Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-05 / 10. szám

1893. március 5. TOLNAVÁRMEGYE. 3. dék nagybirtokosai tartoznak, részben teljesen el­pusztultak az őket elárasztott Duna hullámai alatt, részben pusztulás alatt állanak? 2. Yan-e tudomása arról, hogy e helyeken nemcsak a vagyon ment tönkre, de számos ember élet is veszélyben forog’ 3. Yan-e tudomása arról, hogy az árvizek e vidéket — csekély kivétellel — már évtizedek óta látogat­ják, hol több, hol kevesebb kárt okozva? 4. Yan-e az igen t. miniszter urnák tudomása arról, hogy Tolnamegye már több egy évtizednél, hogy e baj or­voslását sürgeti és az elébb fennállott m. kir. köz­munka és közlekedési minisztérium 1883-ban egy ily sürgetésre a 36674. számú leiratában tudatta, „hogy a folyam mérnöki hivatal jelentése szerint a Bogyiszló és Baja közötti folyamrész csakugyan el­fajult állapotban levőnek találtatott“ és enDek ren­dezése céljából „már készülnek nagyobbszabásu ter­vek.“ 5. Mi az oka. hogy e tervek kivitele 10 év óta meg sem kezdetett és ez által a szorgalmas és takarékos lakosságú vidék ily katasztrófa elé jutott? 6. Mit szándékozik az igen t. miniszter ur tenni, hogy jövőre hasonló szerencsétlenséget e vidékről elhárítson? Nem fogom tovább indokolni, maga-ma­gát indokolja és a naponként érkező tudósítások motiválják ez interpellációmat Bethlen András gróf földmivelési minisz­ter : T. ház: Minthogy nemcsak t. képviselőtár­samnak, hanem egy igazán a vésztől sújtott vidék­nek a megnyugtatásáról is van szó, bátor leszek szintén egész röviden válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) A mi a veszély mérvét illeti, örömmel mondhatom, hogy az nem éppen akkora, mint t. képviselőtár­sam említette, a mennyiben ma még csak két köz­ség, u. m. tíerjen és Bogyiszló van elöntve; em­ber életben, mint a legutóbbi tárivatokból értesül­ve vagyok, veszteség nem fordult elő. Az egész vo­nalon a védekezés a pesti oldalon szerencsésen jó eredményeket mutatott fel. A mi a kérdés lénye­gét illeti, hogy vájjon a kormány ismeri-e ezen helyzetet és azzal szemben mit tekint feladatának, mondhatom, hogy igen is ismeri és nemcsak, a mint stereotip kifejezni szokták, tanulmányozza e kérdést, hanem igenis ezen szakasz korrekciójára nézve már évek óta elfogadott és célszerű tervek feküsznek előtte és ezek egy részét képezik a Duna Pest alatti szakasza egységes szabályozása művé­nek. Ennek az a része, mely áll a fajszi Duna-rósz és a bajai kanyarok helyzetének szanálásában, 1.600,000 írtba kerül és csakugyan ez ideig a pénzügyi nehézség okozta, hogy ezen munkálatok foganatba nem vétettek. Most azonban a pénzügy- miniszter ur hozzájárulása folytán is kilátásba he­lyezhetem, hogy e munkálatok lehető rövid idő alatt ki fognak vitetni és igy örömmel adhatom a képviselő urnák azt a választ, hogy már ez évben kezdetüket véve, három éven belül el fognak ké­szülni és ez által ezen a bajon segítve lesz. (He­lyeslés jobbfelöl.) B u s b a c h Péter: Köszönettel veszem tudo­másul a miniszter ur ..válaszát, miután azt áz ígé­retet tette, hogy a munkálat az idén megkezdődik és három éven belül befejeztetik. A ház a választ tudomásul vette. Szegzárdi selyemfonógyár. Örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy a szegzárdi selyemfonógyárnak felál­lítása befejezett ténynek tekinthető. \ árosunk és a vidék jelenlegi viszonyai között a sze­gény munkásnép nagy számban fog ott fog­lalkozást, biztos kenyeret találni. A minisz­teri meghatalmazott a várostól mindössze csak két holdnyi földterületet és százezer drb. téglával való hozzájárulást kíván, a mit talán Szegzárd város képviselő-testülete sem fog megtagadni a város jól felfogott érdekében. Idők folyamán a selyem fonógyárat re­mélhetőleg selyemszövögyár is ki fogja egé­szíteni, s Szegzárd örök hálával lesz azok iránt, kik ez ügyet szivükön hordva, azt diadalra segítették ! Tolnavármegye közgyűlése a fögym- náziumért. A szegzárdi fögymnázium ügye egy lépéssel , I ismét előre jutott. Mi legalább szentül hisszük és megvagyunk j győződve róla. Vármegyénk közönsége a legközelebbi törvény­hatósági rendkívüli közgyűlésen ismételten oly lel- ! kesedóssel adott kifejezést százados óhajának, — a hamisítatlan közvélemény hangos kérésre feljogosí­tott szavát, oly impozáns erővel emelte fel, hogy ennek az őszinte, szabad szónak éppen a benne rejlő igazság hatalmas erejénél fogva lehetetlen eredmény nélkül csak úgy a pusztában elhangzania. A Szegzárdon létesítendő fögymnázium vég- I rehiijtó bizottságának kérelmére, a vármegye köz- , gyűlése azt határozta el, hogy ujabbi feliratával, a már amugyis sokáig húzódó ügyben a vallás- és közoktatásügyi miniszter érdemleges döntését kikéri. Ez a határozat nemcsak a nagyon tisztelt bi­zottsági tag urak, de elmondhatni, a vármegye la­kossága 99%-ának szive mélyéből szakadt ki. Csak a közóhajnak teszünk tehát eleget, a midőn a tul- j nyomó többség lelkes éljenzése közt felolvasott — s egy hang kivételével — egyhangúlag elfogadott lelkes szavú felirat szöveget, egész terjedelmében ide igtatujk. A Madarász Elemér vármegyei főjegyző is- | meretes kitűnő tollából kikerült felirat igy hangzik. „Nagymóltóságu vallás- és közoktatásügyi m. | kir. Miniszter Ur ! A Szegzárdon létesítendő fögymnázium ügyé­ben alakult végrehajtó-bizottság az iránti kérelem- ! mel járult hozzánk, hogy tekintettel arra, miszerint majd egy év múlt már el eredmény nélkül azon időtől számítva, midőn a törvényhatósági bizottság nagyméltóságodhoz intézett múlt évi 358. kgy. sz. felterjesztésében, nagyméltóságodnak a törvényha­tóság egész közönségét hazaüui lelkesedéssel eltöl­tött felhívására kijelentette, miszerint Tolnavárme­gye területén határozottan Szegzárdot, mint a vár­megye székhelyét tekinti azon helynek, a hol egy állami színvonal szerint berendezendő teljes főgym- názium létesítése a tény leges szükségletnek egye­dül felel meg, — s egyszersmind a fögymnázium le­hetőleg mielőbbi felállítását is nagyméltóságod jó­indulatába s hazafiui gondoskodásába ajánlotta; te­kintettel továbbá arra, hogy az ügybeni érdemleges döntésnek hosszabb időre való elhúzódása, az in­tézet létesítéséhez fűződő inteliectualis érdekek sé­relme mellett, a fögymnázium céljaira egyesek ré­széről felajánlott anyagi hozzájárulás egy részét is kérdésessé teheti, a mennyiben a tett ajánlatok idő múltával hatályukat vesztik: Nagyméltóságodtól a fögymnázium kérdésének mielőbbi kegyes elinté­zését kérjük. Mi ugyan teljesen méltatjuk azon számtalan előkérdések nehézségeit, melyek egy fögymnázium létesítése körül előzetes elrendezést igényelnek, s az azok által igényelt idő kérdése is szemünk előtt lebeg, de meg a legteljesebb bizalommal is vagyunk nagymó’tóságod bölcsesége, s egy talán dicsekvés nélkül magasabb értelmi nivaun á lónak nevezhető törvényhatóság nevelésügyi igényeinek kielégítése körüli igazságos Ítélete iránt, s a fögymnázium Szegzárdon leendő fe'állitásának biztos zálogát vól- ^ jiik Iá' ni nagy méltóságod azon hálás örömmel fo­gadott tényében is. hogy az érdemleges döntés előtt a törvényhatóság nézetét ismerni kívánta, minek folytán mi a közóhajt Szegzárd mellett, bő adatok­kal felszerelt határozatunkban oly kétségtelen mó­don tanúsítottuk is, — úgy hogy mindezek a körülmé­nyek a legnagyobb megnyugvással engedtek várni mindezideig bennünket nagyméltóságod előre sejt­hetni vélt elhatározására. Az előttünk fekvő kérvény elöl azonban, te­kintettel annak fókóp a felajánlott segélyösszegek kérdésére alapított indokára, miután múlt évi má­jus hó 31-én tartott rendkívüli közgyűlésünkön ho­zott határozatunk -folytán, a szegzárdi főgimnázium ügyét most már saját ügyünknek is tekintjük, ki nem térhettünk; s azért annak helyt adva, azon I | kérelemmel vagyunk bátrak nagyméltóságod elé já- j rulni, miszerint a Tolnavármegye területén nagymél­tóságod által létesíteni elhatározott főgimnázium­nak Szegzárdon történendő felállítását mi előbb ke­gyesen kijelenteni s annak létesítését, vármegyénk várva-várt nagy eseményeképen, lehetőleg, sürgősen keresztül vinni kegyeskedjék. A mennyiben pedig a létesítés anyagi okokból, még talán a jövő iskolai évre nagy sajnálatunkra elháríthatatlan akadályokba ütköznék, engedje meg nagyméltóságod ez esetben kérelmünknek legalább első részét sürgős elintézésre ajánlanunk, s annyit kérnünk : hogy legalább a kérdés elvi részét, a fö- gymnáziumnak Szegzárdon leendő felállítását, mely nézetünk szerint a nagy méltóságod rendelkezésére bocsátott adatok alapján nehézségbe egyátalán nem ütközhetik, lehetőleg mielőbb eldönteni móltóz- tassék. A végrehajtó-bizottság kérvényét szintén ide csatolva, szabad legyen Tolnavármegye ezen felette fontos és sürgős közérdekét még egyszer is nagy- méltóságod kegyes hajlandóságába ajánlanunk.“ Az árvíz Tolnavármegyében. Tekintetes szerkesztő ur! Engedjen meg kegyesen, ha a hozzám intézett szives fölhívása folytán, mely szerint a Gerjent, az annyi elemi csapás által sújtott, s a balsors által meglátogatott Gerjent ért legutóbbi katastrophát kellőképen leírni s ecsetelni nem tudom. A csapás, az árvíz, a katastropha oly elemi erővel, oly nagy mérvben s oly rohamosan zúdult reánk, hogy azt leírni alig lehet, azt csak látni, annak hatását szenvedni, azt csak átélni lehetett, azt a szomorú vasárnapot, azt a keserves éjszakát! De hát szives fölhívása folytán, s az abban kifejezett szives érdeklődésnek, őszinte emberbaráti szeretetnek megfelelően, melyekért fogadja egyhá­zam s községünk hálás köszönetét, bátor leszek alábbi sorokban a vész teljes történetét megírni: Szombaton folyó hó 25-én délelőtt, midőn a szentegyházból kijöttem, siettem ki a töltésre, hogy a védelmi munkálatoknál is jelen legyek, s azokat ha nem is mint szakértő, de legjobb belátásom szerint irányítsam. Midőn a község mellett majd­nem ugyanazon helyeken, hol 1891-ben a viz fol- fakadozni, s a töltés szivárogni kezdett, sőt nem szivárogni, mert a viz hatalmas sugárokban, kar­vastagságban tört ki a védgát alatt, melyeket mi óriási erővel — Isten segedelmével megfékeztünk több órai nehéz fáradságos munka után, mert ha egy helyütt eltömtük zsákokkal és pilótákkal, azon­nal másutt tört ki mindig vastagabb, majd comb- vastagságnyi sugárokban, — annyira, hogy én a védelmi munkálatok vezetését a község pónztárno- kára bízván, bementem a védgát-társulat házába, s fölkértem az ott jelenvolt főjegyző urat. kivel föl­váltva vezettük a védekezést, hogy telephon és táv­írda utján kérje fel az illetékes hatóságokat a leg- inesszibb menő védelmi, s mentő intézkedések megtételére. Ezután ismét hozzá láttunk a védelmi intéz­kedések folytatásához, jól lehet, én már akkor abban a hitben voltam, hogy a falu melletti töltés nem állja ki az óriási viznyomást lovább két óra hosz- szánál, mert ekkor fél tiz órakor 25-én délelőtt hozzávetőlegesen, mert minden vízmércénket elvette a jég, körülbelül 8 méter és 10 centiméter, eddig hallatlan magasságot elért, s nem is állta volna ki, ha ekkor délelőtt fél tízkor a Szenicey és Kovács major közt nem szakit; ekkor már a töltés felöl bár mindig aggódtunk, kevésbé féltünk, de azt még sem hittük, hogy hátulról történt szakítás folytán oly borzasztó vizet kapjunk. De a viz különösen vasárnap, azaz 26-án reg­gel nőtt szembeszökőig, de mi azért mégis csak azt hittük, hogy ha majd a templom hátulsó részét eléri, onnét mint 91-ben, ismét meg fog térni. De nem úgy történt: a viz nőtt folyvást és szakadatlanul ugyannyira, hogy vasárnap estve 6 órakor házainknak legaiáb a/3a, azaz kétharmada vízben állt s igy a mentést, melyet már féltizenkettó- kor elkezdettünk volt. a legnagyobb erélylyel folytatni kellett. Küzdöttünk az árral a várt apadás remé­nyében, jóllehet borzasztó volt a sötét éjszakában

Next

/
Thumbnails
Contents