Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-19 / 47. szám
1893. november 19. TOLNAVÁRMEGYE. o. mérgesen utána rohant, de hiába, mert a legény eltűnt, sőt mi több, az alatt eltűnt a másik 2 legény is és velük egy csomó szivar is a dobozból. A mi böseiuK most vérszemet kapva a könnyű siker által, harmadnapra délután úgy 5 óra táján ismét felkeresték az Éke s-féle üzletet, a melynek ajtaja előtt egy vastengely volt kitéve, dróttal az ajtóhoz erősítve. Az egyik mindjárt hozzá is fogott a drót lefeszegetésóhez, mit a kereskedő észrevévén, kilépett az ajtó elé, mire a 3 jó madarat megismerte és a bontogató karját megragadva, kérdezte tőle, hogy mit akar itt ? Erre a másik előrántotta bicskáját s Ékes kezét az ütér táján össze-rissza szurkába. Ekés azóta veszélyes betegen fekszik. A 3 jó madarat pedig a csendórség elfogta. — Betörések. Hógyészen Bruckmann Márton zárt padlásáról különféle ruhanemüeket, Kiefer Kilián szobája ablakának betörése után közel száz frt értékű ágy- s egyéb ruhaneműjét ellopták. A tettesek ismeretlenek. A gyanú kóbor cigányokat terheli. — A kártyavetönő. Hogy a nép között a babona még ma is mily nagy mértékben uralkodik, mutatja a következő eset is: Duna-Földváron Pap Józsefnéhoz bekopogtatod nemrég Balog Örzsé- bet, ottani kártyavető cigányasszony s azzal ijesztette, ha nem adja oda neki a vasárnap viselt felső ruháját, úgy raegrontja, hogy lábai elgörbülnek, kezei kifordulnak, sőt a fejét is megfordítja, hogy arccal hátrafelé néz. S csakugyan úgy el bolondította az asszony fejét, hogy az nemcsak a kért ruhát, hanem napról-napra mást meg mást adott neki, úgy, hogy már egész ruhatára, később még készpénze is mind a cigányasszony birtokába vándorolt. De a zsarolás csak nem akart véget érni, még akkor sem, midőn a könnyenbivő asszony már mindenéből ki volt fosztva; ekkor azonban mégis meg- sokalta a dolgot s jelentést tett a csendörségnél, moly megvizsgálván a dolgot, ezt csakugyan az asszony bemondása szerintinek találta. A ruhák mind meg voltak még, de a pénzt a cigányasszony már kiadta. A nála talált holmikat tőle elkobozták s ellene a dunaföldvári kir. járásbíróságnál a vizsgálatot megindították. Tűz. T h i r i n g e r István pálfai lakos istállója ismeretlen módon kigyult, ettől háza is tüzet fogott és leégett. A padláson elégett gabona és dohánynyal együtt a kár meghaladja a 400 frtot. — Óriás termények. Az amerikai útjáról épen csak alig hazatért budapesti magkereskedö Mauthner Ödön máris egy olyan kiállítással lepte meg a budapestieket, a mely párját ritkítja és az Andrássy úti üzlet kirakataiban kiállított terEzzel hirtelen felkelt, kecses pukkedlit csinált, hogy elillanjon. Ohó 1 kiáltám felugorva s utána kapva, átkaroltam a derekát. De mintha késsel szúrtak volna a kezembe, roppant fájdalmat éreztem. Fölriadok, kinyitom szemeimet s ime egy köpcös méhkast tartottam átölelve. Szegény kezem épen a szádallóhoz jutott s a méhek összecsípték. A másik kezemmel a szemeimet dörzsöltem. Mi volt ez ? Álmodtam volna ? De hisz a köpühöz támasztott csibukom még most is füstöl. Varázslat ez vagy látomány ? Boszorkány, tündér vagy a múzsa? És mit is mondott. Ah, tudom már. Az Előszóhoz segített.. Világos most már. Maga a nagy közönség volt ő, egyetlen nőalaknak a képében. Alert mi egyéb a közönség, mint egy szeszélyes szép asszony és mi egyéb az Almanach, mint egyik szerencsés udvarlója. Ez idén már a hetedik légyottra megy a lurkó. . . Természetes hát, hogy fölösleges neki a kíséret, sót illetlen. ügy van úgy, meg fogom mondani Singer. — Wolfnernek : — Uraim az Almanach-nak a zsebében egy kis kulcs van. Hiába rázzák a fejüket. Azt a bizonyos kulcsot értem, inelylyel szó nélkül, lábujjhegyen is benyithat már a közönséghez. Hagyjanak nekem békét. Egy szót se irok. Különben is meg van a kezem dagadva. Mikszáth Kálmán. ! mények oly szépek és olyan óriás nagyok, a minőket eddig még országos kiállításokon sem láttunk. Vannak ott 101, 103 és 108 kilós óriás tökpéldá- nyok, ll’/j sőt 131/* kilós kalarábok, melyek óriás súlyúk dacára sem fások, hanem teljesen zsengék, J de látunk itt 17 kiló súlyú óberndoríi répát is, melyet Friedmann péli termelő, 21 kilós olaj- ! bogyóalaku példányt, melyet Harkányi Károly gazdasága és 23 kilós Mamuth-répát Jó zsa Sándor ceglédi gazda állították elő, természetesen Mauth- nertól került magból. A hozamokra kitűzött arany dijakat a következők nyerték el: Lollok Gusztáv kengyeli kasznár, kinek 1600 Q ölenként 940 j mm. olajbogyóalaku, Politzer Fülöp dévaványai bir- | tokos, kinek katasztrális holdanként 1007 mótermá- zsa oberndorfi répája és Bárány Gábor doborai bérlő kinek 1600 Q öles holdankiut 1011 métermázsa Alamuth répája termett a Mauthnertől beszerzett mag után. Friedmann póli termelő elkésett bejelentésével, neki 1101 Alauthner-féle obendorfi répája termett holdanként. Ha tekintetbe vesszük, hogy a múlt tavaszszal majd rovarok pusztították majd hideg szárazság viselte meg a répa palántákat, be kell vallanunk, hogy valamint a kiállított termények súlya, úgy a hatósági bizonylatokkal beigazolt fenti hozamok bámulatra méltók ; mert bámulatosak volnának normális, jó időjárásban is és mindenesetre csak páratlan minőségű jó magvaknak kell az ilyen óriás eredményeket érdemül betudni. —Terno.Igen, valóságos ternót csinál, aki a „Szabad Szó“ cimü politikai napilapra előfizet. E lap, színes képeivel első volt a világ sajtójában, bámulatos és hihetetlen sok előnyt nyújt előfizetőinek. Első sorban ad naponként pompás színes képekkel illusztrált minden irányban az igazat kimondó, mindenről kitünően értesült lapot két-három regénnyel a legjobb Íróktól. E regények közül kettő könyv- alakban jelenik meg és ez egyik színes képpel van illusztrálva. Ad továbbá hetenként „Koszortí„ cimü gazdagon illusztrált szépirodalmi hetilapot és a „Kalapács“ cimü élclapot pompás karrikarutákkal. Minden negyedéves előfizető kap ezenkívül egy kötet becses szépirodalmi müvet legjobb Írónktól tetszés szerinti választásban. Úgyszintén egy gazdag tartalmú és minden tudnivalót magában felölelő naptárt. De amit egyetlen egy magyar lap még eddig nem nyújthatott, ad a „Szabad Szó“ előfizetőinek oly fényes és nagybeesü ajándékot, mely minden magyar családnál hazafias örömet fog okozni. A „Szabad Szóu ugyanis, hogy viszonozza a magyar olvasó-közönségnek azt a rendkívüli pártfogását, melyben fennállásának aránylag rövid ideje alatt részesült, elhatározta, hogy minden előfizetőnek, ki legalább három hónapra fizet elő a „Szabad Szó“- ra, egy „Magyar Történeti Album“-ot ajándékoz. Ez album, mely a magyar történetnek egy kitűnő iró által írott részét foglalja magábau, ötven színes képpel van illusztrálva, melyek- mindegyike egy- egy remekmű. Az egész mü kiállítása, valóban pazar és bátran elmondhatjuk, hogy magyar történet ily pompás díszes kiállításban még nem jelent meg. A „Magyar Történeti Album“ természetesen aranyozott diszkötésben lesz, úgy hogy díszét fogja képezni még a legelőkelőbb szalonnak is. A „Szabad Szó“ ily sokat csak azért nyújthat olvasóinak, mert példátlan az a támogatás, melyben a közönség részesíti. A „Szabad Szó“ ma Magyarország legelterjedtebb és legkedveltebb lapja. Nem is csoda Az itt felsoroltakat megkapja az olvasó, ha 3, mond : három forinttal előfizet egy negyedévre I bármely naptól kezdve. Most tehát kérdezzük, a ' „Szabad Szó“-ra előfizetni nem valóságos ternó-e ? A „Szabad Szó„ kiadóhivatala: Budapest, Teréz- körut 41. VIDÉK. — Elhalasztott műkedvelői előadás. A múlt számban jelzett műkedVelői előadást Bonyhádon el- j halasztották azon okból, mert az egyik fő szerep- ; lőnek leánya roncsoló toroklobba esett, a másik fő- j szerepet viselő Halász Géza ur pedig szintén megbetegedett. — Az előadást valószínűleg folyó hó 25-én fogják megtartani. IRODALOM. ZENE. — Az 1896. évi országos kiállítás zeneművészeti és színművészeti előadója : Dr. Váli Béla, a Színművészeti Lapok szerkesztője, a kereskedelmi Miniszter megbízásából kiküldetett az ország nevezetesebb levéltárai és múzeumainak átkutatására. Dr. Váli, mint értesülünk legközelebb városunkba jönni szándékozik a zene és színművészeti ereklyék megtekintése végett. Nevezett kiállítás teljessége érdekében Dr. Váli felkéri ezennel midazon műkedvelőket, akiknek valamely zene avagy színművészeti ereklye és pedig régi hegedű, zongora, hangjegyiratok, levelek, naplók, szinlapok stb effélék birtokában vannak, hogy azok felöl nevére címezve egy levelező lapon értesítsék (Budapest, Aréna ut 34. szára alá címezve) avógböl, hogy ideutazása alkalmával azokat megtekinthesse, esetleg megvásárolhassa. — „Az 1848—49-iki magyar szabadságharc története“ cimü illustrált munka kiadására vállalkozott Wodiáner F. és fiai kiadó cég. A munkát uj eredeti források alapján Graca György | ismert nevű iró és lapszerkesztő irta, az illusztrációkat pedig gróf Kreith Béla, az orsz. 48—49-es ereklyemuzeum igazgatója állítja össze. A munkában közel 400 egykorú, nagy részben sehol meg nem jelent kép lesz bemutatva. Úgy a kitünően megirott szöveg, mint a pompás kivitelű illustrá- ciók tekintetében tehát oly munka, mely nemcsak tárgyánál fogva rendkívül érdekes, hanem határozott történeti becscsel bir. Ez albumszerü 400 képpel illusztrált munka azonban oly óriási költségbe kerül, hogy annak terhei csakis a 48-as események iránt érdeklődő közönség támogatásával viselhetők el. Felhívjuk e nagy érdekű munkára olvasóink figyélmét. KÖZGAZDASÁG. Szövetkezzünk. * De különös, hiszen még azt sem hallottuk, hogy D. L.-nek szőlője van és már ő hív fel bennünket a szövetkezésre. Nos hát, ón néhai Kalmár komáromi superintendenssel felelek, hogy:, „Ne azt nézzétek ki mondja, hanem mit mond.“ Én pedig azt mondom és arra hívom fel Szegzárd városa, sőt a megye összes szőlősgazdáit, hogy szövetkezzünk, ha azt akarjuk elérni és pedig mentői előbb, hogy a szegzárdi bor régi jó hírét ismét visszanyerje ; illetőleg hogy visszatérjenek azok a jó idők, a mikor a szőlőmives dalolva ment szőlőjébe és dalolva tért onnan vissza. Pedig hát akarjuk ; és ha akarjuk s eltaláljuk annak a helyes útját, módját, visszatérnek azok a jó idők igen hamar, igen könnyen, összesen három dolog kell hozzá: bizalom, munka és pénz. Az első kettő csak megvolna, de a harmadik, a pénz az, a mi mindezeknek az akadálya. De épen azért szövetkezzünk, hogy a pénz is meg legyen hozzá. Az országos szőlészeti kormánybiztos ur itt járván a megyében s meggyőződvén ezen általános pusztulásról, szintén nem tudott, nem adhatott más tanácsot, mint azt, hogy szövetkezzünk. Magában véve ezen egyszerű szó „szövetkezzünk“ bizony nem sokat segit a bajon; de ha a szövetkezést okszerűen, alaposan létre hozzuk, csodákat művel az. Mondok erre egy példát. Győrmegyében, Kajár község lakosai szintén bortermelők voltak. Borukat eladták 8—10 írtért hektoliterenként. Bele is vo'tak nyugodva, mert hát mit tehettek volna ellene. Alások is úgy adták, mert nem vették jobban. De nem volt belenyugodva Bertalanfy J. uradalmi kormányzó ur, habár az ó borukat, t. i. a benczós rend ottani uradalma borát jobb áron is el tudták adni. Egy jó gondolata támadt, hogy mért ne segítene ö a népen, ha azzal másnak, az uradalomnak sem tesz semmi kárt, A szövetkezésre hívta fel a népet. Gyűlést tartván előadta, hogy ha szövetkeznek, el lehet a bort adni 14—16 írton is. Persze erre mindjárt hajlandók voltak, de szerették volna a módját is tudni. Természetesen mindennek a pénz az alapja; először tehát azt kell szerezni. Az pedig könnyen megy, ha szövetkezünk. Össze lett irva mindenkinek az ő szülőföldje s annak arányában évi bortermése. Alondjuk hogy 500 hold volt, a melyen évenként megtermett, 20 hektójával számítva, tízezer hektó bor, a mi 10 írtjával 100 ezer frt évi bevételnek felelt meg. Szövetkezzünk tehát akként, hogy minden szőlősgazda évi szőlőtermését a szövetkezetbe lekösse, vagy is egy hold szóló után 200 frtot. Meg is történt, kötelezve lett 100 ezer * Közöljük a fenti lelkes felhívást, melynek gyakorlati megvalósithstása iránt azonban — sajnálatunkra — nem támasztunk olyan rózsás reményeket, minőket a t. cikkíró ur. A szerlj.
