Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 2. szám
2. TOLNAVÁHMEGYE. 1894. január 7. Magyar nép jöjj, hozd el koszorúdat. Ósi szellemed, ezer meg ezer szólásod, szokásod, tőzsgyökeres alakjaid az ő fénylő lelke költészetétől nyertek feltámadást, sőt örök életet. Ifjúság siess. 0 tanított repülni. 0 szí- togatja még ma is lelkesedésedet, a mely a léleknek a szárnya; Leányok koszorút a nagynak és dicsőnek! A szerelmet még senki sem zengte nála szebben. Édes idealizmusát szívjátok magatokba, kell ez az amúgy is sivár, nagyon is reális életre — melegnek, fénynek, sugárnak. Oh gyűljünk köré mindnyájan, kicsinyek és nagyok, hiszen szellemének égető napjából mindnyájan kaptunk, mindnyájan hordunk egy-egy hevítő szikrát lelkünk mélyében. Tanultunk, sokat tanultunk halhatatlan Jókainktól, de egyre legjobban megtanított a — hazaszeretetre. Ez hevítsen, ez vezessen hozzá, ez egyesítse a haza népeit a mai lélekemelő ünnepen s ha az emlékezetes napok lezajlanak, újra csak ezt vonjuk ki fényes tanulságul: a honszeretet a nemzetek hosszú élete ! Ünnepre Magyarország! Jókai üdvözlése. i. Tolnavármegye törvényhatósága Simontsits Elemér tollából származó, következő igen szép és főleg Jókai hazafiui és nemzeti érdemeit méltató feliratot intézte az ünnepelt Íróhoz: Nagyságos Képviselő Úr! Az a tüntető lelkesedés, melylyel e nemzet kegyelete és hazafias elismerése jeléül, kedvenc költőjének ihlett homlokát koszorújával övedzi, Nagyságod eredményeiben fényes irói működésének ötvenedik évfordulóját a valódi nemzeti ünnepek sorába avatja. Ismerjük ez Ötven év történetét s tudjuk, hogy bölcső korában küzdelmes és nehéz volt a pályafutás; hisz mikor az elborult égen sürü villámok cikáznak át, s kitörőbén az égi háború, — rázott a jókedv és patakzott a pénz. Szívvel lélekkel engedtük át magunkat a sarcolásnak ... Ki tudna ellentállni annak az igézetnek, a mikor szép asszonyok kedvesen, bájosan kínálják a legjobb gastronomiai cikkeket és azokat hercig lánykák tálalják elénk . . . Hányán kívántak egy-egy főnyereményt, nem azért, hogy a zsebünkben maradjon, hanem hogy vele örömet okozzunk az eszményi világból ez estélyre Mammon szolgálatába szegődött bájos hölgyeknek . . . Valóságos kaleidoskop volt a terem. Legfelül — a színpad helyén — a borcsamok. Zöld gályákkal és piros posztóval gazdagon bevont állványokon száz meg száz gyönyörűen adjusztirozott palack állott, telve bársony lágyságu és rubint pirosságu, zamatos tartalommal; köztük a borkirály: az aszú és a pezsgő. Bodnár Istvánné és Nits Istvánné kifogyhatatlanok voltak a borok jóságának, hasznos és egészséges voltának, kedves szóbőséggel előadott magasztalásában, valamint a kócintásban. Két kedves adlatus segédkezett nekik nehéz munkájukban: Dicenti Paula és Weininger Gizella k.a-k. Ettől jobbra óriási számoárokban készült a párolgó, illatos tea. D'óry Lászlóné és Ras- sovszky Juliánné a választékos csínnal berendezett asztaluknál sok kellemmel forogtak ide s tova és a süstörgő italt magába szürcsölni mindenki kedvet kapott. A ki még nem volt influenzás, szeretett volna pár órára azzá lenni, hogy minél több teát tudjon fogyasztani. A szép tea kereskedőknek a bájos Szigeth Alice és Mártin Szidónia assistáltak. szabadon pompázó illatos virágot csak félve tenyészthetünk. De múltak az idők, a foszladozó felhők megöl utat tört magának a fényes napsugár, kedvesebb lön zivatar után a virágok illata, és a kezdet nehéz küzdelmeit, a nemzet rokonszen- vének fokozatos fejlődése utján a mai napnak ritka dicsősége váltotta fel; borutlan égről, mosolyogva virradt ránk, a nemzeti tartalomtól duzzadó örömnek jelentőségteljes ünnepe ! S ha figyelve az ünnep virradását kisérő jelenségeket, látjuk, hogy Nagyságod fényes nevének nyomában az ország hozsánnája kél, s a szabadság üde légkörében vígan leng a trikolor: édes öröm, tölti el honfi szivünket, s nagy múltúnknak dicső emlékeitől tüzelve, tárt kebellel várjuk a jövőt, mert úgy a hozsánna, melytől a bércek visszhangzanak, mint a felvont színes lobogó, — a magyar nemzeti eszme erejének diadalát hirdeti! S midőn Nagyságodat e nagy nemzeti ünnepen hazafias büszkeséggel üdvözöljük, tesszük ezt annak tudatában, hogy az ókori csaták győztes vezérinek harci dicsősége nagyrészben a lantnak azon mestereit illeti, kiknek hallatára halálmegvetés szállt a vitézek ereibe, s a lelkesedés tüze által hősökké lettek a férfiak! Viselje még sokáig Nagyságod a babért, s töltse életét a magyar név dicsőségére, mindvégig boldogul, hogy minél tovább élvezhesse a nemzeti elismerés nagyszerű nyilvánulásának örömeit. Fogadja kiváló tiszteletünk és nagyrabecsülésünk őszinte nyilvánítását. Kelt Szegzárdon, 1893; évi május hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésünkből. A törvényhatóság nevében : Simontsits Béla, alispán. n. A szegzárdi kaszinó üdvözlő felirata Jókai Mórhoz, melyet lotth Ödön kaszinói tag az ő ismert klassikus tollával emelkedett szellemben irt meg, a következő : Nagyságos ur! A nemzeti közérzület nyilváoulása, a közélet kiváló munkásai iránt, minden időben egyike volt A tea asztallal szemben szép piros sonkával, hideg felszelttel, galantinnal, kaviárral stb. Ízletes étkekkel gazdagon megrakott és kiváló ízléssel feldíszített asztal csábosán tekintett felénk. — Az asztal úrnője: Simontsits Elemérné volt, ki a megjelenésében akadályozott partnere nélkül egymaga teljesítette és pedig rendkívüli szeretetreméltósággal és chikkel a kiszolgálást és nem kevéssé fárasztó lehetett az ostromló megrendeléseknek, melyeknek előmozdításában Módly Flórának és lotth Idának tetemes rész jutott, pontosan eleget tenni. A terem jobboldali sarkát a kávéház foglalta el. A kávóház igazi keleti stylben volt beren- dozve. — Perzsa szőnyegek és függönyök, márványlapos asztalkák, puffok és zsöllyék közt nem mindennapi élvezet volt a jó kognakot, mokkát fogyasztani és illatos cigarettekből bodros füstöt eregetni. — Voltak törzsvendégek, kik a törzsasztalnál több figyelemben részesültek, mint a szolidabb vendégek, kik csak pár másodpercre tértek be a kávéházba. — A gyönyörűen berendezett kávóház impozáns keretül szolgált tulajdonosainak: a szépséges dr. Papp József né és dr. Steiner Lajosné ur- hölgyeknek, kiktől a szivar még a nem dohányzóknak is jól esett és akik a szivarok filléres értékét koronákká, sőt az egy egyszerű regalia médiát tiz forint értékűvé tudták varázsolni. Körülöttük ügyesen forgott a pincérnők kedves kis serege: Fördős Emma, Fejős Emma, Mártin Olga, Pimitzer Ella, és Szabó Vilma. az emberi érzelem-nyilvánulások legjellemzetesebb jelenségeinek; mert az mindenkor a nemzetek individualitása és a korszellem fejlődési foka szerint jelentkezett az emberiség életében. A múlt története e tekintetben nagy ellentéteket tüntet fel, az egyetemes emberi érzések nyilatkozásait illetőleg, melyekből azon fájdalmas igazság tárul elénk: hogy a nemzetek hálája és elismerése oly virág volt a történelem örök tanúsága szerint, mely legtöbbnyire csak sírján nyillott az érdemesnek. Az emberiség számos jótevője és a légnemesebb ideálok megannyi lelkes harcosai elfeledten, sőt üldözötten fejezték be arasznyi létüket. A legjobb Oaesároknak, egy-egy Marc Aurel vagy Hadrianuak, aranyszobrai is alig érték túl a holnapi napot, mert az ingatag népkegy másodnapi Caesárjai már porba döntötték az előd emlékét. Columbusnak sorsa, — ki a titokzatos nyűgöt kincseit tárta fel Európa sóvár szemei előtt, — nehéz küzdés és kegyetlen feledtetós volt. Kepler, ki elvonta a kétely és babona leplét a csillagos égről, és kimérte a csillag myriadok végtelen utait, félreértve és elfeledten halt meg. Mert az emberi, lélek titokteljes természeténél fogva, és az emberi érzelmek árámlataihoz képest legtöbbnyire csak midőn már rég kihalt a fenséges eszmét világgá küldő lélek, vagy midőn a kortársak konok negatioja felett győzedelmeskedett már az utókor tisztultabb és elfogulatlanabb szelleme, csak akkor ásta fel a feledés homokja alól a mohó tud vágy vagy a hálás utókor, a drága és becses emlékeket: hogy a késő elismerés jelképeivel benépesítse a tudomány templomait, és többnyire csak akkor nyillott ki a közelismerés hideg kő vagy érc virága a néma szobrokban, melyekkel késő századok, — tanúságára a jövő nemzedékeknek, — a múlt hálátlanságát feledtetni törekedtek, midőn már gyakran századok porrótege borult az érdemesek sirhalmaira. A mióta azonban a civilisatio kiegyenlítő ha- hatalma elsimította a nemzeti individualitások érdes körvonalait és kifejlesztvén a társadalom erejét a nemzeti létben, a culturalis érték egységessé és közössé vált, és mióta a közszellem már nemcsak a támadás és védelem szervezésére szorítkozik, a szerint a mint a tér korlátoltsága terjeszkedésre, vagy az elfoglalt rög annak biztosítására utalta azt,; hanem beszárnyalva a szellemi világ magasabb régióit is, az absolut jó és szépet is méltatni bírja és akarja; azóta a közelismerés 'már azon emberien nemesebb jelenségben is nyilvánul, mely nem vár halálára annak, ki a köznek javára élt, hanem az élőnek kiszolgáltatja már a hála adóját, tekintet nélkül arra, hogy a harc vagy a béke munkása volt-e; és babérait vérben és tűzben, vagy a tudós pislogó lámpája mellett aratta-e? Korunk őzen emelkedett érzelmi színvonala, és a közelismerés ily nemesebb jellege nyilatkozik azon ünneplésben, melylyel Nagyságodat, magas életkorában, mégis irói pályájának délpontján, ötven éves írói munkásságának hálás elismerésével a nemzet egyeteme, napjainkban hazaszerte ünnepli. Szép és nemes ünnep ez, mert a közélet minden tényezője, a társadalom minden rétege, hazaA kávéházzal szemben, a bal sarokban, a cukrázda vonta magára a figyelmet. — Nem hiába az édességeknek birodalma volt, nagyon édes és hercig volt a berendezése. Eózsaszinü volt az egész ; rózsás színben a bent ülők és rózsás kedvben a látogatók. Bózsaszin baldachin alatt, rózsaszín háttérrel volt a cukrászda. Olyan volt az egész, mint egy kis kápolna, vagy mint a „Szilveszter“ repor- terje elmésen elnevezte: egy feldíszített fecske fészekhez hasonlított. Az asztalon Kugler sütemény és bonbon; oda tartozott még a fagylalt és limonádé. Itt volt a legnagyobb élénkség, forgalom és a legtöbb bevétel. — Az eladást két fiatal menyecske: ifj. Krámolin Emilnó és dr. Leopold Kornólnó végezték, — kiknek Hercegh Miliké segédkezett. — Különösen Krámolin Émilné, e bájos fiatal asszony tett nagy pusztítást a — szivekben, akarom mondani a zsebekben, Olyan elragadó kedvességgel tudta kínálni a Kuglert, hogy ha Kugler egész üzletével a Gizella térről ez este idejön, az is teljesen kiürült volna. Itt a cukrázdában mindenki nagy pénzzel fizetett; csak úgy hullottak a bankók és perdültek az arany és ezüst koronák egy- egy szem bonbonért! A teremben belül állott a remek kézimunka díszítésekkel felékesitett pecsenye asztal, a hol Spá- nyi Piroska és Sust Yiktornónak a fürge Antal Ilona és Wiener Mariska voltak segítségére, kik a legszivólyesebb módon adtak túl az Ízletes pecsenyéken. — Nem kevesebb, mint ötszázharminchét fo-
