Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-26 / 9. szám
4 TOLNA VÁRMEGYE. 1893. február 26. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavár- mpgye közigazgatási bizottsága e hó 23-án ülést tartott Az ülés egyedüli tárgya a községekre utalt fogyasztási adók ellen beadott felebbezések elbírálása volt. A bizottság a pénzügyigazgatóság által követelt összegeket esetről-esetre valamennyi községnél leszállította. így Apái inál 1725 írtról 1100 írtra. Udvarinál 061 írt 77 krról 534 írt 87 krra, Tévéinél 3832 írt 78 krról 2810 írt 13 krra. Muciinál 2048 írt 45 krról 1400 írtra, Kis-Monyoknál 950 írt 8 krról 697 főt 4 krra, Cikónál 1916 írt 75 krr I 1495 írtra. Nagy-VTejkéuél 639 írt 45 krról 460 írt 17 krra, ’Nagy-Mányoknál 2336 írt 65 krról 1746 írtra, Izménynól 1145 írtról 840 írtra, Kis Doroghnál 1276 írt 68 krról 964 írt 60 krra, Tabódnál 148 írtról 108 írtra, Mórágynál 2117 írt 27 krról 1600 írtra mérsékelte a pénzügyigazgatóság kiszabását. SZÍNHÁZ. A szegzárdi közönség méltán pártolja Balog Árpád színtársulatát. Eddig minden előadáson meggyőződtünk arról, hogy komolyan törekvő társulattal állunk szemben, s legfeljebb azt a megjegyzést merjük megkockáztatni, hogy a nők Balog társula tában is a — gyengébb nemhez tartoznak, s hogy a „díszletek“ nem a legdíszesebbek. Általános a vélemény, hogy a társulat sokkal jobb, mint az első előadáson hinni lehetett. Az „Örök törvény“, mely Csikynek nem is a legjobb darabjai közé tartozik, s egész tartalma Visszavethető ostromot képez Darwin gyönyörű elmélete ellen, nem is járta bemutatónak. Ilyen alkalommal teljes erőben és fényben kellett volna a társulatnak megjelennie, mint például a második előadásnál, a mikor Zeller „Madarász“-a került színre, igazán jó és a mi igényeinket is teljesen kielégítő eőadásban. Ez az alig két éves operet te, mely oly hamar megtette világkörüli útját, hogy fülbemászó dalait a földtekének majdnem összes suszterinasai dudolgatják, Szegzárdon sem tévesztette el hatását. Különösen ki kell emelnünk Ádára szemólyesitőjét, Hrubos urat, ki érces hangjával egészen meglepte a közönséget, mely az énekszámokat meg is ismételtette, továbbá a pompásan játszó Ágotái és Tu- koray urakat és a hölgyek közül a választófejedelem- nót személyesítő Munkácsi Terézről. Vasárnap „Kis madaram“ ment. Gerő Károly ugyan a „Vadgalamb“-ban és „Túri Borcsá“-bun sokkal többet nyújtott a hazai népszínmű irodalomnak, mint ebben a darabjában, de azért a „Kis madaram“ is telve van szellemes mondásokkal, a melyeknek legfeljebb az a hibájuk, hogy furcsán Ezen jellemző, tárgyfelfogásánál fogva a maga nemében páratlan emlékünknek, a román műstyl tekintetében főképpen kivitele, technikai elkészítése a fontos Bár már eddig is elég hosszúra nyúlt ismertetésünk, de mivel ezen pécsi domborművekben összes hazai románkori szobrászatunk jellegét együtt feltalálhatjuk, lássuk tehát azoknak technikai kivitelét is. Ez mint általában a román szobrászat nagyon kezdetleges, idomtalan és durva. Úgy látszik, hogy a készítéskor a mestert semmi határozott minta nem vezette, pedig a tárgy önálló művészi felfogása tehetségét, mely eddig úgy látszik, csupán díszítmények faragásában nyilvánulhatott, jóval felülmúlta. Éppen ezért hiányos ábrázolásait, szokatlan és sajátságos motívumok alkalmazásával igyekszik megértetni. így péld. hogy jelezze azt, hogy az, a mit Sámson a földből kiránt csakugyan fa, és nem más pl. valami hagyma virág-féle, a minek inkább látszik lenni, — ezt a fán fészkelő és arról felrepülő madarak ábrázolásával motiválja. Különben a fának éppen ilyen, csakhogy felszál:ó madarak nélküli alakítása a román szobrászatban sty- lizált (sablonszerű) vagyis általánosan alkalmazott, elfogadott volt. Továbbá, hogy a keleti bölcsek csakugyan messziről jött utasok, csupán az j,.|zi, hogy oldalukon utazó tarisznya lóg. Ott azonban, a hol az élet szolgáltatott a mesternek min tát. olt előállítása már természethű. így péld. a vak Sámsonnak vezetőjébe való kapaszkodása, hol veszik ki magukat olyan közönséges emberek szájában. Az előadáson pompásan mulattak, a mi első sorban Tukorai — Kifly Adolár — és a vidéki licsurát remekül alakitó Ágotái játékának volt köszönhető. Igen szépen játszott V. Munkácsi Teréz, kinek méltó partnere volt Hrubos. Hozzájuk sorakozott Mihályfi Juliska Stanci szerepében. A darabban előforduló legújabb népdalokat megujrázták. Hétfőn — bérletben — a „Sabinnök elrablása“, a két Schönthan époly szellemes, mint régi vigjátéka került színre, telt ház előtt, mely mindvégig mulatott a komikusnál komikusabb jeleneteken. Kedden a „Nebántsvirág“ — Mam’zelle Xi- touche — jutott színre. A franczia pikantériával és szellemességgel megirt darab mi nálunk azért tett oly nagy népszerűségre szert, mert a főszerepet annak idején Pálinay Ilka oly elragadó kedvességgel játszotta A mi színpadunkon Floridor Celes- tint Balog Árpád, Denise de Flavignit Yáradyné Munkácsi Teréz, Champlatreut Hrubos játszotta. Mindhárman nagyon jól — mégis legjobban Balog. Loriott őrmester rövid szerepe elég nagy volt, hogy Ágotái művészetét újra érvényre juttassa. A feje delemnőt Borsitzky, Corrinát Mihályfi Juliska játszották. Ez volt eddig az egyetlen előadás, melyen kevesen voltak jelen. rClemenceauu-1, a Dumas fils ’hires regénye után készült drámát, szerdán mutatták be színészeink a szegzárdi közönségnek. Nem ismer e sorok Írója Dumas Filsnél nagyobb pszichológust, szellemesebb embert. Minden mondatát éleslátás, maró gúny jellemzi és ezek mellett az az erő és bátorság, melylyel gondolatait kifejezi!... Meg lehet, hogy felfogásunk téves, de mi Dumast beteg korunk legnagyobb Írójának tartjuk. Az ö realiz musában van Idealismus, idealismusában realismus. Amennyire magasztalja az igaz asszonyt, úgy sújtja a roszat. Az igaz asszony, vagy igaz férfi szivében csak nemes érzés lehet, ő is hibázhatik ugyan, ellenkezésbe juthat az erkölcsi világrenddel de rósz nem lesz soha! Meg van az erkölcsi alap, mely azt meggátolja. De abban a drasztikus képben, melyet Dumas „0 emenceau“-ban oly rikító színekben f st, egy más világ tárul elénk, — a roszaság szomorú világa. Az „Örök törvény“ Darwin ellenes tendenciája — mily törpe lesz Dumas Bobrovszka grófnéja és Izája mellett! Messze vezetne, ha lélektani fejtegetésekbe bocsáthoznánk, de talán nem hiába utaltunk arra. hogy van látszólag rósz, s valódi rósz, s Dumas nem a látszólagost; hanem a valódi rosszat, a ja- vithatlant sújtotta oly kegyetlenül. Láttuk e darabot a nemzeti színházban, s bár távolról is nincsen szándékunkban, hogy összehasonliiást tegyünk, mégis a vakság minden mozdulatában lehetőleg természetimen látszik. Éppen igy elég hűséget, sőt drámai élénkséget találunk a eselekvónyekben, mint péld. a gyermekgyilkolásban és Sámson jeleneteiben. De a testképzés hibás és aránytalan mindenütt; az vagy túl nyúlánk, vagy tultömör és rövid. Az arcok, a viselet és öltözék is sajátságos, egészen eltérő a román szobrászat stylizált, általánosan alkalmazott öltönyeitől. Az ágyban f kvő és álmodó három bölcs arca m..gyar és hazai tót typusokra és általában az öltönyök a Pécs vidéki, akkori nép és előkelői viseletre látszanak emlékeztetni Mindezen sajátságok a népies felfogással és motívumokkal együtt oly jellemző vonásai ezen műemlékünknek, melyek azt bizonyítják, hogy a román stylü szobrászat nálunk sem maradt ment, saját nemzeti népies elemeink befolyásától. Vagyis volt speciális magyar jellegű román szobrászati styl. \ A román szobrászat egyik műága volt, a mé- lyedési dombormű is. Ez kétféle volt. Egyik az, j mely már az egyptomiaknál is gyakorlatban volt s mely szerint a domborműalak a kőlap bemélyitett fenekéről emelkedik ki és ez mélyedés domborműnek (coilanaglyphos) neveztetik Az ilyen alakítás ; a dombormű tartósságát biztosítja, mert mélyen feküdvén a ledörzsölésnek nincs úgy kitéve. Éppen e célból keletkezett a lapos dombormű is (bas- | relief) Midőn t. i. az alak a sima lapból csak alig’ j észrevehetőig emelkedik ki. 1 felemlítjük, hogy Dobrowszka grófnét a nemzetiben Helvey adja, kinek csupán azért az ismétlődő kitöréséért, hogy „Egy Dobrovszka grófnő ! ?“ érdemes a darabot mpgnézni. Mi nálunk a Dobrovszka j grófné előadóba épen nem volt tisztában, mit kellett játszania. Színtelenül, eldarálva mondta el szerepét. Annál jobb volt Iza — Mihályfi Juliska — ki úgy látszik Márkust is látta e darabban. Alaki- ; tása jól át volt gondolva, s az utolsó felvonásban igazán remekül játszott. Balog Árpád Pierret na- j gyron jól játszotta. Csütörtökön Hegyi Béla „Pepita“ c. operet- teje került színre telt ház előtt. A darab nagyon szép, s csak a ki személyesen ismeri Hegyi Bélát, tudja, hogy ha nem beszélnek róla oly sokat, an- j nak oka csupán túlságos sz rénységében rejlik. Mert Hegyi operetteje egyike a legjobb ilynemű magyar műveknek. Balogh Árpád „Don Gáspár“ szerepében itt tartózkodása óta a legjobb alakítást nyújtotta. Váradyné mint „Beatrix“ is jól játszott. Kitűnők voltak, mint mindig, Ágotái és Hrubos, égy pompás kis jelenet megtapsolása pedig Tu- koray és a derék Havy Lajos ügyességét hirdették. A közönség, mely nem támaszt túlzott igényeket meg van elégedve a színészekkel, Balog Árpád meg lehet elégedve a közönséggel, melyben 120 bérlőjét tudja. .Reméljük, hogy a kölcsönös megelégedés mindvégig eltart! Hirek. — Géza napján. Dezseőffy Géza kir. törvényszéki elnököt tegnapi névnapja alkalmával Ágoston István vezetése alatt a bírói kar és Görömbér Balázs vezetése alatt a jegyzői kar testületileg üdvözölte. Az ünnepelt meleg szavakkal mondott köszönetét. — Selyemfonoda Szegzárdon. A földművelésügyi miniszter, mint a* „P. Ll.“-nak Temesvárról táviratozzék, elrendelte, hogy a pancsovai selyem fon oda Szegzárdr a helyeztessék át. Köszönet és hála a terv nemes megvalósítójának, Bezerédj Pálnak. — Áthelyezés. A helybeli pénzügyigazgatóság széles körökben ismert, közkedveltségü irodavezetője Dóvay József — mint értesülünk — a m. kir. pénzügyministeriumhoz helyeztetett át. Rokonszenves egyénisége a legjobb emlékeket hagyja imga után. — A tolnamegyei ta>arék- és hitelbank az alapnevelési egyesület által fenntartott ovoda javára 20 frtot adományozván, ezért hálás köszönetét nyilvánítja az elnökség. A mélyedósi dombormű másik neme : « vésett mélyedési dombormű, (relief en creux) mely nemcsak a román, hanem általában az egész középkor szobrászatéban divatos volt. A román korból két ilyen emlékünk maradt fenn. Egyik a pécsi püspöki udvar egy mellékhelyiségében talált s most a nemzeti múzeumban őrzött és a dicsfénynyel (nimbussal) körülvett Izsákot ábrázoló : pécsi vésett mélyedési dombormű, — a másik szintén ilyen nemű Szamosujvárott. Ezeken az alaknak csak külső körrajza emelkedik ki, a bemé yedt alapból, de az alaknak egyes belső, a körrajzon belől eső részei, péld. orra, szája, szeme, homloka, a ruházat redói stb. nem emelkednek ki, hanem helyük előbb simán marad, aztáu, hogy a részes láthatók, vagyis az orr, szem, száj és redőzetek kivehetők legyenek, ez az alakba bevésett rajzvonalakkal eszközöltetik, s aztán az ekként kiemelkedő egész körrajz (silhouette) magasabb, de szintén a mélyedésből kiemelkedő sima kőker. tte! vétetik körül, a felírás számára, melybe a betűk, a styinek megfelelően, épen úgy vésctnek bele, mint az alakba annak rajzvonalai. Pécsi románkori emlékeinken kívül számtalan példányát bírtuk és részben még ma is bírjuk román műizlésü szobrászainknak. De ezekről a következő cikkelyben. (Folytatása következik.) Tarnóczy Tivadar.
