Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-31 / 1. szám
1. szám. IV. évfolyarrt. Szegzárd, 1893. december 31. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr. Pél évre, . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 r Egy szám ... . 12 r Befizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivtll elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmuukatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illeti közlemények, valamint az előflze- i tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendók. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. iíróf Széchenyi Sándor. *7 fölkelő nap sugarai már az uj észtem ít Ágják köszönteni.- Gondolataink visszaszállnak a múltba r és; .nerengünk az elmúlt eseményeken. Es \ágig járva az 1893-iki év történetén, azok emelkedett hangulatba ejtenek bennünket. Es ; iltán. Dicső, korszakot alkotó mozzanatok tárulnak elénk. A szabadság diadal- utját ünnepelte az elmúlt évben. Nemzetünk újjáéledésének, a lelkiismeret teljes felszabadulásának, a szabadság és egyenlőség eszméje teljes megvalósulásának hajnalhasadása és tündöklő nyomjelzője a letűnt esztendő. A korszellem és a magyar államiság géniusza, ölelkeztek egymással, hogy előbbre vigyék hálánkat és boldogítsák népét. — És"e ’gondolataink során szivünk egész melegével a mi szükebb hazánk — Tolnavármegye — múltja és jövője ragadja meg figyelmünket és e közben annak a férfiímak neve, a ki az 1894-ik évben tölti be tizedik évét annak,, hogy vármegyénk kormányzatának élén áll. 1884. október 14-én lett gr. Széchenyi Sándor Tolnavármegye főispánja. . Kinevezését vármegyénk közönsége osz- tátlan örömmel és lelkesedéssel fogadta, melynek a beigtatási ünnepélyen a legszebb módon adott kifejezést. Azon hosszú s a közpályán kétszeresen számitó idő alatt pedig, a mely székfoglalója óta eltelt, Tolnavármegye közönségének tisztelete, ragaszkodása és mondhatjuk szeretete főispánja iránt, a legbensőbb és legközvetlenebb lett. Tíz év nagy idő és az alatt a hivatalos élet sokszor terhes, nehéz és nem épen sima dolgai közepette soha, semmiféle, leg- aprólékosabb disszonancia sem merült fel. Nem a fényes, történeti nevezetességű név viselőjének, nem a születés előkelőségének, nem a magas méltóság képviselőjének, hanem gróf Széchenyi Sándor főispán egyéniségének szól hódolatunk. Nem diplomata, ki a szövevényeket keresi; nem az a mágnás, ki gőgöt tart és a cifra külsőségeket szereti; hanem minden cselekedetében, minden. egyes szavában, egész lényében nyílt, egyenes ős keresetlen. Főispáni állását sohasem tekintette de- 'V.-r^nak, hanem hivitalnajc. mely kötelezettségekkel jár és a melyeknek ő mindenkor szigorú kötelességérzéssel a legpontosabban felelt meg. Modorában szives, nyájas és előzékeny. Szerény és nem becsvágyó. Minden egyes tettében szigorú igazságszeretet és pártatlanság vezetik; nemes, jó szive még soha kérelmet, melyet méltányosnak talált, meg nem tagadott. A politikai villongások bármily élesek lehettek, azoknak hullámverései őt nem érintették — tárgyilagos és elfogulatlan maradt. Kiváló tapintatának köszönhető, hogy a közgyűlési teremben, bármily erősen is csapkodtak a szenvedélyek,, azokat mindenkor lecsillapítani, az ellentéteket gyorsan kiegyenlíteni tudta s a vitát soha elfajulni nem engedte. Szabadelvű a fogalom nemesebb és valódi értelmében, őszintén, teljes meggyőződése szerint. 0 az embert keresi és becsüli az emberben és nem a rangot, nem az állást, fölvi- lágosult szelleme pedig nem ismer előítéletet. r Es a mi minden gondolatát és cselekedetét zománcként körülövezi, az ama erős hazafias érzés, melynek minden alkalommal kifejezést ad. A 60-as években a dunaföldvári járásnak volt szolgabirája és mikor a Schmerling korszak beköszöntött, míg mások a hatalom féiMó djm- L-^ütkéreztek, ő állásáról lemondott. A májusi .honvédszobor leleplezési ünnepélyről Magyarország összes főispánjai" otthon felejtették magukat, csak egy volt, ki ott a küldöttséggel megjelent és megyéje koszorúját a szobor talapzatához letette — az az egy gr. Széchenyi Sándor volt, kit hazafias lelke tartózkodás nélkül vitt el e nemzeti ünnepre. TÁR CZ A. Év utolján, yo .Í%/A Az esztendőben e nap az utolsó, i$z\Lflrdl Elborul lelkünk és magába tér. 1 Jüffilvtfftár Hajh, lepereg az idő, mint az omo, Tj” V£/ £s, életünk fonala véget ér. | Tündér szerencse, rózsaleveled • Rohanó árviz elsodorja itt, Szivünk e földön boldog úgy lehet, Ha Istenünkhöz fűz a drága hit I Az eszténdöbeh e nap az utolsó. Úgy tetszik, a rög most is dübörög, A mint reád hull, könnyázott koporsó — A jóknak élte mért is nem örök ? I Ma újra eltemetjük sorba mind, Kiket ez év a sírba fektetett; De fent a hűek koszorúja int: A halálnál erösb a szeretet! Az esztendőben e nap az utolsó. Forrjon a szív a szívhez e napon! Békére hívjon az esti harangszó, S a nap le- ne menjen a haragon I A nap lement Megnyugszom édesen. Abban, a ki a kezdet és a vég; Mert beszövi álmomba fényesen Ia múlt idők szép emlékezetét! \ SÄNTHA KÁROLY. \ ük Jour fix. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — A nagy teremben meg van gyújtva a csillár, s a consol fehér márványlapján is a lámpa világitó tornyocska alakjában terjeszti fényét. A buffet-on felhalmozva sorakoznak aranyozott tálcák telt tortákkal, cukorkákkal, gyömölcscsel, (tél közepén friss cseresznyével.) Egy pár legfinomabb etikkettes li- kőrös palack áll az egyik nyitott fiókban, körülvéve kecses pohárkákkal, mig a másikból eleven ibolya- vánkos kandikál ki s elvegyiti illatát az ámbrás levegőbe. A padlózaton vastag szőnyeg terül. Az ablakokról tompaszinü lambrekkinok bújnak le, hogy visszaüzzék a tél betolakodó fagyos lehellatét. A nyüzsgő külvilág zajából egy hang sem fér be a szentélybe. Az egyik bársony pamlagocskán fiatal nő ül, s idegesen forgat egy verestáblás képes albumot. Belepillant, félredobja s újra felkapja. Majd a kis japáni tükörhöz lép s igazit egyet fekete homlok- fürteiu. Majd az álló tükörhöz siet s öltözetének bodrain talál rendezni valót. Ebbe is beleun. Egy bonbont kezd morzsolgatni. Hirtelen kiemeli az ibo- lyavánkost s hevesen magába szívja a violette parfümét.. Most az ajtó hasadékhoz támasztja fejét és hallgatózik. Semmi nesz! Odafut az ablakhoz, felszaki tj a deszkáit s Összeszoritott fogakkal, merev várakozással vonásain, kitekint. Hiába! Száz kocsi robog el kapuja előtt, de egyik sem áll meg. A fiatal nő mind türelmetlenebb, mind boszusabb lesz. Becsengeti szabalányát Elvitte mind a meghívót? kérdi nyersen. Nem vesztette el ? Vigyázzon ! Nagyságos asszonyom, hogyne vittem volna el. Még soha se mulasztottam el semmit! Az ifjú hölgy restelte, hogy elragadtatta magát. Mehet! szólt bágyadtan, ügy látszik, tévedés van a dologban. Talán rosszul irtára a napot. Beszalad a másik szobába. Előszedi irómap- páját. Nem I Ma van 15-ike. S itt van még egy elrontott. Ezen is a hó 15-ike van megnevezve d. u. 5 órakor. Talán még korán van! Hátha ? A cseppnyi arany óra mutatója kérlelhetetlenül fél 7 után járt. Fél hétre még senki sincs itt! Megfoghatatlan. Máskor jóval a szokásos időpont előtt már itt voltak mind. Vidám trécselós töltó be a levegőt. Javába folyt a pletyka. Szisszent az élet. Csengett a kacaj. Szikráztak a szemek. Ilyenkor már hivó Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos Összegeket, nehogy a kiadóhivatal könyveinek évi lezárásában és a lap szétküldésében akadályozva legyén, hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
