Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-15 / 16. szám

IV. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-stca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD'\kORNÉL. BODNÁH ISTVÁN. 16. szám. __________Szegzárd, 1894. április 15. Ké ziratok vissza nem adatnak. Á lap szellemi részét illető köz- ] lemenjek, valamint az előfize- | tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendSk. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám. ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Erammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. A győzelem. Újra nagynak mutatta magát a nem­zet, sőt most mutatta magát igazán nagy­nak s a magyar képviselőház az ő szo­morú, zivataros napjai után ismét régi magaslatára lépett 1 S most rótta le csak igazán a nemzet nagy halottja iránt is kegyelete utolsó ro­vását, mert a negyvennyolcas liberális esz­méknek zárkövét most rakta le ! S ez nem lehetett máskép 1 A politi­kában nincs bosszú, a politikában nem le­het megtorlás! Mert, ha a képviselóház azok­nak a hegypártiaknak az álláspontjára he­lyezkedett volna, akik a kormány magatar­tását a nemzeti gyász idején azzal akar­ták megtorolni, hogy elv, meggyőződés és közérdek ellenére, állást foglaltak volna a házassági jog ellen, azok nem a kormányt boszulták volna meg, hanem a nemzetet, azok nem a Wekerle-kabinetet buktatják meg vala, hanem a inagyar liberálizmust 1 Lett légyen a kormány álláspontja bár­milyen a nemzeti gyász idején, ezt nem érez­heti meg a liberalizmus, és ezzel a nemzet konszolidációja s erősbödése 1 Ha a Kossuth- gyász révén elbukott volna a javaslat, az annyi lett volna, mint Kossuth szent nevé­ben elbuktatni — az ő utolsó szent kivá- natát, s Kossuth szent sírja előtt megállítani a nemzetet a haladás utján ! De különben is, mennyi politikai két­színűség, mily politikai hipokrizis, hogy ne mondjuk jezsuitáskodó taktikázás rejlett ab­ban az akaratban, amely bevárta Kossuth halálát s ezt akarta felhasználni fegyverül! Milyen immorális és ördöngösség rejlett eb­ben, a nemzet gyászát és kegyeletét akarni felhasználni a politikai' orvtámadásra ! De hát hiszen hazugság lett volna az egész 1 Nézzük csakl Kik sértették a nemzeti kegyeletet ? Kik helyezkedtek ellentétbe a nemzet akaratával és érzelmével ? Nem a kath. papok ? nein Széchen Antalok ? Nem ugyanazok, akik a polgári házasság ellenzé­sével ellentétben állanak a nemzettel, demon­r stráltak itt is a nemzeti érzelem ellen ? Es még ez sem reakció ? Még sem hiszik el, hogy a reformok ellenzői a reakció gyász­vitézei, s hogy nem csak a liberálizmust, de a nemzeti haladást s tömörülést is ellenzik? S nem-e komikus tünet,. vagy mond­juk szomorú jelenség az, hogy a mágnások s papok, a kik maguk demonstráltak a ke­gy eletlenséggel, hogy azok most csak azon a réven akarták elbuktatni a kormányt és vele a liberálizmust az ö képviselö-elvtársaik által, mert a kormány nem vett részt a Kossuth gyászban f Mily szatira ! A képviselőház koszorút tett, képvisel­tette magát, gyászolt, ott volt a temetésen, a rekviemen! De hát a főrendiház, a reformok ez el­buktató salak kohója, mit tett? Trotliskodott, ezt irta egy fővárosi újság 1 Megbotránkoz­tatta a nemzetet, s kimutatta, hogy ez nem a magyar nemzet akaratának és érzelmei­nek a tükre ? Mágnások házain volt-e gyász­lobogó ? Papok harangoztattak-e, tüztek-e ki gyászlobogót? Persze tisztelet a kivételeknek! S az a párt, a melynek hátterét ily mágnások, ily papok képezik, ne akarjanak judáskodni. ne akarjanak képmutatóskodni, azoknak nincs joguk a Kossuth gyászt még ajkukra sem venni! S a képviselóház megmutatta, hogy ez a nemzet végre is emancipálja magát a po­litikai góklerek szemfényvesztése alól! Ez a nemzet, amely oly nagynak mutatta ma­gát a halál idején, végre is nem mehetett bele holmi kicsinyes szőrszálhasogatásokba! Ez a szavazás ezernyolcszáznegyven- nyolc óta a haza legfényesebb vívmánya, amely mögött nemcsak a többség, hanem egy nemzet osztatlan tetszése, rajongása és kívánalma áll, mert akik a nemzettel ellen­tétbe állanak, akár dogmába kapaszkodva, akár a hyperloyalitás szolgai cégére alatt, azok a nemzetnek nem igaz fiai! E többség alapja egy uj ezredévnek ! Ez a törvény fog uj erőt, egységet és egy­öntetűséget önteni a nemzet ereibe. A liberálizmus ellenségei előjogaikhoz középkori görcsösséggel ragaszkodnak, ne­TÁRCZA. —m— Anyám jó szelleme. Leülök a sírodra, Rég porladó anyám; Mintha fejem hűséges Öledre hajtanám. Könnyebbülök a könynyel, Megenyhül a bajom, Ha magamat sírodnál Kipanaszkodhatom. S mig elpanaszlom sorsom, S könnyem alá csorog: Két kezemet gyöngéden Imára kulcsolod. Reám veted kéró'leg Jóságos szemedet, És behintetted csillaggal Sötét éjjelemet. A hitet, a bizalmat Úgy csókolod belém, Es a kemény tusában A béke az enyém. Kigyul szememben a láng, Arcomon nincs ború; Látom, az égi célnál Int már a koszorú, A jelenés eltűnik, De fölöttem lebeg, Hogy intsen, óvjon, áldjon, Anyám, jó szellemed! Skntha Károly. Szemüvegek. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — I. Monokli. Monoklit hordott. Tizenhárompróbás gavallér volt, tetőtől tal­pig zsentelmen. Nagykockás párisi ruhája úgy állt rajta, mintha csak rá öntötték volna; sárga, he­gyes félcipőjéből piros selyem harisnya kandikált ki és a világos nyakkendőben diónyi gyómánttű csillogott. A fehér cilinder alól rendbe simított huncutka bujt elő s a mokányan felkunkorodott bajusz is hetykén állott kiborotvált arcán. Monoklit viselt és fogalmazó volt. Nem volt bál, a melyiken a souper-csárdást meg ne „hogyvolt“-ózta volna; nem volt lóver­seny, melyen az ő favoritja nem — vesztett volna; ott volt minden premieren s hangversenyen. Az Andrássy-uton a legsneidigebb fiakkeren hajtatott végig s a jégen merész körökkel kerülte meg — a kis Amáliát. Nem tetszik ismerni a kis Amáliát? Egy fe­rencvárosi háziúr leánya ; szép leány és jó parthie. S egy ferencvárosi háziúr szemében egy fogalmazó sem megvetendő parthie .. . csoda-e hát, ha a fo­galmazó ur a nyári, versenyekre már karon vezette — Amáliát — az ő aráját? Egy jó parthie többet ér egy pénzügyi fo­galmazónak, mint egy rente konverzió. Monoklit viselt s adósságban úszott. Boldog reménykedéssel nézett a jövőbe! Há­rom ház a Ferencvárosban ! Jut ebből adósságra bőven 1 Hiába sürgette, a háziúr nem sietett vele nagyon, pedig már sietős lett. Honnan is jutott a párisi ruhára meg a bá­csi nyakkendőre ? Hát bizony furcsa dolog volt ez nagyon. A fogalmazó ur osztályába gyakran nyújtottak be óva­dék pénzzel bélelt ajánlatokat. A tanácsos ur ké­nyelmes ember volt, és tudott bízni az emberek­ben. Nem maga vette őrizet alá a pénzeket s azt gondolta, arra való a fiatalabb ember, hadd őrizze az. És a fogalmazó ur őrizte is egyideig, de egy­szer csak rájött arra a titokra, hogyha tegnap be­adott óvadékból ma elvesz húsz frtot, hát azt a hol­nap beadandó óvadékból szépen ki lehet pótolni. És ment ez szépen úgy másfél esztendeig. A húsz forint persze roham léptekben növekedett, de az nem tett semmit, mert újabb beadványok mindig jöttek

Next

/
Thumbnails
Contents