Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 22. szám
1894. május 27. TOLNA VÁRMEGYE. 3. Bezerédj Pál, Kovách Sebestyén Endre, Perced Lajos, Döry Jenő, Pesthy Móricz, Fördöa Dezső stb. — Mindjárt megérkezése után megtekintette a szomszédból kiállított teheneket, körülbelül 80 darabot, — azután pedig az egész társaság kíséretében végig sétált a gyönyörű kajdacsi parkon, — innét Stankovdnaeky János nagybirtokos kastélyába vonult a társaság, a hol fényes ebéd várakozott reájuk. Ebéd közben a vendégszerető házigazda Sztankovdnseky János felköszöntötte a minist ért, ki a házigazdát és a ház úrnőjét éltette. Másnap, vasárnap reggel Kajdacsról Zombára rándult a miniszter, útközben Kovách Lászlónak és özv. báró Jeszenszky Jánosnénak az utmelíett legelő tarka marháit, Kia- Tormás községben pedig a nem rég megalakult tenyész szövetkezet részére ajándékozott telivór bikát tekintette meg. Zomba község határán a zombai intelligencia és a völgységi járás valamennyi községének elöljárósága ólén Döry Pál főszolgabíró a következő nagyon szép beszéddel üdvözölte a ministert: Nagy méltóságú Miniszter, kegyelmes urunk ! Midőn a vármegye völgységi járásának főszol- gabirájaként, hivatalos szolgálatára, tiszteletteljesen jelentkezem, engedje megragadnom e kiváló alkalmat, hogy a körülöttem egybegyült községi elöljárók, úgy járásom egész közönségének nevében is, nagyméltóságodat az igaz öröm keresetlen szavaival üdvözölhessem, fogadhassam: — „Isten hozta nagyméltóságodat körünkbe.“ E vidék nyugodt, józan, munkás népe eléggé áthatva látszik lenni, a költő ama bölcs intelmétől, hogy: „Hazánk sorsa gordius kötés, kard nem oldja meg, csak küszködés“; a mennyiben ezen bölcs jeligének megfelelőn, mindenkor a munka, s tervszerű folytonos tevékenységben látta, kereste úgy saját boldogulásának, mint az összhaza felvirágoztatásának is legfőbb biztosítékát. — Innét van az, hogy kétszeres fogékonysággal tudjuk megérteni, kétszeres örömmel tudjuk értékelni, s igyekezünk fejleszteni is azon nagy szabású s a legnehezebb helyzetű osztályára is, emelőleg kiható gazdasági kezdeményezéseket, melyeket nagy méltóságod, bölcsen és biztosan vezető kezeiből vidékünk valóságos áldásként, fogadhatni, szerencsések lehettünk. Nagyméltóságod hazafias önzetlen ténykedésének, s vidékünk iránt való folytonos atyai figyelmének ezen most oly egész közelről jelentkező hatása, felgyújtja kebleinkben a hála és örömórzeté- nek teljes világát, melynek tiszta fényénél engedje nagy méltóságod azt a biztosítást tennem, hogy ezen Csutorák egyszerűen szakítottak Zoltánnal. Ugy- látszik, nekik már tisztább fogalmaik voltak a becsületről. Szegény fiú, elkeseredett, kétségbeesett. Talán nem annyira a félbeszakadt házasságot sajnálta (pedig a három szobás lakás is megvolt már a Huszár utcában), mint azt, bogy igy kellett csalódnia. Az elvet siratta, a becsületet, a mit Csutorák igy megtiportak. Pedig nem volt igaza. Mi, a kik előbb tűzre kívántuk Csutornét az ő ravasz hálójával együtt, most mentegettük már Zoltán előtt. — Örültünk, hogy visszament a parthie, és az asszony eljárását sehogyse tudtuk elítélni. Az egész történetben Zoltáné volt a nevetséges szerep. Meg is mondtuk neki. A ki a mi világunkban ideális, hajszál finomságú becsűletességi theóriák szerint akar élni, az egyszerűen nevetséges. A ki pedig mástól is azt kívánja, hogy megalkuvás nélkül haladjon azon az ösvényen, a mit az ő rigolyája szab elé, az bolond. Te, édes Zoltán nevetséges is voltál, bolond is. Azért pedig kár haragudnod, hogy a történetedet megírtam. Olvasd el inkább és nyugodt fejjel, józan észszel gondold át újra a dolgot. He fogod látni, hogy nem volt igazad. Asz- szonynyal szabad játszani, ezt a te theóriád is megengedi. Lányokkal szemben pedig kár játszani a középkori lovagot, ezt a históriád tanítja. Mindig nevetséges a becsület, ha érzékenyebb annál, a mit másoktól várhatunk. Ez a morál Csutor Ilonka esetéből. BUDAY LÁSZLÓ. egy külön választó kerü'etet is képező járás közönsége, a mint közelében és kíséretében volt nagyméltóságodnak eddigi útjában is — országos képviselőnk tisztelve szeretett személyiségében — úgy kíséretében fog lenni nagyméltóságodnak távolabbi útjaiban is, közelében és kíséretében mindazon harcaiban, melyeket a nemzet eszményeiért, hazánk boldogságáért, önzetlen elszántsággal még megvívni kész; ezek azon érzelmek, melyekkel megtisztelő látogatását e vidék lakossága ünnepeli, s melyek megismételtetik velem az üdvözlő szavakat, „Isten hozta nmóltóságodat, s éltesse sokáig, honunk javára.“ A miniszter rövid pár szóban örömének adott kifejezést, hogy ezen a vidéken megjelenhetett. Zombán ez alatt a gróf Pejachevich László- féle kastély szép, tágas udvarán óriási közönség gyűlt össze. A tűzoltóság sorfalat képezett és kürtszó jelezte délelőtti 11 órakor, a miniszter és kíséretének érkezését. A várakozók között ott voltak: Kovách László elnök, Döry Dénes kir. tanácsos, gróf Apponyi Géza, Döry Vilmos, báró Jeszenszky László, Döry Andor, Percei József, Mayer F. Andor, Kélecsényi Ambró, Molnár József egyleti titkár, dr. Lang Frigyes, Willinger Márton, Geiger Gyula szerkesztő, lapunk szerkesztője stb. Már messziről zajos éljenzés hangzott fel, mely a menet közeledtével folyton erősebb lett. — Az első fogatban Döry Pál főszolgabíró, a második négyes fogatban a miniszter Séchenyi Sándor gróf főispánnal, a harmadikban: Perczel Dezső Krisztin- kovics titkárral foglalt helyet. A többi fogatokban a kajdacsi társaságból álló kiséret ült. Kovách László rövid beszéddel üdvözölte a minisztert, felkérte a kiállítás megtekintésére, ezután Széchenyi főispán bemutatta a miniszternek a megjelenteket, kik közül Döry Dénest, mint régi ismerőst üdvözölte. A miniszter azonnal hozzáfogott a nagyszámban elővezetett tehenek és üszők megszemléléséhez, miközben Kovách László Perczel Dezső és Séchenyi főispán szolgáltak felvilágosítással ő nagyméltóságának. A gazdasági egyesület kettős bíráló bizottsága már kora reggel megkezdvén működését, a díjazásra érdemesnek talált példányokat különös figyelemmel kísérte a miniszter, — ki az öszszes kiállított marhákat is beható vizsgálat alá vette és többször őrömének és elismerésének adott kifejezést a szép eredmény fölött. Már tizenkét óra elmúlt, a mikor a miniszter szemleutját befejezte és a nála tisztelgőket fogadta. Először Zomba községének elöljáróságát fogadta. Lunova János k. jegyző a község legmélyebb köszönetét fejezte ki és egyúttal egy bika adományozását kérelmezte a község számára. A miniszter válaszában a szónok szavaira reflektálva megjegyezte, ha bőkezűség alatt a jóakaratot értik, akkor e tulajdonságra igényt tart. Buzdította a küldöttséget kitartó munkára, hogy az elvetett mag dús kalászokat teremhessen. A községnek a bikát megígérte. Zajos éljenzés követte a miniszter szavait. Ezután a gazdasági egyesület tisztelgett, melynek nevében Kovách László elnök mondott köszönetét a miniszternek, hogy jelenlétével megtisztelni kegyeskedett a zombai díjazást. A miniszter erre hosszabb beszédben válaszolt, melyet gyakori éljenzések szakítottak félbe. Mindenekelőtt köszönetének és örömének adott kifejezést. Őszinte öröm ért itt engem — úgymond — a midőn látom és azt tapasztalom, hogy törekvésem és számításom nem maradt meddő, hogy nem homokra építettem. Hazánkban, de egész Európában — folytatá — hangoztatják, hogy válságba jutott a mezőgazdaság, hogy a gazdasági és közlekedési eszközökben szerencsésebb tengerentúli államokkal szemben hátrányban vagyunk és hogy ezekkel nem állja ki a versenyt. Sajnos, hogy a gazdaközönség vádpontokat keres a kormánynyal szemben, azt mondván, hogy ez nem veszi figyelembe a gazdasági érdekeket. Sajnos, hogy bizonyos pangás és csüggedés köti le a gazdákat. Azok a hangok, a melyek az agrarizmus cégére alatt minduntalan felmerülnek, vagy elkésettek vagy pedig túlzók minálunk. Ma biztos alap Magyarországon a földművelés, csak meg kell teremteni a haladásra az eszközöket. Elméletileg halljuk, hogy az egyoldalú magtermelésról át kell menni az intensivebb gazdálkodásra, örvend, hogy a tolnamegyei gazdasági egyesület megmutatta, hogy minő haszonnal lehet a mai rendszerbe a kvalifikált állattenyésztést beiktatni. Az 0 célja és törekvése, hogy nem általánosságban hozott intézkedésekkel, nem általánosan hangoztatott jelszavakkal és eszmékkel lépjen akcióba, hanem a különböző vidékeket a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb, legalkalmasabb eszközökkel akarja támogatni és ezek közül a leginkább előkészített vidékeket segélyezi első sorban, hogy ezek szolgáljanak mintául a többieknek. Eredményre csak vállvetett közös akcióval juthatni. A kormány, a gazdasági egyesületek, a nagy-, közép- és kisbirtokosoknak együttesen kell akcióba lépni, csak így segíthet magán a magyar gazda. Az agrár irány ellen nálunk még mindig sok kifakadás hallható és sajnos, hogy a magyar gazda érdek még nem rendelkezik oly céltudatos orgánummal, mint a minővel egyéb téren találkozunk. Ki kell mondania, hogy az előkészítés stádiumában a magyar gazdaközönség nagy közönyt tanúsít. Keményli azonban, hogy a jövőben Magyarország fejlődésének fontos emeltyűje lesz az intelligens magyar gazdaközönség tömörülése, és hogy azon erő, a mely ma még szunnyad, átlátja majd, hogy nem szabad a coordinált faktorok elnyomásával érvényesülnie és öntudatra fog ébredni. Lelkes örömmel győződtem meg róla — fejezte be beszédét — hogy Tolnavármegye gazdasági életében egészséges állapotok uralkodnak, hogy a népben is meg van az állattartás iránt való szeretet, hogy jól gondozzák és megbecsülik az állatot, hiszi, hogy pár év alatt Tolnavármegye marhatenyésztése nemcsak exportképes, de versenyképes lesz Nyugat-Európa vidékeivel is, és reményli, hogy lesz alkalma a gazdaság minden terén e vármegye felvirágzásán közreműködni. Viharos, hosszas éljenzés követte a miniszter beszédjét, mely egész expozénak illett be. A miniszternek a gazdasági egyesületi tagok nevében Perezd Dezső felelt. A nála megszokott szép szó- Doki előadásban tolmácsolta a vármegye gazda közönségének és az egyletnek köszönetét a miniszter előtt. Háromszoros köszönettel tartozunk ő excel- lenciájának. Először is azért, hogy sokoldalú nehéz elfoglaltsága közepette talált időt arra, hogy e szerény egylet működését személyesen vizsgálja meg és hogy saját impressiói nyomán szerezzen meggyőződést arról, hogy az egyesület miként sáfárkodik. Másodszor, hogy a miniszter szakítva a múlttal, uj díjazási rendszert honosít meg. Harmadszor köszönettel tartozunk a miniszternek az imént elmondott hatalmas beszédért, az azokban hangsúlyozott helyes eszmékért, melyeket az egylet követni fog. Egyúttal köszönetét mondott a vármegye intéző köreinek, első helyen a jelen levő Széchenyi Sándor gróf főispánnak, azokért az áldozatokért, melyeket a vármegye a gazdasági egyesület érdekében meghoz. Ezután kezdetét vette a díjazás, előbb azonban Forberyer László bonyhádi gimnáziumi tanár
