Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-19 / 8. szám

2.

Bábaképzó-int^zet Szegzärdon.

„A szülészet ügyének állása“ címmel Täufer Vilmos dr. budapesti tudós proffesz- szor egy felette nagybecsű memorandumot nyújtott be annak idején a belügyminiszterhez.

A nagy tudományos készültséggel s lelkiismeretes gonddal megirt munkálat csoportosítva az 1886. évről rendelkezésre álló — bizony nem a legkedvezőbb adatokat — sürgős szükségét hangoztatja az úgynevezett bábaügy rendezésének s erre vonatkozólag konkrét javaslatokkal is szolgál.

Ezt a javaslatot a miniszter a múlt év október havában vármegyénkhez is leküldtc, hogy a felette nagyfontosságu ügyben annak véleményét s újabb statisztikai adatokkal támogatott nyilatkozatát is meghallgassa.

Simontsits Béla alispánunk valóságos memorandummal felelt a leiratra.

Nem tudjuk mit bámuljunk meg inkább, azt a valódi szakemberhez illő biztosságot, a melylyel a nagy elötanumlányt igénylő és inkább orvosi szakba vágó ügyben vármegyénk első tisztviselője nézetét kifejti, avagy azt a praktikus észjárásra valló éppen ezért az életben könnyebben kiváló önnáló javaslatot, a mely egy kiváló tudós professzor inkább teoritikus felfogásával szemben, a közegézségügy és a humanisztikus eszmék hathatósabb elömoz- dithatása szempontjából az irányadó köröknél is kell, hogy határozott előnyben és elfogadásban részesüljön, avagy pedig azt a megbecsülhetetlen jóakaratot, a melyet alispánunk, — a közügy szem előtt tartásával bár — ezzel, a mi igazán elhagyatott városunkkal szemben ismételten tanusit ?

Mivel a miniszter ujabbi leiratából azt vesszük ki, hogy az alispánunk által Szeg- zárdon felállítani kért bábaképző-intózet létesítése csak rövid idő kérdése, felette alkalmasnak találjuk az időpontot, hogy a nagy közönséget az intézet égető szükségességéről, valamint annak céljáról és hivatásáról az alábbiakban tájékoztassuk.

A fejlődő élet haladást parancsol. Át- gyurja a társadalom minden rétegét, átalakítja a köz és magán intézmények minden legkisebb ágazatát. Hajdan például a közpályán, a hosszas gyakorlat által igyekeztek megszerezni, hogy úgy mondjuk a kvalifikációt, újabban azonban még a legA mennyezet a román építészet szerint rendesen az etruskok által feltalált s a rómaiak által kifejlesztett bolthajtás, melyet ha a falusi templomok nélkülöznek is, de a szentély itt is bolthajtásos.

A bolthajtás kétféle a román templomoknál. Egyik a dongaboltozat, a mely úgy néz ki, mint az a felhordó, mely egy egész, de feneketlen hordónak hosszában kettévágásából támad. A másik a keresztboltozat, mely két dongaboltozatnak egymásra keresztbe fektetett keresztmetszóséból támad és az egész igy létrejött keresztboltozat boltsüvegnek neveztetik, a hol pedig a két dongabolt a metszés által egymást éri, az a hely boltélnek. A keresztboltozatos templom mennyezete aztán ilyen egymás mellé helyezett boltsüvegekből áll. Egy boltsüveget négy oszlop, vagy pillér tart.

Az oszlopok és pillérek e szerint a román építészetben nemcsak mint ernamentumok, hanem és főképpen mint teherhordók is voltak alkalmazva.

A kor oszlopai kivitel, műképzés tekintetében igen kezdetlegesek, sőt durvák voltak. Maga az oszloptörzs egész hosszában egyanlő vastag volt, felülete kezdetben sima, majd később fonott, csavar- alakú. Az oszlopláb egy négyszögü lapon nyugodott és két-három lefelé mindig nagyobbodó karikával volt környezve. Az oszlop legkiválóbb része: a feje, általában két alapformával birt. Ezek a kocka és kehely forma. Amaz négyoldalú, ez göm- ölyü és felfelé mindkettő szélesedő. Díszítésül az

TOLNA VÁRMEGYE.

kisebb hivatalba is bizonyos tudást, szak- képzettséget kell bevinni, a mely ha ott kellő gyakoiattal párosul — születik meg csak a fényes eredmény. Nem is századok, csak évtizedekkel kell visszamenni: számtalan sok orvos tudománya a foghúzásnál kezdődött. S nagyon természetes, ha a köz- egészségügy minden faktora és intézménye a mai eredményt tekirtve — orvosainktól kezdve, a modern pavilion rendszerű kórházakig — ilyen előnyös átalakuláson ment keresztül, az emberi élet mellett a haza népesedésére, egyes nemzedékek erőteljesen születésére, habár természetesen csak közvetve ható intézményről lévén szó, a bábá- szat ügyének rendezése is elengedhetlenül í szükséges, — vagyis itt se legyen elegendő | a hosszas gyakorlat által elért némi jártasság, hanem a megfelelő teoritikus kiképzéshez gyakorlati szakképzés is járuljon, szóval, hogy mindenütt legyenek okleveles bábáink.

Ezek előre bocsátása után lássuk a következő, a szükségességet nagyon is igazoló hivatalos számadatokat.

1886. évben — a Taufer-féle adatok szerint — Tolnavármegyében 240 szülésznő volt. 71 okleveles, 141 föorvosilag képesített és 28 parasztbába. Ezek közül hivatalosan alkalmazott 169 (42 okleveles, 127 nem), magángyakorló 71. 1892. év október havában volt e vármegyében 203 szülésznő. még pedig 75 okleves, 117 föorvosilag képesített és 11 parasztbába. Hivatalosan alkalmazott 168 (okleveles 55, oklevél nélkül 113), magán gyakorló 35, tehát összevéve 37-el kevesebb szülésznő, mint volt 1886. évben, de 4 oklevelessel több.

Még körülbelül 59 okleveles bábára volna szükség, hogy a szülésznői gyakorlat vármegyénkben kizárólag szakképzett bábák kezében legyen.

Ez azonban egyfelől okleveles szülésznők hiánya, de másfelől, a kisebb községek anyagi tulterheltetése miatt ez időszerűit ugv itt, mint más helyen teljesen ki- ' vilietetlen. A közegészségügyi törvények szigorú végrehajtásával elérhető lenne ugyan, hogy az úgynevezett parasztbábák kikúszö- böltessenek s okleveles, vagy föorvosilag képesített szülésznők nyújtsanak mindenütt segély». De ha a legnagyobb pontossággal keresztül is vitetnék az, hogy 1500 lelket meghaladó községben kizárólag csak okleveles szülésznők alkalmaztassanak, a kisebb

1893. febmár 19.

községek pedig bába körök letesiteseie kö- teleztessenek a ..szüléseknél segédkezes és ápolás szempontjából olv sok esélyeknek kitett nagyfontosságu érdekek; meg ezáltal is^ alig fognának kellő méltatásban részesülhetni.

Tehát egy praktikusabb módozat keresztülvitelére van szükség, vagyis oly intézetek fölállítására, a melyek a mérsékelt tandíjak és könnyebben megközelitlietosé- gük folytán, a törvényhatósági területekhez kötött képesítéssel és gyakorlati jogosultsággal bíró szülésznők kiképeztetését eszközöljék. Felette alkalmas helynek mutatkozik ily intézet elhelyezésére példának okáért Szegzárd. Az itteni Ferencz-kórház- ban, az állam és vármegye csekély anyagi hozzájárulásával, egy' szülészeti osztály felállítása mellett — a hol a betegek ingyen ápolásban részesittetnének, — szemléltető oktatás is volna nyújtható, a miben a tiszti főorvos által képesített bábák nem részesülhetnek. Minden község a mely okleveles bába tartására nem szorítható, ezen bába- képző intézetben egy szülésznőnek községi költségen való kiképeztetésére lenne kötelezendő s a szegényebb községek vagy a vármegyei betegápolási alapból vagy más módon segély eztetnének.

Eddig vármegyénk alispánja teljesen egyetért Täufer Vilmos dr. javaslatával, egy lényeges pontra nézve azonban külön véleményt terjesztett a miniszter elé. Ez a körbábai intézmény.

Valóban mindjárt az első szempillantásra is igazat kell adnunk a felterjesztésben felsorolt nyomás okoknak. Hogy két, három község tartson egy okleveles szülésznőt, ez a mi nézetünk szerint is csak a községek terhét növelné a nélkül, hogy valami praktikusabb eredmény éretnék el általa. Mennél gyorsabb segélynyújtás és ápolásról lévén szó — egyrészt a községek egymástóli távolsága, — másrészről a szülési esetek összetorlódása miatt teljesen le- r hetetlen, hogy a körbába feladatának megfelelhessen s a megszorult nép ismét csak kénytelen lenne az úgynevezett parasztbábák segélyét igénybe venni, vagy ha ezek végkép eltiltatnának a működéstől, ennek még szomorúbb következményei lehetnének — számtalan szegényebb sorsú nő s újszülött fizetne életével, a törvény betűjének szigorú keresztülhajtása miatt.

Alispánunk tehát, mivel a körbábain- tézmény céljának meg nem felelhet, s gyaoszlopfőkön symbolikus (jelképi) emberi és állati alakok voltak szobrászatiig alkalmazva és csak nagy ritkán, elvétve fordul elő oszlopfö-diszitmé- nyül virágfüzér vagy levél-lombozat.

A templom nyugati oldalán, a két oldalhajó nyugati végén egy-egy, igy összesen itt két torony emelkedett. Ezek voltak a főtornyok ; melyek alul négyszögüek, de fentebb gyakran nyolcszögbe mentek át. A torony tetőzete, vagy kevéssé, vagy egészen meredek sisak-tetö volt. E két fötornyon kívül fordulhat elő még három torony, de csak a teljesen kifejlett diszü román templomokon. Egy- egy torony a kereszthajó kiálló éjszaki és déli végén, és egy a templom tetőzetén azon a helyen, a mely alatt lent a templomban a négyzet és az oltár van; ez volt az úgynevezett négyzet-torony.

A két főtorony a nyugati oldalra az egész templommal szerves épitószeti összefüggésben volt s együtt annyira egy testet képeztek, hogy ha a tornyok alapjukig lebontattak volna, a templom nem képezhetett egy ép, egy befejezett egészet.

A főtornyok között, tehát a nyugati oldalon, a főhajónak megfelelően emelkedett a díszes nagy homlokzat (front), mely fent a magasban háromszögű oromfalban végződött.

E homlokzat a román műépités legfőbb dísze, pompája. Ennek pedig legsajátosabb és legkiválóbb része, a pompával előállított és művészi képzésű főkapuzat (portaié). Ennek nyílása kívülről fokozatosan szűkül, és sok esetben e nyilas olyan mély

(3—4 m.), hogy kívülről befelé nézve, a mély háttérben alkalmazott ajtoszárnyak megkisebbiilve látszanak.

E kapuzati mélyedés mindkét oldalán, díszesen képzett gyönyörű oszlopsor á l s minden két két átellenes oszlopfan, mintegy — e mélyedés menynyezetekent, váltakozva félkörives — és az átmeneti karban díszes tagozásu csúcsíves hevederek nyugszanak; az osz'opok között pedig kivált az átmeneti korban a szentek pompás kivitelű szobrai állanak szintén díszes consolokon.

A kapuzatot kívülről egy a főfalból kiálló és a kapuzat felett szintén háromszögű oromfalban végződő külön falkeret veszi körül. Ezen kapuzati orom mindkét oldalán egymásfelé fokozatosan emelkedő karcsú, nyúlánk félkörives fülkócskék (árkádok) vannak az apostolok vagy a szentek szoboralakjaival.

EgJ ilyen teljes pompájában kifejlett — román kapuzat valóban bámulatra ragadja a szemlélőt.

Másik dísze a román homlokzatnak és sajátsága a román stylü építészetnek a pompás, müvó- »zileg áttörve épített kerek ablak, mely magasan fent az oromfalban vagy alantabb a «tornyokon van alkalmazva. A többi ablakok a templom oldalain és a tornyokon keskenyek és felül félkörivesek, es vagy kettős, vagy hármas nyilásuak és a nyílásokat egymástól egy vékony díszes oszlopocska vá- i lasztja el.