Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-13 / 20. szám
1894. május 6. TOLNA VÁRMEGYE. 7. Bécsben végződnek. Van alkotmányunk, kiegyeztünk, hanem azért, amikor kell döntő politikánkat ott fent akarjak intézni. Másodszor avatkozott bele Bécs ami álladalmi belügye- inkbe; másodszor ütöttefel fejét a reakció, s most már a régi kamarilla árnyaként ijeszt. S mért ne, hisz könnyű ! Néhány bécsi ur, aki ellensége a magyar nemzetnek, csinál jó geschehet; vesz magyar birtokot, mely 3000 frt adót fizet, s a gróf ur magyar törvényhozó 1 S ezeket a törvényhozókat Bécsben nagyra becsülik, ezeket tartják készenlétben, s ezek által tartanak bennünket sakban! Nos ez a mi főrendiházunk! Tisza Kálmán hosszú évi kormányelnökségéből, az ő államférfíui bölcsesége s lángelméje mellett örök rejtély marad: az ő felsőházi reformja. S ez a rejtély, ez a politikai képtelenség boszulja meg magát most. Akkor a zsidó-keresztény házasság bukott el, s a főrendiházat Tisza reformálta, de hogy ? rosszabb lett, mint volt. A liberalizmus diadala mámorba ejtette az országot, de a kiábrándulás annál fájdalmasabb, mert most látunk csak tisztán. „Az udvar“ lépett akcióba a király s kormánya ellen. Igenis az udvar a király ellen. Mert tény az, hogy a király ráadta szankcióját a reformokra. Tény az, hogy a királynak joga van a szentesítést megvonni; a törvényt, melyet előre szankcionált, azonban aláírta volna. Hogy szívesen tette-e vagy nem, azt kutatni nincs jogunk s ne is akarjon senki királyi vesébe látni. Az elő- leges szankcionálás hivatalos nyelven tehát azt teszi, hogy a király akarta 1 Mert elfogadás esetén aláirná, s a mit aláír, azt akarja is! Mi jogon mert tehát egy Zichy Nándor magát magyarnak nevező úr a király nevével visszaélni — s mi jogon merte azt politikai agitációkra felhasználni, mi jogon mert a bécsi udvar szembe szállni a király akaratával ? S hol van a politikai tisztességtudás, ha oly emberek, a kiket nem ismerünk magyarnak, a kiket nem akarunk magyarnak elismerni, a kik nemcsak idegenek, hanem ellenségeink, hogy ezek egy igaztalan ügy szolgálatába szegődve ellenünk küzdenek ? Hiszen a politikában is van zsentelmenség ép úgy, mint a kaszinóban; a politikában is van uzus ép úgy mint a turfon! Szomorú helyzet! A nemzetiségek s a reákció kezet fogtak. S ezek az emberek a mi törvényhozóink! Hát maradhat- e ilyen a főrendiház ? Csoda volna-e, ha az utca mozogni kezdene ? — Hiszen a nemzet a maga vitális érdekeit, a maga szuverén jogát s főleg haladását nem rendelheti alá néhány sportfirmának, akik törvényhozásban utaznak, s akik a magyar anyaföld áldásait rut háladatlansággal s rut hűtlenséggel fizetik ? s türhető-e, hogy a király szankciójával szembe száljon a király udvara! Türhető-e, hogy az udvar szembeszálljon a kormánynyal 1 ? Hiszen az udvari méltóságok is csak a kormányzás közegei, hiszen csak visszás helyzet, amikor a király saját emberei az ő szankciója ellen küzdenek ! Avagy ez is a Kossuth temetés visz- szahatása ? S akik azt mondják, hogy a király örülne, ha elbuknék, nem gondoltak reá, hogy a király hosszú megfontolás után, tehát alapos meggyőződéssel adta beleegyezését, hogy tehát ő önmagát csak nem deza- vuálhatja 1 175 szavazattöbbség után a liberáliz- must nem buktathatja el 21 szavazattöbbség 1 A nemzet ily egyöntetű kívánsága után a liberálizmus nem bukhatik el; a felvilágosodás a szellemi s társadalmi kifejlődés után a liberálizmus nem bukhatik el! S nem bukhatik el a nemzet liberalizmusa a hatalmához ragaszkodó papság s az előjogaihoz ragaszkodó mágnáscsapat előtt! Az idők telje be fog következni 1 Hamarább el fog bukni a főrendiház, a papok hatalma, s a mágnások előjoga! Mert 48-ban egy éj söpörte el az ő előjogaikat és emlékezzenek vissza bizonyos mozgalmakra, a „frakkos banda“ napjaira! Kár lesz felizgatni a kedélyeket, mert ha a nemzeti kaszinó ablakai még egyszer megcsör- rennek, akkor a mai mágnások nem ülnek majd az uj országházán, mint törvényhozók l S vigyázzanak a főpapok is, mert az első kardvillongás körül villogta a főrendiházat ! Ez a nemzet majd kifogy türelméből s ha belátja, hogy az anyaföld egy tekintélyes hányadát méltatlan kezekbe tette, könnyű szerrel vissza veszi azt; s vigyázzon a főrendiház, mert végre tudtára ébred e nemzet, hogy törvényhozása egyik része csak teher, csak akadály a nagy haladás utján, és egy lehelettel modern eszméket varázsol oda! S vigyázzanak Bécsben is, mert rossz szomszédság török átok, de mind két félre nézve l És gondolják meg Bécsben, hogy a szabadelvű kör, a melyik görcsösen ragaszkodik a reformokhoz, fontos posztulatuma a dualismusnak is, s e posztulatumot kár lesz megingatni. A liberálizmus nem bukottik el l Nem bukhat el! Mert ha a háborúban egy nagy csata után, egy kis összekoccanásban vesztettünk is, a döntő csata diadala bizonyos; bízunk a liberális eszmék igazságában, bízunk a nemzetben ! Még találkozunk Filippinél még egyszer! Verus. VARMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága e hó 15-ón ülést tárt. — Tolnavármegye gyámpénztára. Tolnavár- megye gyámpónztárának múlt héten készült el számadása. E sz rint a forgalom bevétel 829,395 frt 47 kr. a kiadás 825,765 frt 68 kr, igy összesen 1.655,161 frt 15 kr volt. Az árvák összes vagyona készpénzben és kötvényekben 2.170,039 frt 55 kr. A gyámpénztári tartalék alap 111,758 frt 61 kr. — A hátai leszámolás. Báta község 1876— 1890. évi számadása tudvalevőleg leszámolás utján lett összeállítva. A leszámolási adatok szerint 29190 frt 45 krt tett ki az az összeg, a mely egyes számadók, vagy mulasztást követők terhére előiratott. Az elmarasztaltak fellebbezésére a belügyminiszter a számadások újbóli felülvizsgálatát rendelte el s ennek az eredménye az a 32 nyomatott lapra terjed ő észrevétel, a melyet Máthis Kálmán vármegyei főszámvevő állított össze óriási fáradtsággal. A számvevői észrevételezés szerint a leszámoló által hihuzott 29190 frt 45V2 kr, 20239 frt 19 krra redukáltatok, s ennek az összegnek megtérítésében a következő számadók vagy ellenőrködésre hivatottak lettek újabban elmarasztalva: Pápa János 177 frt 51 kr; Bognár Péter 55 frt 80 kr, Vámegi György 6 frt 50 kr; Pécsi József 309 frt 24y2 kr, Mojzes Ferenc 4349 frt 39 kr, Szántó István 2337 frt 79ya kr; Katona János 7969 frt 16y2 kr; Tolnai Mihály 117 frt 14 kr, Gujdovics Imre 35 frt 78 kr, Mészáros György 552 81 kr ; N. Bajnok István 2238 frt 69 kr ; Forizs Jószef 25 frt 62x/2 Vig József 855 frt 3 kr, Takaró János 38 frt 31x/2 kr ; Kis G. Péter és Kopacsek Aurel 300 frt 66 kr, Kis G. Péter 304 frt 47 kr; Kopacsek Aurel 111 frt 96 kr; Cita János és Dés Péter 10 frt, Sümegi György és Kopacsek Aurel 10 frt, Pecsét János és Kopacsek Aurel 27 kr. Az 1887—1888. évi elöljárók 218 frt 50 kr; Keresztes István 125 frt 60 kr; Keresztes, Kopacsek és Sörös 9 frt, Pécsi József és Wikkert Károly 64 frt 94 krral. — Ha az egyes alapok egyénenkénti leszámolásával kiderült követeléseket is hozzáadjuk a fenti összeghez, Báta község összes követelése 47448 frt 74 krt tesz ki, ami bizony tekintélyes összeget képvisel. TÖRVENYKEZES. Az anyakönyvvezető közhivatanoknak tekintendő. A szegzárdi kir. trvszék: hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége, vallás elleni kihágás és a vallás-és közoktatásügyi ministeri rendeletbe ütköző hihágás miatt vádolt egyik plébános elleni bűnügyében végzett: W. J. plébános a btkv. 480. §-ba ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége, továbbá a kir. vallás- és közoktatásügyi minister úrnak 10086/890. sz. rendeletébe ütköző kihágás miatt vád alá helyeztetik, ellenben a btkv. 53. §-ába ütköző vallás elleni kihágás miatt indi- tott büntető eljárás vádlott ellen beszüntettetik. Indokok : W. J. plébános Sz. J.-nek vegyes házasságból származó hugyemerkét, továbbá az ágostai vallásu W. Petemének szintén vegyes házasságból származó gyermekét a szülők egyenes óhajára a r. kát. hivallás szerint megkeresztelte s a megkeresztelteket az anyakönyvbe jegyezte, de a megke- resztelés fényéről az anyakönyvi kivonatok megküldése mellett az illetékes s panaszos Sz. J. ágostai ev. ref. lelkészt nemi értesítette, sőt az anyakönyvi kivonatok kiadását mint hitelveibe ütközőt határozottan megtagadta. Minthogy vádlott e cselekményének az a része, hogy az általa megkeresztelt és vegyes házasságból származó gyermekek keresztelési anyakönyvi kivonatát minden további megkeresés nélkül az illetékes lelkésznek át nem küldötte, a 10086/90. sz. m. kir. kultuszministeri rendelet I-ső pontjába ütköző kihágást látszik képezni, minthogy vádlott cselekményeit, hogy a kereszteló- seket a szülők kívánságára teljesítette, nem menti* minthogy nem forog fen kétség az iránt, hogy a kbtkv. 53. §-a csak a kiskorúak áttérésénél egyik keresztény vallásból a másikba alkalmazható s a keresztelés nem büntethető, mindezeknél fogva vád- lottatt a végzés rendelkező részében körülírt két rendbeli jogellenes cselekmény miatt vád alá helyezni : ellenben a btkv. 53-ába ütköző vallás elleni kihágás miatt ellene indított eljárást megszüntetni kellett. A pécsi kir. itél'ó tábla ezen ügyben igy végzett : A kir. ítélő tábla az első bíróság végzését abban a nem felebbezett részében, melylyel a vádlott ellen a kih. btkv. 53. §-ába ütköző vallás elleni kihágás miatt folyamatba tett eljárást megszüntette, nem érinti; felebbezett intézkedéseiben pedig vonatkozóan felhozott indokainál azért is helyben hagyja, mert a btkv. 397. §-ának rendelkezése szerint, valamint a btkv. 461. §-ában foglaltak folytán is a lelkész mint anyakönyvvezető az anyakönyv vezetésere vonatkozó cselekményei tekintétében, minthogy az anyakönyvvezetés állami közigazgatási teendőt képez, közhivatalnoknak lévén tekintendő, vádlottnak mint ilyennek az 10086/890. sz. vallás- és közoktatásügyministeri rendelet értelmében hivatalos kötelességéhez tartozott a jelen bűnvádi eljárás folytán fermerült konkrét esetekben a keresztelési anyakönyvi kivonatoknak minden, bármely érdekelt oldalról jövő felszólítás bevására nélkül nyolc nap alatt az illetékes lelkészhez való áttélete, a mely hivatalos kötelezettségnek egyszerű elmulasztása, illetve nem teljesítése az idézett miniszteri rendeletben feltüntetett kihágásnak, az a körülmény pedig, hogy vádlott ezen anyakönyvi kivonatoknak áttélet az említett hiv. kötelessége ellenére az 1865. évi Lili. te. 12. §. utolsó pontja, valamint a fent kivatkozott'vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelet értelmében erre jogosult lelkésznek 8 nap alatt a hozzá intézett egyenes felszólítás ellenére is megtagadta s kijelenté, hogy azokat át nem teszi, a btkv. 480. §-ba ütköző hiv. hatalommal való visszaélés vétségének alkatelemeit tünteti fel. SZÍNHÁZ. Múlt heti referádánkat szombaton hagytuk el. Szombáton Vértess József lapunk munkatársának egy felvonásos vigjátóka: „Az amerikai unokaöcscsu került színre. A közönség nagyon rokonszenvesen fogadta a darabot és az ügyes tollal megirt kis vígjáték elmés ötleteivel, szójátékaival, szellemes párbeszédeivel és érdekes bonyodalmával nagy tetszést aratott. A közönség lelkes tapsokkal többszörösen hívta a szerzőt, kinek távoliét ében a rendező mondott köszönetét. Az előadás igen jó volt. Benkő Jolán a tetszvágyó özvegy és Érckövi az amerikai unokaöcscs szerepében pompásan játszottak; hasonlóképen Gyarmathy és Véber Ferike is. Utána „A bál- királynő“-1 adták, a címszerepben Nagyfalussy Julia igen kedves volt. Úgyszintén Polgár igen jó volt, mint Fodor Tasziló. Vasárnap a Cine Mintye, Margitai népszínművét játszották.. Hétfőn a szép zenéjü Cigánybáró került színre Erckövy jutalom- játékául. Az előadás szépen sikerült. Kiemelendő 7urner Ilka Saffi szerepóban. Keddre Suderman- nak hírneves darabja: A becsüelt volt hirdetve, de nem válik becsületére a közönségnek, hogy ezen Szegzárdon még nem látott darabot eladni — közönség hiányában — nem lehetett. Összesen 10-en lehettek a teremben, csak ennyien érdeklődnek Szegzárdon Sudermann iránt.
