylet“ táncestélyére illetve közvacsorájára vonatkozólag tájékozás céljából, hogy hányán lesznek? — ivet köröztet a rendezőség. Eddig valami 150-en jegyezték alá magukat a közvacsorára. így az estélynek nem csak erkölcsi, de anyagi sikere is biztositva van. — Az élőképek szereplői már eddig is több próbát tarottak. A jelmezes főpróba valószínűleg pénteken lesz, ez alkalommal már működni fog a négy magnezia lámpa is, a melyet külön a mulatság céljaira hozatnak.

— Kossuth szobrára. A Pesti hazai első ta- karékpénztár-egyesület-neb 78. számú kimutatása szerint — Kossuth Lajos szobrára eddig összesen 209,390 frt 95 kr. gyűlt össze.

— Óvónő választás. Paks község Tóth Mariska kisasszonyt, Tóth Andor vármegyei árveszéki számvevő leányát választotta meg az egyik óvónői állásra.

1894. szeptember 2.

IfjULSág.

— A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. —

Álmok, ábrándok, balgaságok poetikus kora vagy ifjúság.

A mikor a kedélynek szűzi hamva még nincs letörölve, a mikor a szív naiv ártatlanságában még habozás nélkül kitárul mindennek, mikor a lélek azokat a bizonyos ábrándokat szövögeti: akkor, akkor van bennünk a legtöbb poezis, az a mi igazi virágfakadásunk.

De mi is az az ifjúság ? Évek, napok szerint kipécézett rövid ösvény az élet utján ?

Nehezen.

Ez a fogalom aligha van ahhoz kötve, hogy túl vagyunk-e már tizennégy s innen vagyunk-e még a huszonnégy esztendőn ?

Hiszen mennyit hallunk azokról a bizonyos galambősz öregurakról, akiknek a szivében még ifjúi tűz, lelkesedés lüktet; és mennyit beszélnek azokról a testben ifjú, lélekben megvenhedt, kiélt húsz éves gyerkőcökről.

Az ifjúság — régi dolog — nem a testi fejlődésnek, nem a kornak egy stációja; ha szétoszlott a rózsás fátyol, a melyik a szemem elől a világ prózáját eltakarta, öreg vagyok, ha barna is még a hajam ; — s deresedő fejjel, ha még lelkesedni tudok, bízvást vallhatom magamat ifjúnak.

Igen, a lélek az, a melyik megadja ifjúságunknak zománcát, öregségünknek keserű, fanyar

világnézetét: de vájjon ez a lélek, vagy hát agyunknak az a működése, a mit léleknek nevezünk, nem változik- e minduntalan ? a külső élet hullámverése nem ingatja-e mindig jobbra-balra, a legnagyobb keservből a legtisztább örömbe, a legideálisabb lelkesedésből a legszürkébb csüggedósbe ?

Én azt hiszem, igen.

Igazi állhatatos ember bőven elég van a regényekben, de annál kevesebb az életben.

Azok az úgynevezett jellemes emberek, akiknek szilárdságát annyira csodáljnk (mi magyarok ugyan csak haláluk után) ugyanabból az anyagból vannak gyúrva, mint mi, mindennapi emberek.

Karakterének várát a fejlődés, az élet meg- edzheti, megcsontosithatja úgy, hogy bátran szembe szállhat a viharral; de a mi ezt a várt kitölti mo- zaikszerü számtalan finom árnyalata egy egyéniség teljes képének, az bizony egyre változik, nap-nap után máskép alakul. A kalejdoszkópnak is ugyanazok a színei, hanem ezek a színek minden forgatásnál más és más alakot öltenek.

Nem is merem én a lélek ifjúságát egy hosz- szabb időtartamhoz kötni, a miből aztán — hosz- szabb, vagy rövidebb átmenettel — egy másik luszt- rumba, az öregségbe hajolnánk át.

Mig remélni, bizni tudok, ifjú vagyok; de ez a remény állandóan kísérne bennünket egykoron, az ifjúságon át, hogy aztán megint örökre odafagyjon ?

Bajosan.

Én azt hiszem nem lehet, nem szabad úgy felfogni az ifjúságot, mint hosszabb stációját a lelki fejlődésnek ; és úgy képzelem, hogy ifjúságunk csak meg-megujuló, de azért pillanatnyi emelkedés azon a hosszú hullámvonalon, a mit életnek nevezünk, s a melyen lelküuk egyre vergődik a remény és kétségbeesés, öröm és bánat között.

Nagyon igaz, hogy ifjú testben is aggastyánnak érzem magamat, ha kedélyem levert, akaratom béna, reményem csüggedő: de talán az is igaz, hogy soha ez a komor lelkiállapot nem állandósul, — hanem előbb-utóbb egy siker, — a boldogságnak, örömnek egy szemerje a kedélyt megifjitja, az akaratot megacélozza, a csüggedést reményre váltja.

S az is nagyon igaz, hogy ősz hajakkal is lehetek ifjú, ha a lelkesedés lüktet szivemben, ha egyéni boldogságom az egész nyüzsgő élet képét szépnek rajzolja elém: de viszont azt se tagadhatom, hogy egy pillanatnyi keserv, múló bánat ösz- szetörheti tiszta tükrét ennek az ifjú kedélynek, el- fuhatja légvárát a boldogságnak, raegfagyaszthatja lüktető pezsgő vénáját a fiatalos lelkesedésnek.

Igen, úgy van, úgy kell lennie, hogy életünkben az ifjúság és öregség egyre váltogatja egymást; számtalanszor raegifjodom, s akaraterőm ugyanannyiszor bágyad lomha, csüggedt öregségre.

Azt a rózsás, poetikus korszakot tehát, a mit költők százszor megénekeltek, mi magunk ezerszer magasztalunk, nem szükségkópen húsz éves korunkban élvezzük csak.