Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-01 / 14. szám
1894. április 1. TOLNA VÁRMEGYE. 8. A gyászoló Tolnavármegye. A magyar nemzet legnagyobb fiának halálára gyászt öltött a mi vármegyénk is. Alig van község, hol legalább egy-két gyászlobogó ne hirdetné óriási veszteségünket. Az alábbiakban községenként számolunk be a gyásznak és részvétnek külső nyilvá- nulásáról. Szegzárd. — A szegzárdi kaszinó e hó 80-án tartott válasz tm ányi ülésén adott kifejezést ke- gyeletes érzésének, a következő sürgönyt intézve „Kossuth Ferenc úrhoz Budapestre: A haza szent földje várja már Magyarország nagy halottjának drága testét. Ott lesz az egész nemzet, hogy omló könnyeivel tanúbizonyságot tegyen arról a forró szeretetről, törhetlen ragaszkodásról, a melylyel bálványozta, s imádta Őt 1 Egyletünk sem maradhat távol, mikor milliók szive vérzik, s együtt, egyért dobog; elhozzuk tehát mély fájdalmunknak, igaz részvétünkek önkéntes adóját s növeljük azt a tengert, melyet a szabad haza népe könnyeiből sirt és sir még össze. Szemünk elvakul nagy lelke fényétől, fejünket földre esüggeszti a merhetlen fájdalom, de egetverdeső alkotásai magasba nézni kényszerítenek s mert ki égre néz, legtöbbször Istent keresi: hálát adunk mi is, hogy 0 a miénk volt! Gyógyulást nem kérünk mély sebükre; a gyógyithatlan seb fájdalmát elég enyhíteni. Bár vérzik, sajog a mi lelkünk is, elküldjük, itt hozzuk az igaz részvét, szánalom, forró szeretet balzsamcseppjeit, nem gyógyítja, de némileg talán enyhíti az önök mély fájdalmát, legalább szivünk, hogy igy kitártuk, köny- nyebbült, általa 1 Fogadják még egyszer mély tiszteletünk, ragaszkodásunk, szeretetünk őszinte kifejezését. A szegzárdi kaszinó“. — A szegzárdi kereskedelmi egylet babérkoszorút küldött Kossuth ravatalára. — Gyászistentisztelet Szegzárdon. Kossuth Lajos emlékezetére a szegzárdi reform, templomban ma délelőtt gyászistentisztelet lesz, mely alkalommal Borzsák Endre fog beszédet tartani. — Az izr. hitközség kedden délután öt órakor tart gyászistentiszteletet. A templomon hosszú fekete zászló van kitűzve, a gyászistentiszteletre pedig, a melyen Ungár Simon rabbi fog szónoklatot tartani, a templomot a szomorú alkalomhoz illőleg fekete posztóval vonják be, ma pedig, Kossuth temetése napján a hitközség iskolájában a tanitás egész nap szünetel. — A szegzárdi kereskedők azt a hazafias határozatot hozták, hogy Kossuth Lajos temetésének napján 10 órától kezdve zárva tartják üzleteiket. — Gyűjtés Kossuth szobrára. A szegzárdi kaszinó 25 frtot szavazott meg Kossuth szobrára s ezen kívül gyüjtőivet tett ki a kaszinó helyiségében. Isten, Isten, jövünk hozzád, Hálával áld Magyarország. Kossuth sírján leborulunk, Halld meg imánkat, mi Urunk! Vedd hálánkat, hogy őt adtad, Szép vénsóggel megáldottad; Testének adj békességet, Lelkének adj üdvösséget! Áldott légy, hogy meghallgattál, Fájdalmunkban vigaszt adtál! Vigaszunk, hogy a haldokló Ajakán kélt ilyen jós-szó! Mikor engem eltemetnek, Minden népek emlegetnek; A halálban nem maradok, A síromból föltámadok, Nagy hatalom lesz a nevem, Uralkodom a sziveken. Föltámadt ő I Él szelleme, Nagy hatalom az ő neve i Szétmorzsolja a rabságot. Megszüli a szabadságot. A dicsőült szent helyekről Áldva néz ránk az egekből, S örökké egy az imája, Mely lelke mélyéből szakad: Legyen boldog, legyen szabad A magyaroknak hazája! Isten mondd áldásod rája! Paks. — Paks város képviselő testületé március 27- én tartott gyűlésén elhatározta, hogy Kossuth Lajos temetésére Budapestre 16 tagú bizottságot küld. — Ezen bizottság tagjai: Feil Ferencz biró, Daróczy Tamás, Szenicey Géza, Szenicey Ákos, Spiesz János apát, Horváth Sándor ev. lelkész, Ragymássy Károly kir. közjegyző, Petries Ferenc, Késmárky Iván, Förd'ós Géza, Bekker Jakab, Klein József, Popovits Gyula városi főjegyző, Flórián István, Bergmann Emil, dr. Hoffman János. — Egyúttal a Kossuth emlékére felállítandó szobor javára 100 frtot szavazott meg a képviselőtestület, s felszólította a helybeli összes kereskedőket, hogy üzleteiket temetés napján, vasárnap, zárva tartsák. 28- án a ref. templomban gyász-isten tisztelet volt Kossuth emlékére, melyen dr. Kecskeméty István ref. lelkész megható gyászbeszédet tartott, melylyel az egész hallgató közönséget könynyekre indította. Duna-Földvár. — Dunaföldváron márc. 25-én népes értekezlet gyűlt egybe, melyet Kossuth Lajos halála folytán — a gyászban való részvétel végett — Eátkay László hivott össze. Gyönyörű szónoklattal nyitotta meg a gyűlést. Igaz, őszinte fájdalom, az utolérhetvén nagyság iránti véghetlen szeretet érzett ki minden szavából, s közbe-közbe az elkeseredés, midőn arról szólt, hogy vannak, kik kicsinyes kérdésekkel állnak a halott koporsója mellett. Beszédét viharos tetszés követte, mely legmagasabb fokot akkor ért el, midőn a szónok esküt tett a gyűlés előtt, hogy ha egyedül lesz is, ki Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe igtatását kéri, megfogja tenni minden éyben, mig eredménye nem lesz. Az értekezlet ez indítványt elfogadta, kérvényt nyújtanak ez iránt a képviselőházhoz. A temetésre nagyszámú küldöttséget menesztenek, melynek .tagjai közt ott lesz a tűzoltóság nagy része s az öreg 48-as honvédek. A temetés napján délután gyászmenetet tartanak Dunaföldváron, mely alkalommal a vásár téren — melyet Kossuth-térnek fognak nevezni — Adorján Imre lelkész fog beszédet mondani. Kimondották továbbá, hogy külső gyászt viselnek karjukon, kalapjukon, s az üzletek vasárnap délelőtt is zárva lesznek. Az elhunyt képét lefestetni határozták. Duna-Fóldvár impozáns módon vesz részt a külső gyászban is. A városház téren óriási — feketével bevont nemzeti zászló leng a magasban. Zászlók lobognak a rom. kath. iskolákat, a plébánia házat (hol már egyszer ki volt tűzve) kivéve, minden középületen, s a legtöbb magánházon is. A kirakatokban a nagy elhunytnak gyászszal bevont képei láthatók, s az utcákon gyászjelvényes emberek járnak. Érdekes, hogy Duna Földvár Kossuth Lajost — mintegy három éve — disztagjává választotta, s most — halála után — tudódott ki, hogy ezt a nagy hontalannal nem tudatták. Mikor Kossuth modellt ült. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — A müncheni festménytár egyik termében Pi- loty Wallensteinját másolta a nyolcvanas évek elején egy feltűnő szép leány. Mi, magyar ifjak valósággal zarándokolni jártunk oda, nem ugyan Wallensteint, hanem a csodaszép művésznőt megbámulni. Természetes, hogy magyarul beszéltünk és mindig a csábos szép leányról; de mily nagy volt csodálkozásunk, a mikor a művésznő egyszer, úgy látszik megunva hallgatni a mi csacska, legényes beszélgetésünket, magára vette plüs köpenyegét s haragosan távozott el e szavakkal: — Ajánlom magamat uraim 1 Tehát magyar volt 1 Amikor aztán megismerkedtem vele személyesen, meg is mondta, hogy csak azért ajánlta magát, hogy tudjuk meg végre, hogy ő magyar, s ne alkalmatlankodjunk neki beszélgetésünkkel abban a hitben, hogy ő nem érti. A művésznővel másodszor a budapesti műcsarnokban találkoztam az 1885-ki kiállításon. A saját arcképével keltett óriási feltűnést, mert ez a művésznő Parlaghy Vilma volt. Lenbach tanítványa volt; Münchenben általános feltűnést keltett, sőt egy nagy dijat is nyert s idehaza első megjelenése, az ő arcképével feltűnést keltett, a király is meg volt lepve a kép által, csak a kritika nem méltatta eléggé. Eleinte azt mondták: Lenbach keze látszik rajta, később azonban kitűnt, hogy Parlaghy Vilma a magyar művészek rendes sorsában részesült: nem méltatják, mert magyar 1 Mert nálunk a művész vagy legyen céhbeli, cimborája a kritikusoknak, vagy csak akkor nézzen haza, ha a külföldön hirt szerzett. Mink magyar művészt sohasem méltatunk, mert szőrszál- hasogatóbbak és szigorúbbak vagyunk minden neraTolna. — Tolnán, e katholikus városkában, a városházán, a tözoltó laktanyán, a zsidó iskolán, két ca- sinon, két takarékpénztáron, az iparos egyleten, és több magánházon künn voltak már az első szomorú reggel óta a gyászlobogók. — Miután Péchy prépost a nála küldöttségileg zászló kitűzésért járó Tóth II. biró, Vargha és Anaigl iskolaszéki tagoknak azt mondá, hogy azért nem tüzet ki zászlót, mert a tolnai rom. kath. hitközségnek — nincsen, Oeisz László saját költségén azonnal csináltatott 2 fekete zászlót és most már a kath. népiskola, valamint a nőegylet épületén is ki van tűzve a gyász- jelvény. Március 25-én a tolnai casinó közgyűlése határozatából Turinba részvéttáviratot küldött és elnökét megbízta, hogy a katholikus és zsidó templomban egy istentisztelet tartását eszközölje ki. A tolnai „Köregylet“ március 29-én tartott közgyűlésén örökítette jegyzőkönyvbe Kossuth Lajos iránti kegyeletét. A tolnai uradalom Kajmád és Fácánkert kisközségeknek küldött gyászlobogókat, hogy Kossuth temetésének napján kitűzhessék. — A gyüjlések általánosan folynak. Simontornya. — A simontornyai izr. nőegylet által március 26-ára tervezett műkedvelői előadással egybekötött táncvigalom, Kossuth Lajos halálával beállott nemzeti gyász folytán, a korábban kiadott műsor teljes betartásával folyó évi april 8-ára halasztatott el. Simontornya, 1894. márc. 22. — A rendezőség. Az öreg honvédek kegyelete. A tolnaraegyei honvéd-egylet küldöttségileg vett részt a temetésen. Cholnoky Imre, Forster, Petrich Ferenc, Reitter József és Garay Antal 48/49-iki honvédek képviselik. * — Tolnavármegye közönsége 300 frtba került pompás pálma-koszorút helyezett Kossuth ravatalára. Előfizetési felhívás! Az I. negyedév leteltével tisztelettel kérjük előfizetőinket s a lap megrendelőit, hogy a hátralékos és esedékes előfizetési dijakat hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadó hivatala. zetnél; hanem, ha külföldön hirt szerzett, ez imponál, ennek nálunk is van visszhangja. Parlaghy már akkoriban nagyszerű megrendeléseket kapott a külföldről, itthon meg kislelküen s nagyképüsködve hibákat kerestek a képben, mely külföldön általános tetszésben részesült. A Parlaghy család azután elutazott Olaszországba. 1885. március elején a művésznő egy levelet irt nekem, amelyben a következő sorok is foglaltattak : „Bolognából Turinba utaztunk; valami ellenállhatlan vágyódás vitt bennünket Piemont hajdani fővárosába, hiszen ott lakik Kossuth Lajos, ami nagy hazánk fia, s az a régi óhajom, hogy ezt a nagy férfiút látni fogom s talán beszélek is vele, nagy örömömre már röviddel megérkezésünk után beteljesedett. Kossuth Lajos igen előzékenyen és szívélyesen fogadott, gyakran vagyunk nála és boldog vagyok, hogy önnek megírhatom : hogy a jó öreg igen szívesen lát. sőt estenden thea mellett igen kedélyesen elbeszélgetünk nála s a lángeszű ember mellett lenni s az ő szép, élénk szemeibe nézni, őt az ő még mindig érces hangjával beszólni hallani, ez igazán valami elbűvölő dolog. Nemsokára alkalmam lesz önnek valami rendkívüli érdekeset imi. “ Én azután vártam, hogy mi lesz ez az érdekes dolog, mert elutazásuk előtt mit sem szóltak tervükről. Apri.is harraadikán azután a művésznő atyja irt nekem, amely egy igazan örvendetes dologról értesített. A levél idevonatkozó része igy hangzik. „Evek óta az volt a leányom ambíciója és törekvése, hogy oly művészi tökélyre emelkedjék, hogy méltó legyen Kossuth Lajost lef-steni. A nagy férfiúnak ugyanis nincs egyetlen hű képmása sem, mert eddig nem engedte magát lefesteni s
