Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-01 / 27. szám
1894. julius 1. TOLNA VÁRMEGYE. 8. Fördös Vilmos felszólalása különben egy kis félreértésen alapult. Célzatosságot vett észre Bencze beszédében a más fele- kezetüek ellen. Miután azonban kitűnt — Bencze ur maga is kinyilvánította, hogy ez nem volt szándékában — csak egy kis statisztikát mutatott be arról, hogy a bonyhádi gimnáziumot más vallásfelekezethez tartozók is mily nagy számban látogatják. Ennek fo- lyamánya volt Bocsor Lajos ref. esperes bizottsági tag felszólalása is, a ki hason szellemben a gyönki gimnázium érdekében szólalt fel. Végül Széchenyi Sándor gróf főispán fűzött egy kis helyreigazító magyarázatot Bencze bizottsági tag beszédjéhez, ki a ki- vándorlási mozgalomra azt találta mondani, hogy jelenleg is csak azért szünetel, mert nincs útiköltsége a népnek. Ebből valaki azt a hamis magyarázatot csiholhatná ki a hatóságok ellen, mintha semmit sem tennének a veszedelmes baj elnyomására, pedig a beállt szünet örvendetes oka az, hogy a nép belátta megcsalatását s keserűen csalódva bár — eszére tért és a legtöbb esetben nem a kivándorláshoz, hanem a visz- szajövetelhez hiányzott az útiköltsége. Ezen kis intermezzo után, mivel szólásra senki sem jelentkezett s a többség nemcsak a szónokok számából, de az észlelt hangulatból is kivehető volt, az elnök főispán kimondta a határozatot, a mely kö- rülbelől igy hangzik: „Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye alispánjának nagyhorderejű javaslatát magáévá teszi. Az állandó választmány javaslatához képest azonban azt is elhatározza, hogy a megkivántató anyagi áldozatoknak pótadó utján leendő fedezése elvileg már most kimondassák ugyan, de intéztessék egyúttal felterjesztés a vallás és közoktatásügyi miniszterhez az iránt, hogy bár a törvényhatóság a Szegzárdon felállítandó fögymnáziumnak, mint az ezredéves emlékünnep egyik kiemelkedő helyi momentumának támogatásában elmegy ugyan az áldozatkészség azon legmeszszebb menő határáig, mely a magas minisztérium által felállított feltételek következtében az érdekeltségre, ezek sorában a vármegyére, mint egyik jelentékeny tényezőre nehezedik ; de azon hitben, erős meggyőződésben él, hogy e tekintetbeni áldozatkészsége csak időhöz kötött lehet, vagyis, hogy a mint elérkezik a nem messze jövőben annak ideje, miszerint az állam közvetlen erőforrásaira támaszkodva, az összes tanügyet állami ellátásban részesíti,- a most elvállalt teher a helyi érdekeltségnek, a törvényhatóságnak vállairól végleg és teljesen levétetni fog. A miniszternek ezen felterjesztésre adandó válaszától függ aztán, hogy a vármegye kulturális kiadásait ne inkább megfelelő hitelművelet utján fedezze-e ? A felveendő kölcsön azonban nagyobb nem lehet, mint a mennyinek törlesztésére az évi egy percent pótadó elegendő. — A pótadó jövő évben okvetlenül kivetendő s a költségvetésbe beillesztendő. A pótadónak az 1890. évi I. t. c. 10. §-ban körülirt alaki követelmények szerinti szavazás alá bocsátása a miniszter válaszának leérkezte után, a legközelebbi törvény- hatósági rendes közgyűlésre halasztatott, hogy a szegzárdi főgimnázium évi fentar- tási költsége mielőbb, tehát az őszi közgyűlésen, a vármegyei költségvetés megállapítása előtt jogkötelezőleg rendeztessék, mert a minisztérium a tényleges megszavazás előtt, a mely csak az 1883. évi XV. t. c.- ben előirt alakszerűségek közt történhetik, a tárgyalásokat folytatni s a fokozatosan felállítandó osztályokat megnyitni nem hajlandó. A kérdés előkészítésére ez alkalommal Simontsits Béla alispán elnöklete alatt mindjárt egy bizottságot is küldtek ki. Tagjai: Perczel Dezső, Boda Vilmos, Vizsoly Ákos és Kovács Sebestyén Endre. Ezután a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a Szegzárdon felállítandó főgimnázium kérdésében az érdekeltséghez intézett leiratát s Szegzárd községnek ezzel kapcsolatos kérvényét s a képviselő-testületnek a segélyezés tárgyában hozott határozatát tárgyalták. A képviselő-testület ama határozata, mely szerint Szegzárd évi 5000 írttal járul a főgimnázium költségeihez jóváhagyatott azzal, hogy a közoktatásügyi kormány felkérendő, hogy a főgimnázium első és ötödik osztálya lehetőleg még ezen évben megnyittassék és hogy a hozzájárulás mérve a fokozatos életbeléptetéssel arányban álljon. S ezzel a Tolnavármegye rendkívüli közgyűlésének rendkívül fontosságú tárgyai iránti rendkívüli érdeklődés megcsappant s a közgyűlési tanácskozás ismét a rendes mederben folyt tovább, vagyis a nagy terem majdhogynem kongott az ürességtől. Bereg vármegye körlevele folytán a Beregszászban létesítendő Rákóczy szoborra gyűjtést rendeltek el. A Szegzárdon felállittatni kért harmadik gyógyszertár ügyében nem határoztak véglegesen, hanem Simontsits Béla alispánt megbizták a szükséges adatok beszerzésével. A döbröközi gyógyszertár felállítását nem engedélyezték, illetve nem véleményezték. A szegzárdi „Ferenc“-kórház kibővítésére vonatkozólag azt határozták, hogy a szükséges összeget amortizacionális kölcsön utján szerzik be s ezt a Pesti kereskedelmi és hitelbanknál veszik fel 51/2%'ra évi törlesztésre. S egyúttal felterjesztést intéztek a miniszterhez, hogy a napi ápolási díjíi’rr.t a már engedélyezett 7 kron felül még hárommal, tehát összesen 10 krral engedélyezze felemelni s hogy 8—8 ^száz forintos fizetéssel még egy orvosi, valamint az ellenőri állás rendszeresítését is — hagyja jóvá. A közgyűlés 12 órakor már véget ért. Tanult iparos generáció. (Az iparostanonc iskola vizsgálata alkalmával.) Kevés ember vette talán észre, midőn a múlt héten a polg. iskola fölött nemzeti zászló lengett, annak jeléül, hogy ott iparostanonc munkakiállitás van. Az iskola rajztermében kiállított tárgyak iránt sem mutatkozott oly érdeklődés, amilyet az effajta gyűjtemény megérdemelne. Pedig ez a nehány tárgy a jövő Magyarország. Épen aratás előtt állunk. Évszázadokon át par excellence földmivelő nép voltunk. De a nemzetnek foglalkozása is alá van vetve a divatnak. A vezérszerepet játsó nemzetek foglalkozása más időkben más volt. A hajdani népek vadászattal foglalkoztak, ma ez már csak a műveletlen népek kenyere; később a kereskedelem lett a művelt népek keresete; ezt a földművelés váltotta föl, s ma abban az átmeneti korszakban élünk amikor a civilizált népek fő foglalkozása az ipar kezd lenni. Mi is érezzük é kulturális haladás nyomását 1 Mi akik eddig Európának éléstára voltunk, bíztunk földeinkben, nem kellett az ipar. De meghódították az amerikai ős vadont az ekének; Oroszország keleti tengeri tartományainak parlagon heverő térségein arany kalász hullámzik és mi a versenyben mindinkább kiszorittatunk a világpiacról; gabonánk ára alászáll, nemzetgazdaságunk sülyed; a nép szegényedik és igy ösztönszerüleg érezzük, hogy más jövedelemforrást kell majd nyitni: a divatosat, az ipart. — S odafordulunk a mostohagyermek felé, s kezdtük elhanyagolni a mi dédelgetett gyermekünket : a földmivelést. A nagybirtokosok a mezőgazdasági iparhoz fordultak, a polgárság pedig kitűzte a jelszót: éljen a tisztes ipar 1 De hát a régi jó céhvilág is letűnt, az iparosok e táblabiró világa. Az iparos ma már elfogadott alakja a társadalomnak, a politikai világnak és főleg a nemzetgazdasági életnek Az ipar kezd irányadó lenni a nemzetek vagyonosodásában és akkor kezdtünk arra a tudatra ébredni: tanult iparos nemzetségre van szükségünk. S lett az ipariskolából műegyetem; országszerte iparszakiskolákat alapítottak, és végre megteremtették az alsófoku ipariskolákat is. De mi nem méltatjuk eléggé! A régi iparos világ ma is abban az előítéletben ól, hogy jelég, ha az inas kitanulja mesterséget, minek annak az iskola. Másrészt gyakran az az elv vezérli a munkaadót, hogy kár azt a hetenkinti 7 órát a munká- I ból ellopni a tanulás részére. Ósdias felfogás. Nem akarunk mi félművelt embereket, mert ez az emberiség legrutabb faja. Ezeknek ez a kis tudomány szörnyű nagynak látszik, ezek mind szeMemóriások, ezek rendesen el- csenevészett jellemüek, henyélők, irigyek és árulkodók, s ezek az igazi proletárok. Nem ilyen generáció kell nekünk. Gyakorlati tudományt szerezzen csak meg az inas, tudjon számlát írni, tudja a haza nyelvét, tudjon számolni és tudja a mesterségét. S ha mi a tisztán itteni viszonyokat veszszük szemügyre, azt látjuk, hogy az alsófoku kereskedelmi és ipariskola nem méltányoltatik eléggé. — Maga az ipvrtestület is nem elég melegen teszi az ügyet magáévá, bár tagadhatatlan, hogy még anyagi áldozatoktól sem riadt vissza. De, hogy többet ne mondjunk, a tanonc munkakiállitást rendesen az ipartestület rendezi, nálunk meg az ipariskola igazgatósága kénytelen erre vállalkozni, s igazán szerencse, hogy igy sikerül, mert az bizonyos, hogy ha az ipartestület rendezi, hogy akkor csak mindig jobban sikerül, mert hiszen az egylet tagjai magok a munkaadók, s mint ilyenek az inast inkább serkentik a kiállításon részt venni. Az alsófoku ipariskolák képezik a jövő Magyarország támaszait. Az ipar képezi Magyarország lótjogának jövő alapját. A földművelés elveszti mérvadó jellegét, mert önmagunk részére nem kell annyi búza, exportálni meg maholnap nem lehet, mert lesz piacunk. minthogy Amerikával meg Oroszországgal versenyezni nem tudunk. Mi lesz hát ennek eredménye? Hogy elérjük az időt, amikor a gyapjút meg vasat nem viszik ki vámolással, s mint feldolgozott tárgyat hozzák vissza uj vámmal, hanem itthon dolgozzuk fel a nyers anyagot, mint a lisztet. Ez lesz az ország aranykora. De ehez iparnemzetséget kell nevelni, ehhez tanult iparosgeneráció kell: kezdjük el az alsófoku ipariskolán, istá- poljuk dédelgessük jobban. Gondozzuk és rendezzük jobban, hiszen a csemete, ha megnő, talán táplálni fog bennünket. TORVENYKEZES. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi julius hó 3-án. Horváth Szabó József ellen hatóság elleni erőszak miatt. Takács István ellen zsarolás”miatt. Gulyás Bognár István és Szabó János ellen lopás miatt. Hencz József ellen súlyos testi sértés miatt. 1894. évi julius hó 5-én. Bup Józsefné ellen lopás miatt. Schwarcz Mórné és Weinberger József ellen közegészség elleni vétség miatt. Klein Sámuel és Tanaszkovics Nikola ellen zsarolás miatt. Előfizetési felhívás! 1894. évi julius hó 1-vel Il-ik félévi előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre . . . 8 frt (6 korona). Egy hóra ... 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „T0LSAVÁMEGIE“ kiadóhivatala.
