Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 17. szám
6. TOLNAVÁRMEGYE. 1894. április 22. Kulisza-világ. Azok a világot jelentő deszkák 1 Ahol festve az are és festve a világ 1 Ahol az élet dióhéjba van szoritva, s ahol az ember ott látja a maga tükrét! Mintha nem is ólenyből s legényből állna ott a levegő, hanem szerelemből és illúzióból; s aki beleheli a kulisza levegőt, annak szivárványosabb a látóköre; csupa vágy, csupa érzés és csupa ábránd ott az élet! Nincs küzdés, mert hiszen ez a mesterség [ nincs gond, mert nyomor a múzsa rokon testvére és nincs önzés, mert hiszen ott a szív és nem a gyomor az uralkodó planéta 1 Megcsalt remények és szárnyszegett nagyratörések nagy tanyája ! Minden apró kóristanő egy Pattit lát magában s minden statiszta azt hiszi, hogy egy félvilág szeme függ rajta 1 Ahol erény a kacérkodás, ahol erkölcs a kikapósság 1 A múzsa csókja szentesíti a tilos édest és a művészet varázsa szabadalmat ad a titkos szerelemre ! Csáb és tetszelgés, veszedelmes biztatás, önérzet és csalfa hitegetés mind szerszámai a Thália papnőinek s a miért a nagyvilágban elítélik a nőt, az abban a kis világban megengedett erény 1 Hisz a kulisza-világ egy külön kis világ a nagy világban 1 Másként gondolkoznak, látnak és éreznek ott az emberek. Más az erkölcsi érzék, más a lélek hitvallása, hiszen örök szerelem az ő világuk, ez az ő mesterségük. Férfi karok szerelemtől melengető szoronga- tása nem ingerli az ő idegeiket, hisz megszokták; a tiltott csóknak kéjt lehelő mámora nem bizsereg át ereiken, hiszen ők minden nap ízlelik ! Etiquette szabályok feszélyező korlátái nem szabnak határt az ő csapongó kedélyöknek s örökké játszi lelkületűknek, hiszen ők szabadok, mint az ég madarai 1 * Azok a világot jelentő deszák 1 Mintha valami izgalmas-mozgalmas napokat tárnának fel újra; mintha újra ott látnám magamat a népszínház kuliszái mögött s szőném azokat az aranyos regónyszálakat, a melyek sohasem vezetnek az oltár elé 1 S mégis sajátságos — szép világ ez — a fiatal léleknek ! A felsarkantyuzott lelkű ifjú le nem üllepe- dett kedélyének szépek azok a zajos napok, amelyek tele vannak intrikákkal, fizetendő vacsora kontókkal és megvásárlandó modell — kalapokkal! Sajátságos köztársaság az ott! Nem elég nagy ur ott senki! A gróf megil- letődve udvarol a kuliszák mögött a legszerényebb kóristanőnek. Ezer holdak felett rendelkező gentry koldulja a ballerina egy kegyes mosolyát és világ politikát alkotó diplomaták oda vetik magukat a primadonnák lábai elé! Nem imponál ott pénz, születés, rang avagy hivatal. Nem imponál ott semmi, csak a — hírlapíró ! Az ambició a kuliszák mozgató ereje és Ígérj két sort egy kis csattogánynak a „bugáéi tárogatódban és szerelmesebb lesz beléd, mintha egy évig esténként cabinet particuliert nyittatsz Reuternél, rendelkezésére állítasz egy számozatlant és az osztriga után Teofil Rödererrel itatod ! * Azok a világot jelentő deszkák ! Mások a fővárosi deszkák, mint a kisvárosiak! Persze tulajdonképeni kulisza-világ nálunk nincs. Nincsen társalgó és nincsenek öltözőink, ahol kifejlődnék az a kulisza-élet, amely a színházaknak kaviárja! Pompás élet ez ! Közelről lehet látni a festett arcot, a hamis hajat; a természetet pótló pótlékokat, a veszedelmes selyem trikót s mindezek között egy lélekkel, egy élő lélekkel csevegni, megcsalatva látni önmagát és önmagában ébreszteni az illúziót, hát nem furcsa élet ez ? Mert a színésznő ha lelép a színpadról, még mindég színésznő, az öltözőben s a kuliszák mögött is. Csakhogy különfélekóp. Pálmai Ilka a világ fájdalmat, a meghason- lást és a kétségbeesést játsza mindig a kuliszák mögött. Hegyi Aranka egy csicsergő fecske, a ki még odakint is örökké pajkoskodik és dudol. Margó Célia mindig folytatta szerepét a színfalak mögött is és Blaháné ott a színpad mögött is egy jó kedv ben, kedvességben és nyájasságban olvadozó mókus, aki ilyenkor örül. igazán életének. A „Királyfogás“ premierje nagy sikere után kérdeztem tőle : — Bárónó, ha nem volna színésznő, mi szeretne lenni ? — Színésznő! volt a válasz. # Azok a világot jelentő deszkák ! Meg kell azokat tudni becsülni! Megbecsülei tudni a művészt s a művészetet, ez nemcsak egyes emberek, hanem az egész társadalom intelligenciájának íokmérője! Megbecsülni a nemzet napszámosaiban nemcsak a színészt, hanem az embert is, ez a műérzék s műértelem igazi követelménye 1 Nem elzüllött deákokból s szellemi proletárokból álló banda már ma egy valamire való színtársulat, mint volt, a mikor a magyar múzsa oltárának temploma egy budai fabódé volt; nem éhenkórász munkakerülők s a társadalomból száműzött szélhámosok gyülevósze a mai színészet, hanem egy képzett, tanú í s ambiciózus emberekből álló osztály, amelyik úgy tanulja mesterségét, mint akár az orvos, szobrász, vagy piktor! Akik azelőtt a rózsás s nem a rögös pályán haladtak, akiknek az előtt a színpad szépségük kirakata volt, akiknek a színésznő név cégér, a művészet szabadalom volt a bukásra, azok ma kétszeresen magasztos nőknek látszanak, mert a múzsacsókja férfiakra csábit s ő homlokát csak színésznek nyújtja csókra — színész csókra. A színésznő hajdan jobban értette a csáb s inger mesterségét, mint a többi nő, ez volt ajánlólevele; ma ? örök kísértésnek van kitéve, hanem azért fizetése nem kényszeríti szépségét vásárra vinni, hanem csak a színpadra 1 Ma már a színésznő elfogadott nő a társadalomban ! * Azok a világot jelentő deszkák 1 Hogy vonzzák, érdeklik a közönséget! S a közönség vonzerejét különféle elem teszi 1 Csak egyben hasonlít minden színházlátogató, hogy a szerelem művészetét keresi. Melegvérű uracsok kóristanőknek szegezik a látcsövet; érdemekben kopaszodó agglegények az ínycsiklandó Francil- lon salátát keresik minden darabban. Fiatal férjek a házasélet nagy tudományát akarják megtanulni, s öreg urak menyecskéi egy estét akarnak elölni. Fiatal lányok a hódítás stratégiáját tanulmányozzák, s eladó leányok anyái a férjfogás mesterségét lesik el. S különböző az emberek ízlése is. Leányok vígjátékot szeretnek, hisz házassággal végződik; a férjek a francia színművet keresik, hiszen „váljunk el“ a vége. Égő szemű asszonykák operethez viszik a férjét, tanulják meg, mily balga dolog a féltékenység. Jó anyósok vejei rémdrámákat néznek, s ez is vígjáték nekik az otthoni rémdráma mellett. Ábrándos szivü szerelmesek népszinműhöz járnak, mert ott minden szerelmes: a szobacica, a bakter, a Mózsi, meg a malom is 1 Csak a szerelem rokkantjai, a vének áhítoznak egy kis trikó után! Ballett a színészet,kaviárja s a trikóvá szőtt selyem ép oly veszedelmes, mint a szultán által küldött selyemszál 1 Mert az egész festett világon, a deszkák világa sem egyéb, mint illúzió, inger s kaviár. Gróf Almaviva. Ezredéves kiállítás. Az 1896-iki ezredéves kiállítás szervezési előmunkálatait lényegükben befejezték és most mar a tulajdonképeni kiállítási munkák időszaka kezdődik. Az országos-bizottság és a csoport-bizottságok megállapították a kiállítás mindegyik osztályának programmját és kereteit; — sok merész ujitó eszmét fogadtak el, nagyratörő célokat tűztek ki. A kiállítás ügyeit intéző kormányférfiak nem riadtak vissza semmi költségtől, hogy úgy az egész kiállítási terűiét, mint az egyes kiállítási épületek méltó színhelyei legyenek az országos évezredi versenynek, a megvalósítandó nagy eszméknek. A tavaszi idő beálltával száz- meg száz munkáskéz jön mozgásba hogy a városligetet átalakítsák az ezredéves kiállítás színhelyévé, a hol azután föl lehet építeni a csarnokokat, a melyek a nemzeti munka remekeit befogadják majd. Végül a kiállítási igazgatóság szétküldte már a bejelentési ivek tiz ezreit és minden varosban, minden megyóbeu működnek már a közegek, a kik az egyes kiállítóknak megadják a szükséges útbaigazításokat. Most a nemzet munkásain a sor, hogy akijelölt, kitűzött keretetek betöltsék tehetségük és szorgalmuk eredményeivel, hogy bejelentsék az ész és a kéz remekeit, melyek bemutatásával tanúsítani fogják, hogy ezer óv múltával a műveltség milyen magas fokára emelkedett a nemzet, az ős termelés, az ipar, a kulturális haladás minő alkotásai és vívmányai biztosítják a magyar államnak a második évezredet. A legutóbbi hetek eseményei elterelték az ország figyelmét az 1896-iki ezredéves kiállítástól. De ez az idő nem veszett kárba. A nemzeti lelkesedés hatalmas megnyilvánulása fölkeltette az egész művelt világ érdeklődését és a nemzet minden fia most még inkább meg fogja ragadni az alkalmat, mely 1896-ban kínálkozni fog arra, hogy a világgal megismertessük a most megnyilatkozott erkölcsi erőnek szellemi és anyagi hatalmi eszközeit is. Az időpont most a legkedvezőbb. Most, mikor az egész magyar nemzet anynyira egynek érezte magát, most gondoljon mindegyikünk arra, hogy a millenium ünnepén mivel fog a magarészóról hozzájárulni ahhoz, miszerint a nemzeti próbatétel a nagyszabású kerethez, a kitűzött célhoz, az óvezredenkint csak egyszer ismétlődő alkalomhoz méltó legyen. És már most szükséges, hogy mindegyik kiállító jelentkezzék ; mert jgy egyrészt a kiállítóknak kellő idejük marad, hogy a kerületi bizottságoktól útbaigazításokat kerjenek és a bejelentett tárgyak kivitelére megfelelő gondot fordítsanak, másrészt pedig a rendezéssel megbízott közegek gondoskodhatnak arról, hogy az idejekorán bejelentett kiállítási tárgyak kellőleg érvényesüljenek, a nemzeti rnnnka millió és millió remeke harmonicusan rendezett, minden részletében gondosan egybeillesztett egészet képezzen. Itt-ott rebesgetnek kószahireket a kiállítás esetleges elodázásáról. A leghatározottabban állíthatjuk, hogy ezeknek a mende-mondáknak semmi alapjuk sincs. Ki- állitástechnikai szempontból semmi ok sincs az elodázásra,-mert az egyes-egyedül csak a kiadások növelését eredményezné. Egyesek bizonyos nagyszabású közmunkák befejeztótől akarnák függővé tenni a kiállítás megtartásának idejét. Ez képtelen kívánság; mert a hatalmasan haladó Magyarországban most már mindig fognak nagy közmunkák folyni; de a magyar állam megalkotásának ezredik évfordulója úgy, a mint a köztudalom azt megállapította : olyan mozzanat, a melyhez képest még a legnagyobb szabású közmunka is elenyészik. Tehát itt az ideje, hogy a nemzeti munka összes képviselői az alkalmat, a hol a hazafias felbuzdulást évezredre szóló alkatásban megtestesíthetik, siessenek megragadni és az 1896-iki. milleniumi kiállításon bemutatandó remekeiket, az illetékes közegeknél bejelenteni tovább ne késsenek. IRODALOM. ZENE. — „A dunafóldvári vár ostroma és bevétele 1705-ben.“ Ez érdekes kis füzetnek tartalma nagy részletességgel, az egykorú —------------források le lkiismeretes felhasználásával adja Bottyán, hires kuruc vezérnek ostromát a császáriaktól megszállva tartott vár ellen. Miként hányatott magának kemény sáncvárat Kömlodon, egy régi romai erősség romjain, mely aztán a Bottyánvár nevezetet kapta; miként veretett hidat Imsósnál a Dunán keresztül ; miként vált egy kis időre Dutia-Fóldvár a kurucok előtt — történetírói nyelven szólva — a Dunántúl kulcsává; miként szorultak a felkelők onnan visz- sza s nevezték el «.átkozott Földvár»-nak: mindenről nagy tárgy szeretettel, szinte lelkesedéssel számol be a derék tanulmány.« így irt a fent jelzett füzetről a »Kalocsai Néplap» 1896, december 16-án. Kapható Cziráky Gyulánál Bogojeván (Bácsmegye.) Ara 20 kr, ami megfelelő értékű bélyegekben is beküldhető. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönet nyilvánítás. Strasser Salamon, Halbrohr Ármin, Hajnal Mihály es Goldschmied Ignác urak adomány képen kezemhez juttattak a helybeli szegények számára 10 frtot, a betegsególyző és temetkezési egyletnek 10 frtot és az iskola alapra 10 frtot, összesen 30 frtot. A nagylelkű adományért nevezettek nevében mond köszönetét. Tolna, 1894. április hó 19. Weser Salamon, a tolnai izr. hitközség elnöke. Meghaltak Szegzárdon 1894. évi április hó 15-től április hó 22-ig. Özv. Ősz Mátyásné, 68 éves, tüdőgümőkór. — Mali Vilmos 7i éves, aggkor. — Héber József, 49 éves, tüdőlob. — Pegler Teréz, 2 éves gyermekaszály.
