Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-15 / 16. szám
IV. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-stca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD'\kORNÉL. BODNÁH ISTVÁN. 16. szám. __________Szegzárd, 1894. április 15. Ké ziratok vissza nem adatnak. Á lap szellemi részét illető köz- ] lemenjek, valamint az előfize- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendSk. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám. ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Erammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A győzelem. Újra nagynak mutatta magát a nemzet, sőt most mutatta magát igazán nagynak s a magyar képviselőház az ő szomorú, zivataros napjai után ismét régi magaslatára lépett 1 S most rótta le csak igazán a nemzet nagy halottja iránt is kegyelete utolsó rovását, mert a negyvennyolcas liberális eszméknek zárkövét most rakta le ! S ez nem lehetett máskép 1 A politikában nincs bosszú, a politikában nem lehet megtorlás! Mert, ha a képviselóház azoknak a hegypártiaknak az álláspontjára helyezkedett volna, akik a kormány magatartását a nemzeti gyász idején azzal akarták megtorolni, hogy elv, meggyőződés és közérdek ellenére, állást foglaltak volna a házassági jog ellen, azok nem a kormányt boszulták volna meg, hanem a nemzetet, azok nem a Wekerle-kabinetet buktatják meg vala, hanem a inagyar liberálizmust 1 Lett légyen a kormány álláspontja bármilyen a nemzeti gyász idején, ezt nem érezheti meg a liberalizmus, és ezzel a nemzet konszolidációja s erősbödése 1 Ha a Kossuth- gyász révén elbukott volna a javaslat, az annyi lett volna, mint Kossuth szent nevében elbuktatni — az ő utolsó szent kivá- natát, s Kossuth szent sírja előtt megállítani a nemzetet a haladás utján ! De különben is, mennyi politikai kétszínűség, mily politikai hipokrizis, hogy ne mondjuk jezsuitáskodó taktikázás rejlett abban az akaratban, amely bevárta Kossuth halálát s ezt akarta felhasználni fegyverül! Milyen immorális és ördöngösség rejlett ebben, a nemzet gyászát és kegyeletét akarni felhasználni a politikai' orvtámadásra ! De hát hiszen hazugság lett volna az egész 1 Nézzük csakl Kik sértették a nemzeti kegyeletet ? Kik helyezkedtek ellentétbe a nemzet akaratával és érzelmével ? Nem a kath. papok ? nein Széchen Antalok ? Nem ugyanazok, akik a polgári házasság ellenzésével ellentétben állanak a nemzettel, demonr stráltak itt is a nemzeti érzelem ellen ? Es még ez sem reakció ? Még sem hiszik el, hogy a reformok ellenzői a reakció gyászvitézei, s hogy nem csak a liberálizmust, de a nemzeti haladást s tömörülést is ellenzik? S nem-e komikus tünet,. vagy mondjuk szomorú jelenség az, hogy a mágnások s papok, a kik maguk demonstráltak a kegy eletlenséggel, hogy azok most csak azon a réven akarták elbuktatni a kormányt és vele a liberálizmust az ö képviselö-elvtársaik által, mert a kormány nem vett részt a Kossuth gyászban f Mily szatira ! A képviselőház koszorút tett, képviseltette magát, gyászolt, ott volt a temetésen, a rekviemen! De hát a főrendiház, a reformok ez elbuktató salak kohója, mit tett? Trotliskodott, ezt irta egy fővárosi újság 1 Megbotránkoztatta a nemzetet, s kimutatta, hogy ez nem a magyar nemzet akaratának és érzelmeinek a tükre ? Mágnások házain volt-e gyászlobogó ? Papok harangoztattak-e, tüztek-e ki gyászlobogót? Persze tisztelet a kivételeknek! S az a párt, a melynek hátterét ily mágnások, ily papok képezik, ne akarjanak judáskodni. ne akarjanak képmutatóskodni, azoknak nincs joguk a Kossuth gyászt még ajkukra sem venni! S a képviselóház megmutatta, hogy ez a nemzet végre is emancipálja magát a politikai góklerek szemfényvesztése alól! Ez a nemzet, amely oly nagynak mutatta magát a halál idején, végre is nem mehetett bele holmi kicsinyes szőrszálhasogatásokba! Ez a szavazás ezernyolcszáznegyven- nyolc óta a haza legfényesebb vívmánya, amely mögött nemcsak a többség, hanem egy nemzet osztatlan tetszése, rajongása és kívánalma áll, mert akik a nemzettel ellentétbe állanak, akár dogmába kapaszkodva, akár a hyperloyalitás szolgai cégére alatt, azok a nemzetnek nem igaz fiai! E többség alapja egy uj ezredévnek ! Ez a törvény fog uj erőt, egységet és egyöntetűséget önteni a nemzet ereibe. A liberálizmus ellenségei előjogaikhoz középkori görcsösséggel ragaszkodnak, neTÁRCZA. —m— Anyám jó szelleme. Leülök a sírodra, Rég porladó anyám; Mintha fejem hűséges Öledre hajtanám. Könnyebbülök a könynyel, Megenyhül a bajom, Ha magamat sírodnál Kipanaszkodhatom. S mig elpanaszlom sorsom, S könnyem alá csorog: Két kezemet gyöngéden Imára kulcsolod. Reám veted kéró'leg Jóságos szemedet, És behintetted csillaggal Sötét éjjelemet. A hitet, a bizalmat Úgy csókolod belém, Es a kemény tusában A béke az enyém. Kigyul szememben a láng, Arcomon nincs ború; Látom, az égi célnál Int már a koszorú, A jelenés eltűnik, De fölöttem lebeg, Hogy intsen, óvjon, áldjon, Anyám, jó szellemed! Skntha Károly. Szemüvegek. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — I. Monokli. Monoklit hordott. Tizenhárompróbás gavallér volt, tetőtől talpig zsentelmen. Nagykockás párisi ruhája úgy állt rajta, mintha csak rá öntötték volna; sárga, hegyes félcipőjéből piros selyem harisnya kandikált ki és a világos nyakkendőben diónyi gyómánttű csillogott. A fehér cilinder alól rendbe simított huncutka bujt elő s a mokányan felkunkorodott bajusz is hetykén állott kiborotvált arcán. Monoklit viselt és fogalmazó volt. Nem volt bál, a melyiken a souper-csárdást meg ne „hogyvolt“-ózta volna; nem volt lóverseny, melyen az ő favoritja nem — vesztett volna; ott volt minden premieren s hangversenyen. Az Andrássy-uton a legsneidigebb fiakkeren hajtatott végig s a jégen merész körökkel kerülte meg — a kis Amáliát. Nem tetszik ismerni a kis Amáliát? Egy ferencvárosi háziúr leánya ; szép leány és jó parthie. S egy ferencvárosi háziúr szemében egy fogalmazó sem megvetendő parthie .. . csoda-e hát, ha a fogalmazó ur a nyári, versenyekre már karon vezette — Amáliát — az ő aráját? Egy jó parthie többet ér egy pénzügyi fogalmazónak, mint egy rente konverzió. Monoklit viselt s adósságban úszott. Boldog reménykedéssel nézett a jövőbe! Három ház a Ferencvárosban ! Jut ebből adósságra bőven 1 Hiába sürgette, a háziúr nem sietett vele nagyon, pedig már sietős lett. Honnan is jutott a párisi ruhára meg a bácsi nyakkendőre ? Hát bizony furcsa dolog volt ez nagyon. A fogalmazó ur osztályába gyakran nyújtottak be óvadék pénzzel bélelt ajánlatokat. A tanácsos ur kényelmes ember volt, és tudott bízni az emberekben. Nem maga vette őrizet alá a pénzeket s azt gondolta, arra való a fiatalabb ember, hadd őrizze az. És a fogalmazó ur őrizte is egyideig, de egyszer csak rájött arra a titokra, hogyha tegnap beadott óvadékból ma elvesz húsz frtot, hát azt a holnap beadandó óvadékból szépen ki lehet pótolni. És ment ez szépen úgy másfél esztendeig. A húsz forint persze roham léptekben növekedett, de az nem tett semmit, mert újabb beadványok mindig jöttek
