Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-17 / 25. szám
IV. évfolyam. 25. szám. Szegzárd, 1894. junius 17. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Kram mer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Rómát, mert visszautasította a pápai gyámkodást, s nagykorú lett, mint a többi nemzet. A liberalizmus győzött az ultramontá- nokon, a demokrácia az arisztokratákon. Mert hiszen a Wekerle kabinet kétség- bevonhatlan bizonyítéka a király, a nemzet, s a parlament akaratának. S megifjodva, megizmosodva lépett a parlament elé. A kilépettek helyett két nagy név visz- fénye sugározza be a kabinetiét, két oly név örököse, amelyik már a magyar szabadéi vüség hajnalpitymalásában is tündökölt. Gróf Andrássy Gyula és báró Eötvös József öröké is benne van a kabinetben, ez a két nagy név fiaiban feltámadt az uj minisztériumban, s e két név viselője eddigi szereplésével is bebizonyította, hogy a két nagy férfiúnak szellemét is magukkal hozták Wekerlének. S eközben szerdán újra megindul a főrendiházban | vita A setét, a titokzatos barlangba behatoltak a kutatók, csakhogy ott ben vesztek. Már már azt hitték, hogy ott bent vesznek: a liberális reformok, amikor egy merész úszó vállalkozott reá s kimenti őket újból. Nem lehet kétség az eredmény iránt. A király szava szent a politikában is. — S azok a gyászvitézek ne emlegessék szüntelen, hogy ők függetlenül szavaznak, s hogy ő Felsége nem befolyásolja a nemzetet. így legyen. így is volt, mert ő Felsége a javaslatok sorsát, bár azokat már szívből óhajtja, még a csoportos kinevezés alkotmányos alakjában sem akarta kinevezni. De ellenkező irányban se akarja, senki fia a királyi akaratról terjesztett álhirek által a politikai menetet befolyásolni. Pedig kik hazudtak, kik éltek vissza a királyi akarattal ? Kik merték a király óhaját hamisan kolportálni? Kik voltak azok, akik a király szavát hamisul használva, vele korteskedtek ? A zsentlemenek, a lovagias urak, a kaszinósok. Hisz csak igy bukott el először is a javaslat 1 Elvégre tisztába kell jönnünk. A főrendiházi szavazástól függ ma e nemzet békéje, függ sok tekintetben viszonyunk Ausztriához, mert ez a nemzet joga és igazsága tudatában nem fog engedni mindhalálig, hanem követelni fogja a liberális reformok keresztülvitelét, s fogja ezt tenni annál is inkább, mert a király is oldalán van. S nem fogja engedni, hogy néhány szerepelni vágyó, néhány megátalkodottan makacs, néhány sportot űző, nagyur, akinek minden joga s érdeme elévült törvényekben leledzik, hogy ezek akaszszák meg a nemzet haladását. Wekerle Sándor nevéhez van kötve a modern Magyarország egész jelene s jövője. Mert ez a kérdés ma már nemcsak a papság hatalmi s anyagi kérdése, nemcsak az a kérdés, hogy a mágnások vigasz- talhatlanok, amiért egy polgár ilyen okos Válság után, szavazás eláll. Elmúlt az agónia. Nagy, nehéz betegségbe esett ez a nemzet. Két hétig tartott a kinos krízis, amíg haza jött a koronás orvos, itthon a beteg mellett tartott konzíliumot s mély bölcse- séggel állapította meg a diagnózist. Egy medicina volt itt csak : a liberalizmus, s egy patikárus : Wekerle Sándor. Elmúlt az agónia, s a nagy betegség után a beteg fellábadt, felüdült, friss erővel neki lát a haladás munkájának, mert hiszen erős természete győzött azon a fekélyen, amit úgy hívnak, hogy febris klerikális. De nemcsak, hogy a beteg felgyógyult, még a járványnak is elejét vették a jövőre is, mert a járvány okozói, a veszedelmes baktériumok: Apponyi, Szapáry, Ugrón, Po- lonyi s a többi gombák mind teljesen des- inficiáltattak, mind ártalmatlanná tétettek. Elmúlt az agónia 1 S mi akik a beteg ágya körül aggodalomtól eltelt szívvel, és fájdalomtól áthatott lélekkel állottunk, most mi kacagunk, mi nevetünk, s szánalommal nézzük azoknak az epigonoknak vergődését, akik a maguk ásta verembe estek. Micsoda győzelem volt ez! Magyarország legyőzte önmagát, mert hiszen állami életünk hosszú utján, rendesen a saját visz- szavonásunk akasztott meg önmagunkat. Magyarország legyőzte Bécset, mert hiszen a bécsi körök minden óhaja s kívánalma hajótörést szenvedett, s Magyarország legyőzte TÁRCZA. A régi, bántó durvaságot . . A régi, bántó durvaságot Tudom, jó szívvel megbocsátod; Sértő, goromba gúnyomért Soha egy zokszavad nem ért. Könyót kiesaltam szép szemednek: Meg nem toroltad, elfeledted; Sértett a gúny és durvaság: Te szótlanul tűrted tovább. Már vége a sértő beszédnek, S ma is . . . üldözlek egyre téged. Hozzád száll annyi énekem ; Minden szava — a szerelem. Kit máshoz fűzne esküvésed, Vétekre, szószegésre kérlek; Ki szived máséhoz kötőd, Rajongva borulok eléd. Sértőbb, durvább ez, mint a régi, Eltiltott, bűnös vágy vezérli, Vétkes szív lázas álmai . . . Megtudsz-e most bocsátani P BUDAY LÁSZLÓ. Gyermek van a házban. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Jó formán csak egy lehellet. Dudoros kezek és dagadó lábak izgése, mozgása mutatja csak, hogy abban a kicsiny, rózsaszin hustömegben élet is, lélek is van! S mégis mennyi bűvös-bájos erő, mily varázs erő van ilyen miniátur emberben !' Egymástól idegenkedő szív icbe szeretetet varázsol; kietlen, sivár otthonokat, kedélyes családi otthonná bűvöl át; kibékiti a zsörtölődő házas feleket és ahol e magzat az igazi szerelem gyümölcse, ott igazán egy paradicsommá változtatja az életet, egy angyallá a nőt! Egy növény húsból, egy virág vérrel, egy oktalan élősdi az anya emlőjén, s még is nincsen gyönyör, nincsen kéj, a mely több örömet tudna szerezni az embernek, mint egy ilyen kis bimbócska. Büszkén tekint a férj első gyermekére: ez tette őt apává. S örömmel néz az anya első magzatára : nem a bordája ez, hanem a vére, a húsa! Több dolgot ad a csecsemő, mint hat szoba takarítása, de édesebb a dolog, mint a pénzolvasás! Többe kerül egy gyermek, mint egy fogat tartás, de több szórakozást nyújt, mint minden színház vagy lóverseny. Mikor ellepi a szivet az a gyegéd veleérzés, amelybe ezer aggodalom és annyi gyönyörűség rejlik ; mikor látja az ember a piros pozsgás arcocskát, gödröcskéivel napról-napra duzzadni s az arasznyi lénykét napról-napra cseperedni s amikor a gő- gicsélés és a dadogás szebben csengnek a fülbe, mint az operák legszebb melódiái .........ti könnyedvé rii ifjak és éjszakázó legények, ha csordultig ittátok ki az élet örömeinek serlegét, mindez keserű pohár, ahhoz az édességhez képest, amelyet a kis cseresznyeajk egy érintése nyújt. Valóságos tannlmány, fejlődni látni azt a kis szervezetet; látni, miként válik a parazitából kis ember; ellesni gondolatait; észre venni mint okosodik a szem, mint válik a mozgás öntudatossá s mindezt nem ismeritek ti agglegények! ? Meghaltok, anélkül, hogy éltetek volna; el- csenevész a fa, anélkül, hogy rügyeket hajtott volna; nem tudjátok mi az a földi gyönyörűség, ha nem éreztétek, hogy: — Gyermek van a házban l • Nem ismerték önök azt a szemre való menyecskét, aki elegáns toiletjével oly feltűnést keltett a váci utcán ? Egész udvar környékezte. Körül rajongták, mint méh a virágot. Tömjénezték mint egy hóditó imperatort, pedig csak legény sziveket hódított s ez jól esett hiúságának, ünnepeknek akarta magát tudni.
