Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 28. szám
TOLNA VÁRMEGYE. S. A Kossuth fiuk köszöneté. Tolnamegye törvényhatósága tudvalevőleg részvetiratot intézett a Kossuth fiukhoz. Az erre érkezett választ a múlt heti vármegyei közgyűlésen olvasták fel, s a jelenvoltak mély kegyeletes érzéssel hallgatták történetünk nagy alakja hálás fiainak köszönő sorait, melyek szóról-szóra következőképen hangzanak : Turin, 1894. május 22. Tolnavármegye tisztelt alispánjának Szegzárd. Mély hálával vettük öcsém és én Tolnamegye részvétiratát és bocsánatot kérünk, hogy elkésve fejezhetjük csak ki meleg köszö- netünket; késedelmünk okát, mély gyászunkból eredő körülményeink igazolják. Azt irta nagyságod, hogy kedves halottunk szivéért szivet adnak önök; — s egy nemzet szive csak e nemzettel együtt halhat meg. Azon érzelem, mely ezen ékes szavakat sugallotta nagyságodnak, a legnagyobb biztosítéka annak, hogy nemzetünk nem halhat meg soha. Oly nemzet, mely a magasztosért, a jóért, a nagyért, az eszményért lelkesülni tud, ily nemzet élni fog mindég és mindég életerős lesz, mindég fiatal lesz ! A magyar nemzet nem adhatott mást kedves halottunknak, mint szivét; — oda adta azt egészen ; feltárta azt teljesen, midőn a halottas diadalutban találkozott a nemzet atyjának ravatalával. — Az általános szeretet, mely minden szívből kitört, könnyebbé tette a földet, mely befogadta az ö halandó maradványát ; beszentelte e földet a szeretet, mely meggyujtá, fellobogtatá felette a magyar honszeretet soha ki nem alvó lángját! Legmélyebb tisztelettel Kossuth Ferenc s. k. VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tol- vármegye közigazgatási bizottsága e hó 14-én ülést tart. 1894. július 8. A szegzárdi Ferenc-kórház. Múlt heti számunkban röviden megemlékeztünk vármegyénk törv. hatósági bizottságának a szegzárdi Ferenc-kórház kibővítése ügyében hozott nagyfontosságu határozatáról. S mivel azok közt a maradandó becsű alkotások közt, a melyekkel Tolnavármegye az ezredéves emlékünnep fényét és jelentősógteljessógót fokozni óhajtja, nem utolsó helyet foglal el, sőt közegészségügyi és humanitárius szempontból legelső helyen említendő a szegzárdi Ferenc-kórház küszöbén levő tovább fejlesztése is, aktuálisnak és szükségesnek találjuk ezen ügygyei bővebben is foglalkozni s közölni Simontsits Béla vármegyei alispánunknak, ki a Ferenc-kórház kiépítése, a bába képzőtanfolyan felállítása s az elmebeteg osztály kibővítése körül oly elévülhetlen érdemeket szerzett — .e tárgyban a közgyűléshez beadott, nagyfontosságu előterjesztését, s vármegyénk törvényhatósági bizottságnak szó szerinti határozatát. A vármegyei alispán urnák a szegzárdi „Ferenc“ közkórház kiépítésére felvenni szándékolt kölcsön ügyében tett előterjesztése főbb vonásokban következő : „Tekintetes törvényhatósági Bizottság! A nagymóltóságu belügyministerium ismerni óhajtván a „Ferenc“ közkórház kibővítése, illetve az építkezések és felszerelések költségeinek fedezésére szükséges s a tekintetes törvényhatósági bizottság által a múlt évi 861/rkkgy. 1893. számú határozata értelmében a közkórház ápolási díjaiból befolyó jövedelem terhére felveendő kölcsön visszafizetési módozatainak feltételeit, folyó évi márczius hó 27-én kelt 13,617 számú rendeletével elrendelte, hogy több hazai pénzintézettől arra nézve, hogy a szükséges kölcsönt mily feltételek mellett adják meg, ajánlatok szereztessenek be, ezek vétessenek szabályszerű tárgyalás alá s a vonatkozó határozat bemutattassék; jelentést kivánván egyszersmind a napi ápolási díjnak esetleges további és mily mérvű emelésének megállapítása czéljából az iránt is, hogy az épitkezósekböl folyólag az orvosi és tisztviselői állások, az ápoló és szolgaszeraólyzet azon része, melynek költsége a közkórházi pénztár terhére esik, mily mérvben fog szaporodni és abból a kórházi pánztarra mily mérvű újabb teher háramlik ? A nagymóltóságu belügyministeriumnak ezen rendelete folytán, a tekintetes törvényhatósági bizottságnak a fent hivatkozott határozatával 107.782 frt összegben elfogadott építkezési költség fedezése czéljából 3 kölcsön ügyletekkel foglalkozó hazai pénzintézettel léptem érintkezésbe, s mig a 107.782 frt készpénz szükséglet törlesztésére a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ajánlatához képest az évi annuitás 5850 frt 22 krt tesz ki s az effektiv érték törlesztési százaléka 6,400/iooo0/o'°*» a^dig a Magyar Jelzálog Hitelbanknál az évi annuitás 5829 frt 5 krt, az effektiv érték törlesztési százaléka 8"408/iooo°/o 1 a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesületnél pedig 5899 frt 66 kr évi annuitás mellett a valódi érték törlesztési százalék 6‘47S/iooo%_0*; tesz ki. Ugyan ezen számadás, valamint azon körülmény, hogy a „Pesti Magyar Kereskedelmi Bank“ kötvényeit 100 frt névértékben számolja le s az esetleges visszafizetésre semmi kárpótlási dfiat nem követel, mig a másik két intézet a kötvények beváltási árfolyamát 95, illetve 98 frtban állapítja meg s az esetleges visszafizetés esetére kártalanítási díjat köt ki, kétségtelenné teszik, hogy a beérkezett ajánlatok közül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ajánlata tekinthető úgy pénzügyi szempontból, mint a visszafizetés feltételeire való tekintetből legelőnyösebbnek. Midőn tehát ezen pénzintézet ajánlatának elfogadását javaslatba hozni szerencsém van, egyúttal azon tiszteletteljes előterjesztéssel járulok a tekintetes vm. törvényhatósági bizottság elé, hogy a 107.782 forintot tevő ópitósi költségek fedezésére, a kölcsönnek a „Pesti Magyar Kereskedelmi Bank“-kal a közkórház ápolási díjból befolyó jövedelem terhére a tekintetes törvényhatósági Bizottság szavatossága mellett leendő megkötését elhatározni méltóztassék. A megkötendő 107.782 frtnyi kölcsön után 50 éven át 5820 frt 22 kr évi annuitás lesz félévi előzetes részletekben a kórházi pénztárból fizetendő, mely évi járulók fedezetére fog szolgálni a tekintetes törvényhatósági Bizottságnak e tárgyban hozott múlt évi 861/rkkgy. 1893. sz. határozatában kifejtettek szerint elérhető ápolási napok összege által eredményezett 5926 frt összeg. Az ópitkezésből folyólag, az orvosi és tisztviselői állások, az ápoló és szolgaszemélyzet számát illetőleg pedig, melynek költsége a közkórház pénz tárát terheli, a közkórházra felügyelő választmány meghallgatása mellett, a következőket van szerencsém jelenteni. S szükségeltetik egy osztályt vezető rendelő orvos évi 800 frt fizetéssel mellókjárulók nélkül és egy ellenőri állás szervezése ugyancsak 800 frt évi fizetéssel, mellékjárulék nélkül. Az ápoló személyzet öt apácza nővérrel szaporítandó, egyenként 84 frt, összesen 420 frt költséggel ; az elmebeteg osztálynál 4 férfi ápoló, egyen- kint 100 frt fizetéssel, összesen évi 400 frt költséggel ; és 4 szolga fejenként 90 frt, összesen 360 frt fizetéssel. Az építkezésből folyólag tehát mindössze 2780 frt újabb teher háramlik a közkórház pénztára terhére, mely összegből azonban az ápolási napoknak A tekintetes ur a nagy pipát kezdte tömni a dohányzacskóból, s egy füttyszóra a komondor is bent termett! — Elájulok ! kiáltá a raóltóságos asszony. — Dehogy ájulsz egy kutyától meg egy kis pipa füsttől! Hanem az asszonyka azért kiszökött. Szobája tükre elé állt s magával elkezdett dis- kurálni. Nem engedek! Megtartom a bált! Fényes lesz, nagyszerű ! Kalotainó megpukkad majd mérgében ! De boszut kell állanom rajta, meg kell torolnom, amit rajtam elkövetett! Milyen vakmerőség! Szebb ruhába mert jönni a casinó bálba, mint ón! Mint én, a vidék első asszonya! Kétezer holdam van! s o, az a szegény ügyvódné szebb mert lenni nálamnál ! Tegyen túl rajtam most! Meghívom ot is 1 Parisból rendeltem mhát, nos legyen hát most o az első! Meglátjuk, kit fognak jobban körül rajongani! És Bodor Ábrisné asszony ő méltósága csakugyan szótküldte a megüivókat, nagy előkészületeket tett, s a vidék szine-java meg is Ígérte, hogy ott lesz. Még Kalotainó is. Bodoréknál azután takarítottak, mostak, vixel- tek és díszítettek! Bodornó fodrásznét is Pestről hozatott és a tekintetes ur az étkezés ideje alatt, amikor a házesfelek együtt voltak, egy szóval sem epplitette a bált. Végre eljött a nagy nap ! Szép téli est borult a Bodor kastély nagy parkja fölé. A kastély körül kigyult a tömérdek sok petróleumlápa. A Bodor kastély ódon stílben épített emeletes lakóház volt. A kastély előtt magas vasrácsozat emelkedett, és a hosszú kastély két oldalán egy-egy kapu nyílt. E kapukat széles, kavicsos kocsiút kötötte össze, mely a kastély körül vezetett el a parkban, elől meg az országutra nyilt. E kastély nagy terme már kivilágítva. A sok libériás inas már sürgölődik-forgolódik, a raéltósá- gos asszony már felöltözve nézte a díszes tánctermet s várta a vendégeket. Már 9 óra és még egy lélek sem jött! Már tiz óra! Félreértés, tévedés? Az úrnő reszketni, remegni kezdett, zavartan imbolygott a teremben, kezeit tördelve, mikor az inas lelkendezve futott be s kezeit összecsapva kiáltott: — Jézus Mária! méltóságos asszony, micsoda rettenetes dolog történt! Ki se tudom mondani! Hiszen a vendégek be sem jöhetnek, a kastély körül szekerek mozognak! Az úrnő kilépett az erkélyre s elképedt. A kastély körüli ut, a két kapun át egy zárt kört képezett, melyen a szénás szekerek egy szakadatlan sora mozgott. A szekerek elé jámbor ökrök voltak fogva, s minden kocsin egy jó kedvű béres. A kocsisor nekiindult, az egyik kapun kiment az országúton a kastély előtt haladt el s a másik kapun ismét bekanyarodva, megkerülte a kastélyt s az első kapun ismét kiment. így mozgott a kocsisor, mint egy szakadatlan, végnélküli szekérlánc. A kapun persze be nem roboghatott más kocsi. Pedig megjött a sok vendég! A kapu előtt összetorlódott a sok hintó, egy ideig csak vártak, de mikor a szekereknek se vége, se hossza nem volt, a vendégek haragosan hajtattak vissza. A méltóságos asszony igazán elájult. Mikor magához tért, átvitette magát férjéhez. Ablaknyitás, komondorhajtás nélkül nyitott be. — Mit tett az istenért ? ! S a tekintetes ur még mindig szörnyen nevetett. — Szüntesse meg a rettenetes mozgó gátat 1 ígérem, hogy nem tartom meg az estélyt. — Oltasd el a gyertyákat a teremben 1 — Megteszem ! Amikor a nagyterem ablakai elsötétültek, a kocsisor kifelé indult a raellókuton, szabad lett az ut. Egy két elkésett vendég érkezett Kiszálltak, csakhogy az inas azt jelentette: — Az estélyt nem tartják meg, beteg a mól- tóságos asszony 1 Bodor uram pedig annyit nevetett magában, hogy el sem tudott aludni. Gróf Almaviva.
