Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-19 / 12. szám

1893. március 19

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

tartom ép úgy, mint a t. képviselő ur lelkiismeretes kötelességének tartja majd, véleményemet elmondani és ha annak idején beszédemre tárgyilagosan reflektálni szives lesz. nyugodtam meghallgatni. De addig is megjegyzem, hogy hiába iparkodik sodromból kihozni, én közbeszólásaira reflektálni, vagy kitérni nem fogok. (Elénk helyeslés jobbfelöl.)

T. ház! Én ugyanis nem oszthatom azt az ál áspontot, a melyet a mélyen t. főispáni kar elfoglal. (Fölkiálltások : a főpapi kar !)

Yajay István: Hát a főispáni kar is nyilatkozott ? (Mozgás.)

P e r c z e 1 Dezső : Azt akartam mondani, a főpapi kar.

Yajay István: Az más! Beszéljünk oko- sm! (Zajos felkiáltások: Rendre! Rendre! Elnök csenget.)

Elnök: Vajay képviselő urat rendreutasi- tom. (Zaj )

Perezel Dezső: Mondom, nem vagyok képes arra az álláspontra helyezkedni és abban osztozni, a melyet a mélyen t. főpapi kar elfoglal; mert azt nem tartom általános kato'ikus álláspontnak, hanem kizárólag exkluzív katolikus egyházi álláspontnak. Nem kárhoztatom ezért a főpapi kart. Távol legyen ez tőlem Beismerem azt, hogy nehéz helyzetben van, hogy azon az álláson, melyet az egyházban elfoglal, a legnagyobb szolgálatot kívánta tenni úgy a hazának, mint egyházának akkor, mikor erre az álláspontra helyezkedett. De ezzel szemben egy más katolikus álláspontot, egy általánosan. Európaszerte és Rómában is elfogadott álláspontot ismerek, mely két szóval jelezhető, melyet az egyházi tankönyvekben és átalában az egész egyház birodalomban mindenütt megtalálunk és ez a tolerari posse álláspontja. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Nem kívánunk mi itt a főpapi kar részéről támogatást.

Jól tudjuk, az reá nézve lehetetlen, hogy egyenesen és diszkrété támogasson ; mi tehát az egyház részéről csak az egyenlő mérték alkalmazását kívánjuk és nem vagyunk képesek belátni azt, hogy midőn a tolerari posse elvét az egyház mindenütt, az egész világon minden ilyen kérdéssel szemben, de különösen a polgári házasság kérdésével szemben alkalmazta, mért ne lenne képes ezt nálunk is elfoglalni. (Helyeslés jobbfelől.) Hiszen, t. ház, ha valahol úgy állanak a viszonyok, ha valahol úgy alakultak a körülmények, hogy erre az egyháznak .rá kellene állani nagyou könnyű felismerni azt, hogy nevezetesen nálunk Magyarországon olyanok a viszonyok, hogy itt forognak fenn minden tekintetben interkonfesszionális és nemzetiségi és egyéb olyan viszonyok, hogy épen nálunk igen jogosult volna megvárni a mi főpápi karunktól, hogy ő is a tolerari posse álláspontjára helyezkedjék ; hiszen nálunk csakugyan nem a tolerari posse, hanem a tolerari debére álláspontját lehetne felállítani. (Helyeslés a jobboldalon.)

M e s z 1 é n y i Lajos : Po'erari posse mit Gesang ! (Derültség a szélsőbalon.)

P e r c z e 1 Dezső : Már az az egész bizonyítás, melyet a püspöki kar ez-m memorandumában az egyházpolitikai programm három fő pontja ellen, a vallás szabad gyakorlata, a zsidó vallás recepciója és a kölelező polgári házasság, valamint a házasság kérdésében az egységes állami bíráskodás elvével szemben elfoglal: a merev, alkut nem ismerő egytegye Vilmát? Nos azt kérdezem miért ne lehetne inkább postatisztté ? mennyivel inkább számíthat Vilma kezére, ha őrmesternek degradáltatja magát? Ha Vilma csakugyan szereti őt, bárhova követi, de ha van egy kis hiúság benne — pedig van — inkább lesz belőle postásnó, vagy vasutasné, mint egy közönséges őrmester neje, — egy őrmesteré, a kire még Szentirmay kapitány ur is olyan meg- vetőleg azt mondja, hogy „altisztekkel nem verekszem“.— Különben menti a szerzőt, hogy a mikor darabját irta, még nem voltak az állami fehér-rabszolgák rangosztályokba bepréselve, igy nem tudhatta, hogy az őrmester — vagy pedig a postatiszt rangosab b-e ?

Ezt különben csak úgy tréfából vetettem ide. A mit azonban ezután mondok, az már egészen komoly :

Szentül hiszem és megvagyok győződve, hogy a „Dolovai nábob lányának“, a most már boldog Tarján főhadnagynénak — drámairodalmunk dicsőségére annak idején erőteljes leánya, akarom mondani kész huszár fia születik s maga is oly hosszú életű lesz, hogy még unokáiban is fog gyönyörködhetni!

Isten éltesse!

Csitt.

házi álláspont; és az nem fog meggyőzni senkit { arról, hogy azon aggályok, melyek itt a polgári há- I zasság ellen felhozatnak, az életüen csakugyan fenn I állanak. Eelhozatik a polgári házasság elli-n, hogy az dogmákba, hitelvekóe ütközik. Ha az dogmákba ütköznék, akkor hogy lehet az, hogy Franciaországban ott. a hol a katolikus egyház leginkább van | az államhatalom által korlátok közé szorítva, mert hiszen tudjuk, hogy ott még a szertartások tekin tetébeu is bizonyos korlátokat állít fel az állam pl.

1 a körmeneteket oly községekben és városokban, melyekben nem kizárólag katolikusdk laknak, nem engedi meg és eltiltja stb., ott az egyház tűrné és hozzájárulna a polgári házassághoz, sót ott a katolikus lelkészek egyházi főhatóságuk által egyenesen utasítva vannak arra, hogy mindaddig, míg a házasodni kívánó felek az igazolványt be nem mutatják, hogy a polgári házasságot megkötötték, őket egyházi esketesben, egyházi áldásban ne részesítsék.

Felhozták a polgári házasság kérdésében azt is, hogy a polgári házasság még ídóelőtti, nem időszerű, nem érett még meg. T. ház ! Arra nézve, hogy ez a kérdés nem időelőtti, nem hozhatok fel klasszikusabb tanút e házban, mint Deák Ferencz nagy hazánkfiát, a ki 1873-ban, júniusban — a napra nem emlékszem — e házban úgy nyilatkozott, hogy „előttünk áll s azt hiszem nemsokára a ház asztalára kerül a polgári házasság kérdése.“

De azóta is és azt megelőzőleg, itt a házban nemcsak a költségvetési viták, hanem csaknem minden nagyobb vita, általános viták és az indemnity- viták alkalmával is szóba kerül s a szakirodalmat és a sajtót oly mértékben foglalkoztatta ezen kérdés, mint talán soha egy kérdés sem.

Én ilyen körülmények közt csakugyan nem vagyok képes átlátni, hogyan lehet az időelőttiség, a koraiság, a meg nem érettség vádját a polgári házasság ellen felhozni. (Helyeslés jobbról.)

Azt is mondják, hogy a polgári házasság elkeresztényteleniti a társadalmat, meglazítja a köz- erkölcsiséget. T. ház! Ezt sem vagyok képes fölfogni. Én, ki a magam részéről szintén közvetlen tapasztalás 'utján Belgiumban és Hollandiában figyelemmel kisértem a polgári házasság viszonyait, ott nem ezeket az eredményeket láttam. Lehet itt statisztikai adatokra hivathozni, de csak a minap láttuk, hogy ugyanannak az Oettingenuek adataira,

| a kire a püspöki memorandum is hivatkozik s a í kire hivatkozott Szapáry László gr. is, hatással hivatkozott Andrássy Tivadar gr. is, épen az ellenkezőjét bizonyítva belőlük annak, a minek támogatására Szapáry László gr. felhozta azokat. (Helyeslés jobbról.)

Hasonló helyzetben vagyok a memorandummal, a vallás szabadgyakorlatának kérdésére nézve. Elég arra utalnom, a mit e ház 22 év alatt hu- szonkétszer hallott e házban Irányi Dánieltől, a ki ép arról az oldalról, a melyről most Vajay képvi- | selő ur oly gyakran kiált közbe, sürgette azt legjobban.

M e s z 1 é n y i Lajos : És leszavazták !

P e r c z e 1 Dezső : T. képviselő társam legjobban ismeri azon politikai indokokat, melyek miatt leszavaztatott s nem hányhatja azokat a többség szemére. Ha pedig erre nézve kételyei vannak, utalom arra a fényes beszédre, a melyet erről Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam mondott el, a kit hosszú ideig megszoktak a katolikusok világi vezérének tekinteni.

Ugyanígy áll a kérdés a zsidóvallás recepciójára nézve. Itt abban kulminál a memorandum, hogy a püspöki kar ily törvénybe bele nem egyezhet. De ez ellentétben van egy szerintem igen helyes kijelentéssel, melyet Szapáry László gr. tett. 0 arra hogy sokan csak azért, hogy egy reájuk nézve lehetetlen, vagy kellemetlen házassági kötelékből szabaduljanak, kitérnek, azt felelte : az ily kitérőkre az egyház nem ad semmit, sőt jobban is szereti, ha mennek, mintha kebelében maradnak. Hát azokra ad valamit, a kik csak azért nem térnem térnek át a zsidó vallásra, mert lehetetlenség áttérni, tehát csak ezért maradnak katolikusok ? Ez ugyanaz; a<jért azt mondom, suum cuique, mérjünk egyenlő mértékkel mindenkinek. (Helyeslés.)

De ha már e kérdések taglalásába bocsátkoztam, legyen szabad felhoznom még egyet, a mit a kormány egyházpolitikai program injának ellenzői hathatós ellenszerül ajánlanak, t. i. azt mondják, alakítsunk katolikus társadalmat. Igen helyesen jegyezte mt-g már Károlyi István gr. t. képviselőtársam, bár csak egy közbeszólásban, hogy ez az, a mitől legjobban kell óvakodnunk. És ón hazafiui aggodalmaim teljével jelentem ki, hogy ennél meg- gondolatlanabbul kiadott jelszót még nem hallottam. Nt-rn szorul arra hazánk, hogy amúgy is annyira széttagolt társadalmunkat felekezetek szerint is széttagoljuk, hogy a helyett, hogy tömöritenők, most még bele vigyük a katolikus társadalmat, s mintegy provokáljuk azt, kozy ezzel szemben luteránus, református, zsidó társadalmat is létesítsenek. (Felkiáltások a szólsőbaloldalon : Már vannak!) En ezt nagyon veszélyesnek tartom és kérem is mindazokat, a kik erre hivatva vannak, ejtsék el az eszmét; nekünk csak egy magyar, egy müveit magyar társadalomra van szükségünk. Azt mondja gróf

Szapáry László t. képviselő ur, hogy az a tan, mely az egész politikai programmot felszínre hozta, a gnosztikusoknak, vagy szkeptikusoknak tana és az állittatik a fötisztelendó püspöki kur memorandumának egy részében, hogy „megvagyunk ugyanis győződve, hogy a mai nap, midőn oly ijesztő mérvben terjednek a trón veszélyeztető és államfelforgató tanok és rohamosan nő az e tauok követőinek tábora.“

Én a magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy az egyházpolitika egyes pontjait, különösen, a kötelező polgári házasságot azok közé sorozhatnám, melyekre e kijelentések joggal vonatkoztathatók lennének. Jó katolikus voltam, jó katolikus vagyok, jó katolikus akarok is maradni; nem csak ón. hanem jó katolikusoknak akarom gyermekeimet is nevelni ; de nemcsak jó katolikusokká, hanem első sorban jo hazafiakká is. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, hogy én belőlük csak akkor fogom a trón és a haza igazi támaszait nevelni, ha mindenekelőtt jó hazafiakat, jó magyarokat nevelek belőlük. (Élénk helyeslés.)

T. ház! Szóba hozták több részről a katolikus autonómia kérdését is (Halljuk! Halljuk!) En tökéletesen hozzájárulok ahnoz az indítványhoz, melyet Fenyvessy Ferenc t. képviselőtársam e részben előadott, de mikor ezt teszem, egyúttal meg kell toldanom azzal, hogy én ez alatt egészséges, t. i. képviseleti alapon szervezett oly katolikus autonómiát értek, a melylyel én nem háborítom fel a vallásfelekezetek, közti békét és a melylyel én meg- egyezhetőnek találom azt, a mivel az államnak tartozom és nem kívánom ezt úgy érteni mintha ez által a priori elfogadnám azt a munkálatot, a melyet a 1870-ben összehívott katolikus autonómiát előkészítő kongresszus többsége dolgozott ki.

Ezek előre bocsátása után mielőtt beszédemet bezárnám, nem tehetem, hogy ki ne terjeszkedjem még egy kérdésre. (Halljuk!) Több részről felhozatott es hivatkozás történt egy citátumra, melyet a fötisztelendó püspöki kar Andrássy Gyula gr. egyik beszédéből idéz az állam és egyház közti harcra nézve. Ha vau valaki, a ki ezt a harcot távoltartani, a ki ezt a harcot minden, az állam részéről csak lehető eszközökkel megelőzni kívánja, úgy az bizonyára én vagyok és a ki ilyenre törekszik, engem mindenesetre támogatói sorában fog találni. De ez nem jelenti azt, hogy midőn a harc nem azok részéről, kik ezt az egyházpolitikai programmot felállították, kik ezt támogatják és követik, hanem ellenkező részről iudittatik meg, hogy‘ó akkor, midőn választanom kell a között, hogy éav hazám, a magyar állam és nemzet iránti kötelességemet. kivánom-e első sorban tekmteni, vagy tekintetbe venni, hogy katolikus vagyok: egész határozottsággal jelentem ki, hogy mindenesetre az előbbit fognám választani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.)

így vagyok meggyőződve, t. ház, épen azért elfogadom nemcsak a vallás- és közoktatásügyi kormány budgetjét, hanem hozzájárulok annak egész egyházpolitikai programmjához és helyeslem az általa elfoglalt álláspontot. (Élénk, zajos helyeslés a jobboldalon.)

VÁRMEGYE.

— Az alispán időszaki jelentése. Simontsits

Béla vármegyénk alispánjának fáradságos munkával összeállított nagy szabású időszaki jelentését, melyet a 23-iki közgyűlés elé fog beterjeszteni, tegnap küldöttek ki az egyes bizottsági tagoknak. A jelentést közérdekű voltánál fogva jövő számunkban kimerítően ismertetjük, most csak annyit emelünk ki belőle, hogy a vármegye első tisztviselőjének ismét van egy újabb terve, a mely ha a kivitel stádiumába jut, — a mi pedig kétségtelen, — vármegyénk egy ujabbi humanitárius, illetve kulturális intózinónynyel fog gazdagodni. A gyámpénztári tartalékalap, 89818 frt 48 kr, hovaforditá- sáról van szó. Alispánunk a vármegyei árvaszók odautasittatását kéri a közgyűléstől, miszerint a még fedezetet igénylő, behajthatlan gyámpénztári tartozásokról a legközelebbi közgyűléshez pontos kimutatást terjesszen be, hogy a rendelkezésre maradó összeg hovaforditása iránt, a viszonyok alapos mérlegelése után határozni lehessen. A jelentésből kitetszőleg a szegzárdi bábaképző-intézet ügye nagyon örvendetesen halad előre. — Gerjen ügyében alispánunk megkeresést intézett valamennyi vármegyéhez, hogy a közadakozás lehetővé tegye a szerencsétlenül járt község újra felépítését s az árvízről szóló felterjesztésében a belügyminisztert is felkérte újabb kormány segély nyújtása és a király jótékonyságának kikérése végett, valamint, hogy a Dunaszabályozás mennél hamarább megkezdessék s hogy a vódgát megerősítésének költségét az áj-