Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-31 / 1. szám
2. TOLNA VÁBMEGYE. 1893. december 31., A mi főispánunk kora ifjúságától kezdve a miénk, hű, lelkes és áldozatkész fia vár- megyéjének. Míg mások az ő korában és helyében, — nagy vagy on és a legelőkelőbb név birtokában — a közügyektől távol élnek, a komoly munkát nem ismerik, addig ő a közügyeknek és vármegyéjének szentelte életét. — Már mint egészen fiatal ember beállott gr. Széchenyi Sándor a vármegyéhez — tiszteletbeli aljegyzőnek, utóbb szolgabirónak a dunaföld- vári, majd főszolgabírónak a simontornyai járásban, később mint törvényhatósági bizottsági tag a különböző bizottságokban vett tevékeny részt, midőn a királyi kinevezés érte. Az egykori aljegyző, a tízéves főispán, egy maradt mindig: kötelesség szerető, hű, lelkes és odaadó fia hazájának és vármegyéjének. Jól esett elmondanunk ezeket uj év napjára. Örömmel hívtuk fel Tolnavármegye közönségének figyelmét arra, hogy mit hoz neki az idei uj esztendő. Vármegyénk közönsége tudni fogja, hogy 1894. október 14-én miképen rója le tiszteletét és háláját az ő szeretett főispánja iránt, kinek mi már ma tisztelettel teljesen nyújtjuk át üdvözletünket. — Az ellenzéki sajtó. Üdvrivalgásokkal és bengáli görög tüzet gyújtva fogadta némely ellenzéki lap Atzél Béla bárónak a szabadelvű pártból való kilépését. Különösen a „Pesti Napló“ alig fért meg örömében és egyik vezércikk után a másikat ta Atzél Béláról, a nagy, a dí'1®" férfinr-^. , Mi edig azt kérdezzük : ki az az Atzél Béta ? Senki óla egyebet, nem tud, mint azt, hogy kitűnő cól- VŐ, “hogy egy dúsgazdag bojár földbirtokosnak leányát birja feleségül és hogy háromszor választották meg Bodajkon és harmadszor külön vonattal hozta meg a deputáció a mandátumát. Mindezek igen szép és igen kellemetes tulajdonságok, de ezek sem bennünket, sem a közvéleményt nem érdekelnek és figyelembe nem jönnek akkor, amidőn egyedül annak megítéléséről lebet szó, hogy mekkora jelentőség tulajdonittassók az ő kilépésének. Atzél Béla eddigeló még semmi olyat nem tett a mi ot számot tevő politikai egyéniséggé tenné. Még nem hallottunk tőle egyetlen egy szót sem a parlamentben, neve a bizottságokban szereplők között sem fordul elő, egyetlen államférfim cselekedetét sem ismerjük, a közéletben sem fejtett ki eddigelé semmiféle ismeretes nagyobb akciót, de azért a „Pesti Napló“ és társai ujonganak és boldogok az ő kilépése miatt és ebben a szabadelvüpárt bomlását és roskadozását látják.'— A szabadelvű- pártban úgy tudjuk, még csak lehangoltságot sem idézett elő e kilépés. És miért az ellenzék öröme ? hisz hozzájuk sem csatlakozik Atzél \ Azért, mert a mi ellenzékünk némely sajtó orgánuma egy idő óta valóban vakmerő játékot üz a komoly poétikával. A „Pesti Napló“ jár legelöl a salto mortálé- ban. Nem létező dolgokat állít, olyanokat, hogy mire a nyomdafesték sem szárad meg a betűkön, már bebizonyul, hogy alaptalan, hogy cólzatos, hogy légből kapott; jelentéktelen dolgokat felfúj és erőszakosan kiszínez; és a mellett a saját politikai elvei nek hirdetésében a legingadozóbb, a legváltozóbb és a legbizonytalanabb. Először az volt a kormány bűne, hogy a nemzetet bizonytalanságban hagyja az ország legfontosabb érdekeit megoldó egyház- politikai javaslatok be nem nyújtása által; mikor aztán benyújtották a javaslatot és a kormáuy ellenei által is elismerést igénylő sisifusi munkát végezve beterjesztette a gyönyörűen megirt és ritka gonddal készített javaslatokat, akkor meg azt hibáztatta a „Pesti Naplóu, hogy a kormány egyébbel sem törődik, mint az egyházpolitikával és a nemzet legvitá- lisabb kérdéseit, a nemzeti politika érvényesítését, teljesen elhanyagolja; a javaslatokat p.edig majd nem, elég liberálisoknak, majd nagyon radikálisoknak tartotta és soha a saját álláspontja mellett határozottan nem nyilatkozott, hanem ötölt-hatolt, a főrendeknek, a papokn*k^a liberálisoknak és mindenkinek, miként egy koketf hölgy, tetszeni akaró velleitáss* voltak napról naprk, mig végre az ugyancsak nemzeti párti, de nyíre és határozott ellenzéki politikát követő „Magyar Hirlapu-nak sikerült a nyulat a bokorból kiugrasztani és sok vajúdás után megosztotta a jó „Pesti Napló“ a javaslatokat, a felét elfogadta, a másik felét nem. Még soha egy pártnak elveit és helyzetét lap jobban nem kornpromi- tálta, mint a „Pesti Napló“ teszi egy idő óta az ő világosságot kerüld, sejtelmesen settenkedő, a homályban babrá'ó politikájával. Ez azonban csak egy év óta, mióta uj külső formában jelenik meg, van igy, azóta a belseje is gyökeresen átváltozott oly annyira, hogy Deák Ferenc egykori lapjára nem lehet rá ismerni sehogysera. Mindenkinek gában áll, k^dve és meggyőződése szerint po vallani, legyen ultramontánabb Zichy Nándo, radikalisabb Hermann Ottónál, az helyes; min politikai meggyőződés, csak ősiinte, határozott becsületes legyen, tiszteletet érdemel, de egy o szágos hírlapnak, melynek évtizedes múltja van é a mely egy tiszteletre méltó parlamenti pártnak orgánuma, ha nem is hivatalosan, de legalább 15 év óta azonosítja magát vele, nem szabad a politikában tojás táncot járnia, nem szabad Atzél Béla bárót politikai nagysággá felfújnia csak azért, ért a szabad elvű pártból kilépett. POLITIKAI HÍREK. — A honvédelmi miniszter lemondása. Már régebben tartja magát az a hir, hogy Fejérváry Géza br. lemond a honvédelmi miniszterségről s hogy ezt a lemondást a király el is fogadta. A miniszter betegsége és családi körülményei miatt mond le.. Már utódját is emlegetik. Először An- drásffy tábornokot szemelték ki a miniszteri állásra, de most újabban Bállá és Pókay tábornokok is szóba kerültek, de azért legtöbb kilátása Forinyák tábornoknak van. — Csáky miniszter lemondása. Csáky Albin gróf közoktatási miniszter lemondása befejezett dolog. A lemondás közzététele január hó végére várható. Az utódját illető valamennyi kombináció korai, de legvalószínűbb mégis Berzeviczy Albert államtitkár kinevezése vallás- és tanügyminiszterré. V A R M E C — ARátkay expensnotája megélni igen bajos, azt már Eá magyar iró tudta. Hogy pedi^ legkellemetlenebb órákat a szükk zák, azt ugyancsak E á t k a y i magyar ügyvéd érzi. Itt azonba csak E á t k a y esetéről van S7 nagyközség, mint ilyen, az r koszorús költő fiára, E á t kiismeretesen el is járt a nib. rem bonam gestam E á t k a y ő költségjegyzékét a községhez. zsáktól ezer „ '»•H'OlQVtti ,ii vitelét , a ki leiekben. Post oenyujtotta az Nem hiába haszózata hangzott! Kinek hogyan tetszik: Kávé, thea, csokoládé, limonádé, fagylalt 1 S ma ! Néma csend, üres terem, unalmas, gyilkos egyedüliség. Egy se mentette ki magát. Még egy árva szórásom érdemesítették. Gőgje felébredt. Maradjanak 1 Talál ő egyéb szórakozást is. Férje ?! Megvető mosoly torzította el ajkát. Haha! Pompás! Férje majd megvigasztalja. Hát férj az, ki reggeltől estig vállalatai után jár, üzérkedik, perpatvarkodik, piszkos ágensekkel értekezik. Férj az, ki ebédkor az újságot olvassa, este nagy kegyesen homlokon csókolja nejét s futólág kérdi: „hogy mulattál édesem ?“ S a feleletet meg se várva, szobájába 'zárkózik és számol, számol, számol: Oh azok az utálatos számok. Oh az a csúf, rideg számológép 1 De mért maradtak el. Mért 1 Mért! Asszonykánkban forrt a vér. Minden izében remegett s haragosan dobbautott a lábával. Talán megsértett valakit ? Talán nem elég bőséges uzsonnát tálaltatott fel ? Lehetetlen 1 Hisz ő is csak úgy csacsogott, kacérkodott, tereferélt, mint a többiek ! Hisz uzsonnái fényéről városszerte beszélnek. Hát akkor mért nem jelentek meg azok a vendégek, kik mindenkor bókkal, csókkal és ajándékkal halmozták el. Kik vetélkedtek a szerencséért, hogy hozzá meghívót kapjanak. Oh a neveletlenek, hálátlanok, csalárdak! S még a férje sem jő ma 1 Ma megint el kellett utaznia egy fontos ügyben I Fontos 1 Fontosabb neki, mint egy mosoly, melyet neje arcára csalhat. Egy sikerült calculátió édesebb neki, mint neje boldogsága. Oh bár jönne valaki, kit megbánthatna, kivel éreztethetné szive keserűségét, kin boszut állana a sérelemért, melyek uutalanul sújtották 1 Oh, ha most itt volna az az öntelt ur, ki őt múltkor ostromolni merte ! Azért mert neki is, meg másoknak is jó arcot mutatott s mert nem restelte kimondani, hogy nem szerelmes férjébe 1 Mintha ebből az következnék, hogy mást kell szeretnie s hogy épen ő volna az, ki kárpótolná mindenért, mindenért 1 Bezzeg, most nem kikacagná, de porig alázná. Nem nyújtana neki kezet a kibékülésre, de arcul ütné örök megvetés jeléül. Kilökné az ajtón s még a lépcsőn is utána kiáltozná: szemtelen, pimasz 1 Dúlt benne az indulat. Tele volt fullánkkal a lelke. Valami csillapítót 1 Valamit, a mi élvezetet ’ád fájdalma ellenében. A Tikőrös üvegekre esett tekintete. Kitikkadt nyelvére egy pár cseppett öntött. Feje zúgott, testén tűzfolyam cikkázott át. Letépte az ibolya vánkost s szálanként szórta a szőnyegre. A lámpákhoz rohant s lecsavarta a belét. Bántotta a világosság I Bóditó mámor fogta el. Észre sem vette, hogy újra a likőrhöz nyúl. Az egyik palackot már fenékig ürítette. Támolygott. Érezte, hogy keblén feloldódott a csipkafátyol, de nem hozta rendbe. Kinek ? Miért ? Egyetlen egy erős érzés uralkodott benne. A megsértett hiúság 1 Lelkének összes elfojtott ereje összegyűlt s kitörni vágyott. Zúzni, rombolni kívánt, ha mást_ nem lehet önmagát. Valami botrányt, a min az egész nagy város szörnyüködni fog. Ot igy megszégyeníteni 1 Őt semmibe venni 1 S minden oknélkül. Vagy ha igen, mi az ! Ki vele! Bátran, őszintén! v S dühében felzilálta kontyát, fűidre tette, gyémánt tűit s gázolni kezdett rajtuk. Sírni akart, de könny nem tolult szemébe. Nevetni akart, de melléből csak görcsös fuldoklás emelkedett. , Lekuporodott a kerevetre s mint vércse leste a férget, kit elpusztítson. Lépések közeledtek . . . A szobaleány volt, levéllel kezében. Megismerte legjobb barátnője Írását.1 Felugrott. Felsza- kitotta. Végig futott a sorokon. Mindjobban elha- laványult s végül harsány kacagásba tört ki. Hát ezért! Hát őt is érhette a gyanú árnyéka, a ragalom őt is beszennyezte 1 Öt, ki oly ártatlannl fogadta a férfiak udvarlását, mint nap a törpe virágok töm- jénezéséhez, a nélkül, hogy hozzájuk lehajolt volna! S most ő is elkerülve, \eálcázva, elítélve, megsemmisülve, mielőtt meghallgatták, mielőtt csak figyelmeztették volna 1 Mintha neki is okvetlenül el kellett buknia, mert az alkalom s ok véletlenül nála sem hiányzott! Jó! Am legyen 1 Szeme káprázott. Szive őrült mámorban saj- gott. Oh, ha most itt volna ő, ki módot adna neki, hogy fittyet hányjon az igazságtalan rút világnak. A következő percben félénken belépő férfiút két forró kéz ragadta meg, ajkairól egy égő ajk tapadt s a fiatal nő oly lángoló szerelemmel viszonozta a boldogságában tántorodó nyilatkozatát, a mily bősz gyűlöletet érzett a többi nagyképü erkölcsös emberek ellen! Lenkey Henrik.
