Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
III. évfolyam. 13. szám Szegzárd, 1893. március 26. Előfizetési ár: Egy érre Fél évre . Negyedévre Egy szám frt — kr. I 50 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Kramraer Vil- I mos könyvkereskedése Szegzárdon. 1 POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÄR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. A közgyűlés. Örömmel üdvözöljük Tolnavármegye törvényhatóságának az egyház-politikai kérdésekben nagy többséggel hozott hazafias és szabadelvű határozatát, mely, mint annak indokolásában jogosan hangsulyoztatik, méltó kifejezése és viszhangja a mi vármegyénk hagyományos közszellemének. A nagy többségnek, melylyel az állandó választmány határozata elfogadtatott, különösen még azon okból is örülünk, hogy mig a felirat ellenesei már hetek óta agitáltak a főváros körlevelének elfogadása ellen, addig a javaslat barátai, bízva a inegyebizottsági tagok intelligenciájában és magának az ügynek igazságában, semmi előzetes mozgalmat nein indítottak. A közgyűlés, egy-két szenvedélyes szónok hevesebb kitörésétől eltekintve, minden tekintetben szépen és méltóságteljesen folyt le, a hangulat mindvégig lelkes és emelkedett volt, amely a legélénkebb s legzajosabb tüntetésekkel adózott a szabadelvű eszméket hangoztatott szónokoknak. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósítást alább közlünk, előbb azonban ideiktatjuk a közgyűlésnek az egyház-politikai kérdésben elfogadott határozatát: Tolnavármegijc törvényhatósági bizottsága híven azon állásponthoz, melyet a törvényhatósági bizottság a jelenlegi kormány megalakulása alkalmával azon ténye által elfoglalt, hogy a kormányt ismert egyházpolitikai prog- rammja alapján üdvözölte; híven továbbá Tolnavármegye közszellemének traditio ihoz ; ahhoz a közszellemhez, mely cselekvőiég részt vett a magyar állam kiépítésének minden oly momentuozus tényénél, a hol az állameszme érdekében, éspedig, a mikor lehetett mindig a régi jogosult viszonyok lehető legnagyobb kíméletével, a hol pedig nem lehetett, s a hol az észszerű volt, a régiek romjain is, uj államjogi viszonylatok keletkeztek ; híven azon közszellemhez, mely állami jogviszonyaink félszázaddal ezelőtt történt újjáalakulásakor, — bármilyen szoros, bármilyen benső volt is az a sok százados érzelmi és érdek egység, mely a rendi alkotmány bástyáin belül levőket egymáshoz kötötte, legelső volt abban, hogy területén a jobbágy szabadnak mondhatta mayát; híven annak a közszellemnek traditióihoz, mely viszont ha újított is s nagy lépésekkel előre vinni segileite az időt, mindig megfontolva haladt ,\ i híven mindezekhez, s belátva a házassági ' jogviszonyok állami szabályozásának valódi szükségességét, s nem zárkózhatva el, az ezen kérdéssel egybefüggő egyéb principialis kérdések követelményeitől sem ; s bízva végre az ország kormányának böl- cseségében, hogy az egyházpolitikai programmja alapján benyújtandó concrél javaslatokat akként fogja megszerkeszthetni, hogy azok az államérdek biztosítását, egyházainkhoz, vallásunkhoz forrt érzelmeinknek lehető legnagyobb kíméletével eszközölni alkalmasak lesznek, s egyházainknak mind az biztosíttatni fog, a mi azoknak magasztos vallás-erkölcsi hivatását, mely éppen a vallás szabad gyakorlata folytán keletkező uj viszonyok között nem csak a vallási tanok alapján, de socialis szempontból is oly rendkívüli fontossággal bír, teljes erejében féntartani s megfelelő irányban érvényesíteni hivatva leend; mindezekben bízva, Tolnavármegye törvényhatósága a kormány egyházpolitikai programmját ismert általános körvonalaiban helyesli, s ennek folytán csatlakozik Budapest fő- és székváros felirataihoz ; kifejezésre juttatván egyszersmind úgy az országgyűlés képviselőházához, valamint a m. hír. kormányhoz intézendő feliratában azt is, hogy tekintettel arra, miszerint a függő helyzet — már csak a concrél javaslatok nem ismeréséből származó bizonytalanság természetes izgalma miatt is, a minek egyébként természetes korlátok között tartását Tolnavármeyye törvényhatósága, összes felckezeteinek eddig tanúsított s feltétlenül el is várt bölcs mérsékletéről méltán reméli, — a közviszonyokra nem előnyös, — mindezek folytán a törvényhatóság felette kívánatosnak tartja, hogy a concrét javaslatok mielőbb benyujtassanak és döntés alá bocsáttassanak. * * * Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 órakor megnyitván a gyűlést, mindenekelőtt az árvíz pusztításairól emlékezett meg és miután a vármegyének alapjaiból nem nyújtható segély a szegény gerjenieknek, jóllehet elvben ellene vau annak, hogy ő inscenáljon ilyetén gyűjtéseket, mégis az adott TÁRCZA. Ború.. Lilaszin égbolton Még egy felhő sincsen, Körülöttem mégis, Oly szomorú minden. Valami sötét bú, Kóvályog a légben, Ebben az átlátszó, Tiszta fényességben. Nehéz bánat, melyet, Más tán meg sem érthet, Valami rejtelmes, Titkos bús igézet. Ezt hordja a szellő, Kikelet fuvalma, Édes illatával, Ezt szivom magamba. Besuhan szivembe, Megmérgezi lelkem, Hogy borút kell látnom, A szép kikeletben. S féktelen vágy kap meg, Szilaj erejével, Sírni egy hü szivén, Hosszan, szenvedélylyel. .. AZBA. A nagy Galeotto.* Irta: IGNOTUS. Nagysád ! Nem hiszem, bogy nagyon meglepi önt, ha ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy szeretem. Szeretem, amint ember még soha nem szeretett; szeretem' mindenesetre úgy, ahogy ón még soha-, sem szerettem, mert, ha jól megfontolom, voltakó- pen sohsem is voltam szerelmes. És ón sem leszek egy csöppet sem meglepetve, ha ön viszonozza ez érzelmeimet. Ön a ki annyira kerül minden gáláns vonatkozást és olyan buzgóan teljesiti hitvesi és anyai kötelmeit. Ön, aki olyan tökéletesen szép és olyan kápráztatóan megnyerő, aki, ba szeretni és szerettetni akar, daliák között válogathat és nem szorult az én igénytelen férfiúi előnyeimre. Higyje meg, ha én még ma tán nem is szeretem és ön még ma tán nem is gondol rám : egy pár nap múlva menthetetlenül együvé kerülünk és nem tekintve isteni és emberi törvényeket, egymáséi leszünk, mert igy akarja a világ. Igen, a világ. A világ ugyan szörnyűködik azon, hogy ón keritőnek nevezem. A világ bámulatosan erkölcsös és a mint valami biztosat tud majd felőlünk, bizonyára megkövez bennünket. A * A „Hét“ szerkesztőségének hozzájárulásával közöljük a fenti szellemes közleményt, a mely eme előkelő és mindenkor érdekes tartalmú szépirodalmi lap utolsó számában megjelent. A szerk. fiatal urak bizalmas kacsintásokkal fogják önt üldözni, a nők pedig a megbotránkozás vállvonásá- val tagadják meg öntől barátságukat és bizalmukat. 0, a világ nagy a megbotránkozásban, nagy a kép- mutatásban és legnagyobb a keritesben. A mi esetünk ? 0 istenem, nincs annál egyszerűbb. Nagysád, engedje meg, hogy indiszkrót legyek és eláruljam, hogy vagy másfél évvel idősebb, mint én — ami még mindig nem mond sokat. Un már asszony volt, mikor én még gyerekember számba mentem. A kéthetes asszonyban is van egy pár százalék anya és ön ilyen anyai gyengéd, szerető és felséges érzelmekkel viselkedett én hozzám. Ki látott volna valamit abban, ha beszélgettünk egymással ? Ha én az én kamasz-udvariasságom minden kincseit önre pocsékoltam ? Ha sétautjain elkísértem, ha színházban megvártam, ha bevásárlásain vele voltam ? Ha látogat íba mentem önhöz és kellő számú pohár eognaeok fejében felolvastam önnek a német klasszikusokat ? Ha kezet csókoltam önnek és ön az ón kócos fejemet érdekesre borzolta ? Ha meggondolom, mennyi hálával vagyok adósa ! Asszonyom, megbocsásson, távol áll tőlem, bogy az ön junói tökéletességű termetére célozzak, de úgy rémlik nekem, hogy ön az ón kedvemért még a szembehunyó, jóságos és türelmes elefánt szerepétől sem riadt vissza. Mikor én az én pille-könnyelmüségemben lángnak szálltam, az ön bölcs tanácsai mennyi hóborttól tartottak
