Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-22 / 30. szám

TOLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz.

Felelős szerkesztő es laptulajdonos : Főmunkatárs :

Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN.

IV. évfolyam. 30. szám. Szegzérd, 1894. julius 22.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető köz*

I lemóuyek, valamint az előflze- I tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak.

Előfizetési ár:

Egy évre . . 6 frt — kr.

Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 n

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon.

Földmivelésiigyi érdekeink.

A Meg van tehát végre Magyarország uj föld mivelésűgyi minisztere. Nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy Festettek Andor gróf egyéni képességeit ismernék, melyek őt e miniszteri székre alkalmassá teszik, épen azért, a miket elmondunk, nem az 5 személye ellen akarjuk irányítani, hanem csupán azon mostoha bánásmód ellen szólunk, melyben Magyar- ország földmivelésügye régi időktől fogva részesül.

A földmivelési tárcát csak úgy tekintik ebben az országban, mint alkalmas méltóságot egyik-másik mágnás javára. Kvalifikációról szó sincsen. Báró Kemény Gábor ép oly keveset értett a mezőgazdasághoz, mint Széchenyi Pál gróf; Bethlen András gróftól még ellensége sem tagadhatja el a sok jó akaratotT de hogy kvalifikációja neki sem volt, az köztudomású; mind meg any- nyian kifogástalan főurak, azonban ez arra, hogy valaki Magyarország földmivelési érdekeinek legfőbb őre legyen, éppenséggel nem elegendő. Kell érteni pénzügyet, honvédelmet, igazságügyet, kereskedelmet — csak földmivelésügyet nem?

Épen azt a szakmát, mely Magyar- országon a nemzeti lét alapját képezi! t — Hiszen minden iskolás gyerek tudja, hogy

ez az ország földmiveló ország — s ennek állapotától függ első sorban a nemzet jóléte és fejlődése.

Nem tudjuk ugyan, mi rejtőzik Festetich grófban — és hinni is akarjuk, hogy a hazai földmivelésügy sok jót köszönhet majd neki. De ha ez igy is lesz — ez talán inkább a véletlennek lesz a müve.

Kvalifikácionalis miniszter kell a fóld- mivelésügy élére!

A ki ismeri a gazdák ügyét, baját, ismeri azt a nagy küzdelmet, melyet a gazdák a létért folytatnak, mert csak a szakképzett, a gazdák gondjait ismerő miniszter működhetik sikerrel a bajok szanálásánál.

Elvárjuk Festetich gróftól, hogy minisztériumát úgy egészíti ki, hogy abban túlnyomólag a gazdák legyenek képviselve. Mert jogászok és mérnökök lehetnek kitűnőek a maguk szakmájukban — de a föld- mivelésügyi minisztériumban a gazdasági ügyekben alig lesznek egyebek bürokratáknál.

Épen nem helyeselhetjük a túlzó agráriusoknak Németországból importált követeléseit, mégis elvárjuk első sorban a növény- termelés nagyobb gondozását. A szőlőművelés intenzivebb pártolását. Hogy csak egyebet ne említsünk, Horvát- és Szlávonország- ban ingyen adják az amerikai vesszőket,

TÁRCZA.

"V állomás.

— A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. —

Harminchat fokot mutat a hőmérő árnyékban:

kaptál-e édes, ilyen forróságban már szerelmi vallomást ?

Ugy-e még sohasem ?

Nos, lesz részed benne most; az én szivemet száz fokig hevitette már a belső tűz; illő, hogy mindjárt kiöntsem melegét.

Tehát . . . szeretlek, drágám, igaz szívből, lángoló szeretetből.

^Sóhajtottál. Mire magyarázzam ezt a sóhajt? Arra-e, hogy ez a vallomás a te szivedben is visszhangra talált, te is szeretsz engem ? Vagy csak arra, hogy roppant meleged van ? Igazad van, erre a padra nagyon idetüz a nap, a forróság itt kiáll- hatatlan; menjünk tovább.

Ez a hely emitt kissé árnyékosabb; fölöttünk az az óriási bükkfa úgy, a hogy megvéd a naptol. Itt folytathatom, a mit elkezdtem.

— Tehát, szereti . . . Mit, a másik pádon felejtetted a legyeződet ? Azonnal szaladok érte s elhozom.

Itt vagyok már. Folytathatjuk.

Ismétlem, szeretlek édesem, ahogy az ember ebben az átkozott melegben csak szeretni tud valakit. - .

Igen szeretlek, s térdre borulva esdeném előtted viszont szerelmedért, ha akkor olyan istentelenül szemembe nem tűzne a nap. A helyett inkább közelebb húzódom melléd, napernyőd legalább árnyékot tart fölém is.

Átkarolom karcsú derekadat, s föléd hajolva lesem ajkaidról a boldogító igent. De mi ez? Miért huzódozól tőlem oly ingerülten ? Talán ellenedre van ez a vallomás ajkaimról? Nem érzesz semmi rokonszenvet irántam, talán gyűlölsz? Vagy mindez a vonakodás talán csak azért van, mert ilyen afrikai hőségben az ölelkezés, egymáshoz húzódás még kiállhatatlanabbá teszi a meleget?

Igazad lehet . . . Tovább megyek hát, s illő távolból folytatom mondókámat.

Igen, szeretlek, s szerettelek már akkor, midőn először tettük lábunkat a fenyveseknek ez örökszép vidékére.

Oh akkor, akkor! A virágok nyíltak és illatoztak, a madarak édesen daloltak, a . . . Mit is akartál mondani, kedvesem ? Azt, hogy kifelejtettem valamit a leírásból ? Jó, hozzá teszem azt is: a nap pedig megbecsülte magát, s nem tűzött olyan izzasztóan a fejünkre, mint manapság.

Igazán tarthatatlan állapot; de azért folytassuk csak tovább a vallomást.

Tehát... azokban a szép napokban éreztem először, hogy a szivembe a te képed milyen élénken vésődött be s hogy nincsen nyugalmam nélküled. Emlékszel még szerelmem születésnapjára,

nálunk a 8 frtot olcsó árnak mondják. — Ingyen kell adni a községeknek az amerikai veszszöt. Akkor aztán nagyobb kedvvel fog hozzá a telepítéshez.

Meg kell alkotni a mezőgazdasági érdekképviseletet, hogy legyen a gazdáknak közegük, a hol kívánságaikat kifejezhessék s bajaikat orvosolhassák.

A gazdák jogos kívánságainak és érdekeinek hosszú sorozatát lehetne ideírnunk, de elég azokra egyszerűen reámutatnunk:

Talajjavítás ; gazdasági hitel; állatbiztosítás ; viz szabály ozás stb. mind elsőrangú fontossággal bírnak és megoldást sürgetnek.

Szóval sokat várunk Festetitek gróftól. Vájjon kielégiti-e várakozásunkat ?

Beszámolók.

(L. S—u.) Vihar után beállott a szélcsend. A küzdelemteli napokat felváltotta a ! nyugalom éjszakája, melynek sötétjét csak itt-ott szakítja meg egy-egy sistergő tűzijáték.

Naiv lelkek, ha megpillantják ezeket a gyakran sok raffineriával készített rakétákat, elkápráznak gyönyörű szinpompájuktól. Elfelejtik, hogy ezeket sokszor csupán a bizalom belépti díjáért készítik s a röpke fény múló sugarát látva, az ellentét kedvéért nem emlékeznek a még alig letűnt napnak ragyogására.

arra a bűvös estre ott a kis erkélyen, mikor . . . De ez már igazán bosszantó, az embernek sehol se lehet nyugta, most már ide is tűz a nap, itt sem maradhatunk tovább.

.Gyere édes, vándoroljunk megint egy kicsit, mig hűs helyre nem találunk. Hanem add ide a kezembe a legyeződet, mert különben megint itt felejted, s nekem egy csöpp kedvem sincs ebben a tikkasztó hőségben újra utána szaladni.

Azt mondanám, hogy menjünk be egyenesen az erdőbe* ott egy árnyas fa alatt fejedelmileg hüselbetnénk, hanem persze oda te garde des dames nélkül nem josz velem, az pedig most a kioszkban fagylaltozik s a világért ki nem mozdul onnan.

Oh édes Istenkém, bizony jobban is elintézhetted volna-e világon a hőségnek, árnyéknak, no meg a garde des dames-oknak a dolgát.

De hát nyugodjunk meg, drágám, a változ- hatatlan sorsban, s telepedjünk le emitt, a hol ez a vadgesztenyefa búskodik magában; egy kevés árnyékot ettől is kapunk, annyit legalább, hogy bevégezhessem vallomásomat — minden izzadás nélkül.

Hol is hagytam el ? Igaz, annál a szép er- kélyjelenetnól, mikor először karoltalak át, először élveztem csókodat és — hajh, hogy minden földi gyönyörűség múlandó 1 — utószor élveztük a pokoli hőségtől még be nem fertőztetett tiszta hegyi levegőt.